A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 52. szám - Impressióim a pécsi első országos rabsegélyző-kongresszusról

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 52. számához. Budapest, 1907, december 28. Köztörvényi ügyekben. Az 1874: XVIII t.c.-nek a joghasonszerüség alapján bányalégrobbanás alkalmával bekövetkezett balesetnél is irányadónak vehető 2 §-a szerint kártérítéshez csak maga a sérült, annak halála esetében pedig csak azok tarthatvan igényt, akiknek eltartására a baleset folytán elhalt egyén törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva kötelezve volt: a bányatulajdonos nem tartozik kártérítéssel azon vagyoni előnyökre nézve, melyekhez a kártérítést kérő a baleset folytán életét vesztett fiának kötelezettség nélküli önkéntes adományhoz jutott. A lugosi kir. törvényszék (1906; január il. 13,378/905. sz. a.) felperest keresetével elutasítja. Indokuk : Felperes keresetét a következő alapon indítja Az alperes tulajdonát képező Széchényi-aknában 1880. dee. 18-án történt bányalégrobbanás alkalmával felperes 20 éves József fia is odaveszett. v Ez a fiu az ő és 2 leánya eltartásához hozzájárult, amennyiben havi 51 K.-át kitett keresményét velők megosztotta olykép, hogy velők egy kenyéren élvén, keresményét a közös háztartás költségeire fordította. Ez a hozzájárulás pedig havi 38 K.-ra, vagy tőkésítve 8,000 K.-ra teendő azért, mert felperes és 2 leánya eltartására legalább is havi 80 K. szükséges, felperes pedig alperes szolgáinak s munkásainak társládájából csakis havi 42 K. nyugbért huz, mihez képest a szerencsétlenség által havi- 38 K. tartási összegtől fosztatott meg. Mivel pedig a szerencsétlenség alperes többrendü mulasztásából következett be, ugyanő felperesnek a most kitett összeget megtéríteni tartozik. Felperes keresete azonban jogos alappal nem bir. Az 1874: XVIII. t.-c. 2. § 2. pontja értelmében ugyanis, mely törvényhely hasonszerüségnél fogva a jelen eset elbírálásánál is irányadónak veendő, a felperes által érvényesített jogalapon csakis azok léphetnek fel keresettel, kiknek eltartására az elhalt egyén törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva kötelezve volt; felperes elhalt fia pedig őt azon esetben sem lett volna köteles eltartani, ha tényleg havi 34 K.-át keresett volna, amennyiben joggyakorlatunk szerint a gyermek csak teljesen vagyontalan és keresetképtelen szüleit köteles eltartani, felperes pedig nem is állítja, hogy keresetképtelen, hanem saját beismerése szerint oly nyugbért huz, mely társadalmi állásánál fogva majdnem maga is elegendő eltartása költségeire. Ezek folyományakép s mert az idézett jogszabálynál fogva az a körülmény, hogy felperes fia vele keresményét önszántából megosztotta, alperessel szemben valóság esetén sem állapítaná meg kártérítési kötelezettségét és pedig annál kevésbbé, mert felperes nem is állítja, hogy fia vele szemben kötelezettséget vállalt volna : a kér: bizonyítási eljárás mellőzése mellett felperest keresetével elutasítani kellett. A temesvári kir. Ítélőtábla (1900. április 23. 702/906.) Az elsőbiróság Ítéletét hatályon kivül helyezve, felperest kereshetőségi jog hiánya miatt a keresetével elutasithatónak nem találja, s az elsőbiróságot érdemi határozathozatalra utasítja stb. A m. kir. Kúria (1907. június 20. 7,417 906. sz. a. IV. p. t.) A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben indokaiból és azért, mert az 1874 : XVIII. t.-c-nek a joghasonszerüség alapjánjelen esetben is irányadónak vehető' 2. §-a szerint kártérítéshez csak maga a sérült, annak halála esetében pedig csak azok tarthatván igényt, akiknek eltartása a baleset folytán elhalt egyén törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva kötelezve volt: az alperes nem tartozik kártérítéssel azon vagyoni előnyökre nézve, melyekhez a felperes a baleset folytán életét vesztett fiának kötelezettség nélküli, önkénytes adománya után jutott. Nem zárható ki, hogy a tartásra szoruló szülő az 1874 : XVIII. t e 2. §-ának 2. pontja alapján a vaspálya ellen akkor is felléphessen, ha az a feltétel, melytől a gyermek tartási kötelezettsége teljesítésének beállta függ, csak azon vasúti baleset után következik is be, mely fiának halálát okozta. A budapesti kir. tábla (1906. április 9. 11,907/905.) Az elsőbiróság elutasító ítéletét helybenhagyja. Indokok: Nem zárható ugyan ki, hogy a tartásra szoruló szülő az 1874: XVIII. t.-c. 2. §-ának l.p. alapján a vaspálya ellen akkor is felléphessen, ha az a feltétel, melytől a gyermek tartási kötelezettsége teljesitésének beállta függ, csak azután a vasúti baleset után következik is be, mely fiának halálát okozta, mert a szülő ezen esetben is a vasúti baleset folytán esik el a tartástól, a törvény pedig a vaspálya felelősségét nem korlátozza arra az esetre, ha a tartási kötelezettség már a vasúti baleset előtt esedékessé vált: mindamellett a kir. tábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyta ; mert a gyermek csak teljesen vagyontalan és keresetképtelen szülőjét köteles eltartani. Minthogy pedig felperes nem is állította, hogy ő teljesen keresetképtelen, azt pedig beismerte, hogy évi 532 K. nyugdija van, mely összeg az ö egyszerű életviszonyaihoz képest tartására e helyütt is elégségesnek találtatott: az elsőbiróság helyesen mondotta ki, hogy felperes most nincs oly helyzetben, hogy fiától, ha ez életben maradt volna, tartást követelhetne; anélkül pedig tartási költséget a vaspályavállalattól nem igényeíhöt. A kir. Kúria (15107 június 25. 5,880,5)06. sz. a. ÍV. p. t.) A másodbiróság ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyja. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A foglaló kétszerese azt, aki a foglalót adta, a foglaló után igényelhető kamat követelésére nézve is kártalanítja. A m. kir. Kúria (1907 szept. 26-án 385 1906. váltó sz. a.) S. S. ügyvéd által kép. < B. E. és fia> cég felperesnek, B. Gy> dr. ügyvéd által képv. -B. S. és fia» cég I. r. és B. A. ügyvéd által képv. D. L. Il-od r. alperesek ellen 2,000 K. tőke és jár. iránti ügyében következőleg ítéli : A kir. Kúria mindkét alsóbbfoku bíróság ítéletét részben megváltoztatja akként, hogy az alpereseket végrehajtás terhével és egyetemlegesen kötelezi, hogy a felperesnek 15 nap alatt 1,000 K. tőkét, ezután 1895. november 18-tól számítandó 5° 0-os kamatot fizessenek. Keresetének ezt az összegét meghaladó részével a felperest elutasítja és a perköltséget a felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: A keresethez , A) alatt csatolt kötlevélben, a felperes vevő által az elsőrendű alperes eladónak adott 500 frtot maguk a szerződő felek sem nevezték foglalónak, hanem azt «a kötés számlájára teljesített fizetésnek* (a conto dieses Schlusses) minősítették. Minthogy ekként a kérdéses 50 frtnak a rendeltetése magában a kötlevélben és pedig akként határoztatott meg, hogy ez a vevő által a kötlevélben foglalt ügyletre teljesített fizetésnek tekintessék; minthogy a kötlevélben foglalt kötés számláján a vevő mással mint vételárral megterhelhető nem volt, ny ilvánvaló, hogy erre a számlára a szerződés megkötésekor előre fizetett összeg csakis vételárelőlegnek tekinthető. Az A) alatti kötlevélben nyugtatott 500 frt. tehát, mely foglalónak nem tekinthető, az alperesek a K, T. '277. tj-a alapján kétszeresen viszszaadni még abban az esetben sem tartozik, ha a szerződés az ő vétkességük miatt nem volt teljesíthető. Minthogy azonban az A) alatti kötlevél szerint a II. r. alperesnek átadott 500 frt kétszerese iránt indított keresetben a kapott 500 frt visszaadása iránti kérelem is benn foglaltatik. Minthogy a másodbiróság Ítéletében ide vonatkozóan felhozott és a kir Kúria által is elfogadott indokok szerint a szerződés éppen alperesek szerződésszegése következtében nem ment teljesedésbe és igy alperesek a gyapjú ellenértéke fejében felvett 500 frtot minden törvényes jogalap nélkül vissza nem tarthatják, ennélfogva az alperesek az előre felvett vételárrészlet visszafizetésére kötelezendők voltak. Ez a kötelezettség pedig, — a másodbiróság ítéletében ide vonatkozóan felhozott és a m, kir. Kúria által is elfogadott indokok alapján, — mindkét alperest egyetemlegesen terheli és nem fogadható el e részben alpereseknek az a védekezése, hogy ők ezzel az összeggel felperest már megkínálták s felperes azt el nem fogadván, részére bírói letétbe helyezték, mert az 1898. tp. VI 8 30. számú kérvény tartalma szerint másodrendű alperes a letétbe helyezett összeget felperesnek csak az A) alatti kötlevélben foglalt ügyletből támasztható összes követelésének végkielégítésül kérte kiutalni, amit ily feltétel mellett felperes elfogadni nem tartozott és igy ez a letét fizetés joghatályával nem bir. De alperesek nemcsak a vételárelőleget, hanem annak a pénz felvételétől számitandó törvényes késedelmi kamatait is kötelesek megtéríteni: mert az ügylet az alperesek hibája miatt teljesedésbe nem menvén, az alperesek a felperes pénzét jogalap nélkül élvezték. Nem gátolja a kamatok megítélését az a körülmény sem, hogy a felperes a foglaló kétszerese címén igényelt 2.000 K. után csak a keresel beadásától kérte a törvényes késedelmi kamat megitéletét: mert a foglaló kétszerese azt, aki a foglalót adta, a foglaló igényelhető kamat követelésére nézve is kártalanítja ; és mert e szerint a foglaló kétszerese iránt előterjesztett kérelemben a foglaló után igényelhető törvényes késedelmi kamat megítélése iránti kérelem is benn foglaltatik.