A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 11. szám - Tegyük áttekinthetővé a telekjegyzökönyveket és betéteket!

42 delő, kinek üzleti tevékenysége előtte ismeretlen nem lehetett: alperesnek már a felperes legelső, a megrendelést elfogadó és alperes nevére cimzett sürgönyéből fel kellett ismernie, hogy felperes megrendelőnek őt véli, ezen felismerésnél fogva pedig a kereskedői jóhiszeműségből folyó kötelessége volt a felperest felvilágosítani és ha ezt a kötelességet elmulasztva, továbbra 's abban a színezetben kivánt szerepelni, hogy ő a megrendelő^ akkor helyes az a következtetés, hogy alperes nem tehet jogos kifogást az ellen sem, hogy irányában felperes az őt, a megrendelő ellen illető jogot érvényesítve, tőle a kereseti munkabér megfizetését követeli. Ezeknél fogva alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani kellett. Az a vesztett haszon amely azáltal áll elő, hogy a vevő a megrendelt árukat a késedelmes szállítás folytán haszonnal tovább nem adhatta, a késedelemmel nem kapcsolatos és a teljesítéssel együtt nem követelhető. Hitelben eladásoknál az eladónak a vevő hitelképessége iránt előzetesen, nem pedig az ügylet megkötése után kell tájékozódnia, tehát a vevő vagyoni helyzetéről utóbb nyert kedvezőtlen értesítés őt a teljesítés megtagadására fel nem jogosítja. (A m. kir. Kúria : 1907. okt. ló. 46vj$Q6. v. sz. a. IV. p. t) Az 1881: XVII. t.-c. 49. § ában felsorolt költségek az 55.^ rendelkezése értelmében a zálogos hitelezőket, tehát még az 57. §. 3. pontjában említett bérbeadót is feltétlenül megelőzik és igy a tömeggondnok részére megállapítandó költségnek valószínűleg megfelelő összeg az árverési vételérból mint előnyös tétel sorozandó, m. kir. Kúria: 1907. nov. 22. 7,170/907. sz. a. VIII. pi tj Fedezeti váltónál az a kifogás, hogy a váltóval fedezett tartozás megszűnt, vagy kisebb összegben áll fenn, mint ameiy összeget a váltóbirtokos felperes fennállónak vitat, nem arra irányul, hogy az adós a váltót mint iiyent kifizette, nem is ellenkövetelés beszámítására vonatkozik ; ennek bizonyításától tehát az adóst elzárni nem lehet. Váltóperben íelperesi könyvek felmutatása elrendeltetett. (A m. kir. Kúria : 1907- okt. 16. 583/906. vsz. a. IV. p. t.) A szabad versenyen alapuló üzleti forgalomban a kereskedő üzleti érdekében állhat a cég oly megválasztása, amely hangzásánál fogva alkalmas a közönség figyelmének és érdeklődésének felkeltésére. Amig a kereskedő e célból követett eljá rásával a rendes forgalom szokásai által szabott határokat jfcül nem lépi, addig eljárása semmiféle tilalomba nem ütközik. E szerint a folyamodó által bejegyeztetni kivánt «Hungária* elnevezésnek mint toldatnak a cégbe való felvétele sem a cég valódiság elvébe nem ütközik, sem egyébként nem tilos. (A budapesti kir. ítélőtábla: 1908. jau. 15. 3,506/907. v. sz. a.) A kereskedelmi törvény nem tiltja, hogy a részvényesek egyes csoportjai különböző jogokkal bírjanak. A különbözőség vonatkozhatik akár az osztalékra, akár a részvényesi minőségből folyó egyéb jogokra. Nincs ok aria, hogy a választói jog tekintetében a különbözőség lehetősége az egyes csoportok közt kisárassék. Nem lehet tehát megtagadni az oly alapszabályi rendelkezés bejegyzését, amely szerint az igazgatóság tagjainak ki. jelölése a részvényesek egyes csoportjainak van fentartva, mely fentartás a tervezetbe is felvétetett ; amely szerint az igazgatóság határozatképessége mindegyik csoport részéréi jelöit két igazgatósági tag jelenlététől függ. Ellenben az, hogy az egyes igazgatósági tagokat a részvényesek melyik csoportja jelölte volt, nem lehet tárgya a bejegyzésnek és igy nem engedhető meg a cégjegyzésnek oly módja, illetve a képviseleti jogkörnek harmadik személyekkel szemben oly korlátozása, hogy a céget jegyző igazgatósági tagok közül egynek az egyik csoport, és egynek a másik csoport jelöltjének kell lennie. (A budapesti kir. ítélőtábla 1907. okt 9. 2,709/907. v. sz. a.) Nincs akadálya az oly egyéni cég bejegyzésének, melynek tulajdonosa, ki elhalt atyjának egyetlen fia és annak üzletét folytatja, saját neve mellé atyja nevét az utódlást jelző tuldattal kívánja bejegyeztetni, habár atyjának cége nem is volt bejegyezve. (A budapesti kir. ítélőtábla: 1907. okt. 9. 2,859/1907. v. sz. a. III. p. t.) Bűnügyekben, A btkv. 344. §-ába ütköző rablás bűntettének egyik lényeges tényalladéki ismérve, hogy a birtokosától vagy birlalójától elvett ingó dolog a tettesre nézve idegen legyen. Rablás büntette miatt emelt vád esetében tehát a btkv. megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása végett szükséges annak a megállapítása is, hogy a tettes által elvett ingó dolog rea nézve idegen volt-e vagy sem A m. kir. Kúria (11)08. január 9-én 173. sz. a.) az esküdtbíróság ítélete a főtárgyalással együtt a Bp. 437. §-ának ötödikbekezdése értelmében megsemmisittetik s a szolnoki kir. törvényszék, mint esküdtbíróság uj eljárásra és határozat hozatalára utasittik. Indokok: A vád tárgya a btkv. 344. §-ába ütköző rablás büntette, amelyet a törvényben foglalt meghatározás szerint az követ el, aki idegen ingó dolgot annak birtokosától vagy birlalólójától, ez vagy más jelenlevő ellen alkalmazott erőszakkal vagy fenyegetéssel azon célból vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. Ezek szerint a btkv. 344, §-ába ütköző rablás bűntettének egyik lényeges tényálladéki ismérve, hogy a birtokosától vagy birlalójától a fentebbi módon és célból elvett ingó dolog a tettesre nézve ideg n legyen. Rablás büntette miatt emelt vád esetében tehát a btkv. megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása végett szükséges annak a megállapítása is, hogy a tettes által elvett ingó dolog reá nézve idegen volt-e vagy sem ? Ez a kérdés pedig a jelen esetben eldöntetlenül maradt, mert az esküdtbíróság — figyelmen kívül hagyva a Bp. 355. £ának második bekezdését — a törvényben meghatározott fentebbi alkotó elemét az esküdtekhez intézett főkérdésbe nem foglalta bele. Az esküdtbíróság továbbá az ítéletének indokolása szerint a vádlottak büntetésének kiszabásánál enyhítő körülménynek vette az erdőszak kisebb fokát, a kínálkozó alkalmat s az elvett összeg csekélységét is, a nélkül azonban, hogy megállapította volna az általa bizonyítottnak vett erőszak mibenlétét s azokat a körülményeket, amelyekből a kínálkozó alkalom fenforgását következtette s azt is, hogy a vádlottak az elvettnél több pénzt is vehettek volna el a sértettől vagy sem r Ezeknek a megállapítása pedig, tekintettel a kir. ügyész által a btkv. 92. $-ának alkalmazása miat a Bp. 385. §. 3.'pontja alapján használt semmisségi panaszra, mellőzhetetlen, mert e nélkül a kir. Kúria nem döntheti el, hogy az emiitett enyhítő körülmények fenforognak-e vagy sem ? Vég'ül az esküdtbíróság a bünösségi körülmények mérlegelésénél teljesen figyelmen kívül hagyta a vádlottak előéletére vonatkozó adatokat, holott az a kérdés, hogy a vádlottak voltak-e már büntetve s ha igen, mi miatt ? lényeges befolyást gyakorolhat annak az eldöntésére, hogy a jelen esetben van-e helye a btkv. 92. §-a alkalmazásának vagy sem ? Tekintettel tehát a kir ügyész részéről a Bp. 385. §. 3. pontja alapján a J. I. vádlott védője részéről a Bp. 385. §-ának J. b) pontja alapján használt scmmi:;ségi panaszokra, az esküdtbíróság ítéletét az azt megelőző főtárgyalással együtt, a Bp. 437. §-ának ötödik bekezdése érteimében, meg kellett semmisíteni s az esküdtbiróságot a fentebbi körülmények megállapítására is kiterjedő uj eljárásra kellett utasítani. Ezen határozat folytán a bejelentett semmisségi panaszok tárgytalanokká válván, azoknak a megvizsgálása mellőzendő volt. A B. T. K. 414. §-ának 1. és 3. pontja alapján csalárd bukás büntette miatt emelt vád a B. T. K. 416, §-ában meghatározott vétkes bukás vétségére is kiterjed. (A m. kir. Kűria 1907 évi szeptember hó 10-én, 7,341. sz.) A reexpediálás esetére biztosított kedvezményes fuvardíj iránti igényét a feladó akkor is érvényesíteni jogosult, ha a vasút oly vonalon fuvarozta tényleg az árut, amely nem esik bele a kedvezményes közvetlen díj kötelékébe. (A m. kir. Kúria 1907. november 21. 1,292/906.) Fegyház- és börtönbüntetés helyett csupán fegyházban kiszabott összbüntetés még akkor is a büntetés megkezdése napjától számítandó, ha az börtönbüntetéssel kezdődött. (A m. kir. Kúria 1907. szeptember hó 19-én, 7,137 sz.) Magánuradalmi felesketett vadőr nem közhivatalnok, habár hatósági közegnek tekintendő is. (A m. kir. Kúria 1907. december 3-án 9,339. sz.) Ha a valódiság bizonyítása a B. T. K. 264. §-ának 3. pontja értelmében ki van zárva, az alsóbiréság nem köteles tényként megállapítani, hogy az állított tény valótlan. ( A m. kir. Kúria 1907. szeptember 18-án 7,178. sz.)