A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 13. szám - Az O. M. K. E. bírálata az 1907. év igazságügyi mozzanatairól

108 A JOG lemügyi minisztérium, hogy a munkaadók és alkalmazottak közötti vitás ügyek elintézését hasonló elvek szerint szervezett kereskedelmi, illetve ipari biróságokra kívánja bizni. Épp oly kevéssé hozhatók fel tárgyi okok a kereskedelmi és váltótörvényszék megszüntetése mellett. Ha az ülnöki intézményt és ezzel kapcsolatban a kereskedelmi bíróságok intézményét a törvényhozás megszüntetné is, még mindig felette szükséges, hogy a jövőben is fennmaradjon az a szakfórum, amely az ország kereskedelmi és váltóügyeinek nagy többségét intézte s amely az ezen kérdésekre vonatkozó szakképzettségnek központja. E törvényszék megszüntetése szinte keresztül sem vihető. Ha be is olvasztatik a kereskedelmi és váltótörvényszék a budapesti törvényszékbe, azért még mindig szükséges, hogy e törvényszéknél a kereskedelmi ügyek külön szaktanácsokra bízassanak és igy a beolvasztás csak azzal a következménynyel jár, hogy a budapesti törvényszék egységes vezetése lehetetlenné válik, hogy egy oly óriási kolosszus áll elő, amelynek adminisztratív, de még inkább szellemi irányítása teljesen ki van zárva, aminek a jogszolgáltatás csakis kárát láthatja. Hasonlóképp rendkívül sérelmes a magyar kereskedelemre és iparra a javaslat 32. §-ának a könyvkivonati illetékességre vonatkozó az az intézkedése, amely a P/ósz-íé\e javaslat utolsó szövegezésével egyezően, ezen illetékességet csakis akkor adja meg a bejegyzett kereskedőnek, ha alperes kereskedő és ha az illető tétel bejegyzésétől számított 2 év még nem telt el. Ezen intézkedés hatásaként a könyvkivonati illetékesség nem-kereskedők ellen egyáltalán nem vehető igénybe, de kereskedők ellen is kisebb mértékben, mint ma, amennyiben ezidőszerint kapcsolatban azzal, hogy a könyvek kereskedők ellen tíz, nemkereskedők ellen két évig bizonyítanak, a bírói gyakorlat az illetékességet kereskedők ellen ugyanezen tíz évre adja meg. Mindkét megszorítás egyaránt indokolatlan s annál súlyosabban esik latba, mert a javaslat egyúttal a teljesítési hely illetékességét is koxlátozza, kimondván 29. §-ában, hogy az lényegileg csak akkor vehető igénybe, ha a teljesítés helye írásban köttetett ki. Ezen intézkedés hatásaképp a kereskedő még kereskedő üzletfeleit is alig lesz képes személyes bírósága előtt perbe vonni, az pedig, hogy nem-kereskedő feleit ugyanezen bíróság előtt perelje, az írásbeli kikötés esetétől eltekintve, egyenesen lehetetlenné válik. Ezzel pedig a szóvátett intézkedés az üzletvitelnek hazánkban bevett és évtizedek óta szokásos módját akadályozza, sőt részben lehetetlenné teszi. Azok a visszaélések, amelyekre a javaslat indokolása utal, nem a könyvkivonati illetékesség igénybevétele utján merültek fel, hanem sokkal gyakrabban és súlyosabb mértékben az oly írásbeli megrendelőjegyek segélyével, amelyekben egyúttal a birói illetékesség is kiköttetett. Ezeket pedig a javaslat a jövőben is lehetővé teszi, vagyis a visszaéléseket nem zárja ki, de a reális és legitim kereskedelmi tevékenységet gátolja. Ez okbó1 szükségesnek tartottuk, hogy a polgári perrendtartás törvényjavaslatának ezen sérelmes intézkedései ellen állást foglaljunk és miután az ország kereskedelmi és ipari érdekképviseletei már a P/ósz-fé\e javaslat vonatkozó intézkedései ellen együttes akciót fejtettek ki, készséggel fogadtuk a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara azon megkeresését, hogy egy ily országos akció megindítását vele közösen kezdeményezzük. Az ezen értelemben megtartott értekezlet a vonatkozó emlékirat kidolgozásával főtitkárunkat bizta meg. Megbízta továbbá a Kereskedelmi és Iparkamarát, hogy a magyar kereskedelmi és iparkamarákat e mozgalomban egyesítse, ami azóta meg is történt. Egyúttal megállapítást nyertek a megindítandó akció részletei, magát az akció megindítását akkorra tartván fenn, amikor a törvényhozás elfoglaltsága ezen javaslat érdembeli tárgyalását valószínűvé teszi. Kapcsolatban a polgári perrendtartás törvényjavaslatával a végrehajtási törvény is gyökeres revízió alá fog kerülni. Ez a revízió lesz hivatva a végrehajtási eljárás olcsóbbátételének, ezen szociális szempontból annyira szükséges reformnak megvalósítására. Most, hogy a perrendtartás benyujtatott, igen közelfekvővé vált a végrehajtási törvény revíziója is s ezért nem tarthatjuk helyesnek, hogy az igazságügy minisztérium néhány intézkedést kiragadva, egy oly novella javaslatát nyújtja be, amely ezt a gyökeres revíziót nem hozza meg s amelynek intézkedései különben is igen kétes előnyökkel járnak. Az uj uzsorat'órvény javaslata. A képviselőházhoz benyújtott uj uzsoratörvényiavaslat — nézetünk szerint — az uzsora ellen a mainál hatásosabb eszköznek egyáltalában nem mondható, de a forgalomra lényeges károkat és veszedelmeket rejt magában. Ez a javaslat is a korábbi igazságügyi kormány inventáriumából vétetett át, habár annak gyökeres revíziója annál indokoltabb lett volna, mert a javaslat nem egyéb, mint azon áramlatoknak lecsapódása, melyek az uzsoratörvény módosításában vélték a gazdasági haladás biztositékát találni. A javaslat mindenekelőtt rendkívül kiszélesíti az uzsora büntetendő tényálladékát. Mig ma csakis a hitelezési uzsora képezhet büntetendő cselekményt és pedig a birói gyakorlat szerint csak kölcsön-, vagy más hasonló ügyleteknél képzelhető, a javaslat szerint minden hitelezés vagy hitelmeghosszabbitás, sőt minden hitelügylet teljesítése alkalmával is elkövethető az uzsora. Mig ma csupán a másik fél könnyelműségének, szorult helyzetének vagy tapasztalatlanságának kihasználása utján kövehető el, szerinte a másik fél értelmi gyengeségének kihasználása is megállapítaná annak tényálladékát. De a javaslat még ennél is tovább megy és a hitelezési uzsora mellett felállítja még az úgynevezett reál-uzsora büntetendő cselekményét is, amely akként követhető el, hogy az adós valamely bár rögtöni lebonyolítást nyert ügyletnél használja ki a másik fél szorultságát, könnyelműségét, tapasztalatlanságát, vagy ismét értelmi gyengeségét, hogy ezáltal " magának feltűnően aránytalan előnyt biztosítson s csupán azt kívánja ,meg, hogy az illető ez alkalommal tervszerűen járt légyen el az uzsoraelőny kikötésénél, illetve szerzésénél, tehát újból egy oly ismertető jelet ad egy ily fontos és komoly következményekkel járó deliktumnál, amely annak lényegét teljesen homályban hagyja. A javaslat szerint továbbá az uzsora mindenkor hivatalból lenne üldözendő. A hivatalbóli üldözés rendszerére egyáltalában nincs szükség, hiszen az uzsoránál az indítvány ma sincs három hóra szorítva, hanem a három éves elévülési időn belül bármikor előterjeszthető. De ez a reform eredménynyel nem is járhat, mert az esetben, ha nincs valódi jogsérelem s ha a sértett fél ez okból a büntetést nem kívánja, a gyakorlati élet tapasztalatai szerint az uzsora miatt marasztaló büntető ítélet alig lesz hozható. Hasonló aggodalomra ad alkalmat az uzsoratörvényjavaslat magánjogi része is. Hogy a javaslat szerint az uzsorás ügyletek megtámadása, függetlenül a büntető eljárástól, tehát pusztán magánjogi uton is lehetséges, bizonynyal helyes, igen komoly aggályokba ütközik azonban, hogy a javaslat szerint nemcsak a hitelezési ügyletek, hanem viszontszolgáltatások által azonnal lebonyolított ügyletek is a törvény szabálya alá esnének, mihelyt a már érintett kritériumok fenforognak, mihelyt arról lehet szó, hogy az egyik fél a másiknak szorultságát, tapasztalatlanságát, könnyelműségét vagy értelmi gyengeségét kihasználva biztosított magának az ellenszolgáltatással aránytalan előnyt. Kimondja továbbá a javaslat, hogy az ily ügylet feltétlenül semmis, ami szintén veszélyezteti a jogbiztonságot s amire a sértett fél érdekeinek megóvása céljából szükség nincs. A büntetést kimondó Ítélet már magában véve, a sértett fél minden cselekménye nélkül azzal a következménynyel járna, hogy a polgári Ítélet hatályát veszti, amire ismét nincs szükség s ami ismét csak bonyodalmakat képes előidézni. A kereskedelmi ügyletek a jövőben is csak az esetben volnának kivéve az uzsoratörvény intézkedései alól, ha a sértett fél bejegyzett kereskedő, holott a kiskereskedőktől eltekinve,