A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 15. szám - Az ügyvédkérdés megoldásáról - Színházi jogunk. 1. [r.]

114 A JOG Egyébként nem volna lehetséges e cikknek szük keretében a revisio irányának és tárgyainak tüzetes megállapítását megkísérelni. Célunk csak az volt, hogy rámutassunk a gyökeres átalakításnak szükséges voltára, amely nagy reformálásnak során könnyű feladat lesz nemcsak a B P. eredendő hiányait a 8-ad éves tapasztalás szerint orvosolnunk, de a legújabb módosítások aggályos pontjait is megfelelően megjavítanunk. Az ügyvédkérdés megoldásáról. Irta AVARFY FERENC aradi ügyvéd. Az ország minden részéből összesen 27 ügyvédi kamara tett évi jelentést az igazságügyminiszterhez, feltárva ebben az igazságszolgálfatás minden mozzanatát, reámutalva a bajokra s megjelölve az utakat, módozatokat, miként vél azokon segíthetni ; végre foglalkozik saját helyzetével, mely hosszú évek során át mindinkább nyomasztóbbá válik ; feltárva bajait, (elkéri az igazságügyi kormányzatot, hogy végre is tegye megfontolás tárgyává az ügyvédi kérdést s tegyen valamit azok érdekében is, kikről el kell ismernie, hogy az igazságszolgáltatás egyik orgánumát képezik. Az évi jelentések halomszámra hevernek az igazságügyi minisztérium levéltárában, ahol sablonszerű elintézés után átadják a porlepte enyészetnek. Már 1882ben belátta az igazságügyi kormányzat, hogy az ügyvédkérdés megoldása állami érdeket és feladatot képez, melynek előbb-utóbb be kell következnie, s megigérte, hogy mielőbb dűlőre visri az ügyet. Azóta jöttek-mentek a miniszterek, s a változásokkal felszínre kerülnek a jelentések, melyekben a bajok orvoslásának módozatai is megjelölve vannak ; de csakhamar ismét visszakerülnek az archívumba, s a dologban nem történik semmi. Érdekes lesz ez alkalommal egy kis visszapillantást vetni az elmúlt időre, mely az ügyvédi kamarák keletkezése óta napjainkig átvonult és látni fogjuk, hogy manapság az ügyvédkérdés megoldásának szükségessége sokkalta nagyobb erővel nyomul előtérbe, mint első keletkezésekor az 1874. évi XXXIV. t.-c. megalkotása idején történt Ezt megelőző időben az ügyvédség minden kamarai intézmény nélkül is megállotta helyét. A régibb ügyvédek szívesen emlékeznek még vissza azon korra, midőn as ügyvédség minden kamarai intézmény nélkül is tisztességgel megoldotta feladatát s oly helyzetben volt, mely panaszra okot nem adott. Akkor egyes nagyobb városokban ügyvédi egyletek alakultak, melyek célja volt könyvtárak alapítása, tudományos értekezések és végre a gyámolitás Az ügyvédség egyébként mindennemit fegyelmi szobályoktól menten, tisztán csak formaszerüleg állott a törvényszékek felügyelete alatt, melyeknek alig akadt egyéb dolga, mint a gyakorlaton lévő ügyvédjelöltek bejelentését tudomásul venni, a gyakorlat lejáratát nyilvántartani s erről szükséges bizonyítványokat kiszolgáltatni. Az 1872. évi bírósági szervezés mindinkább előtérbe tolta a vele szerves összefüggésben lévő ügyvédkérdés szervezetét is, amelylyel kapcsolatban a közjegyzői intézmény is megteremtve lett. Az 1874. évi XXXIV. törvényt szerencsétlen alkotásnak tartom. Mutatkozik ugyan ebben minden irányban valami kis Ízleltető, ámde egészben véve semmit sem ér; — valóban jobb lenne, ha nem is lenne, mert csak hiába való terhet ró az ügyvédség vállaira. Már a közjegyzői intézményt szerencsésebb alkotásnak tartom ; habár kezdetben, ez sem mutatkozott életképesnek. Egyedül nagyobb forgalmú városokban birta magát fentartani, a vidéken csak tengődött, mig végre a hatásköre kiterjesztve lett. A hagyatéki ügyek lebonyolítása életképessé tette az intézményt s még ha a telekkönyvi kényszer is életbe^ lépne, melynek jogállamban meg kell lennie, akkor az intézmény annyira megszilárdul, hogy minden járásbíróság székhelyén egy közjegyzői állást lehetne szervezni. Mig a közjegyzői intézmény minden irányban igy megszilárdult, az ügyvédi intézmény fokozatosan decadentiába esett úgy annyira, hogy ma már az ügyvédi pályát qua ügyvédi pályát nem lehet komoly-számba venni. Ennek talán nem is annyira a túlzsúfoltság az oka, mert hiszen 1874. évben is négy ezer és néhány száz ügyvéd volt, s ma, midőn ötezer és néhány száz számot tesz ki, a 33 évi időszak óta emelkedett népesség arányához képpest nem túlságosan szaporodott. '•— Egyedül a fővárosban van aránytalan tulszaporodás, hol ma már kétszer annyi számot tesz ki. Ennek pedig okát fővárosunk gyors fejlődésében találjuk, mely vidéki kartásrainkat a központ felé vonzotta; akik pedig nagyon is csalatkoztak számításaikban, Ha figyelembe vesszük az 1874. év óta keletkezett igazságügyi törvényeket, < megtaláljuk az ügyvédi bajok fő forrását, mert valljuk meg őszintén, minden igazságügyi intézmény az ügyvédi existentia megrontására irányult, ami természetesen az ügyvédi miseriát megteremtette. Nincs ellene semmi kifogásom, hogy a nagy közönségnek mentől inhább hozzáférhetővé tétessék az igazságügyi 'forumok megközelítése, de útját kell állani a ma már hivatásszerűvé vált zugirászkodásnak. A törvényele, melyek az ügyvédi működési kört mindenképp megszorítani igyekeztek s ezzel az ügyvédi képviseletet nélkülözhetővé tenni, más irányban sokkalta nagyobb terheket róttak az államra és az kárát vallja az igazságszolgáltatás meg feneklésében. Határozottan állithatom, hogy az ügyvédi hatáskör intenzív megszorítása idézte elő a perek nagy számát és nélkülözhetlenné tette a bírósági létszámok folytonos szaporítását, melynek ha figyelembe vesszük az 1872. évi szervezési és jelenlegi állapotát, azt látjuk, hogy a létszám már is megkétszeresedett és még mindég kevés. Itt valóban el lehet monTÁRCA. Színházi jogunk.*) — A. Jog eredeti tárcája. — Bevezetés. A mult nyár folyamán Opel Ottó dr., kiéli magántanár felolvasást tartott a bécsi jogászegyletben «a modern szinházjog alapelvei»-ről. Ezen, az «AUgemeine Oesterreichische Gerichts-Zeitung» mult évi 34—36. számaiban közzétett felolvasás emlékezetembe hozta, hogy én is 1885-ben, A Jog első évfolyamának Tárca rovatában hasontárgyu cikksorozatot tettem közzé.1) De egyúttal kíváncsivá lettem, hogy mennyire haladt e 22 év letelte óta a magyar szinházi jogélet. Kedvem támadt tehát az érdekes tárgygyal újból foglalkozni. E célból azonban ujabb anyagra is volt szükségem. Mikor első tanulmányomhoz fogtam, a magyar szinházi jognak jogászi mivelése meg terra incognita volt. De utánam sem akadt senki, aki e mindenesetre érdekes jogi anyagot felkarolta és továbbra mivelte volna. A most tapasztaltak után teljesen érthetővé vált előttem *) Szerző e munkáját még a mult év nyarán kezdte meg, azonban közbejött súlyos szembaja folytán kénytelen volt azt abbahagyni. Csak most áll újból módjában a munka fonalát felvenni és e tanulmányát az olvasóközönség rendelkezésére bocsátani. f) «A magyar szinházi jog mai érvényében.» Irta Révai Lajos dr. L. «A Jog» 1885. évfolyamának 3., 5., 7., 11., 14, 16., 20 , 28., 29., iy. és 62. számait. Utánnyornatott — persze előzetes megkérdeztetésem nélkül — a Bártfay által szerkesztett hivatalos Szinészegyesületi Közlönyben. a szinházi jogéletnek e parlagon heverése. Mert 188;Vben maga néhai Paulay Ede, a Nemzeti Színháznak akkori érdemdús igazgatója járt kezemre ; ő maga gyűjtötte részemre a szükséges anyagot és szolgáltatta nékem, mint laikusnak, a kért felvilágosítást. Ma ellenben sok helyütt bizalmatlansággal és oly közönynyel találkoztam, mely csak onnét származtatható, hogy az illető szín házvezetők nem is értik, hogy miről van szó és valami ismeretlentől félnek, — ami mindenkor alantas szellemi nivóra vall. Első helyen említem itt az Opera igazgatóságát, amely a titkári teendőket végző mindenese utján kérelmemet kereken megtagadta, azon oknál fogva, «mert a szinházi törvény és szerződés tisztán csak magánügy, amelyhez harmadiknak semmi köze». (?!) És ilyen felfogású emberek állanak ily tekintélyes műintézet élén. Ha <*keringők-» vagy «polkák»-ról lett volna szó, az igazgató ur bizonyára nagyobb tájékozottságot és előzékenységet tanusitott volna. Dicséretes kivétel gyanánt említem Ditrói-t, a Vígszínház igazgatóját és a szinészegyesület elnökét és Beöthy-t, a Király-színház igazgatóját; ők mindketten a legnagyobb érdeklődéssel viseltettek vállalkozásom iránt. Rendelkezem tehát a Nemzeti, Víg-, Nép-, Király-színházak és a Szinészegyesület törvényeivel és szerződési mintáival. Az Opera törvényei 1884-ből valók és azóta változásban nem részesültek, azok tekintetében tehát ugyanaz az állapot, amint ez az 1885-iki cikksorozatom alkalmával fennállott. A német színház. — melyre akkoriban szintén reflektáltam, — azóta végleg megszűnt és evvel a «Deutscher Bühnen-Verein» szerződéseinek2) és törvényeinek szórványos hatálya nálunk végleg megszűnt. ') E szerződések 113 német s=7i ipadon állanak hatályban.