A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 7. szám - A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban

26 A JOG a biztosítottat a B) a. csatolt levelében 1902. március hó 1-én értesítette arról, hogy biztosítási ajánlatát elfogadta és azt közölvén vele, hogy tagjai sorába «ezennel» felvette, felszólítja a kötvény beváltására, vagyis az első évi díj lefizetésére; tekintve, hogy a biztosított által aláirt ajánlat általános feltételei szerint a díj mindenkor egész évre eló're fizetendő; tekintve, hogy eszerint a biztosítási ügylet létrejöttének és kezdetének idejéül, eltérő megállapodás bizonyításának hiányában, az a nap tekintendő, amelyen az alperes biztosító társaság a biztosítottat az ajánlatának elfogadásáról értesítette ; mindezekből következik, hogy a mindenkor az egész évre előrefizetendő biztosítási díjnak esedékessége a biztosítás kezdetével esett össze, vagyis hogy a jelen esetben az évi biztosítási dij fizetésének időpontja mindig az évnek március hó 1-ső napján esett. A biztosított tehát joghatályosan ajánlhatta fel a második évi dij fizetését még 1903. évi március hó 18-án, mivel ezen a napon a keresk. törv. 505. ij-ának 3. pontjában meghatározott 30 napi halasztási idő még le nem járt. Minthogy tehát a biztosított eleget tett az őt terhelő fizetési kötelezettségnek az által, hogy a második évi díjrészletet 1903. március 18-án az alperesnek felajánlotta és miután azt alperes el nem fogadta, bírói letétbe helyezte; minthogy ezek szerint a biztositolt a második évi dij fizetésében késedelemben nem volt és igy alperes a biztosítási szerződésnek hatályvesztettségét a K. T. 505. §-a 3. p. alapján sikercsen nem vitathatja ; és minthogy a felperesnek kereshetőségi joga ellen emelt alperesi kifogások a G. és F. alatti okiratok tartalmával szemben figyelembe nem jöhetnek és minthogy felperes a per során bemutatván a szükséges igazoló okiratokat, keresete időelőttinek nem tekinthető és igy felperes a kereset beadása napjával mindenesetre késedelmesnek tekintendő, amiből folyóan a felperes ettől a naptól jogosan igényelhet késedelmi kamatot; mindezeknél fogva a kir. Kúria mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával alperest a kereseti követelésből 24,750 K. tőkében, ennek a kereset beadása napjától járó 5° .,-ös késedelmi kamataiban és a prts. 251. §-a értelmében a felmerült per- és felebbezési költségben is marasztalta. Az ezenfelül követelt 250 K. iránti keresetével pedig azért utasította el felperest a kir. Kúria is, mert az ajánlati feltételek szerint a kincstári illeték a biztosítottat vagy jogutódait terheli és igy alperes jogosan számithatja be az összeg szerint nem vitás K. illetéket a felperes követelésébe. A követelés behajtására kinevezett ügygondnok jogosítva van a váltó hiányzó lényeges kellékeit kitölteni, (A m. kir. Kúria 1906. okt. 24. 646/1905. sz. ;u Ha az eladó elválasztható árukból a megrendeltnél nagyobb mennyiséget küldött a vevőnek, az utóbbi nincs jogosítva az egész áruküldemény visszautasítására. (A m. kir. Kúria 1906. dec. 12. 1,359/905. sz. a.) Nem foglalhat helyet részvénytársasági alapszabályokban olyan határozmány, mely a névre szóló részvények átruházhatóságát az igazgatóság előzetes beleegyezésétől teszi függővé. A cégbiztos részére megállapított 30 napi jogorvoslati határidő az alapszabályok bekérése esetén az alapszabályok elküldésétől számíttatik. (A kolozsvári kir. ítélőtábla 4,701/906. számú végzése.) A közkereseti társaság feloszlatása iránti egyesség hatálytalanításának nem jogkövetkezménye a társaság újból feléledése, hanem azok a vagyoni igényeknek az egyességtől eltérő rendezése. (A in. kir. Kúria 1906. okt. 16. 1,114/905. sz. a.) A közkereseti társaság kilépett tagja a K. T. 105. S-a alapján a társaság könyveinek mint közös okiratoknak felmutatását alkereset utján követelheti, ha vagyonilletményét a többi tagok rosszhiszeműen állapították meg. (A m. kir. Kúria 1906. szent 7 790/905. sz. a.) Az előre összegszerüleg megállapított kár kötbér természetével birván, külön nem igazolandó. (A m. kir, Kúria 1906. okt. 11 37Í/1906. sz. a.) Az alkalmi egyesülésben az egyik üzlettárs által a másiknak megbízásából teljesített olyan fizetés, amelyet harmadik személynek adott oly célból, hogy az valami ajánlati tárgyaláson ne vegyen részt, mint turpis causa a másik taggal szemben el nem számitható. (A m. kir. Kúria 19J6. nov. 21. 1,311/905. sz. a.) Bűnügyekben. A B, T. K. 85. §. 3. pontjában foglalt és csupán fogházat kiszabó büntető rendelkezés kivételes jellegű intézkedés, mely a B. T. K. 302. i<-a általános rendelkezésének alkalmazhatóságát kizárja s eme törvénytétel figyelembevétele csak azért nélkülözhetetlen, mert a B. T. K. 85. §-a vonatkozó tételének alkalmazása a rendszerinti büntetési tételhez igazodik, ezeknélfogva, tekintettel arra is, hogy a büntető rendelkezések kiterjesztöleg nem magyarázhatók, ebben az esetben a pénzbüntetés kiszabásának nincs helye. A m. kir. Kúria (1906. december 20-án 11,285/1906. B. sz. alatt) a súlyos testi sértés büntette miatt vádolt K. Boldizsár elleni bűnügyben következő ítéletet hozott: A közvédő semmisségi panasza alaposnak találtatván, a B P 385 §-ának 2. pontjában meghatározott semmisségi ok alapján a B. P. 437. § ának harmadik bekezdése értelmében mindkét alsóbb fokú bíróság ítéletének a pénzbüntetés kiszabására vonatkozó része megsemmisíttetik s a K. B. vádlottra kiszabott tiz korona pénzbüntetés mellőztetik ; egyebekben a kir. ítélőtábla ítélete érintetlenül hagyatik. Indokok: A kir. Ítélőtáblának másodfokú ítelete ellen a kozvédő a B. P. 385. §-ának 2. pontja alapján «a pénzbüntetés alkalmazása miatt» jelentett be semmisségi panaszt. Ez a semmisségi panasz azért alapos, mert a B. T. K. 85. §. 3. pontjában foglalt és csupán fogházat kiszabó büntető rendelkezés kivételes jellegű intézkedés, mely a B. T. K. 302. §. általános rendelkezésének alkalmazhatóságát kizárja s eme törvénytétel figyelembevétele csak azért nélkülözhetetlen, mert a B. T. 85. §-a vonatkozó tételének alkalmazása a rendszerinti büntetési tételhez igazodik, ezeknélfogva, tekintettel arra, hogy a büntető rendelkezések kiterjesztöleg nem magyarázhatók, ebben az esetben a pénzbüntetés kiszabásának nincs helye. Minthogy pedig a biróság K. B. vádlottat a Btk. 302. §-ának első büntetési tétele és a B. T. K. 85. §-ának 3. pontja alapján fogházbüntetésen felül 10 korona pénzbüntetésre is itélte, a fönnebb kifejtettek szerint a büntetés kiszabásánál a törvényben megállapított büntetési tételeket nem tartotta meg: ezért a rendelkező rész értelmében a törvénynek megtelelő ítéletet kellett hozni. A Btk. 92. t?-ának hatékonyabban való alkalmazása végett semmisségi panasznak helye nincsen, az erős felindulás mint enyhitö körülmény csakis a tettesre nézve állhat fenn, mig a felbujtónál ez utóbbi, mint minősítő körülmény figyelembe nem jöhet. A m. kir. Kúria (1906. évi december 20-án 11,268/1906. Btő sz. a. szándékos emberölés büntette miatt vádolt L. M. és tsai elleni bűnügyben) következő végzést hozott: A Bp. 385. §. 3-ik pontjára alapított semmisségi panasz visszautasittatik, a L. I. vádlottat illetően a Bp. 385. §. 1. b) pontra fektetett panasz pedig elutasitlatik. L. M. vádlottra vonatkozóan pedig az esküdtbíróság ítélete az alapul szolgáló tárgyalással együtt a Bp. 384. §. 10. p. alapján megsemmissittetik s az esküdtbíróság erre a vádlottra nézve uj tárgyalás tartására s ítélet hozatalára utasittatik. indokok: Az esküdtbiróságnak az ítélete ellen L. M. és L. I. vádlottaknak védője érvényesitettek semmisségi panaszt, előbbi a Bp. 385. §. 1. b) és 3. pontja, utóbbi pedig az 1. a), b) és c) pontja alapján. Tekintve azonban, hogy L. I, M. vádlott büntetésének kiszabásánál a Btk. 92. §-a már alkalmazást nyert, a Btk. 92. §-ának hatékonyabban való alkalmazása végett pedig semmisségi panasznak helye nincsen: erre az okra fektelett semmisségi panasza a Bp. 434. §. 3-ik bekezdéséhez képpest visszautasítandó volt. A. Bp. 385. §. 1. b) pontban körülirt okra fektetett panasz pedig nem alapos, mert az esküdtek által megállapított tények alapján a bűncselekmény a törvénynek megfelelően minősíttetett. Az alaptalan panasz tehát a Bp. 437. §. 4-ik bekezdéséhez képpest elutasítandó volt. L. M. vádlottra nézve pedig az esküdtbíróság Ítélete érthetetlen. Eltekintve ugyanis attól, hogy bár a vádlott javára szolgáló ama kérdés, hogy vádlott a felbujtási erős felindulásban követte-e el, — jogi szempontból feltehető sem lett volna, mert az erős felindulás mint enyhitő körülmény csakis a tettesre nézve állhat fenn, mig a felbujtónál ez utóbbi mint minősitő körülmény figyelembe nem jöhet, érthetetlen a biróság Ítélete azért, mert az ^esküdtbíróság L. I. M., B. V. I. D., Sz. N. vádlottakat a Btk. 279. ij-ába ütköző s a Bp. sérelmére elkövetett szándékos emberölés bűntettében L. I. és T. I. vádlottakat pedig ugyanezen sértett sérelmére elkövetett, a Btk. 306. §-ába ütköző halált okozott testi sértés bűntettében mint társtetteseket mondotta bűnösöknek; ennek dacára L. M. vádlott mégis abban mondatott ki bűnösnek, hogy ezt az öt vádlottat a szándékos emberölés bűntettének elkövetésére szándékosan reá birta, holott L. I. S. és T. S. vádlottak ilyen bűncselekményt az esküdtek kijelentése szerint el sem követtek. Tekintve, hogy e szerint az esküdtek határozata már az ítélet L. M. vádlottat illetően önmagának ellentmondó s igy érthetetlen; tekintve, hogy ez a Bp. 384. §. 10-ik pontja alá eső semmisségi ok ugyanezen szakasz végbekezdéséhez képest hivatalból észlelendő semmisségi okot képez : az esküdtbíróság ítéletének L. M. vádlottról rendelkező része meg volt semmisítendő s a kir. törvényszék, mint esküdtbíróság, e vádlottat illetően uj eljárásra s Ítélethozatalra utasítandó. Ami a koronaügyésznek a mai tárgyaláson kifejtett azt az álláspontját illeti, hogy az esküdtbiróságnak az ítélete valamennyi vádlottat illetően ugyanezen okból a Bp. 387. végbekezdése alapján hivatalból megsemmisíttessék, a m. kir. Kúria magáévá azért nem tette, mert a többi vádlottra nézve az esküdtbíróság ítélete egyrészt nem érthetetlen, másrészt pedig a S. M. vádlottnál észlelt semmisségi ok a többi vádlott sérelmére egyáltalában nem szolgált. Vádlottaknak a bírósághoz intézett felfolyamodásban sértett ellen használt becsületsértő kifejezései és rágalmazó tényállítása még eszmei halmazatban állólag sem minősíthetők külön becsületsértés és rágalmazás vétségének. Mert egy akaratelhatározásból, ugyanazon beadmányban, tehát ugyanazon