A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 11. szám - Tegyük áttekinthetővé a telekjegyzökönyveket és betéteket!

94 A JOG dolgozik naponta, mint amennyiért elnüköl az ő ügyében a választott bíróság elnöke. Ha törvényt nem akarnak módositani, tessék a 159. §. második bekezdését következőleg alkalmazni, s az elnököt külön birói állásként a székhelyen működő bíróság létszámába a VI. fizetési osztályba kinevezni, helyettesének pedig legalább is a fizetése 50%-át tiszteletdíjban megadni. Ez az igazság! Egy biró. Tegyük áttekinthetővé a telekjegyzökönyveket és betéteket! Irta STEINER ÁRMIN dr., Budapest. Jogászközönségünk előtt fölösleges bőven kifejteni, hogy Bach-korszakbeli telekkönyvi rendtartásunk mennyire elavult. Tudjuk mindnyájan azt is, hogy ezen rendtartás alapos reformálására igen nagy szükség volna. Mégis holt bizonyosra vehetjük, hogy még hosszú éveken át nélkülözni fogunk ebben minden törvényhozási intézkedést. S midőn ezt konstatáljuk, nem szemrehányáskép hozzuk elő s nem vádoljuk hanyagsággal a jelenlegi igazságügyi kormányt. Hiszen ha meg is lenne nála a jóakarat arra nézve, hogy törvényhozás elé vigye e régóta vajúdó kérdést, — - a legjobb szándék mellett sem tehetné meg, mert az uralomra jutott függetlenségi párt első sorban saját elveit valósítja meg törvényekkel, jelesül megszavazza tíz évre a közös vámterületet, felemeli a kvótát és a közös hadseregbeli tisztek fizetését, szabályozza a horvátok jogainak kiterjesztését, lelkesen részt vesz a delegációban, rajong a házszabályrevizióért s csak ha mindezen és egyéb «programmpontjai» törvénybe lesznek iktatva: akkor és csak azután számithatunk arra, hogy a felemlitetteknél kevésbbé sürgős tkvi reform is a törvényhozás kegyes szine elé kerül! Addig, mig ez be nem következik, a gyakorlat van hivatva arra, hogy a rendtartás legrikitóbb hiányait orvosolja. A helyesen vezetett telekkönyveknek talán legfőbb és legelső kelléke, hogy könnyen lehessen azokat áttekinteni s hogy akár jogász, akár laikus vegye azokat kézbe : pár perc alatt tisztán lássa a tkvi állapotot. Ebben a tekintetben szinte mintaszerüleg vannak vezetve a bpesti kir. törvényszék, mint tkvi hatóság betétei. Pontos, értelmes és tiszta bejegyzései gyönyörűséggel töltik el a szakértő szemlélőt. Mégis egy igen lényeges hibában szenvednek s ez az, hogy ott, ahol több tulajdonostárs szerepel egy betétben s ahol a tkvi rendtartás alapján pontosan ki lehetne számítani és a tkvbe be is irni a tulajdoni arány hányadát: ezt következetesen mellőzi. Ez pedig rendkívül megneheziti azt, hogy a betéteken gyorsan és könnyen eligazodjék még az is, aki e körül nagy szaktudással rendelkezik. Az ideális állapot az lenne, hogy ha egy oly betétet veszünk kezünkbe, amelyben pl. 40 tulajdonostárs van bejegyezve, akkor néhány pillanat alatt tisztában lehessünk azzal, hogy mindenik tulajdonostársat hányadrész illeti meg a kérdéses ingatlanból? A valóságban azonban éppen ellenkezőleg van nemcsak Budapesten, hanem az ország legtöbb vidéki telekkönyvi hatóságánál is. Vizsgáljuk meg, miként fest a szemlélő szemében egy oly tjkv vagy betét, a melyben több tulajdonostárs szerepel! Vegyük pl azt, hogy Földes Dezső és neje Muzslai Irén ipolysági lakosok Ipolyságon egy birtoktestet vásárolnak s a tulajdonjogot egymásközti egyenlő arányban kérik bekebeleztetni. Az ipolysági kir. törvényszék, mint tkvi hatóság ilyenkor nem V2~ V* részben jegyezteti be a vevők tulajdonjogát, hanem egymásközti egyenlő arányban. Ez azonban még csak hagyján ! Pár év múlva Földesné Muzslai Irén elhal s az ő *fc jutalékát 9 gyermeke örökli, ismét egymásközti egyenlő arányban, tehát mindenik örököl Vis jutalékot. Az ipolysági törvényszék ugy foganatosíttatja ezt, hogy Földesné jutalékára nézve elrendeli a tulajdonjog bekebelezését az öt gyermek javára, egymásközti egyenlő arányban, de az arány kitétele nélkül. Ezen öt gyermek közül három eladja az ő Vis—Vis jutalékát, mindegyik külön-külön. A vevők mindháromnál különböző házastársak, kik is ezen Vlö részeket ismét egyenlő arányban veszik meg. A bekebelezést elrendelő végzés és az ezt foganatositó tkvi bejegyzés ugy fog hangzani, hogy Földes N., jutalékára nézve a tjog bekebelezését X. J. és neje javára, Földes V. jutalékára nézve R. Z. és neje javára, Földes P. jutalékára nézve A. B. és neje javára elrendeli s illetve a tkvi hivatal ilykép foganatositja. Majd ismét Földes Dezső eladja az ő 7, jutalékát C. D. és nejének s a tulajdonjog bejegyzése ugyanily módon, a jutalékra történik. Méltóztassék már most elképzelni, micsoda labirinth áll ebből elő s ha a tulajdonostársak száma pl. 60-ra fölszaporodik : ember legyen a talpán és jó mathematikus, aki 5 perc alatt ki tudja számitani, vajion akármelyik tulajdonostársnak hányadrésze van az illető birtoktestből. A telekkönyvek és betétek céljával ellenkezik azonban az, hogy azok számtani rébuszokat tartalmazzanak. A jó telekkönyvnek olyannak kell lennie, — amit nyomatékosan ismételünk - hogy ha rossz számtanista veszi is kézbe, egy pillanat alatt láthassa, miszerint X. Y -t vagy nejét hányadrész jutalék illeti meg? A tkvi rendtartásban nincsen egyetlen szakasz sem, amely tiltaná azt, hogy ott, ahol a tulajdoni arány ki van tüntetve a szerződésben, vagy pedig ahol vélelem alapján eldönthető a tulajdoni arány: ott az arányt a tkvi hatóság ki ne tüntesse Igaz, hogy kényelmesebb eljárás az, hogy az ya, 1/lö, 1/72 stb. jutalékok helyett a telekvi hatóság egyszerűen csak egy szót «jutalék»-ot ir, de erről a kis kényelemről le kell mondani azért, mert országos érdek követeli, hogy a tjkvek és betétek a lehető legegyszerűbbek legyenek és hogy könnyedén lehessen azokat áttekinteni. Erre törekszik minden modern állam tkvi rendtartása, ezt akarja elérni és pedig törvényes kényszer nélkül hazánk számos vidéki "tkvi hatósága is. Mig a törvényhozás meg fog szólalni, addig is az igazságügyminiszter rendeletileg kötelezze a tkvi hatóságokat arra, hogy a jövőben a tulajdoni arányokat esetről-esetre tüntesse ki. Eminens állami érdek követeli ezt és megvalósítása semmi nehézségbe sem ütközik. A végrehajtási törvény 143. §-a úgyis kötelezőleg irja elő azt, ha oly személynek a tulajdoni jutalékára vezetnek végrehajtást, akinek tulajdonjoga határozatlan arányban van bejegyezve, ugy a tkvi hatóság köteles a tulajdonostársakat megidézni s közöttük az arányt Ítélettel megállapítani. Néhány alapos vizsgálat hamarosan meggyőzhetné a felügyeleti hatóságokat arról, hogy egynémely tkvi hatóság 1. ily esetben vagy egyáltalán meg se idézi az érdekelteket vagy 2. ha megidézi, de a tulajdonostársak mégse jelennek meg, ugy egyszerűen irattárba teszi az ügyet, holott, nézetünk szerint, ilyenkor hivatalból kellene a tulajdoni arányt megállapítani. Egy szó mint száz: tegyük egyszerűvé a telekkönyveket és ne kényelmeskedjünk a közönség rovására.