A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 7. szám - A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban

56 A JOG fogalmából indul ki. Szerinte minden embert jogi személynek kell tekintenünk, mint aki egyesíti magában az erkölcsiségnek azon minimumát, amelyet a tudomány és a törvény az erkölcsi bcszá­mithatóság — és igy a jogi felelősség — szükséges kelléke gya­nánt állapított meg. Az egyén akkor lesz a büntetőjog tárgya, amidőn akarattal idézi elő a bűnös eredményt; az oknak akart­nak kell lennie (gonosz indító okok, a jog eszméjére abndrmis okok), de az okozat akaratlan is lehet (culposus bűncselekmé­nyek), azonban a bűnösség csupán azon esetekre nézve állapit­ható meg, amelyekben valaki a bűntettnek akart okozója volt. A büntetőjoggal szemben jogi személy az. aki akart cselekvésre képes és aki akarattal szándékolhatja mindazon egyéni tevékeny­séget, amelyet bizonyos eredményhez megkívánunk s az, akinek tudomása van azon körülményekről, amelyekben és amelyek által az akarat elhalároztatik. A jogi, vagyis normális együttélési és együttműködési képességet a bűntett alanyában az erkölcsi be­számithatóságot kizáró és csökkentő okok fokozzák és határozzák meg. A büntetőjogi dolus tehát, mint doctrinális fogalom, tágabb értelemben véve, mindazon psychikai tevékenységet mutatja, amely a büntetés által fenyegetett eredményt ismeri és elhatározza; szűkebb és különösebb értelemben véve pedig, a gonosztettnek a közvetlen akar ása. Thót László dr. (Folytatása következik.) Nyilt kérdések és feleletek. Az ipartörvény köréből. — Kérdés. — Oly szerződésből felmerülő kártérítési igények elbírálásánál, melyben több egyén jég törése iránt vállalt ellenérték mellett kö­telezettséget (a tört jég fuvaronként átadandó és fizetendő), iparható­sági eljárásnak (176. §., ipartörvény) kell-e megelőzni a rendes birói utat, a vagy ily kártérítési igények közvetlenül a törvény rendes utján érvényesíthetők ? Erre nézve kérem olvasótársaimnak b. nézetét. Szita Bertalan dr. szepesszombati ügyvéd. Vegyesek. A Budapesti Ügyvédi Kör választmányának működő bizott­sága elfogadta Balog Arnold indítványát, melynek értelmében a működő bizottság a választmányt felkéri : mondja ki, hogy föl­tételes elítélés üdvös intézmény. Ellenben egyhangúlag elutas.totta ifj. Dombováry Géza következő indítványát: «A büntetőtörvénytervezet 41/a. §-a értelmében «kü önös méltánylást érdemlő okokból* a fogházbüntetés végrehajtását a bíróság felfüggesztheti. A tervezet 84-ik §-ának c) pontja értelmében a 18. évét még be nem töltött kiskorú, ha a bíróság meggyőződése szerint kellő felügyelet mellett az erkölcsi romlástól szabadlábonhagyás esetén is megóvható, a bíróság, a bűnösség megállapításával, vagy anélkül, elrendeli, hogy a terhelt kellő felügyelet mellett (85. §.) szabadlábon hagyassák, kimondja azonban, hogy ha a terhelt a próbaidő alatt a részére kijelölt szabályokat megszegi, különösen csavargásnak, koldulásnak vagv más rendetlen életmódnak adja magát, illetőleg ujabb bűncselekményt követ el, a 84. §. e) pontjában foglalt4szabályokhoz képpest határozatlan tartamú javító nevelésben részesítendő. A 41-ik a) §-ban említett «különös méltánylást érdemlő ok» valamint a 84-ik §. c) pontja szerint föltételesen elitélt fiatalkorú bűntettes erkölcsi ellenőrzése és támogatása sem a bíróság, sem más hatóság által könnyen nem esaközölhető, minthogy ez, a legtöbb esetben, csakis a vádlott, illetve elitélt lakásába való ellátogatás és hozzátartozóival, rokonaival, szomszédaival való személyes s ami fő: wa^-rfwérintkezés utján történhetik. Tovább megyek. Jóllehet tudom, hogy az angol-amerikai rendszer kiegé­szítő részét képező «probation officer» néhol fizetés ellenében gyakorolja emberbaráti tisztét, mégis az a meggyőződésem, hogy figyelemmel sajátos hazai viszonyainkra, s eme funkció humanitá­rius, önkéntes szereteten alapuló jellegére, ennek a hivatásnak állami fizetett alkalmazott nem, hanem csak az önként jelent­kezettek közül kellő óvatossággal kiválasztott, tisztöket csak ingyen betöltő férfiak felelhetnek meg sikeresen. Mindkét §. ellen felhozható legerősebb ellenérv, hogy a mi társadalmunk sem nem elég érett, sem nem elég önfeláldozó a probation officerségre. Erre való tekintettel indítványozom: Az «Ügyvédi Kör> has­son oda, hogy a budapesti ügyvédi kamara tagjaiból oly testület alakittassék, melynek tagjai a 41. a) §. esetén a különös méltánylást érdemlő okoknak ítélet előtti kipuhatolására s a 84. §. c) pontja esetén az elitéltek erkölcsi ellenőrzésére és támogatására eseten­kint önként vállalkoznának. Indítványomat azért nem a kamaránál nyújtom be, mert a kamarának, mint közjogi testületnek a közjogilag (fegyelmileg) nem mérlegelhető okokat figyelembe vennie az alkalmas tagok kiválasztásánál nem lehet. Indítványom keresztülvihetösége ellen nem hozható fel érv­ként az ügyvédeknek ingyenes ügyek által való túlterhelisége, mivel — hogy ezen, amúgy sem túlságosan komolyan veendő ellenvetéssel röviden végezzek - az intézmény által az ügyvéd­ségre eső munka véleményem szerint jóval rövidebb ido alatt és kevesebb számú ügyvéd által volna elvégezhető, mint amennyi nap-nap után a «Förster» és «Seemann» cimü helyisegekben szokott összegyűlni. , Ls>r Mellesleg jegyzem meg, hogy az ügyvédség nemes példáján kétségtélénül a legrövidebb, idő alatt a keresztyén papok és sza­bad-kőművesek is buzdulnának. Hova-tovább a társadalom legne­mesebb tagjai nemes versenyre kelnének egymással, egymást az önfeláldozás!:an felülmúlni igyekeznének oly téren, melyen nem reklám nem nyilvános elismerés, nem dicsőség a munka jutalma, hanem' csak a jó felett érzett gyönyör; nem pénz, nem anyagi áldozat annak eszköze, miért is szegény és gazdag egyenlően erős ellenfél gyanánt versenyeznének egymással. Es a kezdeményezés, az uttörés munkája a mi korunk ügyvédségének nevéhez fű­ződnék. És a kései unokák meghatottságtól remegő hangon emlékeznének meg a mi korunk ügyvédi karáról mondván: «Lássá­tok .. . ilyenek voltak ó'k . . . ütötte, verte, rúgta és piszkolta őket lépten-nyomon a társadalom és ó'k a / osszat jóval fizették meg.* Birtokbahelyezésnél a kiküldött jogositva van az átadandó birtok határainak a megjelölésére is. A kolozsvári kii. ítélőtábla P. J. Oanca végrehajtatónak J. Vaszilie lui George elleni, a topán­falvi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság által 1904. évi július hó 17-ik napján 3,308/1904. tkvi szám alatt kelt végzéssel elintézett birtokbahelyezés iránti telekkönyvi ügyét R. Györgyné sz. H. Zsófiának 1904. évi augusztus hó 20-ik napján beadott fel­mondása folytán az 1904. évi október hó 11-ik napján tartott zárt ülésén vizsgálat alá vévén, következő végzést-hozott: A kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság végzésének felfolyamodott az a része, amely szerint a bírósági kiküldött amaz eljárását, hogy az 1904. évi június hó 3-án és nem 1904. évi július hó 3-án foganatosított birtokbahelyezés alkalmával R. Györgyné szül. H. Zsófia árverési vevőnek az általa árverésen megvett ingatlan határait is kijelölte, megsemmisíttetett, megváltoztattatik és a bírósági kiküldött eljárásának ez az előterjesztéssel megtámadott része is az előterjesztés elutasításánál tudomásul vétetik és hatályá­ban fentartatik. Indokok: Tekintettel arra, hogy a nyilvános árverésen megvett ingatlannak az árverési vevő által kért birói birtokba adása, a Végrh. töivény 180. §. értelmében megfelelően a kérdéses ingatlan határainak is a megjelölésével eszközlendő. Tekintve továbbá, hogy az előterjesztéssel élő nem bizonyította, hogy a birói kiküldött a határt helytelenül jelölte volna meg és igy a kiküldött eljárása szabályszerűnek tekintendő, amennyiben pedig az árverési vevő birtoklását a kiküldött által határilag meg­jelölt területnél nagyobb területre terjesztette ki, ez ellenében, mint a birtokba jutott árverési vevőnek a birtokbaadástól függet­len külön ténykedése ellenében nem a kiküldött eljárása ellen használt előterjesztése utján, hanem a törvény rendes utján szer­zendő orvoslat, ennélfogva az elsőbiróság végzésének neheztelt része megváltoztatandó s a kiküldött eljárásának hatályban tar­tása mellett az előterjesztés elutasítandó volt, s ennek követ­kezményeként az előterjesztés által okozott költségek felfolya­modó javára az előterjesztéssel élővel szemben megállapitandók voltak s azok megfizetésére kötelezendő volt. Közadós ellen elrendelt, de nem foganatosított végrehajtás hatálytalanításának helye nincs. A debreceni kir. tábla: A kir. tábla az elsőbiróság ítéletének felebbezett részét megváltoztatja, a felperest az érintett végrehajtás-elrendelés hatálytalanítására irányuló keresetével elutasítja. Indokok: A csatolt végrehajtási iratokból kitűnik, hogy a szatmárnémeti kir. törvényszéknek, mint váltóbiróságnak 12,141/902. sz. a. végzésével G. I. alperes javára vb. G. J. ellen ingó és ingatlanra elrendelt kielégítési végrehajtás az ingóságokra nem foga­natosíttatott. Minthogy pedig a végrehajtás foganatosítása nélkül a kielégítési végrehajtás elrendelése sem kielégítést, sem biztosítást nem ad s igy az a csődtörvény 27. §-ának 2. bekezdése szerint megtámadás tárgyát nem képezheti, ennélfogva felperes kerese­tének az érintett T égrehajtás-elrendelés hatálytalanítására irányuló részét az elsőbiróság ítélete vonatkozó részének megváltoztatá­sával elutasítani kellett. A kir. Kúria: A kir. Kúria a másod­biróságnak ítéletét indokai alapján annyival inkább helyben­hagyja, mert a végrehajtásnak a közadós ellen történt elrendelése magában véve nem tekinthető a közadós oly jogcselekményének, amely a csődhitelezők érdekeit érintené és'mert ebből folyólag helyesen mondta ki a másodbiróság, hogy a közadós ellen elrendelt, de nem foganatosított végrehajtás hatálytalanításának nem lehet helye. Boldog állapotok. A zombori kir. járásbíróságnál egészen mostanáig évtizedek óta két végrehajtó működött. Mivel azonban az ügyforgalom évről-évre csökkent, az igazságügyminiszter 13,861. I. M. E. 1906. sz. a. kelt rendeletével beszüntette az egyik végre­hajtói állást, minek következtében Zomborban most már egyedül működik Styrum Mór végrehajtó. PAUAÍ «ÉSZVÍ/^T*JUMÁO NYOMDAI uubM-Lt i

Next

/
Oldalképek
Tartalom