A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 15. szám - Az ügynök gyüjthet-e megrendeléseket?

135 ember mint Szc/l Kálmán az elhagyott gyermekekről való törvény megalkotásakor ugy nyilatkozott, hogy az árvaszék a közigazgatás szentélye, ahová csak tisztult kebellel és levett kalappal léphet bárki. így fogom fel én is hivatásomat és azt hiszem : akad egynéhány hasonló gondolkozású ember a Kárpátoktól az Adriáig. Az ügynök gyüjthet-e megrendeléseket ? Irta REICH PÉTER KORNÉL, bpesti tszéki alapítványi joggyakornok. Ujabban alperesek, kik abban a kellemetlen helyzetben vannak, hogy a megrendelt könyveket vagy grammotonokat tartoznak kifizetni, turpiscausa kifogásával állanak elő. Ugyanis egyik esetben egy órás rendelt [grammofonokat, ügyvédje hivatkozott az 1900. évi XXV. t.-c. 1. §-ára, s az alapon kérte a kereset elutasitását, mert felperesnek nem volt joga megrendeléseket gyűjtetni ügynökök által. Ujabban egy nagyobb könyvárus cég ellen azt a kifogást terjesztették elő, hogy az 1884. évi XVII. t.-c. 50. §-át az 1900. évi XXV. t.-c. 1. §-a hatályon kivül helyezte s az ezek ellen vétőt elzárásra és mellékpénzbüntetésre itéli, tehát ha az a cég ügynöke a megrendelő regyet hozta is, azt alperes alá is irta, ez csak naturális obligatiót szül, civilis obligatiónak helye nincs. A bíróság az exceptiónak helyt adott, felperest keresetével elutasította, holott a 2. §. világosan szól: «nem terjed ki az 1. §. bekezdésének rendelkezése irodalmi és művészeti termékek gyűjtésére.)) Igaz ugyan, hogy e törvény 1. §-ához fűzött indokolás kimerítően elősorolja e törvény meghozását kényszerítő okokat, de a 2. §-ához a törvény világos rendelkezésén kivül azt is mondja az indokolás: «A megrendelésgyüjtési tilalom felfüggesztése egyelőre csak kevés cikkre, főkép a háztartásnak mindennapi szükségletét képező cikkeire, az irodalmi és műrészi tárgyakra s amennyiben lehet a háziipar cikkeire és ezek leggyakoribb eszközére a varrógépre látszik indokoltnak.)) A legtöbb esetben pedig az utazó vagy ügynök a megrendelési ügygyei nem mint a kereskedő megbízottja szerepel, hanem, miként a biztosítási ügyleteknél, a megrendelő megbízottjaként, mely utóbbinál a gyakorlat helyesen ma már megállapította, hogy, ha megbízás nélkül aquirált is az ügynök ügyletet, a biztosító társaság megbízottjának tekintetik, — igy tehát, ha az alperes ezzel védekezhetik, a törvény ez az intenciója ismét célját veszti. Az 1. §-ra vonatkozó kifogást egy izben a fent jelzett órás hozta fel, aki grammotonokat elad, — azzal iparjogositvány nélkül rendszeresen foglalkozik, mely miatt az 1. §. utolsó része, t. i. hogy üzlete körében az illető áru eladásával foglalkozik, — reá is vonatkozik. Dacára, hogy a törvény expressis verbis aláírja az irodalmi termékeknek gyüjthetési jogosultságát, igy a telepen, mintatelepen kivül, ugy az azzal iparszerüleg foglalkozónál, mint nem iparos vagy kereskedőnél, némelyik biróság azt a gyakorlatot követi, hogy kereshetőségi jog hiányában felperest keresetével elutasítja. Ellenben azt a különösen ostorozandó kereskedelmi szokást, hogy ha a kereskedő néhány könyvet küld valakinek s mellékel egy nyomtatott szöveget, mely szerint ha 10 napon belül vissza nem küldi, megvettnek tekinti, - engedi felburjánzani, holott a legigazságtalanabb gyakorlat. Ezt pedig csakis ott szabad elismerni, a kötelezettséget megállapítani, ahol a kereskedő a vele folyószámlái viszonyban levő vevőjének, a rendszerint megmutatásra küldött könyveket visszaküldeni tartozik, vagy ellenesetben a megállapodás szerint a kereskedő a könyv vételárát a rolyó számlára Írhatja. Mert miként a gyakorlat mutatja, legtöbb esetben az, kinek a könyv érkezett, nem is tudja az érkezést, mert nem ő vette át, vagy más jogosulatlan vette át nevében. Helyes az, hogy különösen az utazó ügynökök ellen szigorúan járjon el a biróság, mert azok a lét kényszere alatt a megrendelő jegyekbe valótlan megállapodásokat írnak. Továbbá dacára az 1900. évi XXV. t.-c. rendelkezéseinek, a biróság a varrógépnek, vászonnak stb. szükséges cikkeknek jogosulatlan gyűjtését elismeri, erre a törvényre a legritkább esetben hivatkoznak, azt csakis az ügyvédek allegatája után alkalmazzák, vagy mellőzik. Quod erat demonstrandum. Belfold. A Magyar Jogászegylet mult szombaton folytatta magánjogi vitasorozatát, melynek keretében további tárgyalás alakjában kerültek megbeszélésre a polgári törvénykönyv tervezetének fontosabb kérdései, A legutóbbi ülésen Almást Antal dr. tartott előadást a szerződésszegésre való felbujtásról hivatkozással a Tervezet 1,077., 1,092. és 1,104. §-aira. E kérdés annál fontosabbmert a Tervezet a sztrájkra való felbujtási mint deliktumot a felbujtó vagyoni felelősségével akarja egybekapcsolni. Az előadó részletesen kifejtette a kérdés elméleti és gyakorlati oldalait és különösen utalt a Tervezet hiábira és ellenmondásaira. A tárgyhoz szólott Kiss Géza jogtanár, Teller Miksa dr. ügyvéd, és végül Schwartz Gusztáv dr. egyet, tanár, aki érdekes és nagy tetszéssel fogadott előadásában reámutátott azokra az alapelvekre, melyeknek tekintetbevételével a vagyoni érdekbe való jogosulatlan beavatkozás kártérítési kötelezettséget eredményez. Ebben az idényben ez volt a jogászegylet utolsó magánjogi vitaestélyc. A jövő évben az igy megindult tárgyalásokat a jogászegylet folytatni fogja és már számosan jelentkeztek egyes fontosabb elvi kérdések előadására. Stammler Rudolf előadása. A magyar jogászközönség nagy érdeklődése mellett tartotta meg Stammler Rudolf dr., hallei egyetemi tanár előadását a Magyar Jogászegylet f. hó 8-iki teljes ülésén. A jelenlevők közt voltak : Wlassics Gyula a közigazgatási biróság elnöke, Dárday Sándor, a számvevőszék alelnöke, Tó'ry Gusztáv, Meskó László, Itnling Konrád államtitkárok, Plósz Sándor, Nagy Ferenc, Sc/nvartz Gusztáv, Pikler Gyula, Katona Mór, Úoleschall Alfréd, Balogh Jenő egyetemi tanárok, Baumgartcn Izidor koronaügyész-helyettes, Rickl Gyula miniszteri tanácsos, Hodossy Imre, Brítll Ignác. Nagy Dezső, Pap József, Szohner Lajos és számosan az ügyvédi és birói karból. A kiváló tudóst és ünnepelt vendéget Székely Ferenc koronaügyész üdvözölte, mire Stammler megtartotta előadását a helyes jogról. Abból indult ki, hogy a tételes jog szabályai mellett valamely jogeset eldöntésénél arra is kell tekintettel lennünk, hogy az adott helyzetben igazságos és helyes Ítélet legyen. Rámutat az előadó arra, hogy a magyar polgári törvénykönyv tervezete tág teret enged a jóhiszeműségnek, a méltányosságnak, a szokásnak és illendőségnek, mindmegannyi intézkedés, mely a biró szabad mérlegelésére utal. Régente természeti jognak nevezték az eszményi jogszabályokat; Stammler szerint a jogi szabály tartalmilag helyes csak akkor lehet, ha a szociális ideállal megegyezik, illetőleg ezt megközelíti. Jogi helyeség (szociális igazság) nem egyéb, mint megegyezése egy bizonyos jogi akarásnak a közösség gondolatával. Helyes jog e szerint nem valami ideális jogrendet jelent, amely az érvényes joggal szemben állana és attól messze eltérne; hanem jelenti a tételes jog egy részét, ugy viszonylik a valóban érvényes joghoz, mint a helyesen járó óra a valóban járó órához ; mint az egészséges embei fogalma az élő emberéhez. Ebből a szempontból fejtegeti azután tervezetünk 956. $-a alapján a szerződéskötés szabadságának korlátozását, 980. §-a alapján a szerződési kötelezettségek értelmezését és 1,170. §-a alapján az adós szolgáltatását ugy, amint azt a jóhiszeműség szerint követelni lehet. Az elvileg helyes tétel szerinti döntésnek az érvényben levő jog különböző módon nyújthat teret. Igy a büntetőjogban az uralkodó (elfogás szerint az a kérdés, vájjon van-e büntetésnek helye, mindenkor a tételesen megállapított jogszabályok szerint döntendő el; a közigazgatásban és a közigazgatási bíráskodásban csekély számmal vannak azok a korlátok, amelyeket tüzetes törvényszakaszok kényszerüleg állítanak fel; túlnyomó a törvényhozónak olyan rendelkezése, hogy a joggyakorlat elvileg helyes módon járjon el. A mai polgári jog ebben a kérdésben bizonyos közbenső helyet foglal el és különösen kiemeli előadó az 1907. évi svájci polgári törvénykönyv 1. §-át. Kifejti azután az előadó, hogy a helyes jog elmélete nem tévesztendő össze az úgynevezett * szabad jogi mozi;aíom»-mál. Amaz módszeri lehetőségét jelenti annak, hogy bizonyos jogi akarás elvi alapon megalkóttassék, —temez azzal a