A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 7. szám - A magyar polgári törvénykönyv tervezetének 629-632. §-ai

50 denben tcntartja s kiegészíti ezt azon esettel, «ha az ügyvéd a képviseletről lemond». Ezen szövegben az a) pontot tartom, a tervezet 65. §-ának általam javasolt szövegezésére tekintettel, akként kiegészitendőnek, hogy «az ügy fel ténykedése akkor sem szolgálhat a díjmérséklésének alapjául, ha ez a szerződé harmadik személyre nézve véletlen eseménykent jelentkezik is.» Ezen intézkedést azért tartom szükségesnek, mert a fentebb felhozott példa szerint megtöiténhetik, hogy az ügyvéd a harmadik személylyel kötött dijlevél aláirása után az ügyfél érdekében igen fontos és ránézve kiszámíthatatlan haszonnal járó ténykedést végez, s amidőn a fél és a dijat igérő harmadik személy ennek már hasznát látják, az ügyiéi megvonja az ügyvédtől a meghatalmazást anélkül, hogy az ügyvéd bizonyíthatná, hogy ez a vele szerződő harmadik személy tudtával, avagy egyenes akaratából történt. Ilyen esetben a szerződő harmadik személynek nagyon kapóra jön a tervezet 68. §-ának a) pontja,-s nagyon könnyen akadhat biró (amint hogy akadt is), aki ilyen esetben a kikötött dijat azon alapon lesz hajlandó mérsékelni, hogy a képviselet a szerződő félre nézve véletlenként jelentkező tény folytán szűnt meg. Ezért tartom szükségesnek a tervezet 68. §-ának a fenti értelemben való kiegészítését, amivel nézetem szerint csak az általános jogelveket érvényesitenők ezen kérdésben. Mert hiszen minden harmadik személy javára kötött szerződésnél elvként áll az, hogy azon harmadik személynek, akinek javára köttetett a szerződés, szerződésszegést megállapító ténye kihat a szerződő félre, annak következményei őt terhelik. A jutalomdíj mérsékelhetése kérdésében határozottan megfelelőbbnek tartom a Pollák-iéle tervezetet, amely a jutalom díj mérséklését csupán a 100. § ban meghatározott esetre szorítja. De ezen §. szövegezése előttem nem látszik teljesen világosnak és sajnálatomra a tervezet indokolásában sem találtam ezen § nak semmi parafrázisát. A tervezet 100. §-a következőleg szól: «ha a megállapodás meghatározott összegre szólt, az átvállalt ügy eredményében beálló csökkenés a dijmegállapodás szerint meghatározott összeg aránylagos leszállítását vonja maga után.» Ebben a szövegezésben mindenekelőtt magyarázatra szorul ez a kifejezés : «ha a megállapodás meghatározott összegre szólt.» Kérdéses lehet ugyanis, mit akar a szöveg a ((meghatározott összeg-) alatt érteni? A megbízás-tárgya összegét é, vagy pedig az ügyvédi dij összegét? Mert lehetséges, hogy valaki például megbízást ad egy 10,000 K.-ás ügyben és ezen összeg megnyerése esetére bizonyos fix összegű jutalomdijat igér az ügyvédnek. Érthető tehát a tervezet intézkedése akként, hogy ha például csak 5,0C0 K. vagy 6,000 K., szóval kisebb összeg erejéig lesz a megbízó pernyertes, azon esetben a dij mérséklésének van helye. Ha a tervezet így érti emiitett intézkedését, akkor azt elvileg helyesnek kell elismernünk. De különösen az előző 99. §-ra tekintettel, amely szerint a jutalomdíj a pertárgy értékének arányában is meghatározható, tehát nem fix összegben, a 100. §. emiitett intézkedése ennek ellentéteképpen ugy is érthető, hogy ha a jutalomdíj fix összegben határoztatik meg, ezen esetben mindig helye lehetne a jutalomdíj mérséklésének «az ügy eredményében beálló csökkenése címén. Ez nézetem szerint már nem helyes és méltányos intézkedés, mert ezen az alapon vége nem volna a kikötött dij mérsékléséért folyó pereknek. Hiszen ezen szövegezés szerint ha a fél például egy 10,000 koronás perben csak 9.900 korona erejéig lenne pernyertes, avagy ha csak egy fillérrel is kisebb összeget ítélne meg részére a bíróság, mint amennyit követelt, már módjában állana az ügyvédet megbosszantani, s megint ki volna szolgáltatva az ügyvéd a biróság'«jóindulatának». Hogy pedig ez sem jogos, sem méltányos, arról fölösleges bővebben szólanunk, aminthogy kétségtelen az is, hogy az ügyvéd ilyen esetben, bár az ügy eredményében csökkenés állott is be, az egész jutalomdijra rászolgált s az őt a feltétlen igéret folytán meg is illeti. Ha pedig a megbízó érdekét kívánja a törvény védelmezni, erre elegendő, ha ezen intézkedés az első értelmezésnek megfelelő szövegezést nyer. Eszerint a fél érdeke is védelemre talál s az ügyvéd sem lesz kiszolgáltatva felesleges boszantásoknak, mert a félnek mindig módjában álland a jutalomdijat akár a megnyerendő összeg arányában kikötni, akár pedig a meghatározott eredmény elérése esetére kötelezni, s ha azután ezt elérnie nem sikerül, beáll a mérséklés esete. Nézetem szerint tehát a 100. §. megfelelő szövegezése a k övetkező volna: <íHa az ügyfél meghatározott összegű díjfizetésére, bizonyos eredmény elérése esetére kötelezte magát, ezen előre meghatározott eredményben beálló csökkenés a d,j megállapodás szerint meghatározott összeg aránylagos leszallüasat vonja ma>ra után.n u Ezen intézkedést okadatolja azon körülmény is, hogy a fél nemcsak eredmény esetén, de eredménytelenség eseten is köteles az ügyvéd diját megfizetni s jogában áll az eredményre való tekintet nélkül egyezkedni az általa fizetendő díjra nézve. Már pedig a mostani szövegezés szerint helyet lóghatna olyan értelmezés is, hogy ilyen esetben az ügyvéd dija esetleg a minimumra redukálódnék, dacára annak, hogy a fél felcetlenu. kotjlezte magát az előremegállapitott dij fizetésére. A Pollák-íé\e tervezet ezen eseten kivül nem szol a dij mérsékelhetéséről. De a jelenlegi ügyvédi rdtts. hasonló jellegű intézkedése körül kifejlődött joggyakorlat megmutatta,^ hogy ez még magában nem elegendő garancia az ügyvéd részére az esetleges kijátszások ellenében. Mert dacára annak, hogy az ü. rdtts 55. §-a a jutalomdíj mérséklését csak az abban irt két esetben engedi meg, mégis találkoztunk a gyakorlatban olyan irányzattal, amely ennek dacára is a mérséklés felé hajlott, különösen olyan esetben is, amidőn a fél részéről nyilvánvaló volt a kijátszási szándék; igy például, amidőn a fél azután, hogy az ügyvéddel megállapodásra jutott s az ügyvéd érdekében már jelentős eredményt ért el, anélkül azonban, hogy módjában állott volna minden ténykedését s különösen azok súlyát és jelentőségét perrendszerüleg bizonyítani, amidőn tehát az ügyiéi az elérendő eredményt már majdnem a zsebében érezte, a megbízást minden ok nélkül visszavonta s más ügyvédhez fordult, aki a tűzből már kikapart gesztenyét, most már természetesen olcsóbban segített neki elfogyasztani. S megtörtént ilyen esetben, hogy az ügyfélnek ezen merőben jogellenes eljárása birói részről honorálásra talált azon általános magánjogi elv ellenére is, hogy a szerződésszegő mindazt megtéríteni tartozik a vétlen félnek, amit ez elért volna, ha a szerződés kellőképpen teljesíttetik. Éppen erre való tekintetből, bár a Pollák-féle tervezet 100. §-ából, de különösen annak 105. §-ából s ennek megokolásából nyilvánvalónak látszik, hogy ha az eljárás megindítása után szűnik meg a megbízási viszony, a kikötött dij megfizetendő, mégis szükségesnek tartom, hogy a 100. g-nak a fentiek szerint módosított szövege kiegészitessék azzal, hogy vesén eseten kivül az egyességileg meghatározott dij leszállításának nincs helye.» A magyar polgári törvénykönyv tervezetének 629—632. §-ai. («Hand mnss Hand wahrenv.) Irta KLEIN EDE dr., ügyvéd Szcpsiben. «\Yo man teinen Glauben lassen hat, dórt muss man ihn suchen.» «A» a «B»-től kibérelt lovat eladja a jóhiszemű «C»nek. Kérdés, vindikálhatja-e a tulajdonos,: «B» lovát «C»-től? A classicus római jog szempontjából e kérdés valóságos quaestio domitiana. «Plus enim quam ridiculum est dubitare ...», mivel subi rem meam invenio, ibi vindico.» Más álláspontot foglal el a germán jog. Már a Sachsenspiegel-ben (II. 60.) olvassuk : «\velch man einem andern leihet oder setzet pferd oder eleit oder icheiner hande varnde habe,1) zu velcher vvis her die zu sinen gewcren let mit sime willen, werkouft si der, der si in geweren hat, oder versetzt her sie, oder verspielt her sie, oder wird sie ime verstolen oder abgeraubet, jene, die si verligen, oder versatzt hat, der en mac da nicheine vorderunge uf habén, ana uffe den, deme her sie leich oder versatzte.»2) Vagyis a rei vindicatio fenti példánkban «C» ellen ki van zárva. Kétséget sem tür, hogy e germán rendelkezés a forgalom biztosságát hatékony módon előmozdítja. De tévedés volna, ha az ősgermán jognak a tagadhatatlan üdvös joghatás céltudatos intendálását imputálnók. A rei vindicatio e korlátozása szorosan összefügg a «Ge\vere» tanával. A «Gewere» nem fedi congruenter a római dpossessio»-t.' A több mint merő factum. A «Gewere»-hez a «birtokon» felül jelentékeny dologjogi alkatrész tapad. Olyannyira, hogy a dologjog egyik válfajának tekinthetjük. A «Gewere» — mint már neve is elárulja — dologjog 1) Fahrende Habe, Fahrnis. 2) L. Gerber: System des deutschen Privatrechts 228. 1. 3) L. G i e r k e: Die Bedeutung des Fahrnisbesitzes für streitiges Recht nach dem bürgerlichen Gesetzbuch für das Deutsche Reich.