A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 51. szám - Az uj bányatörvény-javaslat kritikája. 4. [r.]

A JOG intézményét oly módon életképessé tenni, mely a testület tagjai existencialis kérdését alaposan rendezné és legtávolabbról is garanciáját képezné az alapvető rendezésnek. Ideig-óráig «rekompenzációk» által egy egész társadalmi osztály proletárjait megmenteni alkalmasnak nem tarthatok én bármi illetékes helyről elhangzott biztatást vagy megnyugtatást. Evidens, tovább nem halasztható, eminens igazságügyi érdek, hogy a bírósági végrehajtók statusa, állása, szervezete rendeztessék. Nem abszurd állapot-e jogállamban, hogy a birói Ítéletek végrehajthatósága — ez a tulajdonképpeni jogszolgáltatási érvényesítés — egy olyan szervezet kezébe van letéve, mely büntetőjogi értelemben államhivatalnok, bár tényleg azonban a megélhetés eszközei tekintetében az anyagi függés, kedvezés és jó indulat által kevesebb önállósággal bír, mint egy kereskedői vagy ipari tanonc ? Nem keleti jellegzetessége-e magának az intézménynek, hogy a bíróilag megállapított igény éryényesitésére, a megítélt jogosultság végrehajtása tekintetében maga az államhatalom, melynek ethikailag is kötelessége gondoskodni arról, hogy illetékes szervei és közegei által kimondott magánjogi követelések végrehajtása törvényes garanciákkal láttassák el, lerázza, áthárítja magáról e felelősséget és a végrehajtást oly szervezetre bizza, melynek tagjai egyenest és kizárólag arra vannak utalva, hogy a vonatkozó törvény és rendeletben megállapított, kellő módón kihasznált, a létező gazdasági nehéz vizonyok elismerését egyes tételeiben is meghazudtoló filléres költségekből éljenek meg, töltsék be feddhetetlen állásukat, családalapítás és gyermekek nevelése által társadalmilag is hivatásukat ? Nem ! A végrehajtói intézmény mai szervezetét meg kell szüntetni! Nagyon, de nagyon is fontos szociális érdek, hogy a proletárok számát hazánkban ne neveljük. Összeegyeztethető-e az államraisonnal az, hogy a bírósági végrehajtói kar a maga mimikri ismeretével, a gyarlóságig menő szaktudásával, labilis jövedelmi forrásával, szégyenletes díjtételeivel és mindezen proletariátusi jellegzetességek mellett, ebben a szervezetében fenmaradjon ? Ismételten mondom, nem ! Tudom, ismerem a mindannyiszor feleletként hangzott válaszokat; jól ismerem a végrehajtók aspirációinak beteltségét is, mely az államosítás gondolatában talál megnyugvást. És ez a mindenkori ütköző pont. Ily módon a kérdést megoldani nem lehet. Fiskalitási körülmények mellett az állam részéről joggal fennforognak bizonyos célszerűségi, szervezeti és gazdasági háztartási szempontok is s hozzáteszem, nem alap nélkül Eliminálni kell a két felfogást és kiegyenlítőt keresni a transactió azon formájában, mely azt szabja meg, hogy az egyes bíróságoknál szervezzenek olyan állásokat, amely állásoknak nyugidijigény-jogosultsággal, állandó fizetés és bizonyos határig fokozatos emelkedés biztosításával garantált tisztviselői kizáróan vagy esetleg egyéb kezelési ügykör mellett a bírósági végrehajtók eljárási körébe utalt cselekmények teljesítésével fognának foglalkozni, másrészt ezen eljárásokért táblázatosan meghatározott és bélyegjegyekben lerótt dijak fedeznék ezen tisztviselők statusának fizetését és esetleges nyugdijalapját. De ilynemű szervezet felállítására, beillesztésére, nagyon természetes, hogy első lépés a végrehajtói intézmény mai szervezetének megszüntetése. Az átmeneti állapot mikénti rendezése, talán egységes kezelői vizsga szervezése (mely kezelői vizsga a telekkönyvvezetői képesség megszerzésére is elégséges), nemkülönben minden körülmények között az igazságügyi kezelői kar elméleti qualiticátiójának emelése csak részletkérdés és helyes megoldása sikerülni fog, ha illetékes helyen magasabb igazságügyi érdekből belátják majd, hogy a mai végrehajtói intézmény tarthatatlan. Addig azonban csak higyjenek, bízzanak, reménykedjenek a magyar bírósági végrehajtók azokban a rekompenzációkban ; elvégre morfiumbefecskendezésnek megjárja, könyörületes lélekre is vall nem mondani meg a szervezetében nagybeteg végrehajtói karnak: cdasciate ogni speranza!» Ahol van élet, ott van még remény. III. Irta REZSŐ MÓR dr., nagyváradi ügyvéd. Az Igazságügyi Közlöny f. évi augusztus 31-iki számának mellékletében adta közre az igazságügyminiszter ur a cimbe tett törvényjavaslatot, nyilvánvalóan azon célzattal, hogy ahhoz a jogászközönség hozzá szólhasson. Ezen rövid cikk szük keretében a végrehajtási törvény egy oly rendelkezését kívánom szóvá tenni, mely sajnos, sem a «módosítás», sem a «kiegészítés)) szerencséjében nem részesülhetett, pedig, miként a javaslat indokolása mondja, ezen javaslat célja volt, hogy az 1881. évi LX. t.-c. ((legnagyobb hibái» egyelőre orvosoltassanak, s igy a jelzett rendelkezések «kiegészítést)) és módosítást)) annyival inkább szükségesé tettek volna, mert a törvényhozásnak, általam különben helyesnek elismert gyengébbek és szegények védelme bár legszebb hivatása (miként azt a hires Menger oly gyönyörűen kifejti egyik munkájában), de azért a hitelezőkről sem szabad különösen akkor megfelejtkezni, midőn a rosszhiszemű adósok ellenében való védelemről van szó! Tehát a tárgyra! A végrehajtási törvény 172. §-ának utolsó bekezdése igy hangzik : <íHa t'óbb jószágtestnek vagy ugyanezen jószágtesthez tartozó különböző birtokrészleteknek egy része az árverésen oly áron adatott el, hogy a telekkönyvi állás figyelembe vételével s egyszersmind az előnyös tételek valószínű összegére való tekintettel, a végrehajtató követelése, járalékaival együtt, a már elárverezett ingatlanok vételárából kétségtelenül kitelik : a további árverés felfüggesztendő^. Ezen szakasz, melyhez hasonlót sem az 1877. évi német birodalmi (tehát régebbi), sem az 1896. évi osztrák (tehát ujabbi) végrehajtási eljárásban nem találtam, alkalmas arra, hogy a rosszhiszemű végrehajtást szenvedett, évek hosszú sorára, tehát tetszése szerinti időre, megakadályozza a végrehajtató követelésének kielégítését, tehát eléggé megérett volna arra, hogy a novelláris javaslat szakaszai közé felvétessék. A gyakorlati jogászközönség előtt nem kell részletesen magyaráznom, hogy minő eljárást kell követnie a rosszhiszemű adósnak céljai megvalósítására ! Mindezek dacára rámutatok arra, hogy miként szoktak az ily adóssal eljárni. Árverés alá bocsáttatik telekkönyvi jószágtest, melyek közül az először árverés alá bocsátott jószágtestért, húszszoros vagy ötvenszeres, szóval oly árt igér a felállított strohmann, kinek semmije sincs, hogy ebből a kéznél lévő hiteles telekkönyv alapján a bírósági végrehajtó nyugodtan megállapíthatja, miképpen minden teher kitelik, ami az összes árverés alá bocsátott ingatlanokra bekebelezve van; ha most hozzávesszük, hogy ezen törvényszakasz első bekezdése szerint a végrehajtást szenvedettnek van elsősorban joga azon sorrendet megállapítani, melyben az ingatlanok árverés alá bocsáttatnak, lesz gondja végrehajtást szenvedőnek arra is, hogy a legkisebb bánatpénzzel terhelt ingatlanrészlet árvereltessék el elsősorban. Ezek után jön a többi, vevő persze nem fizet vételárat, visszárverés tűzetik (letelt idő 60 nap, mert vételárbefizetési határidő is kitesz 30 napot), az előbbi eset ismétlődik s ismétlődhetik ad infinitum, mert a bánatpénz nem sok, lévén az adóalapszerinti becslés jóval kisebb a tényleges értéknél s a vevő a 180. §. alapján 8 nap múlva birtokba léphet, vagyis a végrehajtást szenvedő vigan gazdálkodik, illetve birtokol tovább és végeredményképpen a hitelező pénzéhez nem tud jutni. Nos hát, ennél nincs sürgősebb teendő, mert utóvégre jelen cikkem elején vallott elvem figyelembevétele mellett is a végrehajtási törvény, miként neve is mutatja, nem adósok védelmére alakított törvény, hanem a követelések érvényesítésének lehetőségére alkotott szabályzat! elen cikk végcélja tehát az, hogy a közkézen forgó javaslatba még egy szakasz szurassék be röviden következőképpen : Az első és második bekezdés marad, harmadik bekezdés is marad, de végéhez hozzáfűzendő volna, hogy: v-de csak azon esetben, ha a vevő a vételárat készpénzben nyomban lefizeti.-* Ezen pótlással minden visszaélésnek elejét vennék és egy igen sürgős bajon volna segítve. Ajánlom javaslatomat az illetékes körök figyelmébe. Az uj bányatörvény-javaslat kritikája. Irta FEHÉR MANÓ dr., oravicabányai ügyvéd. (Befejezés.)*) A VL A tervezet VI. címe a bányarendészetet szabályozza és a büntetési szabályokat is tartalmazza. Évekkel ezelőtt egy nagy bányaszerencsétlenség alkalmából a bányarendészet hathatósabb kezelhetése végett addig is, mig a bányatörvény megalkottatik, a sujtóléggel küzdő kőszénbányák területére nézve bányarendőri felügyelőknek a kinevezését s illetve kirendelését indítványoztam. Ez az indítványom persze most már tárgytalanná vált, mert bányahatóságaink a javaslatban kontemplált szervezetüknél fogva képesek lesznek a bányákban s az azokhoz tartozó *) Előző közlemény az 50. számban.