A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 12. szám - A gyámi törvény 4 §-ának gyakorlati alkalmazása

A JOG 101 a testet-lelket kimerítő tárgyalásokat. Tudása szélesebb terjedelmű s ha jól akar dolgozni, nagyobb intenzitást követel. A birói pálya e nehéz volta indokolja, hogy szolgálati idejét, a tanárokéval egyezően, 80 évre szállítsuk le, — de a bíró. ha már fáradtnak érzi magát, 25 év múlva nyugdíjba léphessen, — ez utóbbi esetben persze nem teljes fizetéssel. A 10 évi szolgálat után igényelhető percentualis összeget a mainál nagyobbra kellett tenni, hogy az a szerencsétlen tisztviselő, ki pályáját betegsége miatt elhagyni kénytelen, jobban kárpótolva legyen. A 100—101. §-okhoz. A nyugdíj törv. egyik hiánya, hogy nem intézkedik azon özvegyek ellátásáról, akiknek férje végkielégittetése után halt el. Ma ugyan már egy minisztertanácsi határozat megállapította, hogy az özvegynek nyugdíj az esetben is jár, ha íérje legalább 5 évig szolgált, — de a törvény ezen hiányát a megalkotandó szolgálati törvényben pótolni kell és pedig az államérdekre való tekintettel is, a javasoltak szerint. A 101. §. a birói függetlenséget szolgálja; a bírónak és bírósági tisztviselőnek semmi igénye se függjön a kormány kegyétől. * * * Befejeztük értekezésünket. Nem gravameneket soroltunk fel, csak higgadtan fejtegettük a mai birói szervezeti jog hatását az alkalmazottakra; közölt remediumaink indokait feltártuk ; rámutattunk röviden a törvények és szabályok legkiáltóbb hiányaira. Elveket fejtegettünk, a gyakorlati alkalmazás szempontjából, mert a lefektetett elvi álláspontok helyességétől függ a törvény jósága. Legfőbb elvül a birói függetlenség eszméje szolgált, melyet a mai szervezeti szabályok sok helyen megtörnek. Nálunk a birói függetlenségnek, mint igazságügyminiszterünk megjegyezte, mélyebb értelme van, mint másutt: nálunk az alkotmány egyik biztositéka. E szempontnak megfelelően kell átdolgozni, egységes kódex keretében, szervezeti jogunkat. Nálunk igen sok biró dolgozik, küzd, hányódik blazírt kedélylyel, anyagi gondok között, munkától túlterhelve. A testület tagjai fölött a kedvetlenség szelleme lebeg: a mai szervezeti jog megteremtette az abstrakt bírákat, akik nem az életnek élnek, hanem gépiesen végzik kötelességeiket, szolgáltatják a «jogot». Azért kell a testület vérét felfrissíteni jó törvényekké^ hogy a biró újra megszeresse pályáját, amelyen most rezignált lemondással él. A birói szék egész embert kíván, anyagi gondoktól ment, erkölcsileg független embert, akinek friss szelleme uralkodni tud a jogtudomány óriási anyaga felett s aki érző szívvel, művelt lélekkel bír, hogy a konkrét esetet az anyagi igazság szerint individualizálni tudja. Azért az illetékes tényezők figyelmét sorainkra felhiva. sürgős intézkedést kérünk. /A gyámi törvény 4 §-ának gyakorlati alkalmazása. Irta LŐCSEI (LUSTIG) JÓZSEF m -óvári ügyvédjelölt. Az érvényben levő tételes törvények gyakorlati alkalmazásánál sokszor tapasztaljuk, hogy az eljáró bíróság vagy hatóság hol helytelen felfogásból, hol túlságos jóindulatból túlmegy a határon és éppenséggel nem közelíti meg a törvény szellemét és a hozott határozat nem fedi a törvényhozó akaratát. Ezen anomalistikus állapot fenforgását utóbbi időben sürün tapasztalom a gyámi törvény 4. §-ánál, midőn ugyanis valaki nagy, illetve teljeskoruságának kimondását kérelmezi. A gyámi törvény 4. §-ának 3. bekezdése szerint «nagykorusitásnak akkor van helye, ha a kiskorú saját ügyeinek vitelére elegendő képességgel és érettséggel bir.» Egy további rendelkezése szerint a törvénynek a nagykorúsítás elhatározása előtt a szülők, stb. meghallgatandók. Néhány évvel ezelőtt nem is tapasztaltam ezen § alkalmazásánál különösebb akadályt ; | az illető gyámhatóság a szülőket, vagy a törvény értelmében arra hivatott rokonokat meghallgatta a nagykorúsítás elhatározása előtt és ha ezek begyőzték vallomásaikkal azt, hogy a kiskorút ügyeinek vitelére képesnek tartják, akkor az árvaszék kimondta a teljeskoruságot. Ma azonban azt tapasztalom, hogy az árvaszékek e tekintetben minden lehetőt és lehetetlent bolygatnak és sokkal jobban ülnek a nagykorúsítandó egyén vagyonán és pénzén, mint az illetőnek legközelebbi hozzátartozói, így nevezetesen kutatják, hogy előnyös-e, célszerü-e az illetőre nézve a nagykorúsítás, lesz e belőle haszna és még azt is keresik, hogy mi lesz vele a jövendő homályában. Ez aztán az oka annak, hogy ma a nagykorúsítás keresztülvitele egyike a legkeservesebb dolgoknak. A jelenleg fennforgó esetben Budapest székesfőváros árvaszéke hozott ilyen sérelmes határozatot; a folyamodó kiskorú betöltötte 23-ik életévét. Özvegy édes anyja és egy nagykorú fivére mint legközelebbi hozzátartozói nyilatkozatot adtak, melyben kijelentették, hogy a kiskorút saját ügyeinek vitelére elegendő képesnek stb. tartják, hogy annak komolysága, megbízhatósága, kiforrott jelleme garanciát nyújt arra, miszerint azaz árvatárból felveendő vagyonát elherdálni nem fogja és hogy a teljeskoruság kimondását ők a maguk részéről is kérik, stb. Az árvaszék, dacára ezen körülményeknek, elutasította a kérelmet? mert nem látta be a nagykorúság kimondásának célszerűségét, mi mellett azonban lakonikusan rövid indokolásában azt is kiemelte, hogy «jóllehet folyamodó 23-ik évét betöltötte és legközelebbi rokonai a kérelemhez hozzájárulnak)). Azt hiszem, hogy mihelyst a legközelebbi rokonok a nagykorúsítás kimondását nem ellenzik, sőt azt, mint a konkrét esetben, ők is kérik, az árvaszéknek nem volna szabad megtagadni a kérelem teljesítését, de ha már az árvaszék oly igen szigorúan, vagy mondjuk lelkiismeretesen mérlegeli a körülményeket ezen kérdésnél, miért hagyja figyelmen kivül a törvény azon célját, hogy «az önjoguságra éretlen, vagy képtelen személy nagykorúságának elérte esetére magát, illetve családját meg ne károsíthassa», ebben összepontosul a gyámi törvény célja és ha ennek bekövetkezésétől nem félnek a szülők és a testvérek, akkor nincs mit tartania ennek bekövetkezésétől a gyámhatóságnak sem. A tényállás részletezésébe és a konkrét esetben kért nagykorúsítás indokainak, «célszerűség))-ének ismertetésébe a dolog természete szerint e helyütt nem mehetek bele, csupán annyit jegyzek meg, hogy az illető nagykorúsítandó folyó év nyarán egy belföldi főiskolát absolválván, öszszel már külföldön kívánná tanulmányait folytatni, ahol — és ez a punctum saliens — szóba sem állanak vele, ha még kiskorú. Már pedig a természetes nagykorúságot csak ez évi decemberében érvén el, igy hacsak a felsőbb fórum az árvaszéki határozatot meg nem változtatja, nem mehet a külföldi főiskolára, hanem mehet zabot hegyezni a gyámhatóság túlságos atyáskodása miatt. A teljeskuruság kimondásának ezen keserves megadásánál az árvaszékek az «óriási felelősség))-re szeretnek hivatkozni. Tisztelet és becsület a felelősség érzetével biró tisztviselőnek, mert ennek lenni kell a jóravaló tiszviselőben, az árvaszékeknél pedig ez a felelősség tényleg meg is van, ámde éppen ilyen ügyekben szalválja a felelősség alól az árvaszéket a szülei és testvéri nyilatkozat és azon körülmény, hogy a szülő* testvér stb. maga is akarja, miszerint a hozzátartozó kiskorú a megtelelő feltételek fenforgása esetén ügyeit önnállóan vigye, a sokat hánytorgatott felelősséget egyenesen illusoriussá teszi. A további döntést most a székesfőváros közigazgatási bizottsága eszközli, de ennek leérkeztéig is kérném a ^<Jog» t. olvasóit, szíveskedjenek e lap hasábjain nézetüket a gyámi törvény 4. §-áriak mikénti alkalmazásáról közölni. Őszintén szólva látni szeretném, hogy ki magyarázza a törvényt liberálisan és ki a hive az atyáskodó és mindent megbénító törvény alkalmazásának. Az általam panaszolt ügyben a felsőbb fórum döntését annak idején e helyütt közölni fogom.