A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 8. szám - A nemzetközi jogi egyesület budapesti konferenciája

30 A JOG három nappal örökhagyó halála után visszavásárlási jog kikötése mellett adta el 2,000 K.-ért a másodrendű alperes J. K.-nak, a G) alatti szerződésből pedig megállapítható, hogy másodrendű alperes még ugyaaazon év október 20-án, tehát 18 nappal az F) alatti szerződés megkötése után az elsőrendű alperestől megvett ingatlanokat ugyanazon árban elsőrendű alperes nejének, a harmadrendű alperesnek adta el, mely adás-vételkor elsőrendű alperes másodrendű alperessel szemben kikötött visszavásárlási jogától elállottEzen bizonyított ténykörülmények, különösen pedig az, hogy védekező alperesek a G) alatti szerződésben foglalt 2,000 K. vételár elszámolásának körülményeit e perben elő sem adták, kétségtelenül igazolják, hogy első- és harmadrendű alperesek a másodrendű alperes közreműködése mellett közös egyetértésben voltak az iránt, hogy a felperes elől, kinek követelése a vaggonátruházás idejében már fennállott, melyről első- és harmadrendű alperesek, mint családtagok tudomásul is birtak, a fedezeti alapot elvonják. . . A fedezeti alap elvonása céljából létrejött ilyen jogügyletek feltétlenül hatálytalanok. Hatálytalanok tehát akkor is, ha azok valóságos és a szerződő felek részéről minden irányban komolyan végrehajtott ügyleteket képeznek is. . . Védekező alperesek azon perbeli kifogása, hogy felperes az ellenirathoz 3. 7- alatt csatolt okirat szerint S. M.-tól 1,000 K. értékű ingatlant kapott ajándékba, miáltal követelésére nézve kielégítést nyert, figyelembe nem jöhet; mert L. J.-né tanú vallomásából megállapítható, hogy ezen vagyonátruházás azért történt mert felperes a férje biztatására eladott ingatlan részének vételárát férje ingatlanába ruházta be, de egyébként is a 3. •/• alattiban foglalt vagyonátruházás a kereset alapjául szolgáló A) alattiban foglalt jogügylet érvényét nem érinti. Felperest az A) a. örökösödési szerződésben kifizetni kötelezett 800 K. összeg, miután S. M. részéről az visszavonva nem lett, jogosan megilleti. Minthogy ezen követelés S. M. hagyatékát terheli, elsőrendű alperesnek pedig ingatlanvételártartozása fennáll, első- és harmadrendű alperest, ez utóbbit, mint a fedezeti alapul szolgáló vagyon rosszhiszemű megszerzőjét a rendelkező részben körülirt ingatlanokra vezetendő végrehajtás terhével kötelezni kellett, hogy felperesnek a kereseti tőkét és kamatát egyetemlegesen megfizessék. A törvényszék másodrendű alperessel szemben a keresetet elutasította, mert másodrendű alperes az átruházott vagyonnak csak színleges tulajdonosa volt. Nem védekező negyed-, ötöd-, hatodrendü alperesek pedig, miután a leltár szerint örökhagyó után elsőrendű alperes örököstársukkal szemben fennálló 1,200 K. vételárkövetelésen kivül egyéb vagyon nem maradt, csak annak tűrésére voltak kötelezhetők, hogy felperes az elsőrendű alperes elleni követelésből, mint S. M. hagyatékából magát kielégíthesse. A győri kir. ítélőtábla (1906. dec. 12. 2,531. sz.) az elsőbíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Indokok : .... A keresethez A) a. mellékelt s az 1883. évi január hó 5-én 4/883. ügyszám alatt felvett közjegyzői okiratba foglalt örökösödési szerződés 1. pontja szerint S. M. hagyatékából kifizetendőleg s előbb történhető elhalálozása esetére 400 frtot azaz 800 K.-t kötelezett feleségének M. M. felperesnek. Miután a kötelezés jogcíme az A) alattiban nincsen kitéve, az A) alatti okirat a per tárgyát tevő fentebbi 800 K.-ra vonatkozó részében halálesetére szóló ajándékozást tartalmaz. Ezt az ajándékozást felperes az A) alatti aláírása által elfogadta. Az ellenirathoz 3. /. alá mellékelt s az J890. évi március hó 15-én, 129 890. ügyszám alatt felvett közjegyzői okiratba foglalt ajándékozási szerződéssel S. M. 250 frt, azaz 500 K. becsértékben odaajándékozta felperesnek a . . . . kizárólagos tulajdonát tevő belsőségnek, amelyet felperes .... 1898. évi szeptember 21-én kelt szerződéssel 500 frt, azaz 1,000 K.-ért eladott elsőrendű alperesnek s elismeri a keresetben, hogy az 1,000 K. vételár ki van fizetve. Felperes azt, hogy az örökhagyótól átvett ingatlanokat ajándékul kapta, a hagyatéktárgyaláson is elismerte, az L) alattira kihallgatott tanukkal a jelen perben sem bizonyította, hogy azokért ellenértéket adott. Minthogy a 3. • . a. az A) a. kiállítása után létesült s az abban felperesnek odaajándékozott ingatlanok értéke a C) a. szerint fölülmulta azt a 800 K.-t, amelyet S. M. halála esetére az A) alatti szerint felperesnek ajándékozott, a 3. •/• a. ajándékozással ez utóbbi 800 koronát kielégítettnek kell tekinteni; mert abból, hogy S. M. az általa halála esetére megajándékozott felperesnek már életében nagyobb értékű ajándékot juttatott, mint aminőt ugyanannak halála esetére igért, a halálesetre szóló ajándékozás kifejezett fentartása nélkül azt kell vélelmezni, hogy az élők között tett utólagos ajándékozással az ajándékozó a halála esetére tett ajándékozási igéretét kívánta teljesíteni. Az pedig nincs bizonyítva, hogy S. M. az A) a. szerint halála esetére tett ajándékozást a 3 •/• a. kiállításakor, vagy azt követőleg kifejezetten fentartotta. Ezekre való tekintettel felperesnek az A) alattiban neki kötelezett 800 K. iránt kereseti joga nemiévén, a perben felvetett többi vitás kérdés vizsgálása nélkül a keresetet el kellett utasítani. A m. kir. Kúria (1908 jan. 17. 1,178/907. sz.). A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletét hagyja helyben és pedig másod-, negyed-, ötöd-, hatodrendü alperesekre vonatkozó rendelkezéseket változatlanul, a S. G. és neje P. K. első- és harmadrendű alpereseket 800 K. tőkében s ennek kamatában elmarasztaló rendelkezést pedig azzal a változtatással hogy ezeknek az alpereseknek egyetemleges marasztalását mellőzve, elsőrendű alperest feltétlenül, harmadrendű alperest pedig csak az elsőrendű alperes ellen sikertelenül vezetett végrehajtástól számított 15 nap elteltével kérhető végrehajtás terhével, de egyébként korlátlanul kötelezi a megjelölt tőke és kamatának megfizetésére. Indokok: A felperes és az örökhagyó között hagyományrendelést tartalmazó A) alatti szerződés nem gátolta ugyan az örökhagyót a vagyona felett, élők között való szabad rendelkezésben, mert felperes az A) alatti szerződéssel nem szerzett jogot az örökhagyó vagyonára, csak arra van igénye, hogy a 800 K. hagyomány az örökhagyó halálakor az annak hagyatékához tartozó vagyonból kifizettessék, tekintettel azonban arra, hogy a szerződő felek akarata nem irányulhatott arra, hogy felperes csak névleg váljék hagyományossá, ez az eset pedig bekövetkeznék akkor, ha a hagyományrendelés eredménye ajándékozások által meghiusittatnék, felperes a hagyományszerződés alapján az örökhagyó ingyenes jogügyleteit, vagy az ajándékozás elpalástolására szolgáló terhes jogügyleteit is megtámadhatná abban az esetben, ha az örökhagyó után maradt vagyonból szerződéses hagyomány nem fedezhető; minthogy azonban, az elsőbiróság ítéletének helyes indokai szerint elsőrendű alperes kezén, a hagyományt fedező s a hagyatékhoz tartozó követelés van, az örökhagyó és az elsőrendű alperes közt a B) alatti szerint megkötött szerződés megtámadására nincs ok és nincs szükség. Az elsőrendű alperes marasztalására vonatkozó rendelkezést tehát a fentebb, ugy az elsőbiróság ítéletében felhozott egyéb indokok alapján s azért is helyben kellett hagyni, mert az örökhagyó által a 3. •/. alatti szerződés szerint felperesnek tett ajándék csak akkor lenne a felperes hagyományi követelésébe beszámítható, a 3. /. a. szerződés megkötésekor a szerződő felek akarata erre irányult volna, vagy egyébként, a körülményekből ez következtethető lenne, ez az eset azonban az elsőbiróság által e részben felhozott okokból ki van zárva. A most elfoglalt jogi álláspontból folyólag harmadrendű alperes feltétlen marasztalása s ezzel az egyetemlegesség is elesik. A harmadrendű alperes kötelezettsége csak abban az esetben lép előtérbe, ha a kereseti követelés az elsőrendű alperesen be nem hajtható. Ebben az esetben ugyanis a fedezeti alap elvonása okából harmadrendű alperes felel, az elsőbiróság ítéletében helyesen kifejtett indokokból s azért, mert a meg nem döntött vélelemnél fogva harmadrendű alperes mint családtag a felperes követeléséről tudomással birt, az a körülmény pedig, hogy a fedezeti alap elvonása a családhoz nem tartozó másodrendű alperes közvetítésével történt, a harmadrendű alperes felelősségét meg nem szünteti. A harmadrendű alperes felelőssége ebben az esetben korlátlan, mert az elvont vagyon értéke, a per adati szerint, a felperesi követelést meghaladja, ebből az okból melőztetett a szerződés tárgyát képezett vagvonokra vezetendő végrehajtás terhével való marasztalás. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha a biztositási szövetkezet közgyűlésén a biztosítási alapnak felemelését tudomásul vette, habár ezt a felemelést alapszabályaiban azok megváltoztatása által nem tüntette ki, azt az