A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 7. szám - A büntetés végrehajtási individualisatiója

A JOG 53 nem hagyott, az örökösöket háromszor idéztem meg, de senki közülök meg nem jelent s miután — mint emlitém — a hivatalból, felek nélkül való tárgyalást nem tartom feltétlenül helyesnek, ennélfogva az összes iratokat a megbízó kir. járásbírósághoz — a tényállásról való jelentés kíséretében — beterjesztettem. Mire a kir. járásbíróság a következő végzést hozta : «906. Ö . . . szám. Tekintettel arra, hogy a kir. közjegyző . . 1906. sz. jelentése szerint a néhai . . . örökösei a tárgyaláson háromszori idézés dacára sem jelentek meg s ebből következtethetőleg a hagyatékot elfogadni nem akarják, felhivatnak . és . . . mint a néhai . . . örökösei, hogy a kir. közjegyző által újólag kitűzendő tárgyaláson annál inkább jelenjenek meg, mert ellen^ kező esetben az fog vélelmeztetni, hogy a hagyatékra igényt nem tartanak s a bíróság a hagyatéknak a m. kir. államkincs tár javára való átadása iránt fog intézkedést tenni.» Tisztelettel felkérem a jogász közönséget, szíveskedjenek ezen esetre vonatkozó véleményüket a J^-ban velem közölni. Szerény véleményem szerint a végzés nem helyes, mert egyebektől eltekintve, szerintem telek valószínűleg az ingatlant eladták s azért húzódoznak a tárgyalástól, költségek- és a többitől s mármost micsoda kalamitásokat, minő vagyonjogi viszonyokat teremtünk, ha az ingatlant az államkincstárnak átadjuk? Kíváncsi vagyok, hogy minő döntvényeket lehetne felsőbíróságainktól ezen esetben provokálni? {A büntetés végrehajtási individualisatiója. Irta LÉVAI TIBOR dr. Budapest. (Folytatás*.) Tudnunk kell mindenekelőtt azt, hogy a javító intézetekben minő nevelési, munkáltatás!, gondozó, ápoló, tanító munkásságot kell kifejteni az oda jutott ifjú és először bűnözőkkel szemben. Fel kell ismernünk, hogy a magánzárkában minő bánásmód alkalmaztassák, adjunk-e munkát a zárkában levőknek. Mérlegelnünk kell, hogy a közös munkáltatásnál a letartóztatott egyéniségéhez mérten azoknak milyen munkát adjunk E kérdésnél már itt említem meg, hogy egyik legkitűnőbb büntető jogászunknak, Balogh Jenőnek ama kijelentése, melyet egy, már 1887-ben tartott jogászegyleti felolvasásában tett, — hogy: &A szabadság-vesztési büntetésnek a magán elzárást követő fokozatában célszerűnek tartanám behozni a szabadban végzendő munkáltatást a fegyencek közül azokra nézve, akik korábban mezőgazdasági vagy ezzel rokon foglalkozásokat, vagy a fegyházban nem gyakorolható, azonban a saabadságvesztés-büntetés céljával egyébként teljesen összeférő ipari foglalkozást űznek», —sokkal nagyobb jelentőséggel és fontossággal bírt és bír az individualisatióra, mint a rendszerek, büntetési nemek legtarkább csoportosítására vonatkozó javaslatok. Továbbá a közvetítő intézetben is találhatók módok és eszközök, melyek a letartóztatottak egyéniségéhez illeszkednek. Fzen kérdések fontosságát azonban bizonyítani sem szükséges, elég, ha rámutatunk arra. hogy az utóbbi börtönügyi congressusok főleg ezekre irányították figyelmüket, elég, ha csak a legutolsó Budapesten 1905-ben megtartott congressus eredményére utalunk, mely foglalkozott az elitéltek mezei munkáltatásával, a fiatalkorú bűntettesekkel, az erkölcsi osztályozással, azzal, hogy: "szükséges e külön letartóztatási intézeteket felállítani a korlátolt beszámitásu elitéltek és a megrögzött iszákosok részére-» és még sok más érdekes javaslattal. De el kell ismernünk, hogy ezek közül több megvalósult, mert eltekintve attól, hogy a mi fegyházrendtartásunk 17. §-a kimondja, «hogy a magán elzárás letelte után napközben letartóztatott fegyencek a következő osztályok szerint különitendők el : az I. osztályba a 24 évnél fiatalabb fegyencek, a II-ba a 24-nél idősebbek, a III-ikba a visszaesők sorozandók és az igazgatóra bizatik, hogy a műveltebb fegyencek számára külön osztályt, továbbá az elkövetett büntettek neme, az elitélt magaviselete és erkölcsi javulásának foka szerint még egyéb osztályokat is alakithasson, ezenkívül történtek kísérletek a mezei munkáltatásra, az igazságügyminisztérium 1875—77. és 1892—95-iki jelentése beszámol a Lipótvárott, Szamosujvárott végzett, s a Galga-patakszabályozási munkálatokról. Jól mondja azonban ezekről Vámbcry: «Mindezt igazán megvallva, inkább tekintem a régi patriarchális börtönviszonyok maradványainak, reminiscentiának abból a korból, midőn a vármegye rabjai a téns vicispán kertjét gyomlálták, vagy fát vágtak a nemesi kűrián, mint arra irányuló törekvésnek, hogy a szabadon való célirányos földművelési munka vagy alapgondolata megvalósitassék.»3) *') Előző közlemény a ti ik számban. :') Vára bery: A relcgatio eredményei. Pedig, hacsak hazánk viszonyait teküntjük, — eltekintve az individualisatiótól, rendkívüli haszon származnék a tervszerű mezei munkáltatásokból, mert ('Magyarország par excellence földművelő ország és a bűntetteseknek igen jelentékeny %"a kerül ki hazánkban a földművelő osztály köréből».4) L'tóbbi időben a szőllőművelés terén jelentős sikereket mutathatunk fel e tekintetben. Ezeknek rövid vázlata is meggyőz arról, hogy helyes, amit Saletlles mond: «A legális individualisatio csak az elvont egyéniségek osztályozása. A bitói individualisatio csak diagnosis és valójában csak az administrativ individualisatio állapíthatja meg, vájjon a diagnosis helyes volt-e és a büntetés megfelel-e a vele elérni kívánt céloknak.))5) A büntetés végrehajtásának individualisatiója célját csakis a fegyelem, a nevelés, az erkölcsi behatás, az elitéltek különféle foglalkoztatása, az elitélteknek nyújtható kedvezmények tekintetében érheti el. Különösen a munka az, melynek alapján elkülönitendők egymástól a különböző foglalkozásúak. Tarde, a híres bölcsész, Philosophie pénale cimü művében a büntetés végrehajtásáról írott szakaszban javasolja : «Élkülöniténdők a városi bűntettesek a falusiaktól. A falusi eredetű bűntetteseket jól-rosszul, de inkább rosszul valamely ipari foglalkozásra tanítani annyit tesz, mint a bűntettes elemeknek amúgy is a nagy városok felé való áramlását előmozdítani. A különböző foglalkozásúak összevegyítése azért is aggályos, mert a parasztok vagy ipari munkások, ha saját fajtájukbelivel beszélnek, elég beszélgetési anyagot találnak, de a különböző foglalkozásúak összevegyítése esetén bizonyára azt a kapcsot fogják tárgyalni, amely őket összehozta.)) Ugyancsak ő az, aki a véletlenből bűnözőknek a visszaesőktől való elkülönítését javasolja. Azt azonban már nem fogadná el mindenki, hogy a nemek szerint ne tegyünk elkülönítést. Tarde ugyanis azt mondja : «A nemek szerinti megkülönböztetést ejtsük el. A börtönügyi pásztorijclenetek nem oly veszélyesek, mint a természetellenes fajtalanság.)) Ezzel szemben már Wahlbcrg kifejtette, hogy: Egyetlen intézeti elöljáróságnak sem fog eszébe jutni, hogy a férfi-foglyokat mindenekelőtt jó férjekké és apákká képezze, ellenben a női fegyencek nevelésével egyik feladatának fogja tartan', ezeket dolgos háziaszszonyok foglalkozására szorítani. A női foglyok kezelésének némi tekintetben másnak kel! lennie, mint a férfi foglyoknál, mivel a női jellem, a rendelkezésére álló eszközök és ellenállási erők összege éppen egészen ellenkezők. ... A nők is elhelyezhetők magánzárkában, ha olyan módosítások követtetnek, melyek a női nem nemi sajátosságaiban és a női foglyok különös viszonyaiban indokolva vannak. Célszerűnek látszik, hogy a női foglyok részére levő intézetek egy igazgató, lelkész, orvos fővezetése alá helyeztessenek, ellenben a közvetlen felügyelet a tanítás, a munka, az ellátás a nőkre bizassék.a IV. Az individualisatiojótékony hatásai azonban sehol sem mutatnak oly fontos eredményeket, mint a fiatalkorúaknál. Az egyéni nevelés iránt legfogékonyabb az ifjúkori bűnös, lelkileg bármilyen romlott legyen is, nincs annyira megmételyezve, hogy le kellene mondanunk a javulásról. Egyúttal ez a tér az, melyen — hazánkban is — a legtöbb sikereket tudja az igazságügyi kormányzat felmutatni. Mig a bűntettesek nagy tömegénél a csoportosítás által az egyéni bánásmód és nevelés háttérbe szorult, addig a javítóintézetek a bűntettes ifjúkori egyéniségéhez idomulván, a büntetés végrehajtásának individualisatiójában nagy fontossággal bírnak. A javítóintézetek történeti fejlődése különösen hazánkban igen tanulságos képet nyújtana igyazságügyünk utolsó évtizedekbeli rohamos fejlődéséről. A kassai javítóintézetnek pl. Európában párja nincs és Magyarország ezen humánus intézményére büszke lehet. T'aifari műhelyében diszes és tartós szobabútorok, asztalos-, bognár- és kőfaragómunkák készülnek. Ilyen ízlésesen vannak berendezve szövőipari műhelyei, melyekben nemcsak selyem, posztó és vászon, hanem a legfinomabb szőnyegek gépekkel vagy puszta kézzel készíttetnek. A 3-ik pavilionban a bőripari műhelyek \ annak, ezekben a bőröndösök és a cipészek valóban csinos és tartós cikkeket készítenek. Földművelési célokra 20 hold használtatik, mig az épület 10 holdat foglal el. Az individualisatio sikere, keresztülvitele az által, hogy a növendékek arra a foglalkozásra szoríttatnak, melyhez tehetségük van, s így kedvet kapnak a munkára és javulásuk sokkal biztosabb lesz, egyúttal öntudatuk, önerejükbe vetett bizalmuk is erősbödik. A javítóintézet célja szerint nevelési intézet is lévén, a 4) Balogh Jenő 1887-iki jogászegy eti értekezése 6) L'individualisation de le peine 1898. 262. 1.