A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 52. szám - Impressióim a pécsi első országos rabsegélyző-kongresszusról

206 A JOG A váltótörvénynek az elévülés kezdőpontját, tartamát, megmegszakitását és nyugvását szabályozó rendelkezései (84 — 87. és 89. § a felek eltérő rendelkezéseinek tért nem engednek, tehát kényszeritő jellegűek. A befejezett elévülésről való lemondást ellenben a váltótörvény ki nem zárja, amennyiben a 88. £ ugy rendelkezik, hogy az elévülés hivatalból figyelembe nem vétetik. A szegedi kir. ítélőtábla (1906. évi május hó 23-án 2,406. P. sz. alatt) következő Uéletet hozott: Az elsőbiróság ítéletének a felperest keresetével részben elutasító nem felebbezett része érintetlen marad, felebbezett többi része pedig megváltoztattató és a 4,590/906. sz. sommás végzés alperesre vonatkozó, s az elsőbiróság Ítélete által hatályban tartott részének is hatályon kivül helyezése mellett, a felperes keresetének 800 K. tőkére, ennek kamatára, az óvási költségre Vs0/o váltódijra és a perköltségre vonatkozó részével is elutasittatik, s végrehajtás terhével köteleztetik, hogy az aiperesnek 11 K. 95 fil.l. per és :il K. 75 till. felebbezési költséget 3 nap alatt fizessen. Indokok : Tekintettel arra, hogy a kereseti váltóra vonatkozó óvás a keresethez B. alatt csatolt óváslcvél bizonysága szerint 1905. évi május 2-án lett felvéve, a váltót érvényesítő 4,59) 1906. számú kereset pedig 1906. évi március 2-án — tehát az óvásfelvétel napjától számított 10 hó múlva adatott be a felperes, mint a kereseti váltó birtokosa által, — tekintettel arra, hogy az alperes a Baján, tehát Európában fizetendő kereseti váltón mint kibocsátó szerepel — tehát a felperesnek mint váltóbirtokosnak a kereseti váltón alapuló viszkereseti igénye az alperes ellen a vt. 85 f. értelmében nyilván elévült: az alperes elévülési kifogásának helyet adni, ez alapon felperest az elsőbiróság ítéletének megfelelő megváltoztatása mellett keresetével egészben elutasítani, s mint teljesen pervesztes felet a prtrts. 251. §-a alapján a per és az ezzel egy tekintet alá eső fellebbezési költségeknek viselésére kötelezni kellett. Az elévülési kifogás elbírálásánál nem bírt fontossággal az a felperes által felhozott ténykörülmény, mely szerint a felperessel szemben alperes a C. alatti okiratban lemondott az elévülési kifogás érvényesithetésére vonatkozó jogáról, mert az ilyen lemondás tekintettel arra, hogy a törvénynek az elévülésre vonatkozó szabályai feltétlenek, a mennyiben sem az elévülést kizárni, sem annak törvényes tartamát meghosszabbítani, vagy kezdetét megváltoztazni nem lehet, érvénytelen lévén, nem bír joghatályával. A m. kir. Kúria (1907. szept. 18-án 863. V. sz. alatt) következő ítéletet hozott: A m. kir Kúria a másodbitóság ítéletét helybenhagyja. Indokok : A váltótörvénynek az elévülés kezdőpontját, tartamát, megszakítását és nyugvását szabályzó rendelkezései (84—87. és 89 §.) a felek eltérő megegyezésének tért nem engednek, tehát kényszeritő jellegűek, amiből következik, hogy a váltójogi elévülést jogügylet által előzetesen kizárni, vagy annak tartamát az elévülési idő letelte előtt kelt szerződéssel meghosszabbítani nem lehet. A befejezett elévülésről való lemondás} ellenben a váltótörvény ki nem zárja. A 88. §-nak az a rendelkezése ugyanis, hogy az elévülés hivatalból figyelembe nem vétetik, a befejezett elévülés érvényesítését a váltókötelezett akaratára bízza. Az elévülésről való utólagos lemondást magában foglaló jogügylet tehát joghatályos. Ehhez képest a felperes részéről (". alatt csatolt kölcsönös nyilatkozatnak az a része, mely szerint alperes váltókibocsátó a váltó elévülése iránti kifogásáról visszavonhatlanul lemondott, amennyiben a lemondás a kereseti váltó óvatolása napjától az 1905. évi május 2-tól számított három hónapon tul, az 1905. évi augusztus hó 14-én történt, a már lejárt elévülés, illetve a lemondási nyilatkozat keltét megelőző időre szintén joghatályosan tétetett. Ennek dacára a másodbiróság ítéletét helyben kellett hagyni, mert a lemondás napjával a lemondó váltókötelezettel szemben uj váltójogi elévülési idő vette kezdetét, amelyről a fenntebbiek értelmében előzetesen lemondani, vagy annak tartamát szerződéssel meghosszabbítani szintén nem lehetett, az ujabb elévülési határidő kezdetétől az 1905. évi aug. 14-től pedig a kereset beadásáig, vagyis az 1906. évi márc. 2-ig az elévülési határidő ismét lejárt, felperes pedig a perben nem bizonyította, hogy ezen ujabb elévülési határidő lejárta után alperes a váltóelévülési kifogásról ujabban is lemondott volna, s ehhez képest a másodbiróság az elévülés indokából helyesen utasította el felperest keresetével, s mint pervesztes helyesen kötelezte a perköltség viselésére is. A közadós cég egész árutárát azzal a kikötéssel adta át a vevőnek, hogy ez a kialkudott vételárból a közadős cég hitelezőit elégítse ki. A vevő tehát a hitelezők részére a közadós megbízásából teljesítette a fizetéseket, ennélfogva a fizetések a közadós jogcselekményeiként jelentkeznek, amelyek a csődtörvény 27. g ában megkívánt előfeltételek fenforgása esetén megtámadhatok. (A m kir. Kúria 1907. október 30. 1,330/906. sz. a. IV. p. t. A nyugta kiállításával járó illetéket ellenkező megállapodás hiányában az adós tartozik viselni. (A m. kir Kúria 1907 szept. 5. 857 906. sz. a.) Egy köszénbányavállalat kötelezte magát arra hogy eev gyan vállalat egész szénszükségletét fedezi és pedig egyik saját aknája jelöltetett meg, mint, amelyből a szállítás történni foe Azon banyában üzemzavar állván be, eladó a teljesítés lehetetlenséget vitatta, mert egyedileg meghatározott dolog képezte az ügy. M tartrvát A tőzsdebiróság kimondotta, hogy ezen esetben a véte tárgya helyettesíthető faji áru volt, mert az aknának megJelölése csupán a szén minőségének meghatározásául szolgai es jeiuicac rn ezen árunak a kereskedelmi forgalom szemnontiából fajbeli helyettesíthető jellegét, mert a gazdasági felfogás a Szénnél föle** csak a minőség tekintetében tesz különbséget, emellett a származás jelentőséggel alig bírván. Annak meghatározásánál vájjon egy bizonyos szerződéses viszonyban a szerződés társvát képező áru fajilag vagy egyedileg meghatározott dolognak tekinthető-e irányadó végelemezésben a vevő szándéka. Vevő pedig arra helyezett súlyt, hogy bizonyos calonatartalniu szen-t kapjon és gyárának egész szükségletet fedezze. Ha eladó szállítási kötelezettségét bármi irányban korlátozni kívánta, tartozott volna ennek a szerződésben kifejezést adni. (TözsdebirósáK 1907. október 31. 2,308/907. sz. a.) A váltótörvény a birtokosnak nem teszi kötelességévé, hogy az elfogadónak előtte esetleg tudvalevő, de magából a váltóból ki nem tünö lakását az óvatolo személyivel közölje, hanem a váltótörvény 102 §. 2. bekezdése szerint ily esetben magának az óvatoló személynek feladata az óvatolandó lakását kipuhatolni és csak akkor tekinthető igazoltnak, hogy az óvatolandó személy üzleti helyisége vagy ennek hiányában lakása kipuhatolható nem volt, ha az óvatoló személy részéről eziránt történt tudakozódás a helybeli rendőri hivatalnál, illetve községi elöljáróságnál sikertelen maradt s ez a körülmény magában az óvás ban ki van tüntetve. (A m. kir. Kúria 190/ november 7. 905/907. sz a. IV. p. t.) A váltótörvény 16. §-a. a váltóhitelező jogainak nem a váltóra vezetett, hanem külön okiratba foglalt engedménynyel való átruházását nem zárja ki Abból, hogy az engedményes a váltót megsemmisítette, nem következik hogy ezáltal követelése teljesen megszűnt, hanem csak az, hogy a váltó alapját képező köztörvényi jogügyletből származó követelésnél nagyobbat nem érvényesíthet, és hogy biztossá tartozik tenni az elfogadót az iránt, hogy a harmadik személy a váltót érvényesíteni nem fogja (A m. kir. Kúria 1907. november J3. V. 1,415/906. sz. a. IV p, t) Sommás végzésnek felperest elutasító rendelkezése Ítélet hatályával bírván, a másodbiróságnak olyan végzése ellen, amelylyel. az elsőbiróságnak a sommás végzés kibocsátását megtagadó végzése helybenhagyatik. a harmadbirósághoz további felfolyamodásnak helye van. (A ni. kir. Kúria 1907. október 3. 1,018/907. sz. a.) Bűnügyekben, Szabadalmi bitorlási ügyben a sértett indítványt tehet a bizonyítás felvétele iránt abban az esetben is, ha a vádat nem ő, hanem a kir. ügyészség képviseli. (B. P. 227. §. és 1895. XXXVII. t.-c. 21. §-a.) A m. kir. Kúria (1907. október 22-én 8,220 1907. Btö. sz. a. szabadalombitorlás kihágás miatt vádolt Sch. L. elleni bűnügyben) következő végzést hozott: A koronaügyészség perorvoslata részben alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a sértett indítványt tehet a bizonyítás felvétele iránt abban az esetben is, ha a vádat nem ő, hanem a kir. ügyészség képviseli, hogy továbbá a bírósági rendes szakértők alkalmazása csak a B. P. 227. §-ának 4. bekezdésében meghatározott okokból mellőzhető, hogy végül a birói szemléhez alkalmazott szakértők nevei a felekkel előzetesen közlendők. Megsértette tehát a törvényt a bpesti kir. büntetőjbiróság : 1. annyiban, amennyiben az 1905. évi március hó 27-én megtartott tárgyaláson \V. J. dr. sértett képviselőjétől a szakértők meghallgatása tárgyában előterjeszteni kivánt indítvány tételére való jogosultságot megtagadta, 2. annyiban, amennyiben 1905. évi április hó 15-én 1904. B. X. 1,646/13. sz. a. hozott végzésével a szakértői szemle foganatosításánál akalmazandó szakértőket rendelvén ki, a bírósági szakértők alkalmazását mellőzte a nélkül, hogy ezt az intézkedést indokolta volna, végül 3. annyiban, amennyiben a feleket a szakértői szemle foganatosítására kitűzött határnapról nem értesítette, sem a szakértők neveit a felekkel előzetesen nem közölte. Egyebekben a perorvoslat elutasittatik. Jelen határozat a felekre nézve nem bír hatálylyal. Indokok: W. J.-nek mint a «Fabrik explosionssicherer Gefásse in Salzkotten* cimü cég magyarországi képviselőjének, sértettnek feljelentése szerint S. L. bécsi gyáros olyan szerkezetű robbanásmentes edényeket állit elő és hoz forgalomba a szabadalom tulajdonosának beleegyezése nélkül, melyek a nevezett cég részere lajtstromozott szabadalmak tárgyát képezik, P. Ernő budapesti gyógyszerész és S. A. automobilkereskedő pedi^ az emiitett edények eladásával foglalkoznak. Ezen feljelentés folytán a bűnvádi eljárás S. L, P E. és S. A. ellen az 1895. évi XXXVII. t.-c. 49. fc-ában körülírt szabadalombitorlás kihágása miatt folyamatba tetetvén a sértett kérelmére a budapesti kir. büntető járásbíróság a - ?rgJ,alfS f'0," 1904 éví december hó 15-én szakértő közreműködésével foganatosított kutatás alkalmával a S. I által a m. k. technológiai iparmuzeumban rendezett .világítási kiállítás, csarnokában kiállított 26 darab robbanásmentes edényt (kamrát) kulon onzet alá vette. 3 Ezt követően W. J. dr., sértett a kir. járásbírósághoz intéBécsbk^ÖfakbóeíVÍn\á^\^jelen,tltte' h0^'' a bűnvádi eljárást a Becsben lakó S. A. helyett ennek bpesti képviselője S. B automo^rztw0éllen^ÍVánja^egÍn'ÍttatnÍ- ^ ügyészség. -egbSott, lásoaÍS.ÍV' márT hó 27"én első ízben megtartott tárgyaláson a vádat képviselte, az 1906. évi április hó 2-án megtartott