A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 12. szám - A birói pragmatika alapelveiről. 6. [r.]

100 séget állapit meg. Ebből azonban nem következik, hogy a már kinevezett tisztviselő a csőd kiütésével ipso facto elmozdittassék. Egyedül a közjegyzőre mondja ki az 1886 : VII. t.-c. 46. §. és az 1874: XXXV. t.-c. 33. §-a, hogy a csőd (gondnokság) elrendelése a közjegyzőségtől való elmozdítást vonja maga után. De még itt is kétely támad, mert a közj. novella 46. §. 1. bekezdése a már idézett 33. §. d) pontjával némi ellentétben áll, amennyiben a 46. §. 1. bekezdése, a helyett, hogy a 33. §. vonatkozó rendelkezését kifejezetten hatályon kivül helyezné, a fegyelmi bíróságot feljogosítja arra, hogy az elmozdítást fakultative alkalmazza. Ebből az világlik ki, hogy a régi szigorú felfogás engedett. De nem is igazságos, hogy a tisztviselő pusztán azért, mert csőd alá került, elveszítse hivatalát. A csőd, — legalább ez kell, hogy vélelmül szolgáljon — inkább szerencsétlenség, mint bün és ha a csődkitüzés folytán megindult büntető eljárás megszüntetéssel, fölmentéssel végződik, vagy a csőd alatt álló csupán enyhe beszámitásu gondatlanságban mondatik ki bűnösnek, akkor nincs értelme, hogy a fegyelmi bíróság a csőd alatt álló tisztviselőt okvetlenül hivatalvesztésre ítélje. Az azonban helyes rendelkezés, ami a birói fegyelmi törv. 62. §. d) pontjában foglaltatik, hogy a csődnyitás a bíró és bírósági tisztviselő felfüggesztését vonja maga után, mert az illető capitis deminutiót szenved, a csőd tartama alatt elveszti kezelési és rendelkezési jogát a csődvagyon felett. Felfogásunkat látszik támogatni a kir. Kúria kissé homályosan fogalmazott következő határozata: «Az oly bírósági tisztviselő, ki ellen csőd miatt fegyelmi eljárás tétetett folyamatba, ha a végérvényes fegyelmi határozat meghozatala előtt ellene a csőd megszüntettetik, hivatalába a fegyelmi eljárás megszüntetésével visszahelyezendő (397/882. Grecsák: Dtár III. 311. 1.). «A könnyelmű adósságcsinálás» — ha a bíró és bírósági tisztviselő emellett korrekt marad, nem fegyelmi vétség; az u. n. «piszkos adósságok» már a 72. §. d) pontja alá eshetnek. Hátravan még a protekció-hajhászat. Az bizonyos, hogy protektorok utáni futkosás a bíróhoz nem méltó, s önérzetes biró azt nem is teszi; de ha már ez abuzus előfordul, ezen inkább segíthet a miniszter, a protektor egyszerű megligálásával, mint a tiltó törvény. Azt pedig nem lehet rossz néven venni, ha az érdemeket szerzett biró vagy tisztviselő akár maga akár mások által előlépésre ajánlja magát. Persze ezt rendszeré nem lehet tenni s a miniszternek magának áll kötelességében arról gondoskodni, hogy érdemetlent az érdemes rovására előnybe ne részesítsen. A protekció visszaéléseinek élét elveszi egy jó szolgálati törvény, nincs szükség oly túlságos praeventiv intézkedésekre, aminőket Gál Lajos javasol (Beteg igazságügy, Budapest 1907. 37. 1.), aki a protekciókeresést bűntettnek minősítené és börtönnel büntetné. A 77. §-hoz. A fegyelmi büntetések sokféle nemei közül Keleti Ferenc dr. csak a következő hármat javasolja: 1. fokozatos előléptetés megvonása"; 2. büntetésből való áthelyezés; 3. hivatalvesztés. (Törvényjavaslat az állami tisztviselők stb. szolgálati jogviszonyairól, Budapest 1897.) A fegyelmi törvényben a rosszalás, feddés, pénzbüntetés egyesíti magában lényegileg az ő 1., 2. pont alatti javaslatait. A kényszernyugdijazást nálunk az államszolgálat egy ágában sem alkalmazzák fegyelmi büntetésként: (1. Jogi Lexikon II. köt. 470 — 478. 1.), mi azonban felvettük, mert lehetnek súlyos okok, melyek az illető fegyelmileg vádoltnak a testület kebeléből való eltávolítását kívánatossá teszik, (p. o. feltűnő hanyagság, összeférhetetlen magaviselet stb.), akikkel szemben az abszolút jellegű hivatalvesztésbüntetés alkalmazása tulszigoru volna. Felvehettük ezt azért is, mert most is gyakran megtörténik, hogy valakit felügyeleti uton, «saját kérelmére» nyugdíjba küldenek, vagy neki a nyugdíjba menést tanácsolják. Mivel azonban a kényszernyugdijazás súlyos büntetés, JOG === a hivatalvesztés pedig absolut jellegű, csak nagyon meghatározott esetekre lehetne alkalmazásukat korlátolni (79. §.). A 10 éven aluli szolgálattal biró tisztviselővel szemben persze a kényszernyugdijazás nem lenne alkalmazható, de ez nem volna hiba, mert ha ezek ily súlyos beszámitásu fegyelmi vétséget követnek is el, fiatalságuk és tapasztalatlanságuk indokolja, hogy velük szemben a legszigorúbb rendelkezéseket ne alkalmazzuk. A 86. §-hoz. A felügyeleti hatóságok tagjait, akik a kormány bizalmi emberei, és a szervezeti jogot tekintve, közigazgatási faktorok, ~ a fegyelmi bíráskodásból kizárandóknak tartjuk, mert részvételük sérti a bíráskodás elvi alapjait, melyek szerint közigazgatási szerv biró nem lehet, és sértheti a birói függetlenséget is. A 87. §-hoz. A fegyelmi eljárás során, ahol fontos közés magánérdekek vannak érintve, kell. hogy a vádat közvádló képviselje. A sértettnek mint pótmagánvádlónak csak a 72. §. a) pontjában meghatározott fegyelmi vétségek esetén lehetne adni kisegítő vádlói jogot, ahol kiválólag az ő magánérdekei vannak megsértve. Az e) 1) pont szerinti fegyelmi vétségeknél azonban, bár a kibékülés és indítvány visszavonása az eljárás megszüntetését eredményezné, a sértettnek a pótmagánvádlói jogot nem lehetne megadni, és pedig azért, mert e cselekmények közérdeket is érintenek s az erkölcsi sérelem megtorlásáról maga a vádhatóság gondoskodik s ha ez ugy látja, hogy a cselekmény megtorlására a konkrét esetben nincsen remény és ezért a vádat elejti, ebben meg kell nyugodni a sértettnek is, mert akkor bizonyára a fegyelmi eljárás továbbvitele a köztisztviselő alaptalan meghurcolására vezetne. Ebben tehát hasonlít javaslatunk némileg a btk. 270., 271. §-ai szerinti felhatalmazási vétségekhez. A 90. §hoz. A fegyelmi alaki jog ma igen hiányos, hézagos s nem áll a kor színvonalán. Azért kell belevinni a bűnvádi eljárásnak humanitását, garanciáit. A fegyelmileg vádolt ne legyen hátrányban a jogszolgáltatásnál a bűntettes mögött. IX. Nyugdíjigények. A tisztviselő az állammal hivatalvállalása által hallgatagon kötött közjogi szerződésben, annak ellenében, hogy minden munkaidejét, képességét az állami szolgálatnak szenteli, jogot nyer 1. megélhetését és családja nevelését biztosító fizetésre; 2. előmenetelre; 3. szolgálatképtelenség esetén végellátásra. Ezeket a jogokat a törvényben szigorúan körvonalazni kell. A nyugdíjjogosultság alapja az eltöltött szolgálati idő, melynek tartamát, amelytől a nyugdíjazás kezdődik, az állam határozza meg. Törvényünk szerint ez 10 év. A nyugdíj összege az eltöltött szolgálati idő után évenként percentuálisan növekszik. Mivel ez az elv húzódik végig a nyugdíjtörvényen, nem igazságos ezen elv megtürésével készült az a rendelkezés, mely a nyugdíjtörvény 7. §-ában foglaltatik, miszerint a szolgálatát megszakított állami tisztviselőnek a megszakítás előtt eltöltött szolgálati évei nem számittatnak be a végellátás összegébe Inkonzekvencia foglaltatik az 1885 : XI. t.-c. 28., 29. §-a» közt. Mert ha valaki korengedély mellett alkalmaztatik, akkor bizonyosan szükség van rá ; a más pályán letörtek részére nem lehet az államszolgálat asylum. Ha pedig szükség van rá, igényelheti, hogy a íiatalabbakkal egyenlő elbánásban részesüljön, még ha az állam financiális érdekeibe ütközik is. Jogállamban a financiális szempontokon nem szabad múlni a jogok megalapozásának ; inkább a luxus és reprezentatív szükségletek nyerjenek elodázást. A 96—97. §-okhoz. A nyugdíjtörvény 23. §-a a tanárok szolgálati évei számát.mely után teljes nyugdijat élveznek, 30 évben állapítja meg, míg a többi állami tisztviselőét, köztük a birákét is, 40 évben. E különböztetés nyilván opportunitási okokból történt, mert ha a szolgálat nehézségét tekintjük, a birói szolgálat súlyosabbnak mondható, mint a tanári. A biró hetenkint 36—42 órát dolgozik, némelyik még többet is s közben végzi