A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 18. szám - Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módosításáról. 3. [r.]

iátlrank s kérnünk Xagyméltóságodat, a sérelmes rendelet megváltoztatására. Sokkal sérelmesebbnek tartjuk ennél a rendeletnek a pártfogó ügyvéd felmentésére vonatkozó részét, mert ha annak a részét szorul-szóra betartjuk, a bíróságokat a legképtelenebb perek elbírálásával íogjuk terhelni. Ismerjük az 1874: XXXIV. t.-c. 50. §-át, tudjuk, hogy a felmentési esetek e §-ban vannak felsorolva: de ismerjük és ezen £-sal egybevetjük az ugyanazon törvénycikk 47. £-át is, mely szerint az ügyvéd köteles közbenjárását vagy a képviselést megtagadni oly ügyben, mely meggyőződése vagy a fél kijelentett szándéka szerint mások jogainak kijátszását célozza. Ha Nagyméltóságod fent megjelölt^rendeletét betartjuk, ugy a kirendelt pártfogó ügyvédet egyenesen belehajtjuk a fegyelmi eljárásba, mert hiszen e rendelet után a kirendelt pártfogó ügyvédnek nemcsak az lesz a kötelessége, hogy meggyőződése vagy a fél kijelentett szándéka szerint mások jogainak kijátszását célzó pereket folytasson, hanem az is, hogy ugyanegy időben s ugyanazon vagy azzal lényeges összefüggésben álló ügyben esetleg mindkét felet képviselje s tanácsot adjon vagy ügyvédi szolgálatot teljesítsen oly" félnek, kinek ellenfelét előbb már képviselte; mert hiába folyamodik felmentése iránt a választmányhoz, ily irányú kérelme elutasítandó ; aminthogy a pártfogó ügyvéd felmentésének egyedül a hivatkozott t.-c. 50. §-ában felsorolt esetekben, van helye.» Ugy véljük, hogy a pártfogó ügyvéd felmentésének kérdésében választmányunk az igazságnak, méltányosságnak, sőt a törvénynek megfelelően járt el eddig akkor, amidőn apárttogó ügyvédet kirendelt pártfogói tiszte alól az 50. §-ban felsorolt eseteken kivül csak akkor mentette fel, ha a törvényes formában felvett és minden részletre kiterjedő tény vázlatból meggyőződött arról, miszerint a pártfogolt által érvényesíttetni kivánt peres igény alappal csakugyan nem bir. A tényvázlat bemutatásával és az abban foglaltak gondos mérlegelése utáni felmentéssel mig egyrészről tagjainkat sok zaklatástól és hiába való munkától mentettük meg, addig másrészről ezektől bíróságainkat is megóvtuk s természetesen több időt engedtünk nekik valóban produktív munkálataik elvé gzésére. Külföld. Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módosításáról. (Folytatás.*) 15. Az ipartörvény 138. a. §-ánaks<>) első' két bekezdése a következő szövegezést nyeri: 2Ü) Német birodalmi ipartörvény. 138. a. §. Rendkívüli munkahalmozódás esetén jogosan az alsófoku közigazgatási hatóságnak a munkaadó előterjesztésére a tizenhat esztendősnél idősebb női munkások munkaidejét, két heti időtartamra, szombati napúk kivételével, hétköznapokon esti tiz óráig meghosszabbítani, oly feltétel alatt, hogy a napi munkaidő tizenhárom órát meg nem halad. Ily engedély az üzemre, vagy annak egy-egy ágára egy naptári éven belül negyven napot meg nem haladhat. Két héten tul terjedő időre hasonló engedélyt csak a felsőbb közigazgatási hatóság adhat, negyven napon tul terjedő időre egy esztendőben csak akkor, ha az üzem vagy az üzem illető részének munkaideje ugy szabályoztatik, hogy az összes üzemi napok évi átlagos munkaideje a törvényes munkaidőt meg nem haladja. Az erre irányuló kérelem írásban terjesztendő elő : a kérvényben megjelölendő a kérelem indoka, a túlmunkával foglalkoztatandó nó'i munkások száma, valamint a túlmunka ideje az alsófoku közigazgatási hatóság három napon belül tartozik a félnek írásbeli határozatot kézbesittetni. A megtagadó határozat ellen felebbezésnek van helye a felettes hatósághoz. A kiadott engedélyekről az alsófoku közigazgatási hatóság jegyzéket tartozik vezetni, melybe a munkaadó neve és a kérésre nézve előirt adatok bevezetendők. < >ly tizenhat esztendősnél idősebb női munkásoknak, kik sem háztartást vezetni, sem továbbképző iskolába járni nem kötelesek, az alsófoku közigazgatási hatóság megengedheti a 105. első bekezdésében a 3. és 4. pont alatt jelzett munkálatoknak vasárnapokat és ünnepnapokat megelőző napokon délután félhat órán tul, de legfeljebb fél kilenc óráig való végzését. Az engeA munka szokatlan torlódása folytán a munkaadó előterjesztésére az alsóbb közigazgatási hatóság két hét tartamára a tizenhat esztendősnél fiatalabb munkásnőknek szombat kivételével hétköznapokon esti tiz óráig való foglalkoztatását megengedheti oly feltétel alatt, hogy a napi munkaidő tizenhárom órát meg nem halad és az engedélyezendő szakadatlan pihenő idő tiz óránál nem kevesebb. 1910. évi január hó elsejétől kezdve ez esetben a napi mun kaidő tizenkét órát meg nem haladhat. Egy naptári esztendőn belül egy-egy munkaadónak üzeme vagy üzemében egy osztálya számára az engedély hatvan napnál hosszabb időre meg nem adható. Két hetet meghaladó időtartamra ugyanezen engedélyt csakis a felsőbb közigazgatási hatóság adhatja meg. 16. Az ipartörvény 138. a. §-ának ötödik bekezdésében ezen szavak helyébe: <azon gyári helyiségekben* a következő szavak lépnek: «azon helyiségekben*. 17. Az ipartörvény 139. i>-ának37) első bekezdésében: a) ezen szavak helyébe: ^valamely gyár* ezen szavak lépnek: «valamely telep* ; />) ezen szavak helyébe: «a 130. £-ban és a 137. §. első három bekezdésében* ezen szavak lépnek: <a 136. §-ban és a 137. §. első négy bekezdésében*. 18. Az ipartörvény 139. §-ának második bekezdésében : a) ezen szavak helyébe: «egyes gyárakban* a következő szavak lépnek : «egyes telepeken* ; />) ezen szavak helyébe: «a 136. §-ban és a 137. § első és harmadik bekezdésében* a következő szavak lépnek: «a 136. §. első, második és negyedik bekezdésében és a 137. §. első és harmadik bekezdésében*. 19. §. Az ipartörvény 139. §-ának második bekezdése után a következő — harmadik — bekezdés iktatandó be : Ha különleges viszonyok kívánatossá teszik, hogy a munkásnők munkaideje a 137. §. második bekezdésében jelzett módtól eltérő módon szabályoztatná, ugy 1910. évi január hó elsejétől kezdve külön előterjesztés alapján a birodalmi kancellár eltérő szabályozást engedélyezhet. Mindazonáltal a foglalkoztatás tartama naponként tizenegyórát és hetenként hatvan órát meg nem haladhat. 20. Az ipartörvény 139. a. §-a36) a következő szövegezést nyeri: dély Írásban adandó ki, melynek másolata azon gyári helyiségekben egy feltűnő helyen kifüggesztendő, amelyekben a munkásnők foglalkoztatnak. 37) Német birodalmi ipartörvény. 139. §. Ha valamely gyár üzemét elemi csapások vagy szerencsétlenségek megszakították, ugy a 135. §. második és harmadik bekezdéseiben, a 136. §-ban és a 137. §. első három bekezdéseiben előirt korlátozások alul, négy hét tartamára, a felsőbb közigazgatási hatóság, hosszabb időre a birodalmi kancellár kivételeket engedélyezhet. Ily sürgős esetekben és balesetek elhárítására, legfeljebb tizennégy nap tartamára, az alsófoku közigazgatási hatóság is engedélyezhet kivételeket. Ha az üzem természete, vagy egyes gyárakban a munkások érdekei a nők és fiatalkorú munkások munkaidejének a 136. §-ban és a 137. §. első három bekezdésében jelzett szabályozástól eltérő szabályozását indokolják, ugy megfelelő előterjesztésre, a szünetek tekintetében a felsőbb közigazgatási hatóság, egyebekben pedig a birodalmi kancellár a munkaidő eltérő szabályozását engedheti meg. Ily esetekben azonban a fiatalkorú munkások nem foglalkoztathatók napi hat óránál hosszabb ideig, ha munkaközben legalább egy órára terjedő szünetet nem nyernek. Az ez irányú rendelkezések Írásbeli határozat utján adandók ki. *2) Német birodalmi ipartörvény. 139. a. §. Felhatalmaztatik a szövetségtanács, hogy 1. az egészségre vagy erkölcsre különös veszélylyel járó üzemekben a nők és fiatal munkások alkalmazását teljesen eltilthassa, vagy bizonyos feltételekhez kötheti ; 2. állandó tüzeléssel dolgozó, vagy folytonos éjjel-nappali üzemmel biró, avagy az olyan gyárakban, amelyeknek üzeme az egyenlő munkaidővel biró munkáscsoportok alkalmazását meg nem engedi, vagy amelyeknek üzeme az évnek bizonyos részére korlátoztatik, a 135. §. második és harmadik bekezdésének, a 186. §-nak és a 137. §. első három bekezdésének rendelkezései alul eltéréseket engedélyezhessen ; 3. bizonyos iparágak számára, amennyiben azt az üzem természete, vagy az azokban alkalmazott munkások érdekei indokolttá teszik, a fiatalkorú munkásokra nézve előirt munkaközi szünetek megrövidítését megengedhesse, vagy ezen szüneteket egészen el is engedhesse;