A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 13. szám - A Magyar Büntető Eljárás Tankönyve

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 13. számához. Budapest, 1908. március 29. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A keresk. törvény 173. §-ának azon rendelkezéséből, hogy a részvénytársaság a részvénybirtokosi minőség vizsgálatára kötelezve nincs, önként folyik, hogy e minőség vizsgálata jogában áll. Ez a jog azonban nem terjedhet ki arra, hogy a társaság a részvények átruházásának alapját képező ügyletet vizsgálhassa, hanem a vizsgálat joga csak arra terjed ki, hogy vajon alaki szempontból a birtokosi minőség legitimálva van-e, különösen, hogy a hátirat valódi-e, vagyis a részvény birtokosától származik-e? Ha az alapszabályoknak az a korlátozó rendelkezése, hogy a részvények átírása a részvénytársaság igazgatóságának jóváhagyásához van kötve, a részvénytársaság által kibocsátott és névre szóló részvények szövegében elő nem fordul, a szóban levő alapszabálykorlátozás a részvények közforgalomra szánt értékpapír természeténél fogva már ez okból sem lehet joghatályos. A nagybecskereki kir. törvényszék : Kötelezi alperest arra, hogy az áltaia kibocsátott 50 frt névértékű A I. nevén álló s ennek forgatmányával eilátott 283. stb. sz. részvényeket B. Gy.-né nevére ezen részvények felmutatása mellett részvénykönyvébe bevezesse s a bevezetést a részvényeken igazolja, ellenkező esetben B. Gy.-né felperest feljogosítja részvényes jogait ezen ítélet alapján gyakorolni. Indokok : Felperes keresetét arra alapította, hogy alperes a részvényeknek nevére való átírását megtagadta. Az átíratni kért részvények jogi természetüknél fogva üres hátirattal forgatható értékpapírok s így azok alapján az azokat kibocsátó részvénytársaság szavatosságot vállal mindenkivel szemben, hogy azok megszerzésével a törvényben biztosított jogokat gyakorolhatja. Az alapszabályok 7. §-a azt az intézkedést tartalmazza ugyan, hogy a részvények átírása az igazgatóság jóváhagyásától függ, azonban ez az intézkedés, mint a részvénytulajdonosok cselekvőképességét és a részvények forgalmát korlátozó s a kereskedelmi törvény 173. §-ának 2. bekezdése ama rendelkezésével, hogy a névre szóló részvények üres forgatmánynyal átruházhatók, ellentétben álló intézkedés, a részvény tulajdonjogát üres hátirattal megszerző uj részvénytulajdonosnak a minőségére befolyással nem bír. A kereskedelmi törvény 173. §-ának azon rendelkezéséből hogy a részvénytársaság a birtokosi minőség vizsgálatára kötelezve nincs, önként folyik, hogy a birtokosi minőség vizsgálata jogában áll. Ez a jog azonban nem terjedhet ki arra, hogy a társaság a részvények átruházásának alapját képező ügyletet vizsgálhassa, harmadik személyek reá nem tartozó jogviszonyába tetszése szerint beavatkozhassék s felülbirája azt, hogy a felek közt minő jogügylet jött létre, vagy hogy a részvények átírása mi célból történik, annál kevésbbé, mert az üres hátirattal forgatható értékpapíroknál maga a hátirat alkotja az átruházás jogalapját s így a hátirattal igazolt részvénybirtokos egyéb cimet és szerzési módot kimutatni nem köteles, hanem a vizsgálat joga csak arra terjed ki, hogy vajon alaki szempontból a birtokosi minőség legitimálva van-e, különösen, hogy a hátirat valódi-e, vagyis a részvény birtokosától származik-e? Az az alperesi védekezés, hogy a részvények átruházása az alapszabályok 11. §-ának azon intézkedése ellen irányul, hogy a közgyűlésen 10 szavazatnál többet egy részvényes sem gyakorolhat s a részvények átírása ennek a kijátszását célozza, csak akkor volna sikerrel érvényesíthető, ha felperes az alapszabályok kijátszására irányuló célzatot a részvénytársaság vagy a részvényesek egy csoportjának sérelmére tényleg mégis valósítaná; felhozható volna e kifogás pl. egy közgyűlési határozat megtámadása iránti perben, ha bizonyittatnék, hogy a közgyűlési határozat az alapszabályok intézkedésének kijátszása céljából átruházott részvények alapján adott szavazatokkal, tehát az alapszabályokba ütköző módon keletkezett. Minthogy pedig bizonyítva van, hogy a részvényeket azok tulajdonosa A. I. látta el üres forgatmánynyal, a. rendelkező rész értelmében kellett ítélni. (1906 nov. 8. 9,469/906.) A szegedi kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert az alapszabályok 7. §-ának az a korlátozó rendelkezése, hogy a részvények átírása a részvénytársaság igazgatóságának jóváhagyásához van kötve, az alperes részvénytársaság által kibocsájtot} és névre szóló részvények szőve, gében elő nem fordul, amiért is a szóban levő alapszabálykorlátozás a részvények közforgalomra szánt értékpapír természeténél fogva már ez okból sem lehet joghatályos, mert az elperes részvényeketa kereskedelmi törvény 173. g-ának 1. bekezdése alapján köteles a felperes, mint azok igazolt birtokosa nevének és lakhelyénk kitüntetése mellett a társaság részvénykönyvébe bevezetni. (1907 jan. 3. 6,026/906.) A m. kir. Kúria: A másodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. (1908, nov. 28. 156 907. v. sz. a. IV. pt.) Bűnügyekben, (A kir. Kúria 88. számú teljes-ülési döntvénye.) *Ha a vádlott a felebbviteli főtárgyaláson sem jelen, sem kép viselve nem volt, utóbb pedig az ítélet kihirdetésére nem volt előállítható, — van-e hivatalból védő kirendelésének helye abból a célból, hogy a másodfokú bíróság ítélete a vádlott helyett a védőnek hirdettessék kir» (Az 5,937 B. 1907., 5,882/B. 1907., 7,960/B. 1907., 6,760/B. 1907., 8.S4Q/B. 1907. és 7,781/B. 1907. számokhoz.) Határozat: Ha a vádlott a felebbviteli főtárgyaláson sem jelen, sem képviselve nem volt, utóbb pedig az ítélet kihirdetésére nem volt előállítható: nincs hivatalból védő kirendelésének helye abból a célból, hogy a másodfokú bíróság ítélete a vádlott helyett a védőnek hirdettessék ki. Indokok: A BP. 426. §-ának 4. pontja, továbbá 430. §-ának első bekezdése és az ebben idézett 430. §. II. a) és b) pontja értelmében a kir. Ítélőtábla másodfokú ítélete ellen a vádlott javára ő maga, vagy helyette házastársa, — esetleg törvényes képviselője, s ezen felül a védő ; — még pedig a vádlottnak kifejezett akarata ellen is, semmisségi panaszszal élhet. A védőnek ez a joga tehát párhuzamosan gyakorolható a vádlott jogával, de ezt nem helyettesíti és nem olvasztja magába. Ez felel meg a bünperben a vedő részére kijelölt feladatnak, mely abban áll, hogy a védő a vádlottnak — közérdekből is — a védelemben segítségére, támogatására legyen, de nem állhat abban, hogy a törvényben a vádlott részére biztosított jogot, a vádlott kizárásával, a védő gyakorolhassa. Igaz ugyan, hogy a BP. 431. §-ának második, 430. i<-ának harmadik és 388. §-ának második bekezdése szerint, ha a felebbviteli főtárgyaláson a vádlott nem volt jelen, de védője által képviselve volt, a vádlott javára a semmisségi panasz a kir. ítélőtáblánál a másodfokú ítélet kihirdetésekor jelentendő be; — ebben az esetben tehát a perorvoslati jogot a vádlott érdekében egyedül a védő gyakorolja ; — ámde nyilvánvaló, hogy a törvénynek eme rendelkezése a védő jogaira vonatkozó általános szabályok alól kivételt állapit meg, mint kivétel pedig a törvényben meghatározott esetre szorítkozik és más esetre ki nem terjeszthető. Már pedig a kivétel kiterjesztését foglalná magában az olyan bírói intézkedés, mely abban az esetben is, ha vádlott a felebbviteli főtárgyaláson sem jelen, sem képviselve nem volt, a vádlott perorvoslati jogának gyakorlását a védőre bízná. A visszásságot a fenforgó esetben még növelné az a körülmény, hogy a vádlott perorvoslati jogát nem is az általa meg-