A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 51. szám - A perújítás kérdéséhez

202 A JOG adó. miután az e rendeletben megszabott eljárásra kizáróan csakis e rendelet 3. §. 1 - 7. pontjai alatt felsorolt és szorosan vett váltóperek, illetően ügyek tartoznak, a halál általi hitelesítés iránti ügy pedig a váltóeljárás körébe utalva nem lévén, nyilvánvaló, miként az ez ügyben követendő eljárásra az 1868 : LIV. t.-c. 244. §-ának az intézkedése akkor is irányadó, ha az esküt tárgyazó ítélet a váltóeljárás alá tartozó perben hozatott, és ennek megfelelően a vonatkozó kérvény a váltóbiróság mint a per bíróságához lett is beadva. Minthogy pedig a hivatkozott töry. rdts. perjogi intézkedései körébe a keresk. ülnök, mint az itélő tanács egy szavazó tagja felvéve nem lett, a köztörvényi eljárásra utalt ebben az ügyben a felterjesztett tanácskozási jkönyvi kivonat tanúsága szerint az itélőtanácsban annak szavazó tagjaként B. Zs. kereskedelmi ülnök vett részt, következésképp a bíróság a határozat hozatalakor az 1881: LIX. t.-c. 3. §-a intézkedésének megfelelően alakítva nem volt. Az elsőbiróság végzését a rendelkező rész értelmében hivatalból megsemmisíteni kellett. A m. kir. Kúria (1907. szept. 18-án 982/907. v. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. Kúria a másodbiróság végzését megváltoztatja, az elsőbiróság végzését hivatalból megsemmisithetőnek nem találja, mihez képest a másodbiróságot utasítja, hogy az elsőbirósági végzést érdemi részében bírálja el. Indokok: Az 1868. évi LIV. t.-c. intézkedéseiből nyilvánvaló, hogy a felhívott törvény 244. §-a szerinti eljárás és a per bírósága, vagyis azon bíróság elé tartozik, amely bíróság a letettnek nyilvánítani kért esküt megítélte. Amennyiben tehát ilyen eljárás váltóügyekben kötendő eljárás 3. §. 1. pontjában megjelölt és váltóeljárásra utalt perekben merül fel.ugy kétségtelen, hogy a halál általi hitelesítés kérdésében is a váltóbiróság jár el, s az ilyen ügyben hozott határozatoknál az első fokban eljáró bíróság tanácsa a váltóügyekben követendő eljárás 5. §-ának második bekezdése szerint helyesen alakitoltnak tekintendő, akár egy elnök és két bíró, akár egy elnök és egy bíró és egy kereskedelmi ülnök vesz részt benne. Az elsőbiróság tehát szabályszerűen járt el akkor, amikor a halál általi hitelesítés kérdésében, mint váltóbiróság határozott és a felebbezéssel megtámadott határozat hozatalakor a birói tanács sem volt szabályellenesen alakítva, s ekként az elsőbiróság végzésének megsemmisítésére törvényes ok fenn nem forog. Ha a csődtörvény 26. és következő §-ai értelmében valamely zálogjogi bekebelezés megtámadtatik, a hatálytalanítás jogkövetkezménye nem a hatálytalanított jogok kitörlése, hanem csak az lehet, hogy a zálogjogos hirelező tartozik tűrni, hogy az ingatlan erre a zálogjogra való tekintet nélkül értékesíttessék a csödhitelezők érdekében s hogy az ingatlanért befolyt vételárból erre a zálogjogra eső rész a csődtömeget illesse, és mindez a telekkönyvben feljegyeztessék. A m. kir. Kúria (1907. június 7. 678/906. v. sz. a. IV. p. t.) a másodbiróság ítéletét akként változtatja meg, hogy: 1. a G. S. és fia cég javára bekebelezett és W. I. másodrendű alperesre átruházott zálogjogot; 2. a B. A. és fiai cég harmadrendű alperes javára bekebelezett végrehajtási zálogjogot K. F. közadós hitelezővel szemben hatálytalannak nyilvánítja, és \V. I.-t, másodrendű alperest annak tűrésére kötelezi, hogy a még el nem árverezett 1,236. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlan K. F. csődhitelezői javára erre a zálogjogra való tekintet nélkül értékesíttessék, és hogy amennyiben ez az ingatlan a csődtömeg javára elárvereztetnék, a másodrendű alperes eme zálogjogára eső vételár K. F. csődtömegét illesse és mindezek a körülmények a telekkönyvben feljegyeztetnek, továbbá ugy másodrendű, mint harmadrendű alpereseket végrehajtás terhe alatt kötelezi, hogy az eladott ingatlanok vételárából a most hatálytalanított zálogjoguk alapján felvett összeget megfizessék. Indokok : A másodbiróság Ítéletének másod- és harmadrendű alperesekre vonatkozó felebbezett részét illetőleg kétséges ugyan az, hogy a közadós által nejére átruházott és az alsóbbfoku biróságek által már jogérvényesen hatálytalanított elidegenítés tekintetében a megtámadási jog szempontjából jogutódnak tekintendő mindaz a harmadik személy, akinek javára a közadós által elidegenített vagyon akár adás-vevés utján átruháztatott, akár zálogjog engedélyezése által megterheltetett. Másod- és harmadrendű alperesek ellen tehát, akik a közadós által megtámadható jogcselekmény utján elidegenített ingatlanokra zálogjogot szereztek, a megtámadási jog, amennyiben a csődtörvény 35. §-ában előirt előfeltételek fennforognak, gyakorolható. Nem zárja ki a jogcselekmény megtámadhatóságát az a körülmény sem, hogy harmadrendű alperes végrehajtható ítélet alapján elrendelt kielégítési végrehajtás utján szerzett zálogjogot mert ez az alperes a megtámadott biztosítást a zálogjog bejegyzése által szerezte, a zálogjog bejegyzése által nyert biztosítás megtámadhatóságára pedig nincs befolyással az a körülmény, hogy a hitelező azt végrehajtási eljárás utján szerezte. Döntő körülményt tehát, tekintettel arra, hogy a közadós neje ellen zálogjogot szerzett hitelezők, úgymint G. S. és fiai cég a csődtörvény 2& §-ának 2. pontja alatt érintett személvek közé nem tartoznak, az képez, bizonyitotta-e felperes azt, hogy a most megnevezett két hitelező a zálogjogszerzés idejekor tudta, hogy a jogcselekmény a közadós részéről a hitelezők kijátszása végeit történt, és hogy az ekként adott esetben a csődtörvény 35 §-ának 1 pontjában előirt feltételek fennforognak. A kir. Kúria ezt a körülményt mindkét hitelezővel szemben bizonyítottnak találta, mert mindkét hitelező követelése a közadós, mint kereskedő által hitelben vásárolt áruk vételárából származik, és mindkét hitelező követelése előbb esedékessé vált, mintsem nevezett hitelezők a megtámadás tárgyává tett zálogjogot szerezték ; es mert ilyen körülmények között mindkét hitelezőnek tudnia kellett, ha korábban nem is de mindenesetre legkésőbb a zálogjog bekebelezését megelőzően a telekkönyv betekintése alkalmával, hogy K. F. kozados, aki leiárt tartozását a lejáratkor kifizetni nem képes, hanem egyik hitelezőjének (G. S. fiai cégnek) tartozásáról neje kezessége mellet bekebelezésre alkalmas kötelezvényt állit ki, másik hitelezőjével (B. A. és fiai cég) pedig pereltetni engedi magát és a végrehajtás elrendelése és foganatosítása alkalmával sem fizet, fizetéseit már megszüntette, és hogy ha az ilyen kereskedő vagyonát visszteher nélkül a nejére ruházza át, ez az átruházás csak a hitelezők kijátszása végett történhetik. A csődtörvény 35. §-ának 1. pontja alapján tehát mindkét hitelező zálogjoga hatálytalan, és az a körülmény, hogy G. S. és fiai cég ezt a zálogjogát a csőd megnyitása után a valódiságért és behajthatóságért való szavatosság nélkül másodrendű alperesre engedményezte, a megtámadhatóság szempontjából nem döntő, s csak azt eredményezheti, hogy a G. S. és fiai cég helyébe másodrendű alperes lépett. A hatálytalanítás jogkövetkezménye azonban, amennyiben a zálogjoggal terhelt ingatlan még el nem árvereztetett, nem a hatálytalanított jogok kitörlése, hanem csak az lehet, hogy alperes köteles tűrni, miszerint az ingatlan erre a zálogjogra való tekintet nélkül értékesíttessék a csődhitelezők érdekében, és hogy az ingatlanért befolyt vételárból erre a zálogjogra eső rész alperes helyett a csődtömeget illesse és mindez a telekkönyvben feljegyeztessék: mert a megtámadott zálogjog nem absolute, hanem csak relatíve a csődhitelezőkkel szemben hatálytalan, s amennyiben a csőd az ingatlan értékesítése nélkül befejeztetik, a zálogjog maguk az érdekelt szerződő felek között továbbra is érvényben marad. A árverésen eladatott ingatlanok vételárából másod- és harmadrendű alperesek által felvett összegek pedig, tekintettel arra, hogy árverés tárgyát elsőrendű alperesnek csak a férjétől ajándékozás utján szerzett ingatlan részei képezték, egész összegükben, az 1904 május 13. napjától megítéltetni kért és külön nem kifogásolt 5%-os kamataival együtt a zálogjogok hatálytalanodásának jogkövetkezményeként a csődtörvény 33. §-a értelmében megítélendők voltak. A mérleg közzétételének elmulasztása a kereskedelmi törvény 198. §. végső bekezdése és a 221. §. 1. pontjának alkalmazását maga után vonhatja ugyan, de azzal a következménynyel, hogy az egyébként szabályszerűen összehívott közgyűlés más tárgyú összes határozatai is megsemmisíttessenek, nem járhat (A m. kir. Kúria 1907 május 15. 690/906. v. sz. a. IV. p. t.) Csődnyitás, midőn az egész vagyon le van foglalva. A m. kir. Kúria: (1907. október 9-én, 1,182/V. sz.) A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzését hagyja helyben indokainál fogva és azért, mert a csődnyitási kérvényhez becsatolt végrehajtási jegyzőkönyvnek tartalma szerint a panaszlottnál 1907. július hó 11-én a «D. A. és fia» cég, valamint a «B. B. és tsa» cég javára 5,300 K. és illetve 1,156 K. 64 fill. erejéig foganatofitott biztosítási végrehajtások alsalmával összesen 4,596 K. 90 fillérre becsült árucikkek, bútorok, követelések és egyéb ingóságok írattak össze, amiből megállapítható, hogy a csődvagyon létezik és mert a Cs. T. 55. §-a szerint a tömeghez tartozó és zálogjoggal terhelt ingóságoknak értékéből, vételárából és jövedelmeiből első sorban a tömegnek e vagyont terhelő tartozása és költségei (Cs. T. 48. és 49. §§.) elégíttetnek ki. Azon védekezése alperesnek, hogy felperes utazójánál az árukat csak feltételesen, azzal a kikötéssel rendelte meg, hogy amennyiben azokat el nem adhatná, azokat felperes három hónapon belül visszavenni köteles, elfogadandó, mert az ügyletnek ily módon, vagyis visszalépési jog biztosítása mellett való megkötésére (K. T. 367. §,) az utazó jogosítva volt, mert a kereskedelmi utazó jogköre nemcsak a közönséges vételi ügyletek, hanem a vetél különös nemeinek (K. T. 364, 367. §§.) megkötésére is kitér (A m. kir. Kúria 1907. november hó 22. 1,380/906. V. sz.) A betéti társaság kültagjának magánhitelezője, sikertelen végrehajtás után a K. T. 101. §-a értelmében a társaság feloszlását követelte. A társaság tagjai megállapodtak abban, hogy a végrehajtást szenvedett végkiegyenlités mellett kilép a társaságból A lt^!i:t^TZeeet " hÍtel6ZÖ nemf°Sadt* ^ helyeinekés . - • A/. .fsőbiróság elutasítja a felhívási keresetet, mert számadás! kötelezettség csak akkor keletkezik, ha valaki más vagyonát kezeli vagy máséval közös vagyont kezel AKT 101 §-a alapján fellépő magánhitelező kifogáLlhatla ugyan a felszí: SSSSS/teffiS'f??1^ CljráS ered-énylt és'klmutatX annak helytelenségét, de számadást nem követelhet mert *홣l0%F* megá!laPi,:ják a számadási kötelezettséget, fordítandó 8 y&eyont ' * hÍteleZÖ kielégítésére