A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 7. szám - A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban

A Magyar Jogaszegylet által kitűzött pályázatok határ­ideje már legközelebb, márc. ]-én lejár. A 600 - 600 koronával jutalmazandó két pályakérdés a következő: L «Határoztassanak meg a telekkönyvbe vetett bizalom oltal­mának határai, különös tekintettel a többszöri eladások eseteire és a törvényhozásnak e tekintetben való feladataira.> 2. (-Alapul véve a hatályban lévő magyar birói szervezetet és hatáskört, valamint az elsőfokú eljárás és a felebbezés fennálló szabályozását: mily terjedelemben volna szervezendő de lege ferenda a semmisségi panasz ?» Pályázati feltételek. 1. Kívántatik egy körülbelül 4 nyom­tatott iv terjedelmű magyar nyelvű értekezés, mely a kitűzött kérdés tárgyát behatóan bár, de mégis csak leglényegesebb ré­szeiben tárgyalja és főleg önálló buvárlaton alapuló uj eredmé­nyek, valamint uj^ eszmék felvetése által válik ki. A szakirodalom kimerítő idézése és közlése nem kívántatik. A pályázatban nem egyleti tagok is résztvehetnek. A pályadíj csakis önálló irodalmi értékkel bíró munkának adatik ki; a' bírálóbizottság a pályadíj odaítélése nélkül is egyes munkákat dicséretben részesíthet. 2. A pályadijat a Magyar Jogászegylet igazgató-választmánya által kiküldött bírálóbizottság ítéli oda, s az bontja fel a pályadíjnyer­tes munkák jeligés leveleit. Az esetleg megdicsért munkák jel­gés levelei csak az igazolt szerző kívánságára bonthatók fel. 3. A pályamunkák legkésőbb 1907. márc. l-ig az egyleti titkárság címére (V., Szemcre-utca 10.) postán ajánlva küldendők. Ezen határidőn tul semminemű ily munka el nem fogadtatik. 4. A pályamű idegen kézzel, lehetőleg géppel, tisztán és olvashatóan irva és lapszámozva legyen és borítékán megjelölendő, hogy a két kérdés közül melyikre pályázik. 5. A szerző nevét, polgári iállását és lakhelyét tartalmazó lepecsételt levélen ugyanaz a jel­ige álljon, mint a pályamű címlapján. A lepecsételt levélben foglalt netáni kikötések, feltételek tekintetbe nem vétetnek. Több szerző közös munkával nem pályázhatik ; álnév alatt vagy név­telenül pályázónak a jutalom ki nem adatik, (i. A pályadíjnyertes művet a Magyar Jogászegylet kiadványai közt közzéteheti. 7. A jutalmat nem nyert pályamunkák kéziratai megfelelő igazolás elle­nében a titkárságnál egy éven belül átvehetők. Külföld. A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban. (Folytatás.) Stoppato tLezioni didiriito penalc) a dolust oly tervnek tekinti, amely életet ad bizonyos meghatározott és a misok javát meg­támadó ténynek. Ami a psychologiai elemnek a büntethető eredménynyel való összefüggését illeti, a dolus, culpa és a casus fogalmát a következő bölcsészeti fejtegetésekre alapítja: «Az amit akarunk, a lélek elhatározása; a terv az, amit az ember föltesz. A terv külső dolgokban halad és előidézi az eredményt. Az eredmény az emberi akarattól függhet, mint az által (t. i. az emberi akarat álta!) tervezett cél és igy, midőn ellentétbe kerül a joggal, a szó igazi értelmében, dolosus lesz. Midőn tuda­tosan tervezzük a jognak a megsértését s e célból szándékosan működünk: dolus miatt leszünk felelősek. De ha nem forgott is ott fenn terv s ha hiányzott is az eredmény tudása és akarása, még akkor is felelősek vagyunk szabad cselekményeinkért, ha belső tétlenséggel nem is akartuk volna meggondolni a működés előtt s ha igy nem is akartuk volna valódi tudássá változtatni át a tudás lehetőségét. Ha pedig különös kötelességünk lett volna, hogy kiváló gondossággal cselekedjünk: akkor még nagyobb a felelősségünk. Ezen esetekben oly eredmény állhat elő, amely önmagában véve akaratlan, deokát tekintve, akart. Ebből szár­mazik a bűnös gondatlanság fogalma. A véletlen eredmény, amely kizárólag külső természet s az emberi tevékenység által nem irányitható erőknek az eredménye, nem eshetik beszámítás alá, mert, mint oly szükségesség jelentkezik, amely az emberi cselekménynyel okozati összefüggé ben nem áll>. Tnczzi a dolusnak három selengedhetetlen alkotóelemét állapítja meg; ezek. az értelem, vagyis a törvénysértő cselek­ménynek és hatásainak a tudata; az annak elkövetésére vonat­kozók akarat, azaz az elhatározás és a belső szabadság ; végül, a cseleményt megvalósító külső szabadság. Különösen kiemeli Tuozzi, hogy a bűncselekmény elkövetését célzó akaratot nem szabad összetéveszteni azon' indító okkal, amely a tettest a cselekmény elkövetésére vitte s amely lehet jó és bűnös, de amely nem zárja ki a dolust és a büntetőjogi felelősséget Az indító ok nem hat ki közvetlenül a felelősségre, bármennyire kihat is a büntetés mértékére. Mecacci a dolust a bűntettre vonatkozó szándéknak tekinti, amely az akaratnak a cél, vagyis a bűntett felé való irányítása. Alimena szerint az akaratot, amely az értelmet és az öntu­datot öleli fel, a dolust képviselő synthesisnek kell tekintenünk. A gonosz akarat és a sértő cselekmény közötti viszony, mint okozati nexus, alkotja a büntettet. Azonban nem kell azt gon­dolnunk, hogy a büntettet tisztán a törvénysértő akarat alkotja, hanem, hogy azt a jogi jó megsértésére vonatkozó akarat ered­ményezi, amely jogi javat, mint ilyet, az ismertnek vélelmezett törvény védelemben részesít. A gonosz eredmény tudata psychikai föltételeket kiván, amelyek az embert megfékezhetővé és igy be­számíthatóvá teszik (a lélektani kényszer alapelve). Carnevale elfogadja ugyan a dolus fogalmául az akarat kri­tériumát, de kiegészíti azt a bűntett okainak az erkölcsi elemei­vel, amelyeket okozati elemeknek nevez, hogy igy az Ö£ fogalmát az emberben kereshesse, mint aki a bűncselekményt létrehozza. Nagy fontosságot tulajdonit az inditó ok tanulmányozásának, mint a bűncselekmény erkölcsi jellege fokmérőjének, mert csak igy férhetünk hozzá az emberi lélek rejtelmeihez. Az emberi cse­lekmény ismerete és bizonyos jogszabályok alkalmazása céljából való értékelése nem lehet teljes és biztos, ha ugyanakkor nem vesszük figyelembe az embert, akihez ama cselekmény tartozik s akinek a jellemét, szenvedélyeit és cselekménye indító okát is is­mernünk kell. Impollomeni («I1 Codice Penale illustrato*, I. k.) azon alap­elvből kiindulva, amely szerint a büntetőjogi felelősség politikai, nem pedig erkölcsi természetű, azon közkárt tekinti alapnak, amelyet a bűntett a társadalmi rendet illetőleg okoz. A beszámít­hat ós ág kérdése azon psychikai helyzetnek a meghatározására szükséges, amelyben a bűnösnek a bűncselekmény elkövetése alatt kell találnia magát azért, hogy büntetőjogi beszámitás alá essék. Ezen psychikai helyzet a büntetés lélektani kényszerének való "alávetettségben rejlik, ha a büntetést akár a bűnös hajla­mokat visszaűző s a törvény által tiltott cselekményt megakadá­lyozó, akár pedig a törvény által parancsolt cselekmény teljesí­tésére ösztönző motívumnak tekintjük. Es igy a megfélemlítés, amely megmagyarázza a büntetés, a beszámithatóság és a bün­tetőjogi felelősség feltételeit: a jogrend védelmi szükségességé­nek a politikai alapelvére vezet, mert az (t. i. a jogrend) csak általa lesz fenntartható oly módon, hogy meghatározzuk a bün­tetés és a beszámitás súlyossági értékének a kritériumait. Setti szerint (*Deir Imputabilita>, 596 I.) a dolus alkotó elemeit a következő momentumok képezik: 1. azon motívum, amely az embert a cselekvésre ösztönzi; 2. az értelem vagy a célzat, amely azonban nem a büntetőtörványnyel ellentétben álló cselekvésre, hanem mások javának a cselekvő előtt ismertnek vélelmezett törvény által való védelme ellen irányul; 3. azon elhatározás, amely nem egyéb, mint a cselekvésre irányuló aka­rat s amely az eredménynek az okát akarja létesíteni. Benevolo (*La volonta nel reato>, 11. 1.) a dolus fogalmát nem a bűncselekménynek önmagában való fontosságában, hanem a tevékenységet kifejtő tetteshez és az annak cselekménye által megtámadott joghoz való viszonyában keresi. E cselekménynek, mint jogsértés elkövetésére szolgáló eszköznek, akartnak kell lennie. Civoli a dolust a bűncselekmény tudatosan akart önkényes­ségének nevezi s azt mondja, hogy annak az eldöntése céljából, vajon felelős-e valaki büntetőjogilag egy bizonyos eredményért, csak azt kell kutatni, hogy vajon a cselekménynek az elkövetője valóban előidézője-e annak, akár közvetett módon és kedvező körülményeknek, akár pedig más, a cselekvő által közvetlenül működésbe hozott erőknek a fönforgása következtében és hogy akaita-e az eredményt, mint saját cselekvési módjának a köve­kezményét ? Flórian szerint a dolus a bűnözésnek, vagyis a cselekmény és az eredmény közötti causalitási viszonynak a tudatos akarata. A dolus három elemből áll, u, m. 1. a saját működés és a káros hatás között levő oksági viszonynak és a jogellenesség jellegének, vagyis a büntethetőségnek az ismeretéből; 2. azon cselekmény­nek a teljesítésére vonatkozó akaratból, amelynek az oksági viszonya és jogellenes jellege ismeretes. A tettes által kitűzött célnak a vizsgálása a dolus fogalmához nem tartozik, mert az inditó ok és a cél nem képezik lényeges kellékeit és föltételeit a beszámithatóságnak, hanem csupán a bűncselekmény mennyiségére nézve bírhatnak befolyással. Berenini a dolus elméletét a megvalósított, vagy lehetséges társadalmi megzavarás okozati elemében és ezen elem állandó, vagy átmeneti, legyőzhető, vagy legyőzhetetlen, szilárd, vagy engedékeny jellegében keresi s a bűntettesben az erkölcsi elemet tanulmányozza, amely a társadalmi kárra befolyással bíró okok végtelen számú és végtelenül fokozatos sorozatát tárja elénk. Berenini a bűncselekmény subjectivitását egyesitett kritériumra vezeti vissza s elismeri, hogy nagy különbség van az abstract igazság és a gyakorlati megvalósítás között, a büntetőjogi dolus jogi megállapítását illetőleg. Az absolutum elvész a társadalmi viszonyokban s helyét a relativum foglalja el: a causalitás alapelve végtelen a maga absolutumában, ellenben véges és meghatáro­zott a maga relativumában ; emberileg lehetetlen megmagyarázni az első, távoli, általános és genetikai okait azon bűnös jelenség­nek, amely egykorú a legrégibb társadalommal, míg a conlingens, közeli és eliminálható okokat megfejthetjük. Ezért a dolus bizonyí­tására vonatkozó nyomozás kutatásai tárják elénk a bűnös proces­sus útját. Az liter criminis» jelöli meg a bűnvádi eljárás mene­tét. «A gonosztett összes részes erői a bűnösnek az elméjében összpontosulnak, ahonnan az önkényes cselekménynyel indul ki az első physikai mozzanat, amely a bűnös cselekmény perfectiv és consummativ tényében tűnik el. A processus magyarázata ezen utolsó tényből, illetve ezen tény hatásainak a materiális constatatiójából indul ki s tovább megy a rendező észbe, ahol azoknak az ezer útját sugározza be, majd visszatér önmagába s az ösztön erejét veszi fel a bűnös elméjében* {«Azione ed istru­zione penale*, 150—154. 1.). Manzini a jogi személynek és a jogképességnek, mint a bűnös eredmény beszámítása tárgyának és előföltételének a

Next

/
Oldalképek
Tartalom