A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 15. szám - A római jog institutiói - Törvényszéki állatorvostan

126 A JOG konkrét követeléssel lép fel, hogy a biró egyáltalában ne legyen többé a teljesen megszövegezett paragrafushoz kötve, amely követelés amaz elméleti tanítás módszerével, napjaink jogállapotai számára, alig lesz indokolható. A csupán tételes jog és az elvileg helyes jog közt különös esetekben összeütközés lehetséges, amely sohasem lesz egészen elkerülhető. Ennek állandó csökkentésében rejlik a társadalmi haladás gondolata. A nagyérdekü, mély jogbölcseleti tudásra valló eló'adást a közönség mindvégig feszült figyelemmel kisérte és zajos tetszéssel fogadta. A tudós előadónak az egyesület nevében az elnök mondott köszönetet. Az előadás után az egész társaság a Hungária szállodába vonult, ahol a jeles tudós tiszteletére a Magyar Jogászegylet társasvacsorát rendezett. Irodalom. A polgári perjog tankönyve. (Magyar polgári törvénykezési rendtartás). Irta Falcsik Dezső dr. pozsonyi kir. akad. jogtanár. Második javított és a kivételes eljárással kiegészített teljes kiadás. Budapest, 1908. Pol/tzer-íé\e könyvkiadóvállalat. A FaUsik-ié\t általán ismert és használt perrendtartási tankönyvön kivül nincs egyetlen ujabb rendszeres perjogi kézikönyv, mely a mai polgári eljárást egész terjedelmében felölelné. Szakíróink már a tervezett uj perrendtartás megszületésére látszanak várni. A jelen perjoga parlagon hever. Pedig a mai átmeneti állapot még igen hosszú időig eltarthat s a jogi oktatásnak, sőt a gyakorlati téren működő jogásznemzedéknek is szüksége van a perrendtartás tudományával megismertető rendszeres vezérfonalra. Ez lebegett a szerző szeme előtt, midőn egyetemi célokra irt tankönyvét egy, a legújabb törvényekre is kiterjedd' második kiadásban közrebocsátotta s a kivételes eljárás községi-, váltó-, kereskedelmi-, tőzsde-, házassági bíráskodás stb. hozzácsatolásával teljessé tette. E második kiadás is épp ugy, mint az első, gondos, lelkiismeretes munka. Közel 500 oldalra terjed s ára 10 korona. A római jog institutiói. 1. rész. Bevezetés a római jog forrásaiba. Irta Pázmány Zoltán dr., pozsonyi kir. akadémiai jogtanár. Stamp/el Hugó kiadványa Pozsony. 113 oldal. Ára megjelölve nincsen. A római jog tanításának, tekintettel különösen arra, hogy magánjogunk még az egyes jogi fogalmak pontos megállapítása tekintetében is rendkivüli ingadozást, bizonytalanságot mutat, a jogi constructio tana szempontjából, igen nagy fontossága van. Addig, mig polgári törvénykönyvünk nincs, a római jog tanítása van hivatva arra, hogy az egyes jogi fogalmak és viszonylatok tekintetében tiszta képet nyújtson a kezdő' jogásznak. Magánjogunk tanítása ugyanis a római jog tanítása mellett, ámbár a tantervekben nem is, de ténylegesen igen alárendelt jelentőségű, minek legjobb bizonyítéka, hogy majdnem összes jogakadémiáinkon és egyetemeinken több órában adják elő a római, mint a magyar magánjogot. Azt, hogy jogi irodalmunk legkelendőbb és ennélfogva leggyakoribb termékei a tankönyvek, melyek a szerző tanárkodási idejének clausuiájával biztosítva jelennek meg a piacon, már annyiszor elmondották előttem e helyütt, hogy erre nem is akarok rátérni. A jelen könyv is tankönyv, melyet a tanár ad készülés céljára hallgatójának kezébe, megismételve benne összevontabb, precízebb formában azt, amit collegiumában előad. A munka most megjelent első része mint tudományos munka nem jöhet figyelembe, önállóságra való törekvésre nincs is benne a szerzőnek alkalma, csupán arról lehet szó, hogy az ismert, x-szer feldolgozott anyagot a szerző helyes összefoglalással, bár szerény nézetünk szerint a didaktikus célzathoz képest túlságosan bőven tárgyalja. Hs itt engedtessék meg, hogy néhány szóval kitérjünk a római jog tanításának módszerére. A római jogot mint tantárgyat kétíéleképen foghatjuk fel j mint történeti és mint filozófiai stúdiumot. Ugy a jogi oktatás tervének szelleme, mint ezen disciplina előkészítő, bevezető szerepe arra mutatnak, hogy az utóbbi felfogás a helyesebb. Következésképpen ne nyújtsunk a történeti részből egy betűvel sem többet, mint ami a jogi, az institutionalis rész megértésére feltétlenül szükséges és fektessük a fősúlyt az institutiok oly tárgyalására, hogy azokon keresztül könnyűséggel jusson a hallgató a pandektákhoz, azon római joghoz, mely még ma is érvényben van, t. i. a tisztán elméleti, a constructiv részhez. Ezen kérdés megoldása látszólag igen egyszerű, tényleg azonban igen nehéz. A római jog ugyanis fárasztó, szokatlan stúdium lévén, már újdonságánál fogva is ; nem lehet rettentő vaskos tankönyvekkel a kezdőt vele túlterhelni és megkedveltetése illetve általa az egyész jogtudomány megkedveltetése (mert hisz ez az első izelitő belőle) helyett éppen az ellenkezőjét érjük evvel el. Ha 110 oldalon tárgyalja egy tankönyv csupán a történeti részt, 800 oldalnál alább abba nem hagyhatja az anyag tárgyalását, ha az egyes jogintézményekkel csak megközelítőleg is olyan alaposan akar foglalkozni azok fontosságának, illetve a jogfejlődés szempontjából való jelentősségüknek megfelelően, mint ezt a t. szerző a történeti résznél tette. Ez pedig határozottan sok. Elég ha e tekintetben a Fécsey-féle tankönyvre utalunk, hol a történeti rész bőséges fejtegetéseinek bizony az institutiok tana adja meg az árát, mert a szerző maga is megijed munkájának óriási, a célnak meg nem felelő terjedelmétől és később igyekszik mindent lehető rövidre hozni, pedig ott fontosabb volna a részié-tes kifejtés mint a történeti résznél. A munka különben jó magyaros stílusú, helyesen foglalja össze az általánosan ismert anyagot, elég világos és mindenben a régi csapáson halad. Érdeklődéssel várjuk mindenesetre a további részt, mely a t. szerzőnek nagyobb önállóságra, saját nézeteinek és felfogásának kifejtésére dúsan fog alkalmat szolgáltatni, melylyel mint vérbeli tudományos munkával, ad meritum foglalkozhatunk. Tanulni lehet a munka első részéből is és ez a tankönyv legnagyobb dicsérete. dr. g. m. Törvényszéki állatorvostan. Irta Jíutyra Ferenc dr., az állatorvosi főiskolán a járványtan és a törvsz. állatorvostan ny. r. tanára, egyetemi ny. rk. tanár. Budapest, 1908. Pátria bizománya. Ára 10 K. Az állatorvos igen gyakran szerepel mint szakértő peres ügyek előkészítésénél, majd bírói elintézésénél, mely ténykedése különös jogi és orvosi ismeretek bírását tételezi fel, ezek széles köre és a gyakorlatban felmerülő esetek nagy változatossága folytán pedig nem egyszer érezheti annak szükségét, hogy az adott esetben egyes részletkérdések felől közelebbi tájékozódást keressen az irodalomban. Az állatok adás-vételével foglalkozó gazdáknak és kereskedőknek is közeli érdeke, hogy ügyleteik lebonyolítása közben kellőképp tájékozva legyenek a szavatosságból kifolyólag őket terhelő kötelezettségek, vagy őket megillető jogok terjedelme és jogaik érvényesítésének módozatai felől. De kivált az igazságszolgáltatás biztosságának és egyöntetűségének válik javára, ha azok, akik az idevonatkozó peres ügyek elintézésébe közvetlenül befolynak : birák és ügyvédek, legalább nagyjában ismerik azokat az orvostudományi szempontokat, amelyek itt sokszor perdöntő hatálylyal érvényesülnek. Az ilyen tájékozásokat magában foglaló munka hiánya nálunk annál inkább volt érezhető, mert nevezetesen az állatszavatosságot nem szabályozzák különös pozitív jogszabályok s ilyenek hiányában a joggyakorlat ezidőszerint ingadozó alapokon nyugszik. Szerző a magyar magánjog általános elvei s részben a kereskedelmi törvény, különösen pedig a bírósági Ítéletekben nyilvánuló felfogások szellemében jelzi az állatszavatossági ügyek elbírálásának irányát. Nem kevesebb figyelemre méltatja az állatokon ejtett kártételek és a műhibák cimén felmerülő peres gyakorlatot. A terjedelmes anyagot egységes szempontok szerint rendezi, a jogszolgáltatásban esetről-esetre érvényesített irányelvek csoportosításával. Műve nem csupán kitűnő kézikönyv, hanem főleg nagyon alapos tankönyv az állatorvosok mint peres ügyekben meghallgatandó szakértők számára. Jóformán úttörő munkát is végzett a szerző, mert Eisemnáy érnek 1866-ban megjelent törvényszéki orvostana óta nálunk hasonló munka nem látott napvilágot. Vegyesek. Az ipartörvény 164. §-a szerint csak az büntethető, aki az ipari és gyári munkások összebeszélései, egyezmények létesítése, foganatosítása érdekében a munkaadók, vagy munkásokkal szem-