A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 7. szám - A végrehajtási eljárásról szóló törvény hiányairól

51 köntöse (vestitusa), annak külső formája. Azzal szemben magának a jognak belső tartama mindaddig háttérbe szorul, mig az jogosulatlan látszatnak ki nem derül, — vagy szabatosabban — ki nem derittetik. Ha a jog külső formájával ellentétbe kerül, akkor a lényeg, a jog, diadalmaskodik ugyan külső leple, köntöse felett, a való jog összetöri külső burkát, ha az csalfa látszatnak mutatkozik. De mindaddig, mig csalfasága itéletileg ki nem derittetik, a jog látszatával rendelkezik, olyannyira, hogy magát a dologjogot is háttérbe szorítja. Ez oknál íogva állapítja meg a «Gewere» a benne nyilvánuló jognak a vélelmét. És ebből önként folyik általános dologjogi legitimatiója. A dologjog — vagy miután minket e helyütt csakis a tulajdonjog érdekel — a tulajdonjog átszállása csakis a «Gewere» utján történhetik. A «Ge\vere» a tulajdonjog' átszállásának egyedüli és kizárólagos formája. A tulajdonos személyében változás csak akkor áll be, midőn köntösét — a «Ge\vere»-t — más személy felölti. Ha tehát fenti példánkban «B» a «Ge\vere»-t hatalmából kiengedi1 és azzal «A»-t felruházza és «A» a «Ge\vere» alapján a tulajdonjogot «C»-re átruházza, akkor a Sachsenspiegel szerint, miután a «Gewere»-t önként amit sime willenv> elvesztette, csakis visszakövetelési joga van «A» ellen, kit a hGe\vere»-vel felruházott. «Der en niac da nicheine vorderunge uf habén, ane uffe den, deme her sic leich oder versatzte». (Hasonlag ugyanott: «Forderunge mag her wol zu deme habén, deme her sie liehet adder setzt». IV. 42. 14.) «B» tehát «C» ellen egyáltalán keresettel fel nem léphet. O csak «A» ellen fordulhat, kivel jogviszonyba lépett, kinek a «Ge\vere»-t átengedte. Neki csak obligatorius visszakövetelési joga van «A» ellen. Ezt a jogszabályt későbbi statútumok (Stadt- und Landrechte) a tömör paroemia formájába öntötték: «Hand wahre Hand» vagy más fordulattal: «Hand muss Hand wahrenw vagy : «\vo man seinen Glauben gelassen hat, dort muss man ihn suchen*. Miután igy tehát «B» vindicatioja «C» ellen ki van zárva, gyakorlatilag — a Hand wahre Hand jogelve folytán — az a joghatás állott be, hogy «A» a puszta «Gewerc» alapján magát a tulajdonjogot ruházta «C»-re, bár neki magának tulajdonjoga nem is volt. így tört rést aa ősgermán «Hand wahre Hand» a «nemo potest plus iuris transferre, quam ipse habuit» jogelvén, melyet pedig a római jog által praedisponált elme megdönthetlen örökérvényű logikai axiómának vélne. Ennélfogva tehát bir a «Gewere» formális rendelkezési hatalommal és eképp általános legitimatióval a jogi forgalomban. Ki tulajdon dolgát másra bizza, annak tudnia kell, hogy neki azzal a harmadik jóhiszemüvel szemben a jogi dispositiót a dolog felett is átengedte. Frappáns e tekintetben a párhuzam az ingók és a telek könyvezett ingatlanok között. Ami az ingóknál a « Gewere », az az ingatlanoknál az úgynevezett ((telekkönyvi birtokú,r,j a telekkönyvi bejegyzettség ténylegessége. És valóban a germán jog a tkvi birtokot «Gewere»-nek nevezi, eszményi «ideelle Gewere» ellentétben a «leibliche Gev.ere»-vel. Ez is formális legitimatiót nyújt nyilvánkönyvi jogi dispositiókra, melynélfogva megteremti a jóhiszemű szerző nyilvánkönyvi jogát, bár az átruházó azzal nem is birt. Téved eképp Csulyok Béla dr. ur,6) midőn a Tervezet 629. §-a alapján a tulajdonjog szerzése ^.egyetlen feltétel énekr> a szerző jóhiszeműségét tekinti. Szórul-szóra aztirja: «Helyes-e tehát a Tervezetbe felvett az a jogi tétel, hogy a nem tulajdonostól is megszerezhető az ingó dolog tulajdonjoga, ha a szerző jóhiszemű? E jogi tételben a tulajdonjogszerzés egyetlen feltételéül a szerző jóhiszeműsége van felállítva, amelynek oly ereje van, hogy egyrészről az ingó dolog tulajdonjogának megszerzését eredményezi, másrészről pedig a szerző jóhiszeműsége az ingó dolog tulajdonjogát a volt tulajdonosnál ennek akarata nélkül elenyészi eti. Szabad-e ily jogi hatálylyal felruházni a jóhiszeműséget ? Hogy a szerző jóhiszeműsége egymagában nem alkotja a tulajdonjogot, az már abból is kétségtelen, hogy a T. 631. §-a eseteiben, ha «a tulajdonostól a dolgát ellopták vagy elrabolták», 4) Wann er entwert ist, der gegenwartigen Gewere darbt. ») V. ö. «A telekkönyvi elbirtoklása fim ü cikkemet. J o g t. Közlöny 1905. évf. 94. és 101. 1. •) J o g 1906. évf. 315. 1. ] «ha a tulajdonos a dolog birtokát akarata nélkül más módon vesztette el», a jóhiszemű szerző jóhiszeműsége dacára a dolog tulajdonjogát meg nem szerzi. A tulajdonszerzés oka a föntebbiek szerint a jóhiszemüI ségen felül a tulajdonos által önként átengedett «Ge\vere», mely formális legitimatiót ad jogi dispositiókra. A «Hand wahre Hand» jogelv átment a különféle statútumokba, Stadt- és Landrechtekbe.7) Ezen két ellentétes jogelv, a germán «Hand wahre Hand» és a római «nemo potest plus iuris transferre, quam ipse habuit» küzd tehát egymással. Az ujabb törvényhozások hol az egyiket, hol a másikat adoptálták, de mindkettőt praktikabilitás okából annyira módosították és gyöngítették, hogy gyakorlatilag igen közeledtek egymáshoz, különösen kisebb-nagyobb terjedelmű megváltási és kártérítési igények megállapítása által jótékonyan enyhítették a tulajdonos és a jóhiszemű szerző közti rideg érdekellentétet.*) Ami felvett példánkban a bérletre áll, áll a német polgári törvénykönyv 869. §-ában (Tervezet: 532. §.) szabályozott birtokközvetités összes eseteire, ellenben nem áll a birtokszolgákra. (N. polg. tkv. 855. §. T. 510. §.)'). Ugyanis ezek a germán jog szerint «Gewere» nélkül szűkölködtek. «Darbten der (iewere». Ha tehát a kocsis urának lovát eladja, nem szerzi a jóhiszemű szerző a tulajdonjogot. A német polg. törvénykönyv 932 -935. §-aiban a «Hand muss Hand wahren* jogelv álláspontján áll. Azt főszabálynak felállítja 932. §-ában,u) sőt a «mit sime willen» kelléket is (látszólag) elejti. Látszólag mondom, mivel a 935. §-ban11) statuált kivételek szövegezése folytán a 932. §. implicite magában foglalja azt a rendelkezést, hogy a jóhiszemű szerző csak abban az esetben szerzi meg a tulajdonjogot, ha a dolog tulajdonos birtokából annak akaratával került ki, mivel minden más képzelhető eset a 935. §. első mondatának subsumptiója alá esik. (Folyt, köv.) A végrehajtási eljárásról szóló törvény hiányairól. Irta SZABÓ ALAJOS dr., csikszentmártoni kir. albiró. (Folytatás.)* A 72. $-hoz. A törvényes zálogjog hatálya ezen törvényszakasz szerint csakis a bér, illetve a haszonbér összegére terjed ki. Minthogy azonban ezeknek járulékai, tehát a kamatok és költségek a fődolog sorsában osztoznak s a tőkével egyenlő rangsorban méltán ki is elégíthetők, én ezen zálogjog hatályát a félévi bér, illetve az egy évi haszonbérösszeg járulékaira is kiüerjesztendőnek tartom. A 74. %-koz. A végrehajtásnál jelenvolt egyének az elidegenítés vagy szándékos megrongálás büntetőjogi következményeire nemcsak rigyelmeztetendők, de ezen figyelmeztetés megtörténte jegyzőkönyvileg is kitüntetendő, mert annak közokiratból való konstatálása, hogy a figyelmeztetés megtörtént, büntetőjogi szempontból az eljárás eredményére jelentékeny befolyással bírhat. A 97. §-hoz. Ezen törvényszakasz többek között azt is kimondja, hogy az igénylő igazolással nem élhet (tehát a végrehajtató, mint alperes mulasztását igazolhatja). Bár kívánatos, hogy a végrehajtási cselekvények gyors egymásutánban kövessék egymást s minden az eljárás befejezését késleltető körülmények figyelmen kivül hagyassanak : mindazonáltal megfontolandónak tartom azt, hogy pl. oly előállható akadályok ne vétessenek figyelembe, melyek a felet a jogos igényének érvényesítésére képtelenné teszik. Éppen ezért az igényperben méltánytalannak tartom az igazolás kizárását s főleg méltánytalan dolog attól az igénylőt megfosztani, amikor a másik fél az igazolási jogkör gyakorlatában meghagyatik. Szerintem azon igénylő, kinek igénye alapos, pervesztesnek — ') Lüb. R. III. Tit. 2. Art. 2. und Tit. 8. Art. 17. ; Hamb. Stadtr. II. Tit. 2. Art. 7. und Tit. 8. Art. 8. ; Rostocker Stadtr. III. Tit. 2. Art. 1-4; Kulm R. III. Tit. 5. Kap. I. und IV. Tit. 2. Kap. (L. a ném. polg. törvénykönyv indokolása Motive III köt. 312 1.). 9) Részletezésbe e helyütt cikkem struktúrájának megbontása nélkül nem bocsátkozhatom. De az tanulmányom körén kivül is esik. Itt elegendő az Indokolás II. köt. 320. és köv. különösen a III. köt. 341. és köv. lapjaira utalnom. 9) L. ('Közvetett és szo!gabirtok» c. cikkemet. Jog 1904. és 1905. ('vfolyam. *) Előző közlemény az 5. számban. V