A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 17. szám

Huszonhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 17. szám. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR CCNÉW, BIRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR ÍÖZlM Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - ST1LLER MOR dr. Budapest, 1908. április 26. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ._ 4 korona Fél « _ 8 « Egész _ 16^ c ügyvédek. Megjelen minden vasárnap. Az e!ófizetési pétiek s legcélszerűbben bérn^cn^c^en postautalvány! iya| küldendők. \ TARTALOM: Magyar birói talár. Irta egy biró. — A jó börtön. Irta Halmi Bódog, mármarosszigeti jb. jegyző. — A vizsgázott joggyakornokok helyzete. Irta Gwynplain. — Belföld (A külföldön kötendő házasságok kihirdetése alól kért felmentések megadása és felterjesztése.) — Külföld (Az uj német ipartörvény javaslata.) — Irodalom (Tóth Lajos dr : A növedékjog. — Szabó Sándor dr: Pénzügyi kódex) — Vegyes. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Magyar birói talár. Irta EGY BIRÓ. Tavaszébredéskor, rügyfakadáskor nemcsak a nagy természet születik ujjá hónapok óta tartó dermedtség után, hanem eszmék, tervek és memorandumok is születnek. Ilyen terv, memoradum Somlyödy István szegedi kir. járásbiró terve a magyar birói talár formájáról, mely a fővárosi lapokban megjelent. Akit érdekel, elolvashatja, mint tervezi Somlyödy kirjárásbiró a magyar birói talárviseletet, jellemzésül legyen elég annyi, hogy az öltönydarab «a birói fokozatokat is kitüntetné a tervezett atilla ujján és oldalhasadéknyilásán alkalmazott hármas lándzsahegygyei összealakitott karikadiszszel.» Hát kétségtelen, hogy a birói talár kérdéséről nem most esik szó először. Visszatérő tárgya ez azoknak, kik kiilsöségekben akarják megóvni a magyar birói kar tekintélyét. Alkalomra vagy a nélkül, az lényegtelen. Mert azt elfogadni, beismerni, mintha a magyar birói kar tekintélye veszélyeztetve lenne, talán éppen napjainkban, a rosszakarat sem foghatja rá. Sőt. Éppen a Szegeden megtartott országos birói gyűlés emlékirata, az abban foglaltak erkölcsi súlyukban és jelentőségükben nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a közvélemény is tisztán, világosan lássa a magyar birói státus helyzetét és éppen a föltárt jelenségek váltották ki még fokozottabban azt az elismerést és közbecsülést, mely végső eredményében a kar tekintélyének öregbítésével függ össze. A közvélemény valósággal meg volt nyerve a kongresszus komoly lefolyása, a javaslatok kellő színvonala és a mozgalom helyes iránya által a birák jogos követelményeinek és lehetetlen meg nem találni az összefüggést e köztudatszerüleg jelentkező befolyás és az igazságügyi kormánynak e téren keresztülvitt és tervszerüleg minden vonalon keresztül viendő ama javaslatai között, melyek mind a magyar birói kar erkölcsi és anyagi függetlensége biztosítását célozzák. Talán nem tévedek, mikor azt az állítást kockáztatom meg, hogy ezt a hangulatot egyáltalán nem helyes olyas ötletszerű jelleggel biró eszmékkel és tervekkel megzavarni, milyenek ujabban láttak napvilágot vonatkozásban a birák mozgalmára. Kettőt említek itt föl, az egyik e lapok 14. számában megjelent *Egy szó a miniszterhez* cikk tartalma, a másik a Somlyödy István kir. járásbiró tervezte magyar birói talár. Az első nyilt levél hivatalból «nagyságos» cimet reklamál a VII. fizetési osztályba sorozott birák számára ; ez a másik bogárhátú zsinórzásu talárt lándzsahegygyei és a fizetési fokozatot kitüntető karikákkal a magyar bíráknak. Nem kertelek. Hanem őszintén kimondom, amit gondolok. Egyik ötletet sem tartom komolynak s méltónak a magyar birói karhoz. S tartok tőle, ha e csapáson haladva, Lapunk mai száma egymást túllicitálva jelennek meg mindkét irányban a cim-, rang- és öltözetkórságot külsőitő reformjavaslatok: diskreditálni alkalmasak a nagy közvélemény előtt a magyar birói karnak életbevágó, nagy horderejű törekvéseinek értékét, súlyát és nyomatékát. Arra pedig nincs szüksége ennek a zsendülő csirájában levő mozgalomnak, hogy hasonló javaslatok gunytárgyává tegyék a szeplőtlenségében, komolyságában eddig féltékenyen megőrzött magyar birói kar egyetemét és útszéli torzképek, croquisk és rajzok okvetlen keletkezése révén nevetségessé váljék a nagy közönség előtt a birói kar anyagi és erkölcsi mozgalmának tudatosan elmagyarázott törekvése. De nem is alkalomszerű a birói talár kérdésének felvetése még, ha elfogadnám azt is, amit nem vallok, hogy birói talárra szükség lenne. Nincs szükség rá. Külső ünnepélyesség, tekintély, komolyság ezek a mártás-ellenérvek hangzanak ellenébe. Hát merő nagyképűség az egész. Megkülönböztető parádé, cioma. Meg lehet óvni azért a benső érték, tekintély nyilvánulásaként másképen is azt, mint bogárhátú zsinórzásu birói talárral. Sőt. Nem kell más, mint egy bizalmas •figyelmeztetés az igazságügy minisztertől a táblai elnökökhöz s ezek utján a törvényszékek elnökeihez abban az irányban, hogy fötárgyalásokon a birák fekete kabátot öltsenek fel! No meg egy szekrény a visszavonuló szobákba, ahol a birák e célra kabátjaikat tartsák. Én nem kétlem, hogy ilynemű bizalmas felkérés eredménye radikálisan megoldja s hozzáteszem, egész célszerűen, komolyan és jól megoldja a birói talár eszméjét. Nem kell több memorandum, nem nyilik ujabb tér az öltözetformák és szabások tekintetében kalandozásoknak, nem is kell szabadalom s nem tarthat tőle egyik vagy másik felfedező, hogy titokban, minden reklám nélkül egy másik ölti fel magára a maga komponálta birói talárt s megy bemutatni magát a miniszternek s ily módon elhalássza előle a dicsőséget. Avagy nem dicsőség? Annak kell lenni, hiszen nem csapva már előre annyi zajt, nem igyekeznék már előre hangulatot kelteni egyik-másik. Szándékosan nem terjeszkedem ki arra, vájjon helyes, praktikus-e a birói talár; nem üzöm-füzöm tovább az érveket és ellenérveket, melyek annyiszor felhozva lettek, mert komolyan szeretném, hogy a magyar birói talárkérdés, mint ilyen tűnjék le már a napirendről. Szó se essék róla, sem a szaksajtóban, annál kevésbé a napi sajtóban, mely sokszor félremagyarázott, vagy értett feszültséggel, hiányosan regisztrál egyet-mást s ezáltal bizonyára többet árt a birák erkölcsi tekintélyének, mint emelné ezt bárminő fantasztikusan megalkotott, kizsinórzott, Zrinyi, Hunyadi, vagy Árpád-kori ujjas, dolmány, mente. Legyen elég, nagyon elég hosszú időre ily irányú tervekből, memorandumokból és a miniszterhez intézett szózatokból. A jó börtön. Irta HALMI BÓDOG. Kegyelmes Miniszter Ur! Egy azok közül, akiknek a lelkét még nem ölték agyon azok a törvényszakaszba foglalt és a paragrafusokhoz simuló büncselekménytényállások, amiken a büntető igazságszolgálta12 oldalra terjed.