A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 41. szám - A magyar színházi jog mai érvényében

300 A JOG sek teljesen meg nem érthetők volnának, mert hisz a színházi jog a színházi életen épült fel, abból nőtt ki és aki ezen életviszonylatokat nem ismeri, nem is értheti át teljesen az azokat szabályzó jogi intézkedéseket. Amellett megismertet bennünket a színházi szerződések alapján kifejlődött szokásjoggal és gyakorlattal is, a legcsekélyebb részletekig menő pontossággal és alapossággal, hogy mindenki, ki tájékozást kiván e mindenesetre érdekes tárgy egész komplexuma felett, azt e műben teljes mértékben megtalálni képes. Ha még hozzávetjük, hogy szerző nagy fáradsággal egybegyüjtötte az egész idevágó judikaturát is, amenynyiben az egyáltalán hozzáférhető volt, ugy elmondtunk nagy vonásokban mindent, amit ezen e téren alapvető műnek jellemzésére felhozhatunk. Minden színezés nélkül állithatjuk ennélfogva, hogy e munka a színházi jog elsőrangú kutforrásának tekinthető, mely színészeknek, színházi alkalmazottaknak, színházigazgatóknak kölcsönös jogaik és kötelezettségeik tekintetében a teljes felvilágosítást adni és a, jogászoknak becses anyagot szolgáltatni képes ezen joganyag megismerésére. st. m. dr. Vegyesek. Apróságok a kongresszusról. A lefolyt ügyvédgyülésen az, elnökön kívül a legnépszerűbb alak volt: Pollák Illés. De e népszerűség, nagy keservére, csak személyének, de nem egyúttal javaslatának _ szólt. És azért a kongresszus lefolyása alatt csak egyszer szólalt fel. «Unum, sed leonem» ! A bifurcatiót ajánló beszéde a szónoklati remekek közé tartozott és az egész termet betöltő hallgatóság részéről frenetikus tetszésben részesült. De alig, hogy e szellemes és érvekben gazdag beszéd elhangzott, Darvai előadó azt már «remek csevegésnek* minősítette, ami PöllákAstA azt a keserű panaszt kiváltotta: «minden, még oly komoly felszólalásom náluk csak csevegésszkvabz. megy*. Darvai sietett hibáját jóvátenni, de a fulánk azért mégis megmaradt. Mi is igazat adunk Pollák-nak, de kérdjük : nem adott-e ő maga is elég gyakran okot ezen fatális összetévesztésre ? Nem találunk elég dicsérő epithetont Szivák Imre részére Az ügyvédi kar büszke lehet e vezérére. Mint elnök páratlan erélyű és tárgyilagosságu, mint szónak érvekben dus, elragadó eloquenciáju és egy szívből jövő, szívhez szóló hatalmas és érces, néha mégis lyrikus baritonhang birtokosa, — és így magában egyesíti mindazon qualitásokat, melyek az ily illustris gyülekezet vezetésére megkívántatnak. Szivák minden felszólalásában a dolgek mélyére hatol, kerüli az olcsó, semmitmondó jelszavakat és plu.itüdöket és érveit nagy tudományos készültsége és gazdag tapasztalata tárházából meríti. Amit a küldöttség élén Günther igazságügyérnek mondott és ahogy azt mondta, — az felejthetetlen marad előttünk és mindazok előtt, akik elég szerencsések voltak ott jelen lehetni. így beszélhettek egykor a büszke, keménynyakú francia vazallusok királyukkal a «primus inter pares»-sel. Az ily nyilt, őszinte, független, semmi deferentiát nem tanúsító beszédre csak egy teljesen független, saját érdeméből nagy parlamenti és társadalmi positióra szert tett és cselekményei következményeitől vissza nem rettenő férfi képes. Szép bokrétát lehetne kötni a vitában résztvett szónokok nagy részének beszédeiből is. Pollák mellé sorakozik a, sajnos néha indulatossága által magát elragadtató: Nagy Dezső és mindazok, akiket első cikkünkben felsorolunk. Vázsonyi beszédének az volt a szépséghibája, hogy nem számolt a helylyel és illustris hallgatóságával. Ami a demokratakörben megengedhető, az nem illeszkedik be a kamara dísztermének keretébe. «I1 ya des fagots et des fagots !» Vártunk egy rosz ügyvédgyülést és kaptunk egy első minőségűt. Ellenben vártunk egy fényes díszebédet és kaptunk egy utolsó minőségűt, — oly ebédet, melylyel holmi kifőző tulajdonosa sem dicsekedett volna. E rossz ebédnek hatása alatt állottak a pohárköszöntők is. Es azért a Hungária szálloda igazgatóját egyenesen vád alá kellene helyezni. Mert rossz ebéd és rossz toasztok, — ez már túlmegy a megengedhetőség határain. * Sok jelenlévő által észre sem véve, lejátszódott az asztal végén egy kis kinos epizód. Az egyik kartársunk, egy a sors által sokat hányt-vetett, a fegyelmi hatóságokkal ismételve collizióba jött és gyakorlatát csak a Kúria kegyelméből folyt?tó vidéki ügyvéd a második pohárköszöntő alkalmával, — nyilván a tulbőven élvezett szeszes italok hatása alatt (mert alkoholistának mondják) — lármázni kezdett és zajos jelenetet provokált. De sikerült a tisztességről megfeledkezett rendzavarót gyorsan a teremből eltávolítani és igy az ünnepélyt egy csúnya, a kar jó hírnevét esetleg súlyosan kompromittáló nagyobb botránytól megóvni. Honnan juthatott e catilinaris existencia a kongresszusra és a diszebédjegy birtokába ? Elismeréssel kell még külön adóznunk az egyes előadóknak, akik kiváló készültséggel és szónoklati tehetséggel a minden egyes kérdés feletti vitát bevezették. Stern, Darvai, Baracs, Berger, Gyöngyösi, Tellcr, Pap a legkényesebb igényű szónoklati gourmandokat is kielégítették. Annál nagyobb az elismerés, mert néPA1XA8 RÉSZ VÉNY TÁA8A8 mely előadó az idő rövidsége miatt valóságos harakirit volt kénytelen végezni saját gondosan előkészített beszédén. Bevált itt újból azon régi axióma, hogy ügyvédgyülésen — a világ legelső és legértelmesebb kritikusainak e nagy táborában — készületlenül csak annak szabad a vitába befolynia, aki a szőnyegen lévő kérdést bármi okból alaposan ismeri. Ezt számos felszólaló kartársunk saját kárán is tapasztalhatta, aki otthon a városi és megyegyüléseken bizonyára nagy portentum gyanánt tündököl, itt azonban felszólalásánál sok esetben csak csendes derültséget keltett. * A vita során az egyik szónok felemiitette, hogy elleneseink azzal a szemrehányással illetnek bennünket, hogy «panem et circenses»-t keresünk. «Csak panem> — kiáltottak közbe. «De circenses-eket is», hangzott fel a talpraesett válasz, — «mert az Operát és színházakat is nagyszámban felkeresik». Nagy derültség honorálta a kis incidenst. Az ismerkedési estélyen Szivák után Pollákot is szerették volna hallani. De ez hajthatatlan maradt. «Ha nem kell bifurcatio, nem is kell beszéd. De a legközelebbi kongresszus bizonyára lesz a bifurkatio mellett*. Mire valaki azt jegyezte meg: mire való a legközelebbi kongresszus < Hisz akkor már nem lesz többé ügyvédség ! * Az ismerkedési estély (luxus a non lucendo — mert vajmi kevesen ismerkedtek ott!) a kamarának fényárban uszó termeiben, a közgyűlés a városi vigadó nagytermében és a tanácskozások a kamarának márványos dísztermében kitűnően voltak rendezve és a dekoratív elem mindannyijukban teljes érvényre jutott. Nagy hatással vannak a külsőségek főleg nálunk. A tagok legnagyobb része fekete öltözetben, — a diszebéden a frakk volt kötelező — jelentek meg és ez nem csekély mértékben emelte az ünnepies hangulatot és az önmérséklést a vita folyamán. Egyesek, mint p. o. a diszszónok: Günther igazságügyér is, díszmagyart öltöttek. Az oldalukon csüngő kardra a miniszternek szüksége volt, hogy a Redoute nagytermében orgiákat ülő gyilkos akusztikával élet-halál harcot vívjon. Fájdalom, nem mindig Günther volt a győztes ! * Érdem szerint is utolsó helyre tettük a díszközgyűlésen leleplezett IVerőó'czy-zrcképet. Bár leleplezetlen maradt volna ! A jelen és utókor megszabadult volna egy — felfogásunk szerint — csak igen középszerű képtől, mely a díszteremben őt korántsem megillető nagy helyet foglal el. Különben nincs oka itt túlságosan restelkednie, mert a szomszédos Deák- és .SV/íí^'-szobrok is adósak maradtak a hozzájuk fűzött nagy várakozások kielégítésével. A kegyeletes fiu, aki apja arcképét olajba festetni kívánta, a szóbeli bemondás után festett kép előtt megállva, bánatosan felsóhajtott: «Apám, apám, mennyire megváltoztál!» Fiat applicatio! - r. I. A sajtó és az országos ügyvédgyülés. A f. hó 8-án megnyílt országos ügyvédgyülés alkalmából az összes fővárosi napilapok üdvözlő cikkeket közöltek. így a Budapesti Hírlapban Edvi Illés Károly, az Az Újságban Bihari Mór dr. és Gábor Gyula dr., a Pester Lloydban Schiller Félix dr., a Pesti Hírlapban Gyomai Zsigmond dr., az Egyetértésben a budapesti ügyvédi kar több jelese, névszerint Baracs Marcel dr., Pap József dr., Nagy. Dezső dr., Pollák Illés dr., Messinger Simon dr., Vázsonyi Vilmos dr. Stiller Mór dr., Darvai Fülöp dr/és Berger Miksa dr. nyilatkoztak. Az elismert, de az utólagos házasság által törvényesített nek ki nem mondott gyermekek jogviszonya. A m. kir. belügyminiszter 1907. évi 65,814. számú általános rendelete. Felmeiült kételyek eloszlatása végett az igazságügyminiszter úrral egyetértőleg értesitem, hogy az 1905. október hó 1-je óta anyakönyvezett azok a gyermekek, akiket atyjuk elismert és akiknek szülői utólag egymással házasságra léptek s ezen körülmény a gyermekek születési anyakönyvébe az A. T. 43. §-a alapján fel is jegyeztetett ugyan, de akiknek az utólagos házasság által történt törvényesítése az A. M. T. 19. szakaszának utolsóelőtti bekezdése értelmében megállapítva és e körülmény az anyakönyvbe feljegyezve nem lett: sem a házassági, sem a halotti anyakönyvekben, sem pedig az ezen anyakönyvekre vonatkozó névmutatókban az atya valódi nevén nem nevezhetők, az ily gyermekekről szóló anyakönyvi bejegyzésekről az A. U. 115. §-ának II/2. b) pontja alapján tartalmilag egyező kivonat ki nem állitható, ily gyermekek a családi értesítőben a törvényesen született gyermekek sorrendjében be nem vezethetők s az anyakönyvek alapján kiállítandó egyéb jegyzékekben, tanúsítványokban és értesitvényekben csak az anya nevén nevezhetők. A halotti anyakönyvekbe az 1907. évi január hó 1-je előtt az eddigi joggyakorlat alapján, az atya nevén bevezetett ily gyermekekre vonatkozó bejegyzések érintetlenül hagyandók. Ha az ily gyermekekre vonatkozólag —- a születési anyakönyv alapján — az 1907. évi jánuár hó 1-je előtt kiadott tanúsítványokban, értesitvényekben, vagy jegyzékekben a gyermek az atya nevén nevezetetett volna és a jdzett időpont után keletkező valamely anyakönyvi bejegyzés alkalmával kétség merülne fel arra nézve, hogy az ily egyén most már milyen néven I jegyeztessék be: ily esetekben az A. U. 55. §-ának 4. pontjában \ előirt eljárásnak van helye. Q NYOMDÁM BUDAPESTEN