A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 52. szám - Impressióim a pécsi első országos rabsegélyző-kongresszusról

388 A JOG törvényes rendelkezések szerint s illetve a m-i kerületi munkásbiztositó pénztár alapszabályaiban és szabályzataiban meghatározott módon okmányolt számadások és nyilvántartások vezetendó'k, s az ezzel járó kezelési teendők ellátása végett, tartozik a vállalat saját költségén megfelelő kezelői személyzetet alkalmazni. A kezelési teendők ellátására szükséges iroda-felszerelési és fentartási költségek a vállalatot terhelik, mig a szükséges nyomtatványokat a kerületi munkásbiztositó pénztár bocsátja díjtalanul a vállalat rendelkezésére. 5. A be- és kijelentések a pénztárnál havonta eszközlendők, s ugyancsak havonta köteles a vállalat a pénztárral elszámolni. A vállalat a kerületi pénztárra nézve kötelező statisztikai adatszolgáltatás végett a szükséges összes adatokat a kerületi pénztár által meghatározott módon és időben köteles a pénztárnak beszolgáltatni. 6. Ha a pénzkészlet, illetőleg a tagjárulékokból befolyó összeg a segélyezési kiadások fedezésére elégtelennek bizonyulna, a vállalat köteles a hiányt a törvény 146. §-a alapján kamatnélküli kölcsönnel pótolni. 7. A felügyeletet és ellenőrzést az egész vonalon, annak M. vármegyén kivül fekvő részein is, a m—i kerületi munkásbiztositó pénztár gyakorolja, de a vállalat üzemének a m—i kerületi munkásbiztositó pénztár területén kivül eső részein, az illetékes kerületi munkásbiztositó pénztárak is gyakorolhatják saját területükre nézve a vállalat alkalmazottainak segélyezése és nyilvántartása tekintetében az őket törvény szerint megillető felügyeletet és ellenőrzést. 8. A vállalkozó köteles mindazokhoz a rendelkezésekhez alkalmazkodni, melyeket az állami munkásbiztositási hivatal a törvény 135. §-a alapján e rendelet pótlásakép bármikor megállapít. * Ha a biztosított, aki a törvény-, illetve alapszabályszerü segélyezést még nem vette teljesen igénybe, e segélyezés lejártától számított négy hét eltelte után esik ugyanabba a betegségbe vissza, e betegség a segélyezés szempontjából ujabb betegségnek tekintendő. (Á. Mb. H. 1907. szeptember 14-én 1004. sz.) * A bejelentést elmulasztó munkaadókkal szemben az 1907. évi XIX. t.-c. 20. §-a értelmében kell eljárni. A bejelentés elmulasztása esetén a pénztár a munkaadótól balesetből származó betegség esetén csak az első tíz hét alatt nyújtott segélyezési összegek megtérítését követelheti. (Á. Mb. H. 1907. szept. 4-én 652. sz. a.) * Balesetbiztosítási kötelezettség alá eső üzemek alkalmazottainak baleset esetén való törvényszerű segélyezése és kártalanítása szempontjából közömbös, hogy azok a pénztárnál szabályszerű módon be vannak-e jelentve vagy sem. Valamely vállalat balesetbiztosítási kötelezettségének az 1907. évi XIX. t.-c. 10. §-a alapján való eldöntéséig az illető vállalat alkalmazottai körében előforduló balesetek esetén a pénztárak törvényszerű módon eljárni kötelesek s a munkaadó kívánságára a nyújtandó kártalanítás mérve is megállapítandó s a kártalanítás folyósítandó. Ha később az illető vállalat alkalmazottai a törvény 10. §-a alapján balésetbiztositási kötelezettség alá nem esőknek mondatnak ki, a vállalat a nyújtott kártalanítások értékét a pénztárnak megtéríteni köteles. (Á. Mb. H. 1907. szept. 4-én 826. sz.) * Szabadalmi ügyvivői irodák alkalmazottai betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá esnek, ellenben balesetbiztosítási kötelezettség alá nem. (Á. Mb. H. 1907. szept. 5-én 879. sz.) * Sütőipari műhelyek balesetbiztosítási kötelelezettség alá nem esnek. (Á. Mb. H. 1907. szept. 6-án 742. sz.) * Ha a járulékok megállapítása alapszabály szerint az átlagos napibér alapján történik, e rendelkezés hatálya azokra is kiterjed, akiknek napibére a megállapított átlagos napibérosztályok legmagasabbikát is meghaladja. Ha a járulékok alapszabály szerint, az átlagos napibérek alapján fizettetnek, a segélyezés is az átlagos napibérek alapján történik. Ha a munkaadó alkalmalmazottjának betegség esetén nem lakást és teljes ellátást, hanem csak bizonyos természetbeni járandóságot nyújt, ugy a táppénz még a jogosítottnak beleegyezésével sem fizethető ki a munkaadónak. Ha a munkaadó alkalmazottjának betegség eseten lakást és teljes ellátást biztosit, az illető alkalmazott szabad elhatározásától függ, beelegyezik-e abba, hogy a táppénz a munkaadónak fizettessék ki. (A. Mb. H. 1907. szept. 6-án 821. sz ) * A biztosított pénztári tag az 19(17. évi XIX. t.-c. 51. §-ában megállapított legnagyobb mérvű segélyezést, illetve a törvény 50. §-ában megállapított mérven felüli segélyezést, addig is, mig az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár a törvény 51. §-a alapján e részben határozni fog, csak abban az esetben igényelheti, ba az illető pénztár érvényben levő alapszabályai ez irányban rendelkezéseket tartalmaznak. (Á. Mb. H. 1907. nov. 28-án 2,211. sz.) * Azok a munkaadók, akik rendszerint száznál több nem állandó munkást foglalkoztatnak, a bejelentést akkor is eszközölhetik havi befizetési jegyzékekkel, ha az ilyen alkalmazottak száma időnként a százat el sem éri. A havi befizetési jegyzékekkel való bejelentési jog alapját képező munkáslétszám megállapításánál a munkaadónak csak az ugyanazon kerületi pénztár területén fekvő egységes, illetőleg kapcsolatos üzemei vehetők számításba. (A. Mb. H. 1907 nov. 30-án 2,654. sz.) * Az üzlettulajdonos nő, üzletvezető minőségben alkalmazott férje után az 1907. évi XIX. t.-c. 50. §. 5. pontjában emiitett segélyezésre igénynyel nem bir. (Á. Mb. H. 1907 nov. 13-án 1,461 sz.) * A biztosított pénztári taggal egy háztartásban élő azon családtagok, akiknek önálló keresetük van, az idézett t.-cikk 50. §-nak 5. pontja értelmében való segélyezésre igénynyel nem birnak. Amennyiben az emiitett családtagok ugyancsak valamely betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá eső alkalmazásban állanak, feltéve, hogy fizetésük évenként kétezernégyszáz, illetve naponként nyolcz koronánál nem több, kötelezett tagjai az üzem helye szerint illetékes kerületi pénztárnak, s azok után a járulékok szintén fizetendők. (Á. Mb. H. 1907 nov.l3-án 1,543. sz.) Helyreigazítás. Fehér Manónak Az uj bányatörvényjavaslat kritikája cimü dolgozatának V. címében a következő sajtóhibákat igazítjuk helyre: 1. a 2. bekezdésben ^legtöbb gondot> helyett tlegföbb gondot*; 2. a 3. bekezdésben ^rendezésére* helyett *rendelkezésére* ; 3. a 4 bekezdésben «VI. és XT. fejezeteinek> helyett « V—XI. fejezeteinek*; 4. a 12. bekezdésben "rendezésénél* helyett 'rendelkezésénél* volt szedve. 5. A 19. bekezdésben a következő szöveg a helyes: «és különös suly fektetendő arra, hogy a műszaki altiszt sohase jelentkezzék mint a munkásokhoz tartozó, hanem inkább mint a tisztviselőkhöz számitható alkalmazott.* 6. A 21. bekezdésben kimaradt ez a szó: "kivételesen*. Rábízott pénz elköltése sikkasztás, ha vádlott azt sajátjából azonnal pótolni nem tudja. Sértett fél a korcsmában mulatván, attól való félelmében, hogy az egész pénzét elkölti, 50 koronát a vádlottnak átadott azon megbízással, hogy vádlott ezen összeget vegye őrizete alá. Vádlott a korcsmából eltávozván, egy másik korcsmába betért és ott a reábízott 50 koronát elmulatta. Vádlott a megtörtént feljelentés után az 50 koronát több részletben visszafizette és az elsőbirói tárgyalás alkalmával sértettnek már kára nem volt. Vádlott ennek alapján felmentését kérte, mert a pénz helyettesíthető dolog lévén, ő jogosítva volt a reábízott összeget elkölteni, ha sajátjából azt pótolni tudja. Azonban mindhárom biróság vádlott bűnösségét megállapította, mert a pótlás nem történt azonnal. (Kúria 1907. márc. 6. 2,225. sz. a.) A kihágás vádja alól való felmentést kimondó ítéletben a vádlott semmi irányban nem marasztalható, sem pedig valaminek tűrésére nem kötelezhető. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1906. évi 85,670. sz. határozata. A g—i járás főszolgabirája elsőfokú ítéletével S. Sámuelt az 1890. évi I. t.-c. 127. §-ába ütköző kihágás vádja alól felmentvén, arra kötelezte, hogy a községi közlekedési közúton felállított vermet 15 nap alatt eltávolítsa, az uttestet eredeti állapotba visszahelyezze és hogy eljárási költség fejében 40 K. 50. f.-t fizessen meg. Ezen elsőfokú ítélet másodfokú ítélettel helybenhagyatott. Marasztalt felebbezése következtében a szóban forgó ítéleteket felülbírálván, azokat — valamint az alapjokul szolgált eljárást — ezennel megsemmisítem. B. községet a jégverem helyének a korábbi állapotba való visszahelyezése iránti igényével rendes birói útra utasítom, egyúttal a községet a felmerült eljárási költségek viselésére kötelezvén. Ekként kellett döntenem, mert eltekintve attól, hogy az, aki valamely kihágás vádja alól felmentetik, annak következményei alól is felmentendő, tehát sem az eljárási költségek viselésében nem marasztalható el, sem pedig valaminek a tűrésére nem kötelezhető, — a jelen esetben eldöntetlen az a magánjogi kérdés : vájjon az a terület, melyen a szóban forgó jégverem áll — a közút tulajdonát képezi-e ? Minthogy pedig ezen — a törvény rendes útjára tartozó kérdésnek jogerős eldöntése előtt, a folyamatba tett kihágási eljárás nem lett volna folytatható — azt s az annak alapján hozott alsófoku ítéleteket meg kellett semmisítenem. Az eljárási költségek viselésében a község azért volt elmarasztalandó, mert az eljárásra ő szolgáltatott okot. Ha valaki iskolás fiukat családjába felvesz, s őket bizonyos havi dijért lakással és élelemmel ellátja, ez a foglalkozás III. osztályú kereseti adó tárgyát nem képezi. (Közigazgatási biróság 1907. február hó 7. 190;/1907. P. sz. a.) PAU>8 HÍ«ZVÍ«VTÁB»«A0 NVOMOAM BUOAPraTBM