A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 51. szám - A perújítás kérdéséhez

A JOG 203 A hitelező azonban nem követelhet a társaság bejegyzésétől kezdődő számadást; a számadásnak arra az időpontra kell csak vonatkoznia, amikor a végrehajtást szenvedett illetménye megállapítandó. Kimondatott, hogy alperes eleget tett számadási kötelezettségének, oly kimutatás előterjesztésével, amely a társaság vagyonértékeit és terheit tételenként és ezek alapján a vagyonilletmény kiszámítását magában foglalja. (A m. kir. Kúria 1907. december 6. 1,530/V. 1906. sz.) Bűnügyekben. A m. kir. Kúria két uj bűnügyi döntvénye. A m. kir. Kúria büntető tanácsai 1907. december 13-án teljes' ülést tartottak, melyben a következő döntvényszövegeket teljesítették': /. Ha a beszámithatóságot kizáró ok (B. T. K. 76., 77., 79., 80. és 82. §§.) ki/lön kérdésbe foglaltatott, az esküdteknek ahhoz a határozatához, mely szerint a beszámithatóságot kizáró ok nem forog fenn, clegendö-e az egyszerű szótöbbség, vagy legalább nyolc szavazat szükséges-e. (Az 5,632/B. 1902., 2,960/B. 1906., 8,828 B. 1906. és 7,926/B. 1907. számokhoz.) Határozat: Az esküdteknek ama határozatához, mely szerint a beszámithatóságot kizáró ok (B. T. K. 76., 77., 79., 80. és 82. §§.) nem forog fenn, legalább nyolc szavazat szükséges abban az esetben s, ha az külön kérdésbe foglaltatott. Indokok : A beszámithatóság elengedhetlen feltétele a büntetőjogi felelősségnek. Beszámithatóság hiányában tehát a tettért annak elkövetője büntetőjogilag nem felelős, a tett nem bűncselekmény s a tettes nem bűnös. Ezeknek megfelelően rendeli el a B. P. 368. §-ának első bekezdése, hogy a beszámithatóságot kizáró okok (B. T. K. 76., 77 ,79., 80. és 82. §§.) a fökérdésbe tehát a B. P. 355. §-a szerint a bűnösségre irányuló kérdésbe foglalandók be, s ezt a rendelkezést a bűnvádi perrendtartásra vonatkozó kormányjavaslat is azzal indokolja, hogy: «az öntudatlan állapot, az ellenállhatatlan erő, a jogos védelem, a végszükség, a tévedés, szóval a beszámithatóságot kizáró okok szintén a bűnösség kérdését illetik.» (B. P. indokolása 575. lap.) A B. P. 358. §-ának második bekezdése abban az esetben, ha a beszámithatóságot kizáró oknak a fökérdésbe való belefoglalása e kérdést igen terjedelmessé vagy nehezen érthetővé tenni, megengedi ugyan, hogy a beszámithatóságot kizáró ok külön kérdésbe foglaltassák, ámde a beszámithatóság kérdése az által, hogy a jelzett célszerűségi tekintetekből a főkérdéstől elkülönítve tétetik fel, nem nyer önálló jelleget (B. F. indokolása 576. lap) s nem veszti el azt a lényeges tulajdonságát, hogy a bűnösség kérdéséhez tartozik. Minthogy pedig a B. P. 368. §-a első bekezdésének első tétele az esküdteknek nem pusztán a főkérdése hozott, hanem általában a bűnösséget kimondó határozatához nyilvánít szükségesnek legalább nyolc szavazatot, minthogy másfelől, ha a beszámithatóságot kizáró okot magában foglaló külön kérdés a B. P. 368. §-a első bekezdésének utolsó tétele alá esnék, vagyis ennek a külön kérdésnek a vádlott terhére való elkülönítéséhez az egyszerű szótöbbség elegendő volna, ebből az visszásság következnék, hogy a beszámithatóság kérdésének a vádlott terhére való eldöntéséhez szükséges szavazatok száma változnék a szerint, amint a beszámithatóságot kizáró ok a fökérdésbe foglaltatott, vagy arra nézve külön kérdés tétetett fel, tehát esetleg függne attól a körülménytől, hogy a beszámithatóságot kizáró oknak a fökérdésbe való belefoglalása e kérdést igen terjedelmessé vagy nehezen érthetővé tenné, holott ennek a körülménynek a beszámithatóság kérdésének lényegére nézve semmi jelentősége nincs, mindezeknél fogva a kérdést a határozat értelmében kellett eldönteni. //. A B. T. K. 87. §-a esetén szabható-e ki a B.l. K. 92. §-ában emiitett 15, illetve 10 évi fegyháznál enyhébb büntetés r (Az 1,407/B. 1905. és 8,121/B. 1907. számokhoz.) Határozat : A B. T. K. 87. §-a esetén nem szabható ki a B. T. K. 92 §-aban említett 15, illetve 10 évi fegyháznál enyhébb büntetés' ! Indokolás. Amidőn a törvényhozás a Btk.-ben féireismerhetlenül meghatározta azt a kort, ameddig a jellem kellő érettségének hiánya mint beszámítást csökkentő mozzanat jelentkezhetik és ezt oly módon méltatta, hogy az összes bűntetteket és vétségeket illetően a Btk. különös részében az egyes bűncselekményekre meghatározott büntetési nemeket és tételeket más büntetésekkel helyettesitette, ezzel kifejezte azt az akaratát is, hogy a 16-ik életévet betöltött egyéneknek a bűnössége sem ítélendő meg enyhébben, mint a teljesen kifejtett értelmi tehetséggel bíró más egyének törvényszegései. Ebből pedig az következik, hogy a Btk. 87. §-ában foglalt az a tilalom, amely szerint az ott megjelölt korú egyének halálra vagy életfogytig tartó fegyházra nem ítélhetők, nem a korral járó i csekélyebb fokú beszámítási képesség felismeréséből veszi az eredetét, hanem abból, hogy ez a két legsúlyosabb büntetési nem, I illetőleg tétel 16-ik életévet betöltött, de a 20-ik életévet még tul nem haladott egyént aránytalanul nagyobb mértékben sujl mint idősebb bűnösöket. Megerősítést nyer ez a felfogás a képviselőház igazságügyi bizottságának a Btk. 87. §-ára vonatkozó jelentésében foglalt azzal az indokolással, hogy: «azon elvet, hogy azok, kik életkoruk 20-ik évét el nem érték, ne csak halálra, de életfogytig tartó fegyházra se Ítéltessenek, a bizottság a humanizmus és igazság követelményeinek tartja, mert e büntetés, tekintve az érintett egyének valószínű élettartamát, reájuk nézve sokkal súlyosabb, mint másokra.» Ha pedig a törvényhozó nem a csekélyebb bűnösséget, hanem csakis két büntetési nemnek, illetőleg tételnek tulszigorát vette a Btk. 87. íj. rendelkezésének alapjául és csak a két legsúlyosabb büntetés kiszabásától tiltotta el a birót, ugy kétség sem lehet az iránt, hogy a törvényben meghatározott többi büntetési tételek és nemek alkalmazhatósága tekintetében semmi különbséget nem tett a 16-ik életkort betöltött egyénekre nézve, mert a megállapított többi büntetéseket a 16-ik életévet betöltött, de a 20-ik életévet meg nem haladott egyénekre tulszigorunak nem tartotta. Minthogy pedig a Btk. 92. §. 2-ik bekezdése értelmében a 20-ik életévet túlhaladott egyénre e szakasz alkalmazásával sem szaható ki halál vagy életfogytig tartó fegyházbüntetés helyett 15 évi, illetve 10 évnél rövidebb tartamú fegyházbüntetés s ennek a büntetésnek ezt a legkisebb fokát a Btk. 87. i;- rendelkezése a fentiek szerint nem érintette — jogszerűen következik, hogy a 16. életévet betöltött, de a 20-ik életévet tul nem haladott egyén épp ugy nem ítélhető el ennél enyhébb büntetésre, mint az, aki ezt a korhatárt már meghaladta. Nem vonható ugyan kétségbe, hogy a törvénynek ily értelmű magyarázata közelről érinti a törvény büntetési rendszerét, különösen pedig a Btk. 89., 90. és 92. §-aiban foglalt elveket, ámde amidőn a Btk. 87. ij. rendelkezése szerint a biró megfosztatott attól a lehetőségtől, hogy a túlnyomó súlyosító körülményeket teljes mértékben mérlegelhesse, amennyiben eltiltatott attól, hogy a két legsúlyosabb büntetési nemet és tételt alkalmazhassa, másrészt pedig midőn a törvény a Btk 87. §. értelme szerint a korral járó enyhítő körülményt már maga mérlegelte, holott a törvény a büntetés helyettesítését meghatározó rendelkezés nélkül ilyen intézkedéseket egyébként sehol sem tett, ugy nem lehet elzárkózni az elől a felfogás elől, hogy a törvény kivételes rendelkezést kivánt alkotni a tekintetben, hogy a halál vagy életfogytig tartó fegyházbüntetés helyett a Btk. 92. §. 2-ik bekezdésében meghatározott 15, illetve 10 évi fegyházbüntetés, a Btk. 87. esetén is oly büntetési tétel, amely iejebb nem szállítható. De hogy a törvény a Btk. 87. §-a esetében a halál vagy életfogytig tartó fegyházbüntetést kizárván az e szakaszban meghatározott korú egyénekre a törvény különös részében megállapított büntetési tételeket másokkal helyettesíteni nem is akarta, mutatja az, hogy ott ahol a büntetési tételeket módosítja, mily körültekintő gondossággal járt el a legalsó és legfelső fokuk kijelölésében s éppen ezzel a gondossággal szemben nem lehet arra következtetni, hogy ezt éppen a két legsúlyosabb büntetési tételnél mulasztotta volna el, annak a felfogásnak pedig, hogy a 15. évi fegyházbüntetésnek a legalsó fokául a fennforgó esetben is a Btk. 22. §-ának megfelelően a két évi fegyház tekintendő, ellentmond a fentiek után még a törvény büntetési rendszere is, mert előállana a törvényhozó által semmiesetre sem célzott az a visszásság, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények egyenlő enyhén, sőt enyhébben volnának büntethetők a kevésbbé súlyos bűncselekményekkel. Mindezen okoknál fogva a felmerült vitás kérdés a nemleges értelemben volt eldöntendő. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 78. §. Végrendeletben nem foglalt korlátozás megállapításának, perenkivüli uton, hivatalból nics helye. Szám. 548/1902. A másodbiróság végzésének az a része, mely szerint az utóörökösök utóöröklési joga a hagyatéki ingatlanokra az elsőbírósági végzéstől eltérőleg, naz első izig való érvénynyel rendeltetett feljegyeztetni,* megváltoztatik, s az utóöröklési jog feljegyzésénél a jelzett korlátozás mellőztetik, mert az 1894. évi XVI. t.-c. 78. §-a szerint az örökös és utóörökös közt létrejött ellenkező megállapodás esetén kivül, amely eset jelen hagyatéki ügyben fenn nem forog, az utóörökösödés biztosításául szolgáló tkvi feljegyzés egészben a végrendelet tartalmának megfelelően eszközlendő, az örökhagyó végrendelete pedig a fent jelzett korlátozást nem tartalmazza s peren kivüli uton hivatalból, végrendeletben nem foglalt korlátozás megállapításának és telekkönyvi feljegyzésének helye nincs. (Kir. Kúriának 1902. jan. 22-én kelt 2,817/905 sz. végzése.)