A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 13. szám - Az O. M. K. E. bírálata az 1907. év igazságügyi mozzanatairól

A JOG 109 a kereskedő ügyleteit mindenkor ki kellene vonni ezen szabályozás köréből, vagyis még akkor is, ha a bejegyzésre kötelezett sértett fél a kötelezettségének eleget nem tett. Emellett az 1877: VIII. és 1883: XXV. t.-c.-eknek a S°/o-on felüli kamat érvényesítésének korlátozására vonatkozó intézkedései változatlanul fenmaradnának annak ellenére, hogy az uzsoratörvény vagyis az uzsora büntetőjogi üldözése, az ügyletek érvénytelenségének kimondása mellett e szabályokra szükség nincs, s azok minden haszon nélkül csak gátolják a legitim forgalmat, nem is szólva arról, hogy éppen a legutóbbi idők tapasztalatai mutatták meg ezen szabályozás hiányait. Ez okból elhatároztuk, hogy az uzsoratörvényjavaslat veszedelmes intézkedéseinek módosítása érdekében indokolt előterjesztéssel fordulunk a képviselőházhoz és a kormányhoz. Chequetörvényjavaslat. Meg kell emlékeznünk végül e helyütt arról, hogy a chequetörvényjavaslatot a kormány benyújtotta a képviselőházhoz és ho^y ezen javaslatnak előreláthatólag még az a hiánya is orvoslást fog nyerni, amiről mult évi jelentésünkben megemlékeztünk, t. i. hogy a passziv cheque-képességet korlátozni kivánta és a passziv cheque-képesség hiányának a cheque érvényeségére befolyást engedett. A középeurópai gazdasági egyesületeknek Budapesten november 8., 9-én megtartott nemzetközi cheque-értekezlete ugyanis, amelyen Egyesülésünk főtitkára is részt vett, beható vita után abban állapodott meg, hogy a cheque-képesség korlátozásának semmiképp sem engedhető befolyás a cheque érvényére. Ez alapon a kormány a chequetörvényjavaslatnak oly módosítását hozta javaslatba, amely szerint a chnque-képesség hiánya csupán bírság alkalmazását vonhatja maga után, de a cheque érvényességét nem érinti. A szövetkezeti törvény tervezete. Egyesülésünk annak idején indokolt előterjesztéssel fordult a kereskedelemügyi és az igazságügyi minisztériumhoz a szövetkezeti törvényhozás mielőbbi revíziója érdekében. A szövetkezeti törvény tervezete végre hosszas sürgetés után az elmúlt év őszén megjelent. Az uj törvénytervezet lényegileg azonos az 1904-es törvénytervezettel. Szerzője, aki az átdolgozást is hivatva volt eszközölni, az időközben elhangzott felszólalásokat és szerzett tapasztalatokat csak igen csekély mértékben aknázta ki, csupán egy pontban mutatkozik csekély haladás, t. i. hogy a nemtagoknak való elárusitást a' javaslat most már némileg szűkebb határok közé szorította kimondván, hogy csak oly esetekben szabad a szövekezetnek nemtagok részére is elárusitani, amidőn az illető helyen üzlet nincs, vagy az iparhatóság azt engedélyezi. A javaslatot külön szaktanácskozmányon kerületeink rendkívül élénk közreműködése mellett beható megvitatásnak és tárgyalásnak vetettük alá és ez alapon állapítottuk meg a szövetkezeti törvényhozás tekintetében felmerülő kívánalmainkat. De időközben bekövetkezett az a rendkívül tanulságos jelenség, hogy ezen tervezet ellen, amely a szövetkezeti jog terén csupán a minimumát adja meg annak, ami az e téren felmerülő kérdések rendezésére és arra szükséges, hogy a visszaéléseknek némi gát vettessék, a szövetkezetek szinte törvényen kívüli állapotban vannak, amennyiben a kereskedelmi törvény azok működését úgyszólván egyáltalában nem veti kényszerítő szabályoknak alá, nem képzelhető a szövetkezeti törvényhozásnak oly, az agrár szellemmel bármiképp átitatott szabályozása, amely e téren nem valósitana meg némi rendet, mely nem volna haladás a mai állapottal szemben. Csakis ennek tudhatjuk be, hogy az igazságügyiminisztérium által 1907 dec. 3-ára egybehívott szaktanácskozmány bizonytalan időre elhalasztatott s mind e mai napig nem hivatott újból össze. De még jellemzőbb az a körülmény, hogy a kereskedelmügyi kormány annak ellenére, hogy a kereskedelmi és iparkamarák s az ország egyéb kereskedelmi érdekképviseletei állandóan és következetesen sürgették a szövetkezeti törvény megalkotását, még sem tartotta szükségesnek, hogy a kereskedelem és ipar érdekeit magáévá tegye s a szövetkezeti törvénytervezet megfelelő átdolgozását s annak tárgyalását kieszközölje. Az ipartörvény tervezete. Az uj ipartörvénynek már évek óta előkészített előadói tervezete e jelentésünk elkészítésével körülbelül egy időben megjelent. E tervezettel legközelebb lesz hivatásunk foglalkozni. Beható tanulmány és bírálat tárgyává fogjuk tenni intézkedéseit minden irányban, de különösen abból a szempontból is, hogy a munkásvédelem cime alatt bőkezűen osztott adományok mennyiben indokolhatók a hazai kereskedelem és ipar teherbírása szempontjából. De különös gondunk lesz arra is, hogy ezen évtizedekre szóló törvényhozási mű tárgyalása alkalmával ne ismétlődjék ugyanaz, ami a munkás-betegsegélyezés és balesetbiztosítás tekintetében sajnos megtörtént. A munkásbiztositási törvény életbeléptetése. A munkásbiztositási törvény megalkotábánál ugyanis a közvélemény a kormánynak amielőbbi elintézést erélyesen sürgető kezdeményezéséből azt következtette, hogy a reform teljese s minden irányban elő van készítve és nem számolt azzal, hogy a törvényjavaslatban az életbeléptetésre szánt idő (1907 július 1.) túlságosan rövid. Csak utóbb tünt ki az előkészítés teljes hiánya. Július 1-én a munkásbiztositó hivatal még nem működött, sőt e napon még az életbeléptetési rendelet sem jelent meg. A hivatal felállíttatott ugyan, de az országos munkásbiziositó-pénztár szervezése csak hónapok múlva tétetett folyamatba s tulajdonképp a mai napig sincs megfelelően végrehajtva. A választott bíróságok még ma sem működnek, sőt a választott bírósági eljárás tekintetében kibocsátandó rendelet sem jelent még meg. Nem azért említjük mindezt, mintha nem tudnók, hogy a munkásbiztositási törvény óriási komplexuma rendkívül sok munkát adott a végrehajtásra hivatott kormányzati szerveknek, hanem azért, mert akkor, mikor a törvény megalkotásáról volt szó, a kormány semminemű nehézséget sem akart elismerni, minden erővel keresztülhajtotta a javaslatot, az érdekeltségnek a beható tárgyalásra időt sem engedve és így kaptunk azután egy oly törvényt, amelynek hiányait csak évek múlva fogjuk teljesen ismerni s amelynek végrehajtása ma. háromnegyed évvel a névleges életbeléptetés időpontja után, még nem történt meg. Hogy mikor fogunk e chaosból kibontakozni, azt megállapítani alig is lehet, az azonban bizonyos, hogy a törvényjavaslat által szem előtt tartott szociális szempontoknak az a körülmény, hogy a balesetet szenvedett munkás jogait ma, háromnegyed évvel a törvény életbeléptetése után, még sehol sem érvényesítheti, e célok elérésére vajmi kevéssé alkalmas. Az, hogy a hivatal, a törvény ily erőltetett életbeléptetésének hatásaképp működésében nem állhatott a helyzet magaslatán, nézetünk szerint csak természetes. A nélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, feltétlenül utalnunk kell arra, hogy a hivatal a munka hevében oly határozatokat is hozott, amelyekre a törvényes alapot nélkülözték. Egyre-másra hozta a Munkásbiztositási Közlöny a hivatalnak úgynevezett elvi határozatait, amelyek egyik vagy másik pénztár kérdésére a törvény különböző intézkedésének alkalmazása tárgyában mondtak véleményt, a nélkül, hogy az illető konkrét ügyek a hivatal elé kerültek volna. Hogyan hozattak e határozatok, a hivatal vezetője által vagy egyébként, nem is kutatjuk, de kötelességünk az ilyen gyakorlat ellen felszólalni. A hivatalnak nem szabad megfeledkeznie arról, hogy nem csupán közigazgatási, hanem birói funkciót is gyakorol és birói döntés alá tartozó ügyekben nem hagyhatja az erre vonatkozó eljárási szabályokat figyelmen kívül. Sőt egy esetben kötelességünknek tartottuk, hogy egy ily határozattal szemben magánál a hivatalnál felszólaljunk. A hivatal ugyanis a kereskedelmi alkalmazottak betegség esetére áró táppénzét a betegség hat hetére megvonta azon az alapon, hogy a betegség hat hetére a kereskedelmi alkalmazottak a