A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 41. szám - Az országos ügyvédgyűlés

A JOG mellett, a mely ezúttal teljesen hiányzott — a legközelebbi ügyvédgyülésen már fényes diadalt fog aratni. A többi, napirenden lévő kérdések — fontosságuk dacára — már megcsappant érdeklődés mellett, némelyikök majdnem vita nélkül nyertek elintézést. Részletesen ezeket felsorolni talán felesleges. De mulasztást követnénk el, ha teljes elismerésünkkel nem adóznánk Günthcr Antal igazságügyminiszternek, azon valóban szép, magas röptű és nagy tudományos készültségre valló emlékbeszédeért, melyet Werbőczy Istvánról tartott. Aki oly jól tud a messze mögöttünk fekvő multba nézni, annak elég erős szeme és itélőtehetsége van arra is, hogy a közel jelen bajait és keserveit lássa és megbirálja. És ha megvan mindehhez a hatalom is, amely lehetővé teszi a Kellő óv- és védeszközök alkalmazását; ha meg van a kellő ész a helyes eszközök megválasztására és elbírálására, — a meleg sziv a gyors és hatásos foganatbavételre, — akkor nincs okunk kétségbeesni, akkor még jobb napok is virradhatnak a magyar ügyvédségre. És végül még elismerésünket kell nyilvánítanunk a rendezőség! ek és annak élén Szivák Imrének, a legügyesebb elnöknek, a kiváló szónoknak és mindazon kartársaknak, akik magvas felszólalásaikkal ugy nekünk, mint az összes jelenlevőknek oly nagy élvezetet szereztek. Nagy Dezső, Polliik Illés, Bakonyi Sámuel, Vázsonyi Vilmos, Alföldi Dávid, Baracs Marcell, Berger Miksa, Biliari Mór, Gybugyössy József, Pap József, Teller Miksa, Stern Samu és többi a felszólalt kartársaink méltók a kongresszus hálás elismerésére. E kongresszus keveset ígért és sokat váltott be. Legyen ez a teljes siker jó omen a többi kongresszusok részére! Révai Lajos dr. Belföld. Az országos ügyvédgyülés. Október 6 Este nyolc órakor volt az ismerkedési estély az ügyvédi kamara Szemere-utca 10. szám alatti helyiségében. Az estélyen sokan jelentek meg különösen a vidéki ügyvédek közül, ugy hogy a négyszázon felül levő jelenlevők részére szűknek bizonyult az ügyvédi kamara két nagyterme s az ügyvédi körben is teríteni kellett. Kevéssel nyolc óra után érkezett meg az igazságügyminiszter képviseletében Imiing Konrád államtitkár Szivák Imre, a kamara elnökének kíséretében, akiket belépésükkor lelkes éljenzés fogadott. Az első fölköszöntöt Szohner Lajos dr., a budapesti ügyvédi kör elnöke mondta. Poharát a megjelent vendégekre üriti. Csermák Gyula (Ipolyság) megköszönte a vendégek nevében az üdvözlést és Szohncrt élteti. Ezután feszült figyelem között Szivák Imre, a budapesti ügyvédi kamara elnöke állott föl szólásra. Rövid bevezetés után, amelyben örömét fejezte ki a részvételnek e szokatlanul, impozáns megnyilatkozása fölött, rámutatott azon föltétlenül szükséges követelményekre, amelyeknek megvalósítása elodázhatatlan nemcsak az ügyvédség kari érdekéből, de az egyetemes közérdeknél fogva is. Poharát a kongresszus sikerére emeli. Butiári Béla az igazságügyminiszter jelenlevő képviselőjére, lm/ing Konrádra emeli poharát, imiing Konrád tolmácsolja az igazságügyminiszter üdvözlését és ugy az ő, mint a maga részéről eredményt kíván a kongresszus működésére. Az ügyvédi kör helyiségében levő ügyvédeket Brüll Ignác dr. kamarai elnökhelyettes üdvözölte. Október 7. délelőtt. Az ügyvédgyülés ünneppel kezdődött: a Tripartitum szerzője Werbőczy István iránt rótta le kegyeletét az ügyvédi kar. Leleplezte a nagy jogtudós arcképét a Vigadó nagytermében, amelyet zsúfolásig megtöltött a közönség. Ott volt Günthcr Antal igazságügyminiszteren kivül Wlassics Gyula, a közigazgatási bíróság elnöke, Nagy Dezső országgyűlési képviselő, a képviselőház részéről, Tó'ry Gusztáv, Meskó László, Imling Konrád államtitkárok, Székely Ferenc koronaügyész, Baumgarten Izidor koronaügyészhelyettes. Csathó Ferenc táblaelnök, Feszty Árpád festőművész, számos országgyűlési képviselő, s a felsőbb bíróságok számos tagja. A diszgyülést Szivák Imre nyitotta meg, aki mint a magyar jogegység föntartóját és a nemzeti újjászületés utegyengetőjét méltatta Werbőczyt, majd fölkérte Gtintlicr Antal minisztert, hogy mint az igazságügy legfőbb őre, szolgáltasson etégtételt Werbőczy elfeledett emlékének. Gúnthcr Antal igazságügy miniszter ezeket mondta : Uraim! Werbőczy-rÖl akarok szólani Nem a politikusról, hanem a jogtudósról, kit nem kevesen támadtak, sokan félreismertek és még többen ma sem ismernek abban a jelentőségben, melyet nemcsak a magyar, de az egyetemes jogtörténelemben elfoglalt. Az államférfiúi, a politikust hagyjuk békében nyugodni a magyar történelem rég letűnt korszakának emlékei között. Amit mint jogtudós teremtett, az élő valósággá lett; szerves és hatalmas jogrendszerré, mely több mint három századon át ugyszólva sértetlenül uralkodott, amelynek ma érvényben levő részei is a magyar jogéletnek s különösen közjogunknak megbecsülhetetlen .kincse. A magyar államgondolat történelmi sziklabérccé erősödött an\agából alkotta meg e rendszert, mely a Hármaskönyvben fenmaradt. Hogy ezt az anyagot megszerezze, leszállott a nemzeti léleknek legmélyebb méhébe. Az akkori idők többi európai jogintézményeihez képest hasonlithatlanul szélesebb alapzaton építette fel müvét, hogy annak biztos nyugvópontja legyen. Amit pedig ebbe a rendszerbe és szervezetbe belefoglalt, az a magyar hagyományoknak és történelemnek mind megannyi nemzeti ereklyéje volt. Lent az egész nemesi vagyonnak abban a korban Európa területén szinte páratlan tulajdoni biztossága és szilárdsága. Rajta az egész politikai nemzet, mely történelmileg fejlődött alkotmányjogi szerkezetében, fokozatosan gúlává emelkedik. Lcgfent annak csúcsa, mely magából az alapból nő ki : a magyar szent korona. Ne mondja senki, hogy nem alkotott. Jogrendszert teremcélja, a berlini munkások viszonyaihoz képest őket egyszerű ipari munkával foglalkoztatni. Schlunk igazgató fogadott bennünket 1907. évi febr. 7-iki látogatásunk alkalmával és ismertette röviden egyletüknek, a cVérein.für die Arbeiterko!onie» célját: minden munkátlan, de munkaképes, bármely korú, vallású és állású férfit akár átmenőleg, vagy ameddig az illető kívánja, vagy ameddig munkát nem talál, megfelelő munkával, napszám ellenében foglalkoztatni, hogy a munkakeresőnek módot nyújtson az ő helyzetének és erkölcsi javulásának előmozdítására. A szives igazgató végigvezetett bennünket az összes műhelyeken, étkező-, háló- és imatermeken, konyhákon, melyek mind a német rendszeretetről, egyszerűségről, gyakorlatiasságról tanúskodnak. Természetesen sok nehézséggel kellett ez intézménynek megküzdeni, mert a munka megválasztásánál, melylyel a jelentkező jött-ment csavargó foglalkoztatható, figyelemmel kell lenni arra, hogy bizonyos munkákat minden egészséges ember, különös szakismeret nélkül megértsen, vagy legalább is nagyon rövid idő alatt eltanuljon. Tanuljon meg a munkás valami mesterséget munkája által és ne csak erőt fejtsen ki. Tehát lehetőleg gép mellőzésével végezze munkáját, melynek termékét gépekkel sem olcsóbban, sem könnyebben előállítani nem lehet. Lehetőleg ne legyen kitéve a nyomasztó konkurrenciának, azaz se a munkát a külső verseny el ne nyomja, de se a munka a szabad iparnak meg ne ártson. Nem ugy, mint pl. az aszódi javítóintézetben, hol nagy gépekkel gyári üzemre nevelik a növendékeket; ennek a munkának nincs elég nevelő hatása, legfeljebb több hasznot hajt — a kincstárnak. Az áruk lehetőleg könnyen és nyereséggel eladhatók legyenek és tekintve az egyesület tőkeszegénységét, drágább nyerstermékek feldolgozásáról alig lehetne szó. Számolni kell továbbá avval, hogy a hajléktalan munkások, egynéhány állandóbb természetű kivételével, jönnek-mennek s hogy bizony ezek nagy része alkoholista és általában alacsonyabb értékű munkaerő. Mindamellett nagy szorgalommal csinálják a munkások, körülbelül harmincan, az üvegekre való szalmahüvelyeket; a másik teremben 40—50 ember foglalatoskodik olcsóbb kefék és seprűk készítésével, sőt a nagyobb műhelyben több, mint 60 munkás készit ládákat, konyhabútorokat és egyéb egyszerű bútordarabot, kik közül pedig alig akad 10 — 15 tanult asztalos is. Egyébként egy-egy munkás hetenkint átlag 7 márka 30 pfenninget keres, melyből az összes költségek ellátása, betegsegélyző biztosítási költségek levonása után egy márka 60 pfenniget irnak javukra; mert csak eltávozása után kapja ki a keresett összeget, mely azonban több vagy kevesebb lehet. Mindent elkövetnek, hogy ezek a szerencsétlenek alkoholhoz ne jussanak, nehogy az intézetből megszökve ismét elzülljenek. 1905-ben átlag 115 munkást foglalkoztatott az intézet; persze télben többet, nyárban kevesebbet. Korára nézve a legtöbb 30—50 éves, de akad 60 éven felüli is. Házas ember alig található köztük, ami szintén csak bizonyítéka a családiatlan élet káros hatásának. A munkások soká nem birják ki az intézetben, mert vagy visszamennek családjukhoz, vagy intézeten kivüli munka után néznek. Részben az intézet közvetítése utján jutnak munkához, ellenben egy részük egyszerűen megszökik a munkától való irtózás miatt. így négy hónapon tul alig maradnak az intézetben, de akad azért 1 éves munkás is. Legnagyobb részük a berlini vagy porosz, de nem ritka köztük az orosz, a svájci, sőt a magyar. Ha 1905-ben a 300 munkás közül legtöbben eredetileg munkások, napszámosok voltak is, látunk ott színészt, könyvelőt, szobrászt, festőt, tanítót és iparost is.