A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 2. szám - Hol az igazság?

10 A JOG pedig a kibocsájtó jelzálogintézetek. A bajt fokozta az a körülmény, hogy jelzálogintézeteink legnagyobb része a záloglevélkibocsájtáson és jelzáloghitelnyujtáson kivül a banküzlet egyéb ágait is üzi, mert éppen ezen okból kénytelenek voltak az egyéb üzleti ágakban elhelyezett tőkéiket bevonni és zálogleveleik visszavásárlására fordítani. Ez a kényszerűség kútforrása és magyarázata a teljesen indokolatlan hitelmegvonásoknak és hitelmegszoritásoknak, amelyek az ország egész kereskedelmét és iparát válság elé állították. A válság másik oka vidéki takarékpénztáraink mai szervezetében keresendő. Ezen intézetek majdnem kivétel nélkül aránylag csekély tőke mellett, saját vagyonukat sokszorosan meghaladó összegeket gyümölcsöztetnek, még pedig olyan módon, hogy a reájuk bizott idegen tőkéket immobilizálják, jelzálogkölcsönökbe fektetik és hogy maguknak a szabad mozgás látszatát kölcsönözzék, a lekötött és többnyire fel sem mondható kölcsönökről maguknak fedezeti váltókat adatnak. Addig, mig a hitel forrásai bőségesen bugyognak, a fedezeti váltók visszleszámitolása által tényleg megvan a mobilitás látszata. De a hitel megszorítása esetén a fedezeti váltók a tárcában maradnak és még a legnagyobb bonitásu, de lekötött jelzálogkölcsönállománynyal rendelkező takarékpénztár sem tudja kielégiteni betevőit, akik vagyonuk gyümölcsöztetését reája bizták. Pedig a hitelmegszoritás szükségképpeni következménye az, hogy mindenki kénytelen a tartalékait, megtakarított filléreit igénybe venni és betéteit a takarékpénztáraktól visszavonni. A pénz drágasága mindig együtt jár a takarékbetétek tömeges felmondásával. A baj kutforrásának felösmerése a gyökeres orvoslás módját is megmutatja. Nem célunk e helyen részletes javaslatokat előterjeszteni, csak az eszméket akarjuk megjelölni, amelyeknek hiteltörvényhozásunkban sürgősen érvényt kell szereznünk. Első feladat az, hogy megtaláljuk az eszközöket arra, hogy az országban felhalmozott tőke elsősorban a saját adóssági címleteink felvételére kényszeríttessék. Ez a feladat csak látszólag nehéz és járt utakon megoldható. A külföldi törvényhozások csaknem kivétel nélkül arra kötelezik a biztosító társaságokat, hogy díjtartalékaikat állampapírokban és záloglevelekben helyezzék el. Egy ilyen irányú törvényrendelkezés már magában véve is óriási összegű értékpapírunkat leköthetné. A hitbizományi és holtkézi ingatlanoknak állampapírokkal és záloglevelekkel való kicserélése pedig egy csapással megváltoztatná az ország gazdasági helyzetét és megszerezné az országnak az annyira sóvárgott, de jelenleg utópia számba menő gazdasági függetlenségét. Sokkal sürgősebb és könnyebben keresztülvihető azonban ennél a takarékpénztárak és záloglevélkibocsájtó intézetek reformja. Az előbbiek üzletkörében a jelzáloghitel jelentékenyen korlátozandó, ennek ellenében a betéteknek legalább is egyharmada belföldi pupilláris papírokban volna elhelyezendő. A záloglevélkibocsájtó intézeteket éppen megfordítva, kizárólag ezen üzletág folytatására kellene szorítani. A jövő programmja a hitelszervezet kiépítése legyen, de nem a meglevő és használható elemek elpusztításával, hanem azok észszerű megerősítésével és fejlesztésével. / Hol az igazság? Irta WEISS IGNÁC dr., brassói ügyvéd. «Semmi sem oly állandó, mint a változatosság)), mondja Bórne. És Bérne nagy iró és német volt, ki tapasztalatait mindenesetre első sorban Németországban az ottani viszonyokból merítette. Es midőn Bórne ezen nagy és igaz mondását világgá bocsátotta, bizonyára nem gondolt arra, hogy ezen mondásának igaz volta magán az igazságszolgáltatáson, az igazságon fog valaha beigazolást nyerni. Pedig érdekesen, — és valljuk meg őszintén, — sajnosán beigazolást nyert Bórne mondása - sok más tudott és nem tudott eseten kivül — a Berlinben most folyó Harden-Moltkeféle perben. Harden, Németország legjelesebb publicistája, az általa szerkesztett «Zukunft» cimü lapban reámutatott arra, hogy Moltkc és mások, kik a német udvarnál magas állásokat töltenek be és igy a császárra is befolyással lehetnek, homosexuális, tehát abnormális hajlamú emberek és hogy ezeknek befolyása a császárra, már csak abnormis természetük és gondolkodásmódjuk miatt is, nem lehet a közviszonyokra nézve egészséges. A német császár erre MoltkH és másokat az udvartól eltávolított és Moltkc rágalmazás miatt panaszt emelt Harden ellen. Moltke maga, illetve ügyvédje által vezette a vádat, mert az ügyészség — habár ehhez joga volt — a vád képviseletét nem vállalta el. I[ardent a bíróság felmentette, mert beigazoltnak találta /'larden állításait és mert Hardent a közérdek vezette. Moltke az ítélet ellen felebbezett, de mielőtt a felebbezés elintézést nyert volna, az ügyészség, — mert ezt a német büntető perrend megengedi, — ugyanazon cikk miatt Harden ellen más birói fórumnál emelt vádat. Hogy ezen ujabb fórum Hardent elitélte — arról nem szólunk, - - ez előrelátható volt, mert köztudatba ment át az, hogy az udvari körök egyszerre csak elhamarkodott lépésnek tekintették Moltke és társaiknak állásuktól történt felmentését, mert ezáltal bőven reászolgáltak arra, hogy a külföld joggal vélelmezhesse, hogy Németország magasabb tízezrei erkölcsösségéről nem sokat lehet tartani és mert ezért felsőbb helyről utasítani kellett az ügyészt a vád emelésére, hogy Moltke és társai rehabilitáltassanak. De nem tehetjük, hogy reá ne mutassunk arra, hogy különös egy ország lehet az, melyben olyan törvény le/iet, mély akkor, mikor már a magánvádló végig viszi ügyét és az ügyészség a vád képviseletét megtagadta, módot ad az ügyészségnek ugyanazon cselekményért — melyért már a tettes perbeli állott, melyben fel is mentetett — egy más fórum előtt vádat emelni és oda juttatni, hogy a felmentett elitéltessék; hogy ki ne emeljük, hogy milyen különös ország lehet az, ahol a törvények, a perrendtartások lehetővé teszik, hogy az ügyészség, — mely már egyszer a vád képviseletét megtagadta, vádat emelhessen — felsőbb utasításra — a felmenteit egyén ellen ; hogy milyen törvények lehetnek egy országban, melyben az ügyészség véleménye máról Jwlnapra — ha felülről fuj a szél — megváltozhatik és milyen ország lehet az, melyben ugyanazon törvény és tigyanazon bizonyítékok alapján a bíróságok képesek egy és ugyafiazon tényért ugyanazon embert felmenteni és pár napra reá ítélni. hs mi ezen Németországból importáljuk törvényeinket, perrendtartásunkat és ezekkel mételyezzük meg az igazságszolgáltatást, — tesszük bizonytalanná az törvénykezést, irtjuk ki a magyar ember lelkületéből az igazságérzetet, az igazságszolgáltatásban vetett hitet és bizalmat. Nem elsők vagyunk, kik a törvények német importja ellen felszólalunk és kik hangoztatják, hogy a magyar törvényeket és törvénykezést magyar nemzeti szellemben, — magyar hagyományaink, szokásaink alapján csináljuk meg, mert ez felel meg a mi kívánalmainknak. De hát mindez hiábavaló ! A német törvények és német perrendek már inficiálták a törvénykezésünket és igazságszolgáltatásunkat, annyira, hogy ma már a: igazságot egyes Moltkék érdekében is feláldozzuk, mert az egyesek gazsága az igazság fölött tulgyakran győzedelmeskedik.