A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 11. szám - Tegyük áttekinthetővé a telekjegyzökönyveket és betéteket!

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 11. számához. Budapest, 1908. március 15. Köztörvényi ügyekben. A r. kath. hit-(egyház-)községet bíróságok előtt vagyoniogi ügyekben az illető egyházmegye püspöke képviseli. A m. kir. Kúria (1908. február 18-án 1907/3,292. P. sz. a.) következő -végzést hozott: A másodbiróság végzését megváltoztatja, az elsöbirói Ítélet és a megelőző eljárás megsemmisítésének helyét nem találja s a másodbiróságot az ügy erdemében további szabályszerű eljárásra utasitja ; a felperesi ügyvéd felfolyamodási munkadíjának és kiadásának saját fele irányában való megállapítását azonban felszámitás hiányában mellőzi. Indokok: Felperes keresetét nem egyénileg megnevezett egyes r. kath. hivek, hanem Kerkaszentmiklós, Lendvaujfalu és Pince községek összes r. kath. lakosai ellen intézte s keresetében nem egyénileg megnevezett r. kath. hiveket, hanem a fent emiitett községek összes r. kath. lakosait, ami egyértelmű az ezek által alkotott r. kath. hitközségekkel, kérte 1,211 korona 73 fillér tőke és jár. megfizetésére köteleztetni. Minthogy pedig a helyes értelmezés szerint tényleg perbevont r. kath. hitközségeket vagyonjogi ügyekben a biróságok előtt az illető megyés püspök képviseli s minthogy a kerkaszentmiklósi, lendvaujfalusi és pincei r. kath. egyházközségek a szombathelyi egyházmegyéhez tartoznak : felperes a nevezett hitközségek marasztalására irányzott keresetét, ezeknek képviseletében I. V. dr. szombathelyi r. kath megyés püspök ellen heiyesen inditotta. Az előadottak szerint az elsobiróság az által : hogy a keresetet elfogadta, a per felvételére határnapot tűzött s a per letárgyalása után a keresetet érdemi megbirálás tárgyává tette, eljárási szabályt nem sértett; minélfogva a másodbiróság végzésének megváltoztatásával ki kellett mondani, hogy az elsöbirói ítélet s az azt megelőző eljárás megsemmisitésének helye nincs és ehhez képest a másodbiróságot további szabályszerű eljárásra kellett utasítani. Felperes röviddel nagykorúságának az elérése után ingatlanait átruházta az alperesre, élethossziglani eltartás kikötménye ellsnében. A szerződés érvénytelenítését kéri azon az alapon, hogy ő gyengeelméjü és hogy azt alperes tudta. Az alsobiroságok ezen az alapon érvénytelenítik a szerződést, mert bár a gyengeelméjünek jogcselekvö képessége mindenkivel szemben kiterjedő joghatálylyal csak a gondnokság alá helyezéssel ;1877 XX. t.-c. 28. §-a) korlátoztatik, mégis a születésétől kezdve a gyengeelméjü egyénnek, ha mulasztás folytán nem is helyeztetett gondnokság alá jogügyletei érvényeseknek csak annyiban tekinthetők, amennyiben azok őt gondnokság alá helyezés esetében is köteleznék vagy amennyiben a forgalom biztonsaga ezt megkívánja. A Kúria elutasítja a keresetet, mert az elmegyengeség ma. gában véve — ellentétben az elmebetegséggel — az illető egyént nem teszi feltétlenül cselekvésképtelenné; ö csak akkor válik korlátolt cselekvőképessé, ha gondnokság alá van helyezve. (19U8 jan. 20. l,770/¥07. sz. a ) A vadászatról szólc 1883. évi XX. t. cikk, midőn 7. §-ban akként intézkedik, hogy teljes kártérítéssel tartozik a fővadak (szarvas, dámvad) által a vetésekben, ültetvényekben, vagy más gazdálkodási és erdészeti ágakban okozott minden kárért azon birtokos vagy haszonbérlő, kinek vadászterületén az említett fövad tenyésztetik, általános tartalmánál fogva nem szorítja a kérdéses kártérítési kötelezettséget csupán az idézett törvény 18 >i-ában felemiitett, kerítéssel kellőleg elzárt helyek tulajdonosára, vagy vadászati bérlőjére ; s igy az idézett törvényszakasz által meghatározott kártérítési kötelezettség azt a birtokost, vagy haszonbérlőt akinek vadászterületén a kárt okozó fövad tenyészik és aki ebben a körülményben jelentkező gazdasági előny elvezetére jogosult, mint az előnynyel a dolog természete szerint kapcsolatos kötelem, kétségen kivül terheli, tekintet nélkül arra, hogy a vadászterület a fővadak kiváltásának meggátlására és igy a vadállomány állandósítására alkalmas kerítéssel körülvétetett-e vagy sem. Felperes a végiratban a kárösszeg után a keresetindítástól folyó 5u/0-os kamatnak megítélése iránt is, terjesztett elő világos es határozott kérelmet és az ezen felemelt kereseti kérelem ellen az alperes ellenvégiratában észrevételt nem tett; a felemelt kereseti kérelem elbírálásának tehát törvényszerű akadálya nincs. (A m kir. Kúria: 1908. jan. 28. 1.K11. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az a kereskedő, ki valamely cselekménye vagy mulasztása által ama látszatot kelti, hogy ö a megrendelő, vagy ily látszat felkeltését türi, épp ugy felelős, mintha a megrendelés tőle származnék. A budapesti kir. ítélőtábla mint felülvizsgálati birósag (1907. nov. 14. 397 1907. I. sz, a.) alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. indokok : A K—n lakó alperes, aki a perben azzal védekezett, hogy azt a munkát, melynek összeg szerint nem vitás bérét felperes követeli, az alperesnek ugyanott üzleti tevékenységet folytató Pál nevü fia rendelte meg, felülvizsgálati kérelmében arra a jogszabályra hivatkozik, hogy valamely szerződés vagy megrendelés alapján az a fél felelős, ki a szerződést kötötte, illetőleg a megrendelést tette. Azonban ez a szabály nem jelenti azt, hogy a megrendelésért más, mint a megrendelő felelősséggel nem is tartozhatik. Ellenkezőleg; a kereskedői jóhiszeműségén és a kereskedői forgalom biztosságához fűződő érdeken alapuló tekinteteknél fogva a joggyakorlat elfogadta s követi azt a szabályt, hogy az a kereskeeő, ki valamely cselekvése vagy mulasztása által ama látszatot kelti fel, hogy ő megrendelő, vagy látszat felkeltését türi, épp ugy felelős, mintha a megrendelés tőle származott volna. A neheztelt ítélet nem az előbb emiitett szabály megsértésén, hanem az utóbb emiitettnek helyes alkalmazásán alapszik. Ugyanis az e részben meg nem támadott tényállás szerint, a felpereshez intézett, de az utónév kitétele nélkül csupán az alperes és fiának közös családi nevével aláirt megrendelésre, valamint az ugyanígy aláirt G) alatti táviratra felperes az alperes családi és utónevére címzett választ adott és a kérdéses munkára vonatkozó összes levelezését, D), E), F), H, I) s az L) alatti számlát is, ekkép alperesnek címezte. Ezt a tényállást tekintve, nyilvánvaló, hogy alperes egyfelől az által, hogy felperes levelezésének hozzá történt intézése dacára hallgatott; másfelől pedig az által, hogy akár szándékosan ugy intézte, akár gondatlanságból eltűrte, hogy a neki címzett levelek fiához juthassanak s utóbbi azokra válaszolhasson ; azt a látszatot és felperesben azt a vélekedést, hogy alperes a megrendelő, felkeltette és a kérdéses munka befejezéséig fentartotta A kifejtettekből, — melyek szerint az alperes felelőssége nem azon alapszik, hogy a megrendelést ő tette, — nemcsak az következik, hogy a felebbezési bíróság a felperes felhitta szabályellen nem vétett, hanem az is, hogy közömbös, vájjon a megrendelést az alperes vagy fia tette és igy az ez irányban ajánlott bizonyítás mellőzése eljárási szabály megsértésének nem minősül. Tévesen hivatkozik az alperes arra is, hogy nincs olyan szabály, mely őt kötelezte volna, hogy a kezdeményezése nélkül más, tudniillik, a felperes által hozzáintézett levelekre és számlára feleljen és tiltakozzék. Altalánosságban ilyen szabály nincs ugyan, de a cselekvések és mulasztások jogi jelentősége, valamint az, hogy a kereskedői jóhiszeműségből minő kötelezettségek folynak, az adott eset körülményei szerint ítélendő meg ; a fenforgó esetben pedig figyelembe véve a felperessel való előzetes üzleti öszszeköttetést, figyelembe véve, hogy alperes szerint a vele ugyanegy helyen üzleti tevékenységet folytató Pál nevü fia volt a megren