A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 50. szám - A büntetőjog válsága a XIX. század három utolsó évtizedében. 3. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 50. számához. Budapest, 1907. december 15. Köztörvényi ügyekben. Házastársak közös végrendeletével szemben az egyik házastárs által később tett végrendelet érvényességének kérdése. A debreceni kir. törvényszék: (1903. október 28. 10,296. sz.) Az özv. T. D.-né által 1900. augusztus 20-án tett végrenrendeletnek az . . . ingatlan felett rendelkező részét hatálytalannak mondja ki és erre az ingatlanra nézve felperes örökösödési jogát megállapitia. Indokok : Örökhagyó az 1900. évi augusztus 26-án tett végrendelete szerint egyetlen gyermekét K. K. özv. Cs. S.-né felperest csupán a bocskai kerti szőlőben, egy becshold csordalegelőben és az ingóságban részesítette, egyéb vagyonát pedig unokájára kk. Cs. S.-ra, testvéreire S. M.-ra. L. I.-ra, L. S.-ra, továbbá a hajdúböszörményi polgári leányiskolára és K. S ügyvédre hagyta, külön-külön megjelölvén az egyeseket illető vagyonrészeket. Az 1880. évi július hó 17-én kelt és valódiságára nézve kétségbe nem vont közös végrendelet szerint örökhagyó és második férje T. D. a közszerzeményi ingatlanoknak haszonélvezetét egymásnak biztosítva, örökösül e vagyonban K. K., Cs. S.-nét nevezték meg. A közszerzeményi ingatlanoknak T. D. tulajdonát tevő fele része tehát, a most emiitett közös végrendelet alapján szerzett örökösödési joga alapján feltétlenül K. K. Cs. S.-nét illetné meg, a felett T. D.-né L. Zs. hatályosan semmi körülmények között nem rendelkezhetett. De nem tehetett e végrendelettel ellentétben álló rendelkezést L. Zs.-né a közszerzeményi ingatlanoknak őt illetett második felére nézve sem, mert a házastársak által tett közös végrendelet, mint kétoldalú szerződés, csak a szerződő felek közös akaratának nyilvánítása utján változtatható meg, egyoldalulag tehát a közös intézkedést a túlélő házastársnak megszüntetni nem lehet. Tekintve ezek után azt, hogy alperesek nem tagadták, mikép az . . ingatlan T. I). és L. Zs. közös szerzeménye volt: a törvényszék az utóbb nevezett által 1900. évi augusztus 2tí-án tett végrendeletet, erre az ingatlanra vonatkozó rendelkezésében hatálytalannak nyilvánította és arra nézve felperesnek örökösödési jogát az ismertetett közös végrendelet alapján megállapította stb. A továbbiakban csak az volt még megvizsgálandó, vájjon érinti-e a -végrendelet a felperes törvényes osztályrészét vagy sem ? A debreceni kir. ítélőtábla (1904. január 12-én 4,7(57. sz.) Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1907. évi november hó 12-én, 1906. évi 8,277. szám alatti) a másodbiróság ítéletének felebbezett azt a részét, amely szerint néhai özv. T. D.-né L. Zs.-nak 1900. évi augusztus 26-án kelt végrendeletét az . . . ingatlan iránt tett rendelkezésében hatálytalannak mondotta ki és erre az ingatlanra a felperes örökösödasi jogát megállapította, helybenhagyja. Indokok : A másodbiróság ítéletének felebbezett az a része, amely szerint özv. T. D. L. Zs.-né 1900. évi augusztus 26-án kelt végrendeletét a vidi 1965. sz. tjkvben 337. hrsz. a. felvett ingatlannak a néh. T. D. tulajdonát képezett felerészére nézve hatályon kivül helyezte s erre a birtokilletöségre a felperes örökösödési jogát megállapította az elsőbiróság itéletébői elfogadott megfelelő indokolás alapján hagyatott helyben. De helyben kellett hagyni a másodbiróság ítéletének felebbezett azt a részét is, amely szerint az 1900. évi augusztus hó 2(5-án kelt végrendeletet az emiitett ingatlannak néhai özv. T. D.-né L. Zs. tulajdonát képezett másik feléről tett rendelkezésében szintén hatálytalannak mondották ki s a felperes örökösödési joga erre a birtokilletöségre is megállapittatott, mert a közös végrendeletben a mindkét házastárs által megnevezett örökösök vagy hagyományosok javára tett kölcsönös és egymással összefüggő (correspectiv) rendelkezés az egyik házastárs halála után, a túlélő házastárs által vissza nem vonható. .Minthogy pedig ez 1880. évi juluis hó 17-én kelt közös végrendelet 4. pontjában foglalt az a rendelkezés, amely szerint T. D. és neje — a jelenlegi örökhagyó — a közös szerzeményüket képező ingatlanra mindkettőjük' halála után a felperest nevezték meg örökösül abban a vonatkozásban, hogy a házastársak az egész közszerzeményi vagyon életfogytiglani haszonélvezetét egymás javára kölcsönösen biztosították, oly kölcsönös és egymással összefüggő (correspectiv) rendelkezést képez, amelytől özv. T. D.-né L. Zs. örökhagyó férjének: T. D.-nek halála után többé el nem térhetett s a közszerzeményt képező és a vidi 1,(>65. sz. tjkvben 327. hr. sz. a. felvett ingatlan őt illetett felerészéről a közös végrendelettől eltérően rendelkezni jogosítva nem volt. Ha az, aki baleset folytán testi sértést szenvedett, vagy életét vesztette, emellett vagyonában is tényleg megkárosittatott, az őt ért vagyonjogi kár iránti követelés mint járulékos termé, szetü, ugyanazon jogszabályok tekintete alá esik, amelyek a balesetnek fentidézett következményeire nyernek alkalmazást. (Kúria 1907 június 26. 7,148/906. sz. a. IV. p. t.) Az ingatlanra bejegyzett zálogjog valamely valódi, fennálló és csak ugyanannak a követelésnek fedezetéül szolgálhat, amelynek biztosítására a zálogjog bejegyzése történt, és igy egy már fenn nem álló vagy egy más követelés fedezetéül jogszerűen fel nem használható. (A m. kir. Kúria 1906 január 31. 440,1905. I. G. sz. a.) Az által, hogy valaki jelzálogilag biztositott adósságának konvertálására egy pénzintézettől zálogjegyekben nyújtandó jelzálogi kölcsönt kér, a pénzintézet a kölcsönt engedélyezi, a kölcsönkérő a kötelezvényt kiállítja s azt a pénzintézetnek átadja, amely ennek alapján a zálogjogot maga javára be is kebelezteti. • azonban a kölcsönkérő a felajánlott konvertálás keresztülvitelét megakadályozza s a készpénzben felajánlott kölcsönösszeg felvételét megtagadja, nem jött létre kölcsönszerződés, hanem jövőben kötendő kölcsönügylet iránti megegyezés, aminek pedig a köl* csönkérövel szemben csak az a jogi hatálya, hogyha az ő hibája miatt kölcsönügylet nem létesül, tőle a kölcsönigérő nem teljesítést vagyis a kölcsönössszeg felvételét, hanem esetleg csak kártérítést követelhet. fA m kir. Kúria 740/1905. I. G sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A részvénytársaság igazgatóságának és felügyelő bizottságának tagjai a bíróság által nem kötelezhetők tisztükből folyó cselekményekre akkor, ha azon időtartam, melyre megválasztva lettek, letelt. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (24,507. 1907.). Minthogy a szövetkezet cégirataiból nem tűnik ki, hogy folyamodó az emiitett szövetkezetnél viselt felügyelő bizottsági tisztje alól felmentetett; minthogy folyamodón kivül az emiitett szövetkezetnek más intéző közege, igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagja feltalálható nem volt s végül, minthogy a kereskedelmi törvény 244. és 295. §-ai értelmében a felügyelő bizottság, s illetve annak tagjai kötelesek a közgyűlést összehívni, ha a szövetkezet működésében mulasztás forog fenn ; tehát a jelen esetben is : a törvényszék annak a kérelemnek, hogy folyamodó a fentebb emiitett szövetkezet közgyűlésének összehívására való kötelezettség alól felmentessék, helyt nem ad ; hanem folyamodót újból felhívja, hogy 20 napon belül a 116,311,906. számú végzésnek különbeni pénzbírság terhe mellett feleljen meg. A budapesti kir. tábla (1907. okt. 9. 2,692/907. sz. a.) az elsőbiróság végzését megváltoztatja és folyamodót a közgyűlés összehívására és arra, hogy a 116,311/1906. számú elsőbirósági végzésben foglalt hívásnak pénzbírság terhe alatt megfeleljen, nem találja kötelezhetőnek. Indokok: A felfolyamodót az 1889. évi március hó 10-iki közgyűlés választotta meg a felügyelő bizottság póttagjává és e választás az alapszabályok 24. §-a értelmében egy évre szólt. Nincs oly törvényes szabály, mely szerint a felügyelő bizottság tagjai tisztüknek az alapszabályszerü időn tul is kötelesek volnának megfelelni oly esetben, amikor uj felügyelő bizottság nem választatik. Ily törvényes szabály hiányában pedig nem lehet a megválasztott felügyelő bizottsági tagra oly kötelezettséget róni, hogy tisztét az alapszabályszerü időn tul is vigye; mert ő a megválasztás elfogadása által vállalt kötelezettségnek megfelelt azzal, hogy tisztét az alapszabályszerü idő alatt vitte. Ennél fogva mellőzésével annak az ezúttal döntés tárgyául nem szolgáló kérdésnek, hogy van-e helye hivatalból a szövetkezet birói feloszlatásának oly esetben, amikor a szövetkezet felszámolás nélkül megszüntette működését, meg kellett állapítani, hogy jogos volt a felfolyamodónak 24,507/907. szám alatt előadott az a kérelme, hogy a közgyűlés összehívása iránt a 116,311 906. számú elsőbirósági végzésben terhére megállapított kötelezettség alól felmentessék. Az aláírás valódiságának bizonyitására a váltóeljárás 26. §. 2. bek. és a ptrt. 172. §. e) pontján alapuló eskü hivatalból anélkül, hogy a bizonyító fél hivatkoznék rá, meg nem Ítélhető. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1905. évi november hó 16-án 4164/1905. szám alatt) következő ítéletet hozott: Az elsőbiróság Ítélete megváltoztattatik, a sommás végzés B. János és özvegy B. Jánosné alperesekre nézve hatályon kívül helyeztetik, a kereset velük szemben elutasittatik s felperes köteleztetik, hogy 3 nap s végrehajtás terhe alatt 75 K. 60 f. perés felebbezési költséget fizessen alpereseknek.