A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 41. szám - A berlini munkás-koloniákról

294 A JOG még mindig jómódban élő: vidék között áthidalhatlan az ellentét. A vidék — a szabad ügyvédség mellett kardoskodik és hallani sem akar az ügyvédek gyarapodása működése elé állitandó sorompókról. Sem a numerus clausus, sem a bifurcatio nincs ínyükre és csupán ez utóbbinak leszavazása végett jelentek meg ily nagy számmal, — holott a fővárosi ügyvédségnek — sajnálattal konstatáljuk ezt — csak egy töredéke vett részt a tárgyalásokban. Ahol ketten, hárman csoportban álltak együtt az ismerkedési estélyen, ott nyomban szóba került a fenyegető numerus clausus kérdése és a pro és contra álláspontnak tüzetes megvitatása. Nagy és Pollák javaslatai ekkép egészen háttérbe szorultak. A megnyitó ülésen az előadó ezekkel vajmi keveset foglalkozott, ellenben a numerus claususnak behozatalát, mint egyedül boldogító, az ügyvédi tultengésen gyökeresen segitő panaceát, annál melegebben ajánlotta. Közel 30 éve annak, hogy mi a Pa///rr-té\e ügyvédi rendtartási javaslat közzététele alkalmával, — a mérsékelt, észszerű, már a jogi oktatásnál kezdődő és fokozatosan fejlesztett numerus clausus mellett foglaltunk állást. Akkori szavunk pusztában elhangzó szó volt és siker nélkül maradt. Pedig akkor még könnyű szerrel lehetett volna a még csak kezdetleges bajt orvosolni. De mi ügyvédek is a hangzatos frázisok rabjai vagyunk. A liberalismus csalfa jelszava alatt vétkeztünk nemcsak önmagunk ellen, hanem azok ellen is, akiket pártfogásunkba véve bevittünk a nyomorba, holott ezek más pályán bizonyára anyagilag is jobban érvényesültek volna. Évtizedek multak el azóta és még mindig hallhatjuk ugyanazokat a csillogó, szappanbuborék módjára belül üres frázisokat a szabad ügyvédségről. Luxust csak gazdag_ népek űzhetnek, -— mi pedig igen szegény nemzet vagyunk. És kinek mi előnye van abban, hogy a proletár existenciákat a végtelenbe szaporítsuk? Kit fosztunk itt meg jogtól? Es liberálisok vagyunk-e, ha az éhség kapuit tárva-nyitva hagyjuk ? A cigány vékony lyukas kabátjában télen át csak épp ugy fázik, mintha az rajta sem volna. Ma a 6,000-nél több ügyvéd mellett a helyzet lényegesen megváltozott. A vizár nőttön nőtt, túllépte medrét és veszélyezteti a jómódú ügyvéd birtokállását is ; veszélyezteti a növekvő szellemi — mindenre képes és mindenre kész proletariátus által — magát az államot, a társadalmat is. És e szomorú helyzetben hiányzik a G'óthe «Zauberlehrling)>-jéből idejekorán hazatérő mester, aki varázsszavával a gonosz szellemeket újból közönséges seprőkké átváltoztatja s az árvíznek véget vet. Ha a bevezető zsilipek egyre öntik a hömpölygő árt, a levezető csatornák pedig kinyitva nem lesznek : akkor nem kell prófécia ahhoz, hogy a bekövetkezendő szomorú eredmény előre láttassék. Ha a politika az exigentiák tudománya, akkor minden igazságügyminiszternek szinte kell ezt látnia, és tőle telhetőleg mindent elkövetnie, hogy a mindjobban veszélyeztetett, már árviz alatt álló területek megmentessenek és az ár rendes medrébe visszakerüljön. Günther ezúttal bizonyságát adta józan gondolkodásának. Neve halhatatlanná válnék az ügyvédség történetében, ha itt is keresné a helyes megoldás kulcsát, ha itt is erélyesen és eszélyesen közbelépne és normális állapotokat teremtene. Vitás lehet a numerus claususnak hasznos és szükséges volta, — de nem vitás az ügyvédi karnak súlyos beteg volta. Lázas paroxismusában jobbra-balra hánykolódik és kiván egyetmást, amitől bár pillanatnyi enyhülést vár. Csak akkor lehet ezen kivánatát megtagadnunk, ha egyúttal a láztüneteket csökkentjük, a test egészségét helyreállíthatjuk. Érthető tehát, hogy mily nagy érdeklődéssel és folytonos zajos közbekiáltásokban nyilvánuló feszült érdeklődés kisérte a kongresszus azon vitát, mely a numerus clausus mellett és ellen elhangzó felszólalásokat hozta. A szónokoknak igen nehéz volt a helyzetük, mert e tárgyat minden ügyvéd ex asse ismeri és azért az üres szóvirágok, a gyenge vagy ferde érvek nemcsak hatásukat vesztik, de viharos ellentmondást is szülnek. Gyönyörű látvány volt e nagy népes gyűlést meglesni, amint feszült figyelemmel hallgatta és mérlegelte a szónokok által felhozott és általa rögtön kritikailag elbírált érveket. Minden percben felhangzottak az éles közbekiáltások, fiókvitatkozások, zajos tiltakozások, — túlharsogva az ellentábor tapsától és tetszésnyilvánításától és percekig megakasztva a szónokot beszéde folytatásában. Bátran mondhatjuk, hogy csakis Srsivák vaserélyének köszönhető, hogy a tárgyalás mindezen elemi kitörések dacára nem lépte tul a parlamentáris formákat és minden szónok beszédét akadály nélkül befejezhette. De a tárgyilagos szemlélőre nézve, aki a hallgatóság psychéjét tanulmányozta, e viharos tanácskozás, ezen óriási izgatottság, e feszült figyelem és érdeklődés, mely közel 4 órai tanácskozás közben még pillanatra sem lankadt el, — rendkívül érdekes és tanulságos volt. Mindenki a jelenlévők közül meg volt győződve saját álláspontja helyességéről és azért minden "percben hallatszott a helyeslés vagy ellentmondás moraja. Némelykor egy hullámzó tenger zúgását véltük hallani, oly erős volt a megnyilatkozó indulatosság. A szabad ügyvédség pártolói többségben voltak és ennek tulaj donitható, hogy a szavazás az ő javukra döntött. — De maga az a körülmény, hogy az 1901-ben eltemetettnek vélt kérdés koporsóját fölfeszitette és annyi uj hívőt tudott maga körül toborzani, oly hívőket is, kik, — mint maga az előadó : Darvai is — azelőtt a szabad ügyvédség lelkes hivei voltak, - azt bizonyítja, hogy a numerus clausus kellő előkészítés — A Jog eredeti tárcája. — A berlini munkás-koloniákról. Irta MOSKOVITS MÓR dr. Sárospatak. A csavargás és koldulás szabályozásáról sokat irnak egyegy bűneset alkalmával. E kérdésnek egy része volna csak a cigányok megrendszabályozásával megoldva. A cikkírók túlnyomó része jogászember és az orvosságot a szabadságjogok flagráns megsértésével valóságos középkori retorsióban látnák. Tanulságul röviden vázolni kívánom németországi utazásom alkalmával szerzett tapasztalataimat azt illetőleg, hogy mily tervszerűen és helyes intézményekkel igyekeznek a kriminalitást, a csavargást és koldulást egyesületi uton csökkenteni. Eltekintve attól, hogy a német büntetőtörvénykönyv a csavargók, koldusok és kéjnők dologházba való utalását két évi tartamra is megengedi (ilyen pl. a raumelsburgi); hogy a felnőtt visszaeső bűnösöket elkülöníti és a Corrigendenanstalt-ba utalja (ilyen pl. a straussbergi); hogy ilyeténképpen az állam, a közigazgatási szerveivel jelentékeny munkásságot fejt ki; — maga a társadalom tevékenykedik a bűnözés forrásának a pusztítására. A 70-es évek háborúi után rengeteg munkanélküli ember volt Németországban, kik csavargás és koldulás közben a vagyon-, sőt a személybiztonságot veszélyeztették. S ha voltak is ott egy-egy egyesület vagy egyének által épített éjjeli tanyák (Herberge zur Heimat), ahol olcsón megpihenhettek, azonban a teljesen üres kézzel jövő ember e helyről elutasittatott. Hiszen elképzelhető, hogy ha pl. a községeket köteleznők a nyomorgó vándorok segítésére, a nálunk is tűrhetetlenné vált helyzeten segítve nem volna. Ott is abban az időben, mint ma nálunk, az éhező koldulásra volt utalva és ha ezen rajtakapa tott, megbüntették. Nagyon jól tudjuk a mi példánkból, mennyi visszaélés történik és történt ott is, itt is a könyörület nevében. S míg egyrészről a dolgozni akarók a munkaadók bizalmatlansága folytán azonnal munkát nem kaphattak, rákényszeríttettek koldulásra, másfelől a renyhék helyzetüket a legelőnyösebb módon kiaknázni akarván, a koldult ruhákat eladják, mert régi elszakadt ruháikban jobban felköltik a könyörületet. Az adakozókról listákat vezetnek és sokszorosítják azokat ; egyik-másik egész vagyont gyűjt össze és a köz, ugy mint a magánember összetett kézzel tehetetlenül nézi a garázdálkodást, mert hiszen a valóban éhezőnek nem is volt más menedéke, mint a koldulás. Gyógyulást hozott e téren a német socialis intézmények sasszemü vezére, Bodclscliving lelkész, aki hatalmas kórházakkal is megörökítette nevét és ezúttal is felrázta lángszavával a praktikus jótékonyságra mindenkor fogékony és kész német társadalmat. A községek és általában a társadalom segítségével berendezett nagyobb kerületekben munkásműhelyeket, hol a hajléktalan hosszabb vagy rövidebb időre szállást és munkát nyert, majd e gondolatnak állandóbb alakot adandó : Bernauban a Hoffmungsthalt, Briefeld mellett pedig utóbb a Wilhelmsdorf-koloniát épitette, melynek példájára Németország többi államai is berendeztek ilyen intézményeket. Mig ezek túlnyomó részben mezőgazdasági munkával foglalkoztatják a felvételre jelentkező munkátlanokat, addig az általam meglátogatott berlini Reinickendorfer-Sh asse G6. szám alatt levőnek