A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 7. szám - Ügyvédi dijakról

Huszonhatodik évfolyam Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 7. szám. Budapest, 1907. február 17. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ÍZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR CCTTÉBI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - ST1LLER MÓR c!r. ügyvédei;. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fél « ... 8 « Egész i 1G « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Ügyvédi dijakról. Irta Sebestyén Miklós dr., marosvásárhelyi ügyvéd. — A magyar polgári törvénykönyv tervezetének 629—632. §-ai. Irta Klein Ede dr., szepsi ügyvéd. — A végrehajtási eljárásról szóló törvény hiányai. Irta Szabó Alajos dr., csikszentmártoni kir. albiró. — Az örökösödési eljárás köréből. Irta K. Fejér Vilmos, kir. közj. jel. Temesváron. — A büntetés végrehajtási individualisatiója. Irta Lévai Tibor dr., Budapest. — Belföld (Az ügyvédi kamara az igazságügyminiszternél. — A büntető novella. — A Magyar Jogászegylet pályatételei.) — Külföld (A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban.) — Nyilt kérdések és feleletek (Az ipartörvény köréből. Kérdés. Irta Szita Bertalan dr. szepesszombati ügyvéd). — Vegyes. MELLÉKLET: Jegesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Ügyvédi dijakról. Irta SEBESTYÉN MIKLÓS dr., marosvásárhelyi ügyvéd. A sajtóban ugy, mint ügyvédgyüléseken, ez a kérdés képezi időtlen idők óta az ügyvédségnek egyik legtöbbször felpanaszolt baját s méltán. Mert itt áll előttünk legszembetűnőbben azon sokszor hangoztatott igazság, hogy az ügyvéd egyaránt mostoha gyermeke nemcsak a törvényhozásnak, de az igazságszolgáltatásnak is. Éppen ezért örömmel kell üdvözölnünk az igazságügyminisztérium részéről most közzétett Nagy Dezső és Pollak Illés féle ügyvédi rendtartási tervezeteket, s különösen ez utóbbit, amely az ügyvéd anyagi boldogulhatásának feltételeit intézményes garanciákkal igyekszik megvalósítani. De éppen azért, mert a mai állapotból következtetve, még nagyon sok idő telhetik el addig, amig minden biró olyan magaslatra emelkedik, ahonnét az ügyvéd boldogulását, mint egyik pályatársa sikerét csak benső örömmel s nem féltékenységgel tekintse, — amig tehát az ügyvéd annak lesz kitéve, hogy munkáját a biró lebecsüli, hogy követelését már eleve a fél kizsákmányolásának, szóval jogtalannak, — mert munkáját improduktívnak tekinti, addig jogosult a kívánság, hogy a törvényhozás, ha már az ügyvédi kar érdekéért valamit tenni kiván, lehetőleg ne végezzen félmunkát, de olyan törvényt adjon a biró kezébe, amelylyel akarva se árthasson az ügyvédnek. Ebből a szempontból nézve a két tervezetet, a sok üdvös intézkedés mellett is hiányosnak tűnik fel mindkettő. Kétségtelen u. i., hogy az u. n. bíróilag megállapítandó költségek tekintetében a dolog természeténél fogva az ügyvéd mindig ki lesz szolgáltatva a biróság úgynevezett «jóindulatának», amely majd gondolkodik arról, hogy a fák ne nőjjenek az égbe (lásd a 8— 10 koronás kúriai megállapításokat). Éppen ezért szükséges, hogy respektáltassék a minden egyén legsajátabb jogát képező szerződési szabadság az ügyvédi dijak tekintetében is, — és szükséges, hogy itt is érvényesüljön azon általános jogelv: «contractus contrahentibus legem ponitw — s ennek azon szükségszerű folyománya, hogy a szerződést senki sem szegheti meg büntetlenül. Ebből a szempontból a Pollák-íéle tervezet feltétlenül megfelelőbb a Nagy Dezsőénél. A Nagy-íéle tervezet 65. §-ában tárgyalja az ügyvédi dijak kérdését. Ezen szószerint megegyez a jelenlegi ü. rdtts. 54. §-ával, éppen azért ugyanazon szabatossági hibákban szenved, mint ez. így mindenekelőtt nem megfelelő azon intézkedés, amely szerint az ügyvéd kiadásának megtérítésén felül illő jutalomdijat követelhet «az általa képviselt féltől*. Ezen szöveg szerint csupán meghatalmazási szerződésből kifolyólag követelhetne ar. ügyvéd dijat, holott kétségtelen, hogy ugy a törvény, mint a tervezet nemcsak azon esetre kívánja az ügyvédet dijaztatni, amidőn a megbízó nevében jár el, hanem akkor is, ha csak megbízási szerződés alapján ténykedik, Lapunk mai száma igy például peren kívüli ténykedéseiért is, amidőn ugyan a bírónak tesz szolgálatot, de nem képviseli őt, mert ha például az ügyvéd valaki részére egy szerződést készít, nem képviseli őt a szó helyes értelmében, mert hiszen ha képviselné, meg is köthetné a szerződést — de azért kétségtelen, hogy ezen szerződésért az ügyvédet díjazás illeti meg, s ezen diját követelheti ezen esetben megbízójától, de nem «az általa képviselt féltől», amilyen itt nem létezik. De a bírói «jóindulat» (?!) kérdésessé teheti a törvény és ezen tervezet szövegezése alapján azt is, vajon harmadik személytől követelhet-e az ügyvéd jutalomdijat. Vagyis előfordulhat azon eset, hogy nem a perbeli felek valamelyike, de harmadik személy ígér az ügyvédnek az ügyfél érdekében teljesítendő ténykedéséért jutalomdijat. Mindenki előtt természetesnek tetszik ugyan, hogy ezen dijlcvélből, amely természete szerint nem más, mint harmadik személy javára kötött megbízási szerződés, eredő jogait az ügyvéd az ü. rdtts. 54. §-a, illetve ezen tervezet 65. §-a alapján a szerződő féllel szemben éppen ugy érvényesítheti, mintha magával az ügyféllel szerződött volna. Ámde éppen arra való az a sokszor említett bírói eejóindulat», hogy a törvény esetleges hézagát rögtön meglássa s felhasználja, ha arról van szó, hogy az ügyvéd munkájáért a szokásos 8 — 10 K.-t meghaladó összeget kaphatna. S tényleg előfordult a gyakorlatban, hogy akkor, amikor a dijlevelet aláirt harmadik személy, perfid alperestől csak kitelhető, minden módon igyekezett az ügyvédet kijátszani, — akadt biró (igaz, hogy egyedül maradt, ezen «különvéleményével))), aki azt mondta ki, hogy a harmadik személylyel az ügyvédi jutalomdíjra vonatkozólag kötött dijlevél nem esik az ü. rdtts. 54. §-a alá, s igy arra nem vonatkoztatható az ü. rdtts. 55. §-a, hanem az általános magánjogi szabályok irányadók. Éppen ezért szükséges az ilyen bírói «különvélemény» nek elejét venni. Evégből, a modern jogfejlődés kívánalmainak megfelelőleg, különbség lévén teendő megbízás és meghatalmazás közt, a tervezet 65. §-a nézetem szerint helyesen igy volna szövegezhető. «Az ügyvéd a reábízott ügyben tett pénzbeli kiadásainak, ugy időveszteségének megtérítésén felül illő jutalomdijat s mindezeknek aránylagos előlegekkel való fedezését követelheti megbízójától*. «A jutalomdíj és az idővesztés kárpótlása tárgyában az ügyvéd az ügyféllel, s ennek érdekében harmadik személyivel is szabadon egyezkedhetik*. Ezen intézkedés szükségességét a gyakorlati élet igazolja. Mert igen gyakran előfordul, különösen például bűnügyekben, hogy az ügyvéd nem a főbenjáró büncselekménynyel vádolt vádlottól, aki már előzetes letartóztatásban, vagy vizsgálati fogságban van. kapja először a megbízást, hanem harmadik személytől, akinek a vádlott sorsa szivén fekszik, de aki azért nem tartozik azon személyek közé, akik a vádlott részére védőt választhatnak, ezzel is szerződik dija tekintetében, ami ethikailag is helyesebb, mint különösen a vizsgálati fogság első idejében, határozottan súlyos nyomás alatt álló vádlottal való egyezkedés. Nos, ilyen és ehhez hasonló esetekben, azt hiszem, semmiféle ráció sem szól amellett, hogy az ügyvédnek igy megállapított követelése ne részesüljön mindazon kedvezményekben, amelyeket a törvény az ügyéd dijai számára biztosit. Ezen kérdés tekintetébtn a Pollák-íéle tervezet ugyanezen felsorolt hiányokban szenved. Igy a tervezet 98. §-a: «az ügyvéd ügyfelével a jutalomdíj és bármely járandóságai tárgyában szabadon megállapodhatik», bár szabatosabb, mint a Nagy-íéle tervezetben használt «általa képviselt fél» megjelölés, mindazonáltal itt- is kétség merülhet fel. a harmadik személylyel való egyezkedés kérdésében; éppen azért a Nagy-íéle tervezethez ajánlott helyesbített szöveget itt is megfelelőnek tartom. A kikötött jutaloindij mérséklése tárgyában a Nagy-íéle tervezet az ü. rdtts. 55. §-ának intézkedéseit 68. §-ában min12 oldalra terjed.