A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 11. szám - Néhány szó a munkásbiztositási választott bíróságok elnökségéről

A JOG 93 évülés. A" közjegyzői törv. (187. §.) az ügyvédi rendtartás (102. §.) ismerik az elévülést, ami fegyelmi törvényünk nem. (A birói fegy. törvény 74. §-a csak a magánfél kártéritési keresetére vonatkozik.) Ez a törvény olyan hiánya, melyen segíteni kell, annál is inkább, mert azok az érvek, melyekkel az el nem évülhetést támogatják, nem állják ki a kritikát. Ez érvek abban kulminálódnak, hogy a fegyelmi vétség mindenkor a hivatal reputációját érinti, s a közérdeket megsérti, tehát azt okvetlenül reparálni kell. De a bűncselekmény is érinti a jogrendet, mégis elévülés alá esik, mert az idő folyása a sérelmet eltörli az emberek emlékezetéből. A hivatali rend pedig nem egyéb, mint a jogrend egy specializált formája : rend az intézmény kebelében. Ez a rend sem igényelhet szorosabb védelmet, mint amit a büntető törvény védette, társadalmi rend élvez, annál kevésbbé, mert a hivatali szervezet csak a társadalmi rend megvédésének egyik eszköze. S nem maga a társadalmi rend. A hivatali rend sérelmét még könynyebben elfeledi a társadalom, mint a bűncselekmény okozta jogsérelmet, nincs tehát értelme a védelem kiterjesztésének előre be nem látható időre. Hogy azonban a kari tisztesség megvédve legyen, olyan fegyelmi cselekményeknél, amelyek sértik a kar tekintélyét, az elévülést attól az időpontól kell számítani, amikor a jogsértő cselekmény vagy mulasztás a felügyeleti hatóság tudomására jutott. Azért, mert a birói testület intaktságára, korrektségére vigyázni kell s a testületben nincs helye inkorrekt egyéneknek. (Folytatása következik.) Néhány szó a munkásbiztositási választott bíróságok elnökségéről. Az 1907 : XIX. t.-c. az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról intézkedvén, a felmerülhető vitás kérdések eldöntése körül követendő ^eljárást szabályozó XIV. fejezetének 157. §-ában azoknak a vitás kérdéseknek eldöntésére, amelyek az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár és a munkaadók között, az utóbbiakat terhelő balesetbiztosítási járulékok és tőkeösszegek tekintetében keletkeznek, munkásbiztositási hivatalt szervezett. Ezt a hivatalt az id. törv.-szakasz egyúttal felebbezési fórumul is jelöli meg, az ott felsorolt esetekben. A törvény 158. §-a pedig választott bíróságok alakítását rendeli el, a betegség és baleset esetére biztosított személyek vagy igényjogosult hozzátartozóik s az országos munkás-betegsegélyző és balesetbiztosító pénztár között betegségi segélyekből és baleseti kártalanításból folyó vitás ügyek eldöntésére az ott jelzett kérdések kivételével, —- s minden kerületi munkásbiztositó pénztár székhelyén, annak kerületére terjeszti ki a választott biróság hatáskörét, helyesebben illetőségét, minthogy a hatáskört tulajdonképpen az id. §. második bekezdése szabályozza a kerületi munkásbiztositó pénztár székhelyén alakítandó választott bíróságokra nézve. A harmadik bekezdés pedig a kir. ítélőtáblák székhelyén alakítandó választott bíróságokat az országos munkás-betegsegélyző és balesetbiztosító pénztár által a biztosítottak részére nyújtandó kártalanítás tekintetében jelöli ki elsőfokú választott biróságokul. Az állami munkásbiztositási hivatal az elnök- és másodelnökön kívül biztosítási és birói osztályokból áll. A birói osztály, amely a törvény alapján nyújtandó segélyezések és kártalanítások tekintetében fölmerülő kérdésekben végső fokban itél, állandó bírókból és nem állandó birói tagokból áll. Az állandó birói tagok létszáma az 1893 : IV. t.-c. által megállapított VI. és VII. fizetési osztályokban költségvetésileg rendszeresitendő. A választott biróság elnökből, ennek helyetteséből és a választott 20 ülnökből és legalább 10 helyettes ülnökből áll. Az elnököt és a szükséghez képest egy vagy több helyettesét a választott biróság székhelyén itélő bírák sorából az igazságügy miniszter nevezi ki 3 évre. A munkásbiztositási hivatal elnökére, másodelnökére és birói tagjaira vonatkozóan a törvény nyiltan akkép rendelkezik, hogy az elnöki állást az 1893: IV. t.-cikkben megállapított IV a másodelnökét az V., a birói tagokét, a VI. és VII. fizetési osztályokban szervezi, tehát a IV—VII. fizetési osztályoknak megfelelő dotátióval látja el, s őket a rendes bírókat megillető függetlenségi biztosítékokkal látja el. Ez ellen szólani nem is lehet, legfeljebb annyiban nem helyes a bírákra vonatkozó rendelkezése, hogy a hivatal felebbezési fórum lévén s a kir. ítélőtáblák szervezeti rendjét vévén át a langfokozatokban, nincs annak helye, hogy ugyanazon fokú bíróságnál VII. fizetési osztályú bírákat is alkalmazzanak akkor, amidőn a legutóbb törvényhozásilag is már elfogadott, de még törvényerőre nem emelt javaslat szerint is az elsőfokú birák majdnem 50°/<ra a VH-ik fizetési osztályba lesz sorozva, felebbezési és pedig legfőbb felebbezési fórumnál VII. fizetési osztályú bírákat alkalmazzanak. Ezt a fórum decomm sem engedi, de nincs is megindokolható ratiója, ha csak nem a mindig kisértő fiskális — financiális szempontokból fogják fel a dolgot, amint legutóbb, vagy tán azelőtt is szokás volt, mihelyt birákról volt szó. Könnyen orvosolható a dolog a törvény keretén belül is kormányzati igazgatási uton ugy, hogy a VII. fizetési osztályú állásokat nem töltik be, hanem megfelelő számú Vl-od osztályú állásokat rendszeresítenek. Ezt a kinevezendő birák érdekében szükségesnek tartjuk s azért kérjük is, ahol lehet,, ott adjuk vissza a bíráknak azt, amit legutóbb is elvettek a 3.800,000 K.-ból, amelyet a könnyebben hivők már a Polcnyi nyilatkozata alapján félig-meddig a zsebükben is képzeltek. Mát csakugyan félig is lesz a zsebükben. . . Egyáltalában nem fogadható azonban el a birói függetlenség szempontjából a választott bíróságok elnökei s azok helyetteseinek ((tiszteletdíj»-ára vonatkozó az az intézkedése, hogy azt az igazságügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg rendeleti uton állapítja meg. Hogy egy biróság elnökének a diját rendeleti uton állapítsák meg, az pláne, hogy abba a kereskedelemügyi miniszter is bele szóljon, az a birói függetlenség legelemibb követelményeivel sem egyeztethető össze. Törlendő lenne a 159. ^. második bekezdése az utolsó pont kivételével, amelyből szintén törölni kellene «a szükséghez képest* szavakat, s a második bekezdésnek a következőkép kellene alakulnia: «Az elnököt és helyettesét lehetőleg itélőbirák sorából az 1893. évi IV. t.-cikkben megállapított VI. fizetési osztályú díjazással Ő Felsége a király a választott biróság székhelyén működő kir. biróság létszámába tartozó külön birói állásként nevezi ki.» Nincs annak helye, hogy kerületi székhelyekül kijelölt s igy nagyobb forgalmú biróság tagjait még meg sem állapított díjazásért kivonják a maguk munkaköréből s túlterhelt agyukat s idegeiket talán a maguk hivatalos óráin tul ujabb, az idegeket erősen kipróbáló laikus biróság elnöklésével terheljék meg, ahol tulajdonképpen a birói funkciót az elnök fogja végezni. Ha az állam szükségesnek tartotta választott bíróságok szervezését, számolnia kellett azzal is, hogy ez pénzbe kerül, ha pedig nincs pénze, ne mindig és mindig a szegény birák rovására igyekezzék takarékoskodni. Mert túlzott takarékosság az, hogy ahol erős munka mellett egyúttal a decorumot is meg kellene adni az állásnak, ott, amint értesültünk, az elnöknek évi 6—800 K.-t adnak tiszteletdíjban, a helyettese pedig kap fél, mondd: fél napi dijat, szóval lesz olyan munkás, aki különb dotatió mellett