A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 13. szám - A Magyar Büntető Eljárás Tankönyve

50 A JOG bízott, hanem a bíróság részéről hivatalból kirendelt védő gyakorolná. De ellentétben állana ily birói intézkedés a törvény határozott rendelkezésével is. A BP. 425. £-ának második bekezdése szerint ugyanis a törvényszék a kir. Ítélőtábla határozatát, amenynyiben a kir. ítélőtábla főtárgyalásán sem vádlott, sem védője nem volt jelen, a vádlottnak kihirdeti, esetleg kézbesitteti; ebben az esetben tehát a törvény nem engedi meg, hogy a másodfokú ítéletre a perorvoslat bejelentését, vagy esetleg a megnyugvás iránti nyilatkozatot a vádlott helyett akár az általa korábban vagy helyette hozzátartozója által megbizott, akár pedig a biróság részéről hivatalból kirendelt védő tehesse meg. A bűnvádi perrendtartásnak a távollevők és a szökevények elleni eljárásra vonatkozó határozmányaiból megfelelő alkalmazás mellett az következik, hogy a fenforgó esetben a BP. XXIII. fejezetében felsorolt távolbaható intézkedéseknek van helye; amenynyiben pedig ezek eredményre nem vezetnének, a vádlott előállításáig vele szemben a további eljárás függőben marad. Mindezeknél fogva a felvetett elvi kérdést a jelen határozat rendelkező része szerint kellett megoldani. Ha a kir. ügyész a vádat elejtette azon indokolással, hogy a terhelt bűnösségét annak tagadásával s az igazságügyi orvosi tanács véleményével szemben nem látja bizonyíthatónak és az igazságügyi orvosi tanács véleménye nem látja ugyan bizonyítottnak, hogy a két gyermek erőszakos halállal mult ki, de ezt kizártnak sem tartja : ebben a kijelentésben nem foglaltatik annak megállapítása, hogy a bűncselekmények egyáltalán elkövetve nem voltak. A BP. 576. §-a 2. pontjának esete tehát nem forogván fenn, folyamodónak nincs igénye kártalanításra. A m. kir. Kúria (1907 december 3. 6,057/907. sz. a. L Bt.) a kártalanítás iránti kérelmet elutasítja. Indokok: Özv. B. D.-né azzal terheltetvén, hogy 1906. évi május hó 2()-án elhalt 13 napos András nevü törvénytelen fiúgyermekét előre megfontolt szándékkal megölte, ellene a Btk. 278. §-ában meghatározott gyilkosság büntette miatt a vizsgálat és egyúttal a vizsgálati fogság is elrendeltetett. Utóbb a vizsgálat még egy rendbeli, a Btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság és egy rendbeli a Bik. 285. §-a alá eső mágzatelhajtás bűntettének megállapítására terjesztetett ki, mert özv. B. D.-né azzal is terheltetett, hogy 1904 május 17-én éjjel meghalt 11 napos Erzsébet nevü törvénytelen gyermekét előre megfontolt szándékból megölte s hogy 1905 februárban terhessége harmadik hónapjában szült méhmagzatot szándékosan elhajtotta. Özv. B.-né elismerte ugyan, hogy 14 év óta tartó özvegysége alatt 1904-ben gyermeket szült, 1905-ben 3 hónapos méhmagzatát elvetélte, és 1906-ban ismét gyermeket szült, de határozottan tagadta, hogy az 1904. és 1906-ban született törvénytelen gyermekeinek halálát akár szándékosan, akár gondatlanságból ő idézte volna elő; annak magyarázatát azonban, hogy mi okozta az előzően egészséges gyermekeknek gyorsan bekövetkezett halálát, adni nem képes. Ezzel szemben az orvosi szakértői véleményekkel az látszott megállapíthatónak, hogy a gyermekek erőszakos módon fosztattak meg életüktől, amennyiben fuladás következtében haltak meg, mely íuladás nem belső betegség folytán keletkezett, hanem a légutak külső nyílásainak valamely csekély sulyu, lágy anyaggal történt elzárása által idéztetett elő. Az igazságügyi orvosi tanács szerint nincs ugyan kizárva, hogy a gyermekek az orvosok által előadott módon, vagyis erőszakos megfulásban haltak meg, ezt azonban figyelemmel a boncleletek adatainak hiányosságára, bizonyítottnak tekinteni nem lehet. Ennek alapján a kir. ügyész a vádat elejtette azon indokolással, hogy a terhelt bűnösségét annak tagadásával s az igazságügyi orvosi tanács véleményével szemben nem látja bizonyíthatónak, minek folytán özv. B. D.-né ellen az eljárás megszüntettetett. ()zv. B. D.-né a kiállott vizsgálati fogságért kártalanítást kér. Kérelmét a BP. 576. ^-ának 2. pontjára alapítja, azt vitatván, hogy a vizsgálati fogságot oly cselekmény miatt állotta ki, mely elkövetve egyáltalán nem volt. Ámde az igazságügyi orvosi tanács véleménye nem látja ugyan bizonyítottnak, hogy a két gyermek erőszakos halállal mult ki, de ezt kizártnak nem tartja; ebben a kijelentésben nem foglaltatik annak megállapítása, hogy a bűncselekmények egyáltalán elkövetve nem voltak. A BP. 576. §-a 2. pontjának esete tehát nem forogván fenn folyamodónak nincs igénye kártalanításra, miért is kérelmét elutasítani kellett. A B. T. K. 172. §-ának 2. bekezdése alapján büntetendő delictum tényálladékához elégséges az izgatás; egyenes felhívás nem kívántatik. A m. kir. Kúria (1907. október 31-én, 8,409. sz.) A semmisségi panasz elutasittatik. Indokok : Vádlott és védője a B. P. 385. £-ának 1. a) pontja alapján az indokolás szerint azért jelantettek be semmisségi panaszt, mert az esküdtek határozatában nem lévén megállapítva, hogy vádlott izgatása egyenes felhívásban nyilvánult, a B. T. K. 172. §-a 2. bekezdésének tényálladéka nem forog fenn. A panasz alaptalan. A felhívás a B. T. K. II. r. VI. fejezetében meghatározott bűncselekmények közül csak a 171. §-ban és a 172. §-nak 1. bekezdésében körülirt cselekményeknél képez tényálladéki elemet. A 172. §. 2. bekezdésében meghatározott cselekmény ellenben a «gyülöletre izgatás> által követtetik el. A gyűlöletre «felhívásnak* már nyelvtanilag sem volna értelme, mert a gyűlölet lelki állapot, melyet lehet előidézni, de ezt a közönséges szóhasználat szerint sem lehet felhívásnak nevezni. Ily értelmű vonatkozásban használja a <felhívás» kifejezést a B. T. K. is. A B. T. K. 171. §-a szerint fel lehet hivni bűntett vagy vétség elkövetésére, a 172. §. 1. bekezdése szerint a törvény vagy a hatósági intézkedés elleni elégedetlenségre, tehát cselekvésre vagy mulasztásra, de lelki állapot előidézésére való felhívást a törvény nem ismer. Erre a 172. §. 2. bekezdése az «izgat> kifejezést használja, mely szónak e szerint meghatározott, az ott kitett vétségre vonatkozó jelentése van. Téved tehát a védelem, midőn vitatja, hogy az izgatásnak felhívásban és pedig egyenes felhL vásban kell nyilvánulnia. A B. T. K. 172. §-ának 2. bekezdése utal ugyan a 171. §-ra, de csak a cselekmény elkövetési módja tekintetében. Ezek az elkövetési módok: a nyilvánosság, szóval nyomtatvány stb. utján való cselekvés; de a felhívás a 171. ij-ban és a 172. §. 1. bekezdésében meghatározott delictumoknál nem elkövetési mód> hanem maga az elkövetési cselekedet. Minthogy e szerint az esküdtekhez intézett kérdésbe az «egyenes felhívás* tényelemét felvenni nem kellett és nem is lehetett: a védelem által vitatott semmisségi ok nem forog fenn s a perorvoslatot a B. P. 437. §-nak 4. bekezdése értelmében el kellett utasítani. Ha a közhivatalnok hivatala gyakorlatában valakit tettleg bántalmaz és könnyű testi sértést okoz, cselekménye csak a 473. §. alá esik. A m. kir. Kúria (1908. február 12-én, 1,063. sz.) A semmisségi panaszok elutasittatnak. Indokok: A tábla Ítélete ellen a közvédő és a védő a B. P. 385. §-ának 1. b) pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert a cselekmény nem a könnyű testi sértés, hanem a hivatali hatalommal való visszaélés vétségének minősíttetett; ezenfelül a védő a B. P. 385. §-ának 3. pontja alapján is, mert a B. T. K. 92. §-a nem alkalmaztatott. A vádlott a védő semmisségi panaszához csatlakozott. Minthogy a tábla az ítéletének indokaiban kifejtetteknél fogva s tekintettel a Kúriának 42. számú böntetőjogi teljes ülési határozatára is, mely szerint a viselt hivatal vagy állás elvesztése mint mellékbüntetés a B. T. K. 473. §-a esetében nem mellőzhető, a vádlottnak azt a cselekményét, hogy rendőri szolgálatának gyakorlatában a sértettet tettleg {bántalmazta s ez által rajta könnyű testi sértéstokozott, helyesen minősítette a B. T. K. 473. £-ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétségének; minthogy továbbá a büntetlen előéletben fenforgó egyedüli enyhitő körülmény nem annyira nyomatékos, hogy annálfogva a B. T. K. 92. £-ának alkalmazása helyén való volna : a semmisségi panaszokat, mint mindkét irányban alaptalanokat a B. P. 437. §-ának 4. bek. értelmében el kellett utasítani.