A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 8. szám - A nemzetközi jogi egyesület budapesti konferenciája

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 8. számához. Budapest, 1908. február 28. Köztörvényi ügyekben. 1885. évi XXIV. t.-c. a polgárosított magyar határőrvidéken fennálló házközösségi intézmény megszüntetéséről 25. §-a alapján csak azoknak a gyermekeknek, illetve a netán később születendöknek van örökösödési joga az atya tulajdonába átadott házközösségi jutalékra, akik a házközösség megszüntetésekor annak tényleg tagjai is voltak. A m. kir. Kúria (2,558/1907. P. szám a.) következő Ítéletet hozott: A m. kir. Kúria mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja felperest keresetével elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi, hogy alpereseknek a kétrendbeli felebbezés költségének beszámításával J99 K. 60 f. perköltséget 15 nap alatt megfizessen, egyúttal az alperesi ügyvéd felebbezési munkadiját és készkiadását 37 K. 3<> f.-ben saját felei irányában megállapítja. Indokok: Felperes törvényes örökösödési jogát abból származtatja, hogy a V.-féle házközösségbó'I V. Vitának és két kiskorú gyermekének jutaléka az akkor még életben volt apának az 1885 : XXIV. t.-c. 25. §-ában körülirt megszorítással adatott ugyan át, de az apa ezt a megszorítást az 1898: XII. t.-c. alapján még életében törültetvén, ez által az említett vagyon olyan szabad rendelkezés alá eső vagyonná vált, melyben a törvényes örökösödés az általános polg. törvénykönyv szabályai szerint történik és így abból őt mint az örökhagyó apának törvényes leszármazóját örökrész szintén illeti. Ennek a következtetésnek azonban elfogadható alapja nincs, mert az 1898 : XII. törvénycikk sehol sem tartalmaz oly rendelkezést, mely által az 1885. XXIV. t.-cikknek az öröklés rendjét szabályozó intézkedézei megváltoztattak volna, hanem az csak ez utóbbi t.-cikk "25. és 28. §-ában foglalt korlátozások megszüntethetésére és némely eljárási szabály módosítására vonatkozik. Kétségtelen tehát, hogy felperes a V. Vita örökhagyó hagyatékából törvényes örökrészt csak akkor követelhetne, ha ilyen őt a korábbi törvények, jelesül az 1885 : XXIV. t.-c. 25. §-a értelmében is illette volna. Ámde a most idézett törvényhely szerint az atyának és a tőle származó gyermekeknek az atya tulajdonába átadott jutalékára csak ezen gyermekeknek és a netán később születendőknek, esetleg ezek leszármazóinak van kizárólagos örökösödési joga, amint ezt az idézett törvényszakaszban ezen gyermekek házközösségi tag minőségének hangsúlyozása mutatja és a kir. Kúria is már 1902. febr. 13. napján 4,607/901. sz. a. hasonló esetben hozott Ítéletében kimondotta. Minthogy pedig felperes a megszerzett házközösség megszüntetési iratok szerint V.-féle házközösség megszüntetésekor annak tagja már nem volt, s a házközösségi vagyonból az apa tulajdonába átadott jutalékot nem kapott: ennélfogva őt V. Vita örökhagyó után törvényes örökrész nem illetvén, keresetével elutasítandó és mint pervesztes az 1868: LIV. t.-c. 251. §-a értelmében a perköltségben is marasztalandó volt. A szerződésen alapuló bérleti jog bekebelezhető a bérbeadó eszmei hányadjutalékára akkor is, ha a bérleti szerződésben megjelölt helyisé geket a bérbeadó osztatlan telekkönyvi közösségben birja. A m. kir. Kúria (714 1907. P. sz.) következő végzést hozottA m. kir. Kúria a másodbiróság végzését helybenhagyja indokainál fogva és azért, mert az a körülmény, hogy a bérleti szerződésben megjelölt helyiségekre, mint a bérbeadó illetőségére a tkvi osztatlan közösségnél fogva a bérleti jog bekebelezése el nem rendelhető, nem akadályozza azt, hogy a szerződésen alapuló bérleti jog a bérbeadó eszmei fele jutalékára bekebeleztessék. A temesi bánság területén kifejlődött joggyakorlat és a tagositási ügyekben követendő kincstári ügyészségi utasítás IV. fejezetében foglaltak szerint a beltelkek után legelő javaslatba nem hozható és ki nem osztható. A m. kir. Kúria (3,880/1907. P. sz.)következő ítéletet hozott-. A m. kir. Kúria a másodbiróság Ítéletét helybenhagyja, az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokainál fogva azért : mert a volt temesi bánság területén kifejlődött joggyakorlat és a tagositási ügyekben követendő kincstári ügyészségi utasítás IV. fejezetében foglaltak szerint az ugyanazon területen érvényes 1780. évi urbárium értelmében a beltelkek után legelő javaslatba nem hozható és ki nem osztható. Felperesi ügyvéd felebbezési munkadiját fele ellen 20 koronában megállapítja. A hagyományrendelést tartalmazó szerződés nem gátolta ugyan az örökhagyót a vagyona felett élők között való rendelkezésben, de a hagyomány rendelést nem lehet meghiúsítani ingyenes jogügyletekkel, vagy az ajándékozás elpalástolására szolgáló terhes jogügyletekkel. A másodbiróság elutasította volt a keresetet, mert végrendelkező a szerződés megkötése után 1,000 korona értékű ingatlant ajándékozott nejének és vélelmezendő, hogy ezzel a halálesetre szóló igéretét kívánta teljesíteni, A Kúria kimondja, hogy ily beszámításnak csak akkor lehetne helye, ha megállapítható volna, hogy a felek akarata erre irányult. A győri kir. törvényszék (1906. szept. 7. 3,957. sz.): Elsőrendű alperes S. G. és harmadrendű alperes S. G.-né P. K.-t egyetemlegesen, az utóbbit az . . ingatlanoknak reá J. K. által a Győrött 1902. évi október 20-án kelt adás-vevési szerződés szerint átruházott részére vezetendő végrehajtás terhével kötelezi, hogy 800 K. tőkét stb. felperesnek megfizessenek. Negyed-, ötöd-, hatodrendü alpereseket, mint S. M. örököseit pedig annak tűrésére kötelezi, hogy felperes az elhalt S. M.-nak elsőrendű alperes örököstársukkal szemben fennálló 1,200 K. vételárkövetelésből a kereseti összeget kielégithesse. Másodrendű alperessel szemben a keresetet elutasítja. Indokok: Nem vitás a peres felek között hogy a keresethez A) alatt csatolt 4/883. számú közjegyzői okiratban foglalt szerződés szerint S. M. elhalálozása esetére felperesnek 800 K. összeget lekötött, mely összeg neki a hagyatékából mindenekelőtt kifizetendő. Nem vitás az sem, hogy S. M. a B) a. szerződéssel összes ingatlanait 1,200 korona vételárért fiának, elsőrendű alperesnek eladta, ki apja halála után az ingatlanokat a visszavásárlási jog kikötése mellett 2,000 K. árban az F) alatti adás-vevési szerződés szerint másodrendű alperesnek adta el, az utóbbi ismét a G) alatti szerződéssel ugyanezen árban harmadrendű alperesnek, elsőrendű alperes nejének tovább adta. Felperes keresetében azt adta elő, hogy S. M. által fiának, elsőrendű alperesnek eladott ingatlanok 5,000 K. értéket képviselnek és mert elsőrendű alperes a B) alatti szerződésben kikötött 1,200 K. vételárt sem fizette meg, a valóságban ajándékozás esete forog fenn. Előadta továbbá, hogy az első—másod- és másod—harmadrendű alperesek között létrejött F), G) alatti szerződések színlegesek, melyeket ezen alperesek közös egyetértésben csupán azon célból kötöttek, hogy felperesnek örökhagyó halálával esedékessé vált 800 K. követelése elől a kielégítési alapot elvonják. . . . Minthogy 1,200 K. vételár kifizetésének ténye bizonyitatlan maradt, megállapítandó volt, hogy S. M.-t, illetve most már ennek hagyatékát illető 1,200 K. vételárkövetelés elsőrendű alperessel szemben fennáll és mert felperes követelése járulékaival együtt ezen 1,200 K. vételárkövetelésből . . . fedezetet talál, annak birói megállapítását, hogy az eladott ingatlanok 5,000 K. értéket képviseltek ... a törvényszék mellőzte. Az F) alatti szerződésből kitűnik, hogy elsőrendű alperes az apjától megvett ingatlanokat 1902. évi október 2-án, tehát