A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 41. szám - A magyar színházi jog mai érvényében

A JOG 299 ban tör ki. A fiatalság csaknem kivétel nélkül ezen az oldalon állt, mig az élemedettebbek a szabad ügyvédkedés táborába sorakoztak. A vidéki kamarai küldöttek megrohanták az elnöki emelvényt. — Budapest le akarja szavazni a vidéket. Nem tűrjük! — ^ A pesti éhesek nem fogják megcsúfolni a magyar ügyvédséget. — Le a reakciós szociálistákkal! — ilyen kiáltások röpködtek össze-vissza. Schwetz Antal (Bonyhád) székre állva, sztentori hangon indítványozza, hogy ebben a korszakos kérdésben az összes magyar ügyvédek mcgszavaztalását rendeljék el. A vidékiek nem hajlandók eltűrni Budapest terrorizmusát. Tiz-tizenöt percig tartó tombolás, zűrzavar után végre megejtették a név szerinti szavazást. A numerus clausust megszavazták 137-en, ellene szavaztak Hj7-en. Sokan a szavazás elöl eltávoztak. Az eredmény kihirdetésekor a zárt létszám ellenségei viharosan tüntettek a szabad ügyvédkedés mellett. Az elnök itt a tanácskozást berekesztette s az ügyvédek testületileg az igazságügyminisztériumba vonultak, ahol Giinther miniszter fogadta őket. A miniszter az ügyvédi nyugdíjról. Délután. Szivdk Imre tolmácsolta az ügyvédek ama kérését, hogy a kötelező nyugdíjtörvényt még ebben az ülésszakban juttassa a miniszter tető alá. Az ügyvédi kar lejtőre került; az erkölcsi és anyagi zülléstől csak a nyugdíjbiztosítás tudja megmenteni. Azok a kamarák, amelyek eddigelé ellenezték a nyugdíjrendszert, immár átpártoltak a többséghez; egyedül a balassagyarmati kamara küzd még ellene. Kéri a minisztert, ne halogassa tovább a kérdés megoldását, mert az ügyvédség kebelében nihilisztikus rezignáció kezd lábra kapni. Félő, hogy a szegényebb elemek politikai és társadalmi téren már veszedelmes vezetők hatása alá kerülnek. Előrelátható, hogy a reform hatása alatt a kamarákban bizonyos kiválási folyamat fog megindulni, mert a kar jobbjai a teljesen méltatlan elemeket nem fogják a nyugdíj által föntartani. Egyébként az ügyvédek bizalommal vannak az igazságügyi kormány iránt. Giinther Antal miniszter erre a következőkben válaszolt: — Engem sohasem volt szükség meggyőzni arról, hogy az ügyvédi kar helyzetén javítani kell. Ha eddig tartózkodtam a kötelező nyugdíjtörvény előterjesztésétől, ennek az oka egyes kamarák ellenzése volt; a kormány az autonómiát még törvényhozási intézkedéssel sem háborítja meg. Most, hogy az ellenzés jobbadán megszűnt, mindent el fog követni, hogy eleget tegyen az ügyvédek kívánságának. Az ügyvédek a minisztert zajosan megéljenezték. Még Szivdk mondott] küszönetet Gúnthernek jóakaratáért s ezzel a küldöttség még egyszer megéljenezve a minisztert, eltávozott. A lakoma. Az igazságügyminisztériumban történt fogadás után a Hungária-szálló nagytermében délután három órakor ötszáz terítékű bankét volt, amelyen Günther Antal igazságügyminiszter is részt vett. Az asztalfőnél Szivdk Imre, az ügyvédi kamara elnöke ült, tőle jobbra Günther Antal igazságügyminiszter és Meskó László államtitkár, balra Bdrczy István, Budapest székesfőváros polgármestere és Tory Gusztáv államtitkár foglaltak helyet. Az első felköszöntőt, amelyet a jelenlévők valamennyien állva hallgattak végig, Szivdk Imre mondotta a királyra. Ziskay Lajos, az országos ügyvédgyülés alelnöke, a kormányra és annak jelenlevő igazságügyminiszlerére, Giinther Antalra emeli poharát. Giinther Antal igazságügyminiszter az üdvözletre a következőképpen válaszolt: — Tisztelt uraim! Az első szó, mely válaszként hangzik régi barátom felköszöntőjére, a köszönet szava, másik szavam egy jogtörténeti rektifikáció. Az én tisztelt barátom azt mondotta ugyanis, hogy az egyetemes jogtörténetből is megtanulhattam, mik az ügyvédi karnak bajai és mik e bajoknak orvoslási módjai. Az én rektifikációm az, hogy az ügyvédi hivatás régibb, mint maga a jog. (Élénk helyeslés.) Sokkal előbb kezdődött, még abban a korban, amikor jog nem uralkodott. Mikor az első véleménykülönbség volt, az első összetűzésből kiforrott az igazság és annak az embernek a közreműködésével forrott ki, aki védelmezte az igazságot és csak igy született meg a jog. (Lelkes éljenzés.) Ezért tisztelt uraim, a jogvédői hivatás, amely az ügyvédi hivatásnak tulajdonképpeni belső tartalma, az emberiséggel egykorú. És mondhatom, a szabad alkotmányok amikor még nem voltak írásba foglalva, mikor még a jog sem létezett, a jogvédelem érzetéből és gyakorlásából keletkeztek és az a hivatás, amelyet ma az ügyvédi kar betölt, amelyet az egyes ügyvéd gyakorol, abból a régi, a jogot megelőző korból származik. En azt hiszem, nemcsak az a kormány, amely ma áll az ügyek élén, nemcsak az az igazságügyminiszter, aki ma foglalja cl ezt a helyet, hanem minden kormány és minden igazságügyminiszter, aki szabad államnak az organizmusát kezeli, köteles a jogvédői hivatást megbecsülni. (Éljenzés és taps), mert enélkül nincsen szabad alkotmány, mert enélkül nincs szabad és rendezett társadalom. (Lelkes éljenzés.) t Ha igy nézem tisztelt uraim az organizmusok keletkezését, akkor eszembe jut az a, fájdalom, most nekem ritkán kijutó élvezet, mikor a tengerpartján látom a hullámok játékát. A hulj lámok egymásra tornyosuiásában egy természeti erő nyilatkozik meg, amely a hullámok legvadabb tombolása közepette is létrehozza az összhangot. Lppen igy a jogok harcában is van egy ori ganikus erő, amely a haladást biztosítja és előkészíti: a jogvédelem, amely nélkül az összhang és az igazság győzelme nem létezhetik. Uraim ! Xem azért, mert magam is az ügyvédi karból emelkedtem arra a helyre, amelyen ma vagyok, hanem azért, mert mélyen meg vagyok győződve arról, hogy szabad ügyvédi kar nélkül szabad ország nem létezhetik, (Hosszan tartó íelkes éljenzés és taps.) és mert meg vagyok győződve arról, hogy szabad alkotmány nem létezhetik hivatása magaslatán álló ügyvédi kar nélkül, kormánykötelességnek tartom azt, hogy ennek az ügyvédi karnak bajait, ahol szükség van rá, enyhítsük és orvosoljuk. (Élénk éljenzés és taps.) Poharamat emelem Magyarország ügyvédi karára. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a kar, amint a múltban az alkotmány kiépítésében az oroszlánrészt vette ki, ugy a jövőben is példányképe lesz a hazafiúi érzésnek, s annak a függetlenségnek, amelyet csak az ügyvédi hivatás fejleszt ki. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Mert uraim, ez a pálya az, ahol nem a protekció, nem családi összeköttetés, hanem lélek, tudomány és érdem az, amely magasra visz. (Szűnni nem akaró éljenzés és taps.) Briill Ignác az ügyvédi kamara h. elnöke az igazságügyminiszter munkatársaira, Meskó László és Jőry Gusztáv államtitkárokra emeli poharát. Meskó László igazságügyi államtitkár felköszöntő beszédében üdvözli a magyar ügyvédi kar vezérét, Szivdk Imrét, aki az ügyvédeknek minden igaz érdekét abban a régi hagyományos szellemben karolja föl és akarja érvényesíteni, amely szellem tradíciója a magyar ügyvédi karnak. Baracs Marcell, az ügyvédi kamara ügyésze, a vidéki kartársakra és alelnökökre üriti poharát. Bdrczy István polgármester a főváros közönsége nevében üdvözli az országos ügyvédgyülés tagjait, annak a kívánságának adva kifejezést, vajha a magyar ügyvédi karnak a kongresszuson kifejtett tevékenységét teljes siker koronázza. Szivdk Imre elnök köszönetet mond Aragy Dezsőnek, aki a nyugdíjintézmény eszméjét először pendítette meg, köszönetet mond Giinther Antal igazságügyminiszternek a küldöttség előtt tett azon kijelentéséért, amelyben az ügyvédek ama jogos kiváni sága beteljesedését látja. A lakoma este hat órakor ért réget. Sérelem. A pestvidéki kir. törvényszék mizériái. (Az igazságügyminiszter figyelmébe.) Annak, kinek ezen törvényszéknél dolga van, hosszuéletünek kell lenni, ha megérni akarja ügye elintézését. Nem beszélünk az érdemleges perek elintézéséről. De következtetést lehet erre is vonni abból, hogy például egy beadott kereset elintézése, tehát perfelvétcli, illetve tárgyalási határnap egyszerű kitűzése, ami csakugyan kevés munkával jár, 3—4 heti időbe kerül. Utánajárván ezen hihetetlen állapotoknak, azon tapasztalatot tettük, hogy azoknak nem a birák az okai, kik igazán emberfeletti munkát végeznek. De ha az óriásilag felhalmozott polgári ügyeket 3—4 bíró kénytelen végezi, kiknek egynémelyike gyakran több heti kiküldetésen távol van a bíróság székhelyétől, ugy azután ez megmagyarázza ugyan a szégyenletes állapotokat, azonban azokat kimenteni nem képes. Ezekért azután már nem a bíróság, hanem a kormányzat kénytelen a felelősséget viselni. A jogkereső közönség megkövetelheti ezen állapotok gyors szanálását és mi — ismerve igazságügyminiszterünk fogékonyságát európai igazságszolgáltatási igények iránt — biztosan reméljük, hogy sürgősen segíteni fog. Veridicus Irodalom. A magyar színházi jog mai érvényében. Irta Révai Lajos, budapesti ügyvéd, a <Jog» szerkesztője. Budapest 1907. Benkö Gyula kiadása. Ara 0 korona. Ki a hazai jogi irodalmat tekinti, alig fogja elhinni, hogy van a jognak egy területe, mely nálunk tudományosan feldolgozva még eddig nem lett, melylyel jogászaink egyáltalán nem foglalkoztak, ámbátor azon viszonyok, melyekre e jogterület vonatkozik, felette gyakoriak és mind sűrűbben képezik a bíróságaink előtt elbírálás tárgyát. Ez a teljesen parlagon hagyott jogi terület a színházi jog területe volt. Szerző munkája tehát e téren az első beható tudományos földolgozása ezen egész joganyagnak, és azért a szó szoros értelmében úttörőnek mondható. De mindjárt konstatálni kívánjuk, hogy dacára annak, hogy. e mii az első, mely jogi irodalmunkban, e joganyaggal tudományos alapon foglalkozik, nem mutatja semmi jelét annak, amit első kísérletek mutatni szoktak : a hiányosság, a részlegesség jelét, hanem átkarolva az egész területet, oly teljes képét nyújtja az idevágó jogi és tényleges viszonyoknak, mely nem hagyja megvilágítás és méltatás nélkül mondhatni egyetlen egy fikarcát sem ezen érdekes jogterületnek. Nemcsak első kódexe tehát ezen mtí a hazai színházi jogI nak, hanem egyúttal kitűnő kommentárja is. De a mii még töbI bet nyújt. Nyújtja egyúttal teljes ismertetését a színházi élet min' den viszonylatának a joghoz, mely nélkül különben az intézkedé-