A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 15. szám - Milyen demokraták vagyunk mi?

A JOG 123 gét (?), melyek e kinevezések kapcsán fővárosi és egyes vidéki lapok vezető helyén megjelentek, valóban turcsa fogalmat szer zett volna a magyar bírói karról. Valóban elmondhatni, hogy az ez alkalommal megjelent magyarázgatások, hozzászólások avatottak előtt mosolyt keltő, teljes járatlanságra valló hirlap­irói telületességek voltak. Csak egy párat, szemelvényként közülök. Egyik budapesti hirlap vezető helyén azt a kijelen­tést tette, hogy a fizetésrendezés által. 1,400 koronával emel­kedik minden birónak a fizetése; a másik pesti hirlap már csábképet varázsolt a laikus magy közönség elé, azt irván, hogy 28—30 éves korában minden biró a VIII. fizetési osz­tályba jut, 3ő éves korában a VII. fizetési osztályt éri el s j pár év múlva a VI. fizetési osztályból mint táblabíró mehet a dúsan dotált díjazású nyugalomba. Mosolyra keltő járatlansá­gok, melyeknek reális értékét hozzá értő, a viszonyokat ismerő ember csakhamar leszállítja, hiszen a nagy közönség számára irt hírlapokban jelentek meg. Ez a mentségük is. De mikor egy jogi hetilap hasábján M. J. dr. áll elő a miniszter úrhoz intézett szózatában azzal, hogy minden VII. rangosztályba kinevezett biró számára, «mivel pénzbe nem kerül», nagyságos cimet reklamál: mindenesetre komolyság híjján való. Nem is hiszem, hogy ilyes vágyakozás közhangulat lenne, noha azt sem állítom, mintha hasonló cimkórságok szórványosan — sajnos — ne bukkannának fel a magyar birói testület egyes tagjaiban. Sőt! Tudok példákat reá. De nem is azt célozza e rövid hozzászólás, mintha én t tekintetben a téves felfogást meggyőzöttnek tudnám, avagy ezt meg akarnám javítani. Annyira naiv még sem vagyok. Hanem visszatetszőnek tartom a nyílt felhívást tartalmánál fogva, mert nem egyeztethető össze a magyar birói kar puritán gondolkozásával. Csak ez, kizárólag ez az oka. Fogják reám bár, hogyha én is a kasban (VII. rangosztály) lennék, mint ama bizonyos vasfazék, — tapaszta­lás szerint — én sem zörögnék. Am próbálják meg! Egy szó a miniszter úrhozí Irta K. M. dr., kir. járásbiró. E cím alatt a Jog mult vasárnapi számában M. J. dr. egy cikket közölt, melynek foglalatja oda tendál, hogy a mi­niszter az újonnan kinevezett VII. fizetési osztályú bíráknak adja meg a «nagyságos» cimet. Mivel a cikkíró ur naiv kívánságát tárgyilagosan adta elő, megkísérlem én is, hogy boszankodásom dacára tárgyi­lagos legyek. A cikkíró ur gondolkodása sajátos tünete annak a ta­pasztalati ténynek, hogy a magyar társadalom fejlődési iránya napról-napra jobban távolodik a demokratizmustól, hogy in­tézményeinkben visszaóhajtják a reakcionárius irányt; hogy gondolkodásunk az evolúció törvényei ellenére nem előre, hanem hátrafelé halad, aminek megfelelően szépen kezd vi­rágozni a cimkórság, szaporodnak a mindenféle rangok, cimek és jellegek. Ennek az iránynak egyik tünete a fent tisztelt cikk, amit szándékosan azért nevezek tünetnek, nehogy a m. t cikkíró ur azt higyje, hogy egyéni óhajának a nyilvánosság utján való közzétételével általános óhajnak adott kifejezést s hogy kartársai nevében is jogosítva volt beszélni. A cim- és rangkórság a bürokratizmus egyik átka, amit bizonyára minden józan eszű ember megszüntetne, ha rajta állana. De a hatalom érdekében áll, hogy gyengéinél fogva kihasználja az embert. De ez sem ment ám valamikor küzdelem nélkül. Mikor az 1893: IV. t.-cikket megalkották, a rangosztályok felállítása ellen az akkori demokratikus törvényhozás felzúdult; maga az akkori igazságügyminiszter — ugy hiszem Szilágyi Dezső azzal nyugtatta meg a Házat, hogy a rangosztályokba való so­rozás tulajdonkép nem rangkülönbségek felállítását célozza, hanem azt jelenti, hogy a biró vagy tisztviselő a változott funkciókhoz képest nagyobb fizetést is kap. Hogy a tanárok és birák érzékenységét megnyugtassák s hogy elkerüljék még annak a látszatát is, hogy bürokratikus ranglétrákat akarnának felállítani: az 1893: IV. t.-cikkben, a Ház óhajára, nem a rang­osztály, hanem a «fizetési osztály» kifejezést vették fel. mint terminus technikust (1. bővebben Keleti Ferenc : dr. Törvény­javaslat az állami tisztviselők jogviszonyairól cimü mű indokolása Bpest 1897;. Téves nézetet vall a cikkíró ur azzal, mikor azt mondja, hogy a demokratikus államban az érdem megjutalmazása abban áll, hogy a szellemi arisztokrácia is elnyerje érdemei révén azt a rangot, cimet, ami csak a születési osztálynak j jutott. A tiszta demokratikus állam a születési arisztokráciát, mint kiváltságos osztályt elvileg kiküszöböli; a címeket eltörli és az érdem megjutalmazását egyrészt a nagyobb anyagi javadalma­zásban, másrészt nagyobb hatalmi kör adományozásában találja. Ennek pedig az a tapasztalati tény képezi alapját, hogy az emberi cselekvések két rugóra vihetők vissza : az anyagi javak minél nagyobb számban való élvezésére és a hatalmi vágyra. Ez utóbbinak csak sallangja a cim, a rang és rendjel, de nem lényege és az ember cifrálkodási vágyában, hiúságában leli szülőokát, amelyet különösen a középkorban a feudalizmus virágzásában nagyban kihasználtak a hatalmon levők. A magyar birói kar érezte ezek igazságát, mert az ország­gyűléshez intézett emlékiratában, a cikkíró ur nézetével ellen­tétesen az első folyamodásu birák rangegyenlőségét és a cim és jelleges állások megszüntetését kéri. Ez az emlékirat pedig hívebben fejezi ki a birák ebbeli nézeteit, mint a cikkíró ur. De megfeledkezik a cikkíró ur a birói függetlenség egyik lényeges: ismérvéről : a mellérendeltség eszméjéről*is. Nem arra kell törekednünk, hogy az első folyamodásu birák között rangkülönbségek legyenek, hanem arra, hogy a létező külömb­ségek is minél jobban nivelláltassanak. Ezt célozza a fizetés­rendezési törvény, mikor az alávetettséget jelző albirói intéz­ményt jórészt eltörli. Mennél több rangfokozat állíttatik fel ugyanazon hatáskörben : annál jobban van sértve a birói mellé­rendeltség elve. A járásbiróságok[vezetői közül a gyengébb gondolkodásúak most is abban a téves hitben leiedzenek, hogy ők magasabb birák, mint a velük egy hatáskörrel biró, melléjük rendelt járásbiró; mennyivel jobban istápoltatnék ez a téves hit, meny­nyivel több lenne a birák hatáskörét és hivatali állását illető­leg a közönség körében most is elég sűrűn tapasztalható kon­fúzió, ha a cikkíró ur óhaja teljesülne, ha a járásbíróságok VII. osztályú vezető birái mindnyájan a nekik exoffo kiduká­landó nagyságos címnek örvendhetnének ! Nagyban téved a cikkíró ur abban is, hogy a művelt közönségbe átment annak a tudata, hogy a VII. fiz. osztályú biró ipso facto nagyságos is. A laikus közönség, tanú ebben a tudatban él, — aminek többnyire nem a közönség, hanem az illető biró az oka ; de a művelt s a viszonyokkal ismerős közönség eddig is tudta, hogy a VII. tiz osztályú birót ex offo csak a tekintetes cim illeti s meg a nagyságos cimet legfölebb hiúsága legyezgetéseként adta meg annak az egy pár birónak, aki a VII. fizetési osztályba ősz hajjal, fehér hollóként beju­tott s aki a megnagyságoltatást nagy szerénységgel, kereszté­nyi alázatossággal eltűrte. Ne találjon a cikkíró ur abban capi­tis deminutiót, hogy a VII. fizetési osztályú birák létszáma nagy hirtelen megszaporodott, hisz aki eddig nagyságoltatta magát, megteheti azt ezentúl is. Az ((erkölcsi emelkedés»-re való hivatkozására pedig azt jegyzem meg, hogy szerény vélemé­nyem szerint már a legfiatalabb birónak is erkölcsileg olyan emelkedettnek kell lenni, mint az V. fiz. osztályú kir. kúriai bi­rónak s nagyon szomorú volna, ha a biró ranglétránként szerezné meg az erkölcsi emelkedés pluszát. Eddig azt hittük, hogy a magyar állam intézményei közt a bíróság a legdemokratikusabb. Nemcsak azért, mert a tes­tület tagjai tulnyomólag a középosztály köréből, sőt sokszor a

Next

/
Oldalképek
Tartalom