A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 7. szám - Az örökösödési eljárás köréből

52 A JOG csakis a megnemjelenés okából, akkor, amidőn az igényper tárgyalására elháríthatatlan akadály miatt nem jelenhetik meg — nem mondható ki. Figyelemmel kell lenni azon eshetőségre is, midőn a mulasztás ellenállhatatlan természeti erő, vagy egy harmadik személynek ravasz ténykedése folytán állt be, épp azért igazságtalan dolog, hogy az ily akadály fennforgása esetében a fél saját, vagy képviselőjének hibáján kivül, tetemes anyagi károsodásnak tétessék ki. A 134. §-/«?::. A biztositásilag lefoglalt ingókra a kielégítési végrehajtást a 2. §. szerinti bíróság rendeli el. A második bekezdés szerint a biróság ezen esetben a kielégítési végrehajtás elrendelésével igényfelhivást bocsát ki s a kielégítési végrehajtás foganatosítására kiküldöttet rendel. A törvény eme szavai : «a kielégitési végrehajtás foganatosítására* félreértésekre adhatnak okot, mert azoknak oly értelem is tulajdonitható, hogy a már biztositásilag lefoglalt ingók kielégitésileg is letoglalandók. Tekintettel arra, hogy a 230. §. szerint a biztosítási végrehajtási zálogolás és becslés joghatálya a kielégitési végrehajtási zálogolás és becslés joghatályával azonos: télreértések kikerülése céljából a 134. §. 2. bekezdése akként helyesbítendő, kogy a kiküldött egyenesen az árverés kitűzésére és foganatosítására rendelendő ki. A már biztositásilag lefoglalt ingóknak még egy izben kielégitésileg való lefoglalása is, felesleges és a feleknek oknélküli költséget okoz. A 144. %-hos. Ezen szakasz második bekezdése szerint «az árverés iránti kérvényben az ingatlanok pontosan megjelölendők». Magam részéről az itt érintett rendelkezést eléggé szabatosnak nem tartom, mert kétséges, hogy mi értendő pontos megjelölés alatt. Éppen ezen kétség eloszlatása céljából az legalább is megkövetelhető, hogy az ingatlanok a község és telekkönyvi (betét) szám megjelölése mellett, rendszámok szerint, akként írassanak körül, amint azok az árverés alkalmával ki fognak kiáltatni. A 197. §. utolsó bekezdése értelmében az árverés a kikiáltási ár nagysága szerint vagy az illető községházában, vagy a telekkönyvi hatóság hivatalos helyiségében tartandó meg. Ezen szakasz szintén módosítandó és pedig akként, hogy az árverés kivétel nélkül az illetékes községházához tűzessék ki. Ugyanis a telekkönyvi intézményben kevésbé járatos nép a községelőljáróság rendelkezése alatt álló adatokból könnyebben szerez magának tudomást, és pedig ugy a tényleges birtokos személyéről, mint az árverezendő ingatlanoknak a szomszédok szerinti természetbeli fekvéséről, mint akkor, ha a telekkönyvi hatóság örizetében levő nyilvánkönyvi adatok bocsáttatnak rendelkezésére. E mellett tekintetbe veendő azon körülmény is, hogy a hivatali személyzet napi teendőinek pontos elvégzése szenved hátrányt az által, hogy a telekkönyvi hatóság hivatalos helyiségei zajongó árverelő közönség által sokszor napokig lefoglaltatnak. Végül az árverésnek az illetékes községházánál való megtartását azon körülmény is indokoltá teszi, hogy a többnyire az ingatlanok fekvése szerint illetékes községbeli vevők nem lesznek kitéve az utazásokkal járó tetemes idővesztességnek, ami nemcsak az idő- és költségkímélés, hanem a vevők versenyének intensivitása szempontjából is kívánatos. A 149. %-koc. Ezen szakasznál, mely a tartozékoknak az ingatlannal való együttes árverését rendeli el, kimondandónak tartom azt is, hogy amennyiben az árverési feltételek ellenkezőt nem tartalmaznak, az ingatlanokkal együtt árverés alá bocsátandók az utánuk járó mindennemű jogosítványok, arányjogok (erdő-, legelőbeli) illetőségek is. Eme kiegészítést a gyakorlati életből merített tapasztalat folytán a téves magyarázatok kikerülése és aggályok eloszlatása céljából tartom szükségesnek. A 154. §-/ioz. E szakasz második bekezdését, mely a telekkönyvi hatóság székhelyén foganatosítandó árverésre rendszerint egy bírósági tag, vagy kir. közjegyző kiküldését rendeli, kihagyandó nak vélem először is azért, mert nem tartom okadatoltnak, hogy a birósági végrehajtók, kik a végrehajtási cselekvényeket elsősorban hivatvák állásuknál fogva teljesíteni, a helyben végzendő végrehajtások és árverések foganatosításából kizárassanak : másodszor pedig azért, mert célszerűtlen a birói. vagy birósági tagokat az exekucionális cselekvények elvégzése kedvéért a rendes ügykörükhöz tartozó jelentősebb teendőiktől bárcsak ideig-óráig is elvonni. A 156. % hos. Az árverést csakis a végrehajtást szenvedő hányadára tartom elrendelendőnek s a társtulajdoni jutalékra csakis akkor, ha a társtulajdon ez iránti kérelmét kifejezte. Tény az, hogy a birtokrészletek eldarabolása hátrányos jogi következményekkel jár és hogy a tulajdonközösség kedvező állapotnak nem tartható, de ezen állapot mégsem tekinthető oly sérelmesnek, mint amily sérelem érheti azon tulajdonostársakat, kik az egyikök adósságaiért tulajdonjoguk megszüntetését tűrni kénytelenek. Á vagyonközösség megszüntetésénél általános szabály az, hog> a közösség a birói Ítélet esetét kivéve, csakis az összes érdektársak beleegyezésével szüntethető meg. Ha pedig elfogadjuk a közösségnek a végrehajtási árverés utjáni kényszer-megszüntetését, akkor a fenti általános szabály ellenére a tulajdonközösség megszüntetésének egy harmadik módját is akceptálnunk kell, mi abban áll, hogy a tulajdonosok közti közösségi viszony egy harmadik személy, esetleg egy álhitelező közbenjárására, minden előzetes peres eljárás és ítélethozatal nélkül, csupán egyik vagy másik tulajdonostárs adóssága miatt is felbontható. A 166. és Ki 7. §-okhoz. Amennyiben az előbbeni pontban körülirt azon módosítás, hogy csakis a végrehajtás hányada árverezendő el, a törvényjavaslat szerkesztésénél keresztülvihető nem, volna és az uj törvény a társtulajdoni jutalék elárverezésének lehetőségét is elfogadná: ezen esetben a törvény 166. és 167. §-ainak azon rendelkezését vélném legalább is módositandónak, mely szerint csatlakozást kimondani és együttes vagy pótárverési hirdetményt kibocsátani, csakis ugyanazon végrehajtást szenvedő ellenében lehet. Szerintem a csatlakozás ugyanazon ingatlanra — bárkülönbözőtárstulajdonosokellenében — vezetendő végrehajtások folyamatában is kimondandó és az együttes, illetve pótárverési hirdetmény kibocsátandó. Ezen módosítást azért tartom célszerűnek, mert ennek megtétele nélkül méltánytalan elbánásban részesülne azon jelzálog birtokosa, ki saját meglevő végrehajtási igénye- dacára is, a végrehajtatói jogkört — bár a végrehajtási zálogjogot megszerezte — csakis azért nem gyakorolhatja, mert az árverés ugyanazon ingatlan egy más hányadára már előbb meg lett kérve. De emellett az érintett módosítás keresztülvitele költségkímélés szempontjából is kívánatos. Ugyanis, ha a társtulajdoni jutalékot terhelő jelzálog birtokosa részére a csatlakozási jog nem biztosíttatnék : ezen jelzálogi birtokos addig, mig ő a végrehajtató kérésére kibocsátott árverési hirdetményt nem veszi kézhez, tudomást sem szerez arról, hogy árverés alá fog bocsáttatni a saját adósának jutaléka is, miértis a hirdetmény kézhezvételéig az általa beadandó árverési kérelemre, bár már az árverés el volt rendelve: a kérés költségeinek megállapítását joggal igényelheti. (Vége köv.) Az örökösödési eljárás köréből. Irta K. FEJÉR VILMOS kir. közj. jel. Temesvárott Dacára annak, hogy az 1894. évi XVI. t-a immár 1 1-ik éve életbelépett s hiányai hova-tovább inkáb követelik annak revideálását és pótlását, — nem történt e téren semmi, maradt minden a régiben s jogászaink, de főleg bíráink és közjegyzőink gyakran oly sötétségbe, oly kátyúba jutnak, miszerint mémelykor, hogy magukon segítsenek, — tul lőnek a célon. Mert, igaz ugyan, hogy a törvényhozó egyik intenciója a telekkönyvek lehető rendezése volt s ezen körülmény — ahol ingatlan hagyaték van — a kény szereljárást indokolttá teszi, de már legyen szabad szerényen megjegyeznem azt, hogy az individualitásnak is kell határának lenni, s a magánjog oly szent, hogy azon tultennünk magunkat — vis major hiányában — nem szabad. Nem vagyok barátja azon atyáskodó eljárásnak, hogy amidőn az örökösök nagykorúak s ingatlan vagyon is képez hagyatékot és az örökösök megjelenni a tárgyalásra nem akarnak, a közjegyző hivatalból vegyen fel a rendelkezésére álló adatok segélyével jegyzőkönyvet s ennek alapján a hagyatéki bíróság átadó végzést hozzon, de mégis inkább tenném meg ezt, mint azt, amit egyik járásbíróságunk megcselekedett. Az eset a következő: Egy hagyatéki ügyben, ahol az örökösök mind nagykorúak s ingatlan vagyon is maradt s örökhagyó végrendeletet