A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 13. szám - A Magyar Büntető Eljárás Tankönyve

A JOG öl Rablás vádja esetén mellőzhetetlen annak a körülménynek a megállapítása, hogy a tettes által elvett ingó dolog reá nézve idegen volt-e vagy sem? Megsemmités, mikor ez a tényálladéki elem az esküdtekhez intézett fökérdésbe fel nem vétetett, s mikor a biróság a Btk. 92. §-át alkalmazta anélkül, hogy az enyhitőkül mérlegelt körülmények alapjául szolgáló tényeket Ítéletében megállapította volna. A m. kir. Kúria (1906 január 9-én 173. sz. a.) Az esküdtbíróság Ítélete a főtárgyalással együtt a BP. 437. §-ának 5. bekezdése értelmében megsemmisíttetik s a szolnoki kir. törvényszék, mint esküdtbíróság uj eljárásra és határozat hozatalára utasittatik. Indokok : A vád tárgya a Btk. 344- §-ába ütköző rablás büntette, amelyet a törvényben foglalt meghatározás szerint az követ el, aki idegen ingó dolgot annak birtokosától vagy birlalójától, ez vagy más jelenlevő ellen alkalmazott erőszakkal vagy fenyegetéssel azon célból vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. Ezek szerint a Btk. 344. §-ába ütköző rablás bűntettének egyik lényeges tényálladéki ismérve, hogy a birtokosától vagy bírálójától a fentebbi módon és célból elvett ingó dolog a tettesre nézve idegen legyen. Rablás büntette miatt emelt vád esetében, tehát a Btk. megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása végett szükséges annak a megállapítása is, hogy a tettes által elvett ingó dolog reá nézve idegen volt-e vagy sem ? Ez a kérdés pedig a jelen esetben eldöntetlenül maradt, mert az esküdtbíróság -— figyelmen kivül hagyva a BP. 355 §-ának 2. bekezdését — a törvényben meghatározott fentebb alkotó elemet az esküdtkehez intézett fökérdésbe nem foglalta bele. Az esküdtbíróság továbbá Ítéletének indokolása szerint a vádlottak büntetésének kiszabásánál enyhítő körülménynek vette az erőszak kisebb fokát, a kinálkozó alkalmat s az elvett összeg csekélységét is, anélkül azonban, hogy megállapította volna az általa bizonyítottnak vett erőszak mibenlétét s azokat a körülményeket, amelyekből a kinálkozó alkalom fenforgását követkéz tette s azt is, hogy a vádlottak az elvettnél több pénzt is vehettek volna-e el a sértettől vagy sem ? Ezeknek a megállapítása pedig, tekintettel a kir. ügyész által a Btk. 92. §-ának alkalmazása miatt a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján használt semmiségi panaszra, mellőzhetetlen, mert e nélkül a kir. Kúria nem döntheti el, hogy az emiitett enyhítő körülmények fenforognak-e vagy sem ? Végül az esküdtbíróság a bünösrégi körülmények mérlegelésénél teljesen figyelmen kivül hagyta a vádlottak előéletére vonatkozó adatokat, holott az a kérdés, hogy a vádlottak voltak-e már büntetve s ha igen, mi miatt ? lényeges befolyást gyakorolhat annak az eldöntésére, hogy a jelen esetben van-e helye a Btk. 92. §-a alkalmazásának vagy sem ? Tekintettel tehát a kirügyész részéről a BP. 385. igának 3. pontja alapján, s J. I. vádlott védője részérő! a BP. 385. §-ának \. b) pontja alapján használt semmiségi panaszokra, az esküdtbíróság Ítéletét az azt megelőző főtárgyalással eg}ütt, a BP. 437. §-ának 5. bekezdése értelmében meg kellett semmisíteni s esküdtbiróságot a fentebbi körülmények megállapítására is kiterjedő uj eljárásra kellett utasitani. Ezen határozat folytán bejelentett semmiségi panaszok tárgytalanokká válván, azoknak megvizsgálása mellőzendő volt. Társtettes a szándékos emberölés bűntettében, nem pedig bűnsegéd az, aki az áldozat kezeit leszorítva tartotta s igy védelemre tehetetlen állapotba helyezte, s addig vádlott-társa az áldozat nyakát zsineggel többszörösen körülcsavarta, a zsineget összeszorította és megkötötte, minek következtében az megfu ladt. Helyesen utasította el az esküdtbíróság a védőnek azt az indítványát, hogy vádlott elmebeli állapotára nézve tanukat hallgasson ki, mikor e vallomások a hosszabb megfigyelés alapján adott szakértői véleményekkel szemben lényegtelenek. (Kúria, 1907 dec. 5. 9,3í7/907. sz. a. II. Bt.) Csalás kísérletét képezi vádlottnak az a tette, hogy menetjegy váltása nélkül a vonatra szállott, majd a jegyeket vizs. gáló kalauz előtt egy szokott módon kitöltött rovatos jelentő ivet mutatott föl oly célból, hogy mint állítólag szolgálatban utazó pénzügyőr a vonat ingyenes használatára való jogosultságát igazolja. (Kúria 1907 március 5. 2,182/907. sz. a.) A biróság a bűnvádi uton megtorolható vagyonbukás egységes voltánál fogva nincs kötve ahhoz, hogy csupán a kir. ügyész által vádba tett pontok szerint állapítsa meg a bűnösséget, hanem minősítheti a vádbeli cselekményt a kifejtett tényálláshoz képest a Btk. 414. és 416 § ának bármelyik esete szerint és igy a kir. tábla az által, hogy a kir. ügyész indítványától eltérően a vádlottat a Btk. 414. S-ának 3. pontjában meghatározott csalárd bukás bűntettében mondotta ki bűnösnek, nem hozott ítéletet törvényszerű vád nélkül. A fizetésképtelenség beállta után az üzleti aruknak a hitelezők elöl elvonása és érte ken alul eladása, nemkülönben az egyes hitelezők kielégítése a többi ki nem elégített hitelező vagyonjogi érdekeinek sérelmével jár, miről a vádlottnak, a dolog természeténél fogva, kétségtelen tudomása volt; maga ez a tudat már átfoglalja a megkárositási szándékot. Rendkívül nyomatékos enyhítő körülményül vétetett a büntetlen előéleten és beismerésen felül, hogy vádlott a károsító ügyletet ügyvéd tanácsára kötötte, s hogy utóbb a káros ügylet által elvont kielégítési alap jelentékeny részét a csődtömeg javára visszaszerezte. (Kúria, 1907 október 3. 7,787. sz. a.) Aki örökségről lemond, hogy hitelezője kielégitést ne nyerhessen, a B. T. K. 386. £-a alapján bűnös. Segéd ebben, kinek javára a lemondás történt és aki azt elfogadta. (A m. kir. Kúria 1907. nov. 6. 9,595. sz. a.) Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. Szám- 1,948/1899. 8. I. Az 1894: XXXI. t.-c. 77. §-ában meghatározott bontó okokra alapított házassági perekben a házasságvédő kirendelése mellőzendő. II. A házasság íelbontása esetén kifejezendő, hogy az a körülmény, hogy a közös gyermek tartására az apa köteleztetett, az anyát a H. T. 95. §-án alapuló tartási kötelezettsége alól nem menti fel, (Kúria: 1,333/1899.). Szám: 3,068/97. I. 9. Ha a bontó kereset a H. J. T. 77. §. a) pontjára van alapitva, bár a nő alperes és az Ítéletben vétkesnek is nyilvánittatik,de ha a perben oly okok nem fordulnak elő, amelyek a leánygyermeknek erkölcsi szempontból az anya gondozása ellen szólhatnak, a leánygyermek a H. J. T. 95. §. értelmében nemcsak 7 éves koráig, hanem teljeskorusága elértéig, illetve férjhez meneteléig anyja gondozása alatt hagyható. (Kúria: 3,654/97. polg.) Szám: 3,442/1901. 10. Alperes a házasság felbontása iránti viszonkeresetét kizárólag az 1894. évi XXXI. t.-c. 77.§-ának a) pontjára, vagyis arra alapította; hogy felperes a . . . szám alatt kelt birói határozatban kitűzött határidő alatt aa életközösséget vissza nem állította. Minthogy azonban felperes egy eme határozatnak keletkezése előtt beadott keresettel már szorgalmazta a házasság felbontását, a 98. alapján eme per tartamára, az ágytól és asztaltól való különélés elrendelendő lett volna és felperes az életközösség visszaállítására csakis keresetének jogérvényes elutasitása után lett volna felhívható, ennélfogva alperes idő előtt támasztott viszonkeresetével elutasítandó volt. (Kúria: 1901. szept. 18. 3,558/1901. sz.). 11. Tekintve, hogy felperes e perben alperest az életközösség visszaállítására felhivatni nem kérte, s alperes ez iránt tényleg fel sem hivatott, az a körülmény pedig, hogy a felek között lefolyt előző perben az életközösség visszaállítására kötelező határozat már ki volt bocsátva, a jelen perben figyelembe nem vehető, mert a jogerős ítélettel befejezett előzőperben ítélet alapájnl nem szolgálhat, ezekből az okokból felek között fennálló házassági kötelék az 1894: XXXI. t.-c. 77. §-ának a) pontja alapján nem volt felbontható. (Kúria : 5,107/899.).