A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 17. szám - A vizsgázott joggyakornokok helyzete

138 tás birói munk ája végződik; egy ezek közül, — aki abban a rajongó naiv hitben él, hogy nem teljesitette szociálerkölcsi hivatását azzal, ha egy perrendszerüen lefolytatott főtárgyalás után és ennek adatait összegező birósági Ítélettel átadta vádlottat a börtönőrnek, hanem lelkének mély részvétével tekint annak az immoralitásnak okaira, amiket a birói határozat szép rendben csoportosított és tetteseit megtorlás végett az ügyészségnek átutalta: a daróc ruhás emberek egy könyező szemű analizálója fordul kegyelmességhez ezekkel az Írásokkal. Nem uj dolgokat mondunk, ezek rég felhangzó sirámok, amelyekről azt nem állithatjuk, hogy visszhang nélkül vesznek el a közöny szürkeségében. A nagy szociális panasz, hogy a bűncselekmények megtorlására irányul© intézkedések nem tartanak lépést az individualizáció szellemével, hogy a mai komplex bűnök világában azt a nagy javítási célzatot, ami minden humanista lelkét áthatja, börtönrendszerünk, letartóztatási intézeteink nem valósíthatják meg. A kegyelmes Ur nem a szürke lelket megőrlő büró- asztal világából került a bársonyszékbe, hanem a városi élet ezer mozgástól, bűntől lüktető szines forgatagát értékelhette, «látta azokat a nagy aberrációkat, a szenvedélyeknek pathológikus tüneteit, amelyek néha a beszámithatlanságig fokozódnak, de igen gyakran nem érnek el oly fokot, hogy a büntető jog, illetve az anyagi törvény kimondhatná a mentességet. Ezek a korlátolt beszámithatóságu beteg lelkek, ezek a degenerált emberpalánták képezik a mi írásunk tárgyát, kegyelmes uram, mert a XX. század bünkrónikáit, azokat a sötét lapokat ilyen tettesek adják. Hiába minden policia, hiába minden bürokratikus berendezés a beteg szevedelmek őrjöngései átcsapnak még a fogházak tömör falain is, a fogházrendtartások felett őrködő Argusszemü ügyészség és börtönőrök dacára is. A vagyonelleni bűncselekmények tetteseire nem vonatkozik szavunk, a kleptomanikus betegeken kívül ép, egészséges, szilárd szervezetű gyermekek is követnek el és fognak is elkövetni merényletet az idegen vagyon ellen, amig csaic a magántulajdon ebben az arisztokratikus elszigeteltségben létezik intézményeinkben és a gazdasági ellentétek olyan tátongó szakadékokkal választják el az egyéneket egymástól. Kegyelmességed érzi ezt is és a büntetőtörvénykönyv novellája a vagyon elleni bűncselekmények fejezetének egyes hóhérparagrafusait enyhíteni is törekszik, de a dekadens ember lelki és érzéki aberrációiból fakadó modern bűnöket az igazságszolgáltatás csak a másik tudomány, a pathológia, a nagy szabad, mélybenéző orvostudomány segélyével burjánozhatja és hozhatja létre a javítás és a gyógyítás nagy művét, amely a legigazibb célja ennek a mi nagy bürokratikus berendezésű erkölcsrendészetünknek. Nem vitatja senki sem kegyelmes uram, hogy a büntető ítélkezésnél egyik jelentős szempont az is, hogy a bűn megtorlást nyerjen, de másrészről az az ügyészség, amely a büntetés végrehajtása céljából átvesz egy embert, értéket vesz át, nagy sociális értéket még akkor is, ha aberrációja nagy gaztett elkövetésére ragadta is és a társadalom arra az ideiglenesen internált emberre is számitnagy fejlődési munkaprogrammjának megvalósítására, azért annak a börtönőröktől őrzött cellának erkölcsi szanatoriumá kell átalakulnia, és a büntetés tisztító tüzéből kikerült szelid, harmonikus lelkű vezeklőket kell visszaadni a börtönnek a darócruhás esztendők után. Az alaki és anyagi büntetőjog, Kegyelmes Ur! már némileg átalakul az individualizáció szellemében, már a főtárgyalás leszámol a pathologiával, az előkészítő eljárás során a vizsgálati fogság tartama alatt gondosan a psychiatria módszereivel analizálja a törvényszéki orvos a tettes egyéniségét, de csak kizárólag abból a szempontból, hogy a biró főtárgyalás elé viheti-e a terheltet, hogy ennek a cselekmény elkövetése idején megvolt-e az elhatározási képessége, hogy beszámitható-e neki a tett ? A börtön azonban rabszámokkal dolgozik, az ügyészség arra ügyel fel első sorban, hogy az Ítéletben meghatározott ideig fogva maradjon a tettes, a fogházrendtartás pedig csak arra nézve rendelkezik, hogy a nyers egészség, az ösztön, élet maradjon meg épségben, de hogy az a bűnben meghasonlott, eltévelyedett lélek meggyógyítva térjen vissza a szabad életbe, arra a mai börtön nem ügyel. Az én szerény nézetem szerint, Kegyelmes Ur, rosszul van az, hogy a kir. törvényszéki fogházakban alkalmazott törvényszéki vagy a járásbirósági fogházorvosok, akiknél ez a hiu állás csak a decorum emelésére szolgál, minden korlátozás nélkül folytatnak magángyakorlatot. Mert a tettesek, a terhelt • individuumok élete egész embert, egész tudóst, annak teljes munkaerejét igénybe veszi, sőt az elmekórtan speciálistája alkalmas erre a hivatásra, a psychiatria kitűnőségei: a legmélyebb ismerői az emberi szervezet, az agy titkának. Kegyelmes Ur ! a törvényszéki orvost ki kell termelni teljesen, a fogházak számára létesíteni kellene egy statust esetleg rögtön a VII. rangosztályba való sorozással. Minden törvényszéki székhelyen törvényszéki orvos közhivatalnokokat kell kreálni, akik minden magángyakorlattól el legyenek zárva, és minden idejüket a nagy emberanalizis munkájának szenteljék, és ezek az állandó hűséges orvosi észleletek megadják a módot arra, hogy a büntetés végrehajtásánál nem gyári embermateriákkal, hanem egyénekkel dolgozzanak. Ez lesz az igazi és hiteles kriminálstatisztika, Kegyelmes Uram, amikor minden jelentősebb bűnösnek egész egyéni képe, kórképe fog Kegyelmességed szemei előtt megjelenni, kitüntetésével a bánásmódnak és kezelési módnak, amely annak a bűnbe tévedt emberpárának a tiszta útra való visszavezetésére alkalmazásba vétetett. Ne mosolyogja meg Kegyelmes Uram ezt az Írását a szürke embernek, amely azoknak a szent demokratikus érzéseknek ihletében íródott, amelyeknek neve humanizmus, jóság. A vizsgázott joggyakornokok helyzete. Irta. GWYNPLAIN. Szerte hangzik a keserű panasz, hogy a helyzet tarthatatlan. Az idei uj törvény eltörölte a jegyzőkre nézve az 1883. évi I. t.-c. 7. §-ában az 1869: IV. és 1871. évi XXXIII. t.-c. ben szabályozott s a bírákra nézve előirt jogi képzettséget, tehát a birói vagy ügyvédi gyakorlati vizsga letételét. Ez szükséges volt, mert az országban százon felül volt az aljegyzők száma, akiknek nem volt és nem is lesz meg soh'sem ez a legmagasabb qualificatio. Tehát ezek is jegyzőkké lettek. Budapesten van czidőszerint 29, néhány hét rnulva 31 birói és ügyvédi oklevéllel biró joggyakornok, kiknek szolgálati és jogi gyakorlati ideje 7—4£ év között váltakozik s akik a diplomát már 3 — lx/a éve megszerezték. Számtalan küldöttség ment már az igazságügyminiszterhez, aki Nagy Dezső dr. képviselőnek feltétlenül kilátásba helyezte, hogy az országos joggyakornoki statust fogja megalkotni s eleget tesz a joggyakornokok kívánságának. Utóbb a pénzkérdést tolták előtérbe, s a miniszter igéretét nem váltotta be. Holott az 1908 január 1-től a jegyzői és birói kinevezésekig elmúlott idő, tehát az intercalare alatt százezer koronán felül takarított meg az igazságügyi kormány. Ha tekintetbe vesszük, hogy a differentia bruttofizetést számítva az 1908. évben a budapesti vizsgázott joggyakornokok előléptetésére 21,000 K. kellene csak, továbbá azt a lehetetlen állapotot, hogy 100 vagy 150 vizsga nélküli jegyző van az országban rangsorban a budapesti vizsgázott joggyakornokok előtt, továbbá az igazságügyi kormányzatnak azt a kedvező helyzetét, hogy megtakarított pénz van s még a budget tárgyalása ezután lesz, a legkisebb jóakarattal keresztül volna vihető. Különben értesülésünk szerint a budapesti joggyakornokok nagyarányú mozgalmat indítottak. Belevonják a képviselőket, a birói egyesületet, sőt hajlandónak mutatkoznak a képviselők egyrészt interpellatiót nyújtani be az igazságügy mi-