A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 50. szám - A büntetőjog válsága a XIX. század három utolsó évtizedében. 3. [r.]

372 A JOG a főszolgabíró határozatát megsemmisítette, mert a közigazgatási hatóság hatásköréhez csak a gazda és a cseléd között felmerült vitás kérdések elintézése tartozván, az olyan keresetek, amelyek­ben a cselédbért a szolgálati viszony megszűnése után a gazda örökösétől követelik, a bíróság előtt indítandó meg. Eszerint az s—i kir. járásbíróság és H. vármegye alispánja között hatásköri összeütközés esete merült föl, amelyeknek elintézéseképpen a közigazgatási hatóság hatáskörébe kellett az eljárást utasítani: mert M. Fáni, ki cselédkönyvvel is el volt látva, a közigazgatási hatóságnál tett előadása szerint havi 20 K bérért, mint szakácsnő szolgált F. Józsefnél, az 1876. évi XIII. t.-c. 1. §-a értelmében cselédi szolgálatot teljesített, szolgálatának bére iránti követelése tehát az 1870. évi XIII. t.-c. 115. és 116. §-a értelmében a köz­igazgatási halóság hatáskörébe tartozik ; mert továbbá az a körül­mény, hogy nem szolgálatadója, hanem a gazda örökösei ellen lép fel — amint azt a minisztertanács már több izben, így |887. év október hó 25-én és 1900. évi május hó 28-án hozott határo­zataiban kimondotta, — a cselédbér jogi természetén és az ezen alapuló hatáskörön nem változtat. (56,977/907. B. M. sz.) Az, aki másnak ajtajához kívülről fogas boronát állit oly módon, hogy az a szögeivel befelé áll és véletlen mozditas vagy érintés következtében az ott lakóra eshetik, nem magánlaksér­tést, hanem az 1879. évi XL. t.-c. §-ába ütköző kihágást követi el. Az ügy elbírálása a közigazgatási hatóság jogkörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1907. évi április hó 4-én hozott határozata. A. vármegye közönségének. A kir. minisztérium a H. Anna és 1). Anna h—i lakosok ellen másnak ajtaja elé szöges borona állítása miatt folyamatba tett ügyben a k—i járás főszol­gabirája és a k—i kir. járásbíróság között felmerült hatásköri összeütközési esetet megvizsgálván, következőleg határozott: Ennek az ügynek az elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tar­tozik. Indokok: H. Irma h—i lakos postamester feljelentése sze­rint H. Anna és D. Anna h—i lakosok azzal vannak terhelve, hogy 1906. évi április hó 20-án a H. Irma udvarra nyiló kony­hájának ajtajához kívülről egy fogas boronát állítottak fel, oly módon, hogy az szögeivel befelé állott és a véletlen mozdítás, vagy érintés következtében a feljelentőre eshetett volna. A k—i járás főszolgabirája 1906. évi június hó 21-én 352. kih. szám alatt kelt iratával a feljelentést — mivel szerinte magánlaksértés esete panaszoltatott — illetékes elbírálás végett a k —i kir. járásbíró­sághoz tette át Ak—i kir. járásbíróság 1906. évi június hó 23-án 932/1- szám alatt kelt végzésével kimondotta, hogy a feljelentés elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, mert a feljelentésben leirt tényállás az 1879. évi XL. t.-c. 118. §-ában meghatározott kihágás tényálladékát állapítja meg. A k-i járás főszolgabirája 1906. évi augusztus hó 8-án 352/3. szám alatt kelt s az alispánhoz intézett jelentésben újólag azt hangoztatta, hogy a panaszlottak cselekménye magánlaksértést képez. Minthogy az eddigi eljárás során nem merültek fel arra adatok, hogy panasz­lottak másnak lakásába, ahhoz tartozó helyiségbe vagy kerített helyre erőszakkal, fenyegetéssel, vagy hamis kulcsok használata mel­lett behatoltak volna, sem arra, hogy másnak lakásába, üzlethelyi­ségébe, vagy azokhoz tartozó valamely helyiségbehatoltak volna be, cselszövénynyel, vagy a lakással rendelkezőnek akarata ellenére; minthogy ily körülmények között sem a magánlak megsértésének büntette (Btkv. 330. §.), sem annak vétsége (Btkv. 332. §-a) ez idő szerint megállapíthatónak nem mutatkozik : ennélfogva tekin­tettel arra, hogy a panaszlottakat terhelő cselekmény alkalmasnak látszik a kih. Btkv. 118 §-ában meghatározott kihágás tényálla­dékának megállapítására, az 1897. évi XXXIV. t.-c. 19. §-a 1. pontjának rendelkezéséhez képest a hatáskör kérdésében a fenti értelemben kellett dönteni. Az ipartörvény 176. §-a alapján eldöntendő vitás kérdé­sekben első sorban az illetékes iparhatóságnak kell érdemlege­sen határoznia ; az iparhatóság tehát e vitás kérdéseket birói eljárásra nem utasíthatja. A m. kir. minisztertanács 1906. évi július 5-én következő határozatot hozott. A m. kir. minisztérium K. I.-nek S. I. elleni 210 K. kártérítési ügyében a veszprémi kir. törvényszék V. vár­megye enyingi járásának főszolgabirája között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 1869. évi IV. t.-c. 25. t?-a alapján vizsgálat alá vévén következő határozatot hozott: Ebben az ügyben az el­járás a közigaztatási hatóság hatáskörébe tartozik. Indokok : K. 1. kovácsmester Veszprém vármegye enyingi járásának főszolgabirá­jához 1905. évi 4,208. sz. alatt beadott panaszában azt adta elő, hogy S. I. földmives Lajos nevü fia, aki 1904. május hó 25-étől 1907. évi május hó 24-dikéig tanoncnak sserződött hozzá, tőle ismételve megszökött, kérte ebből az okból a tanonc-szerződés felbontását és S. I. tandíj- és ellátás kárpótlása címén 402 K.-ban marasztalását. A főszolgabíró az 1905. évi 4,208/905. sz. alatt hozott határozatával a tanoncviszonyt megszüntette s a panaszost kárigényével polgári perutra utasította az 1884. évi XVII, t.-c. 176. ^-ára hivatkozva. K. I. ezután az enyingi kir. járásbíró­sághoz 453. sz. alatt beadott sommás keresettel kívánta 210 K.-ra leszállított követelését érvényesíteni, azonban a kir. járás­bíróság az 1905. évi 453. sz. alatt kelt végzésével a keresetet hivatalból visszautasította, mert az 1884. évi XVII. t.-c. 176. §-a szerint az iparosok és a tanoncok között felmerült azon vitás kér­dések, melyek a tanoncviszony megszűnéséből keletkező kár­térítési követelésekre vonatkoznak, az elsőfokú iparhatóság által döntendök el, e törvény rendelkezéseiből pedig nyilvánvaló, hogy a kártérítés tárgyában a határozathozatal az iparhatóság hatás­körébe tartozik, az a felett érdemi határozatot hozni köteles, az érdemi határozathozatalt mellőzni, az ügyet hatásköréből elutasí­tani s a felet kártérítési követelésével a polgári perutra utasítani jogosítva nincsen; a bíróság csakis az ügwiekaz iparhatóság által érdemleges elbírálása után járhat el, ha valamelyik fél a határo­zattal meg nem elégszik s a kihirdetéstől számított 8 nap alatt igényeit a biróságnál érvényesiti. Ezt a végzést az 1906. évi 8. sz. alatt a veszprémi kir. törvényszék is helybenhagyta. Eszerint a veszprémi kir. törvényszék és az enyingi járás főszolgabirája között hatásköri összeütközés esete merült fel, amelynek elintézé­seképpen a közigazgatási hatóság elé kellett az eljárást utasítani, mert a kir. járásbíróság részéről felhozott helyes és kimerítő indokok szerint a bírói eljárást megelőzőleg, az iparhatóságnak kell ebben az ügyben eljárnia. Jogerősen, bizonyos időtartamban megállapított, hivatal­vesztésre itélt magán-szülésznő, ez idő alatt magángyakorlatot folytathat, ha csak ettől itéletileg kifejezetten el nem tiltatott. A m. kir. belügyminiszter 1907. évi 55,399. sz. határozata G. vármegye alispánjának A vármegye tiszti főorvosától «tudakozó­lap* érkezett hozzám, melyben hibaigazítást kér arra nézve, hogy jogerős ítélettel 3 évi hivatalvesztésre itélt okleveles magánbába ez idő alatt magángyakorlatot folytathat-e? Ami a kérdés érde­mét illeti, erre vonatkozólag a miheztartás végett, az igazságügy­miniszter úrral egyetértőleg a következőket közlöm : Az 1876. évi XIV. t.-c. 49., 50., 140., 146., 159. és 162. §-ainak, valamint az 1896. évi XXVI. t.-c. 46. §-ának rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy a törvény a szülésznői gyakorlat feltételéül az ország területén érvényes szülésznői oklevél vagy tiszti főorvosi képesítő okmány bírását (1876. évi XIV. t.-c. 50. §.), ennek a tiszti főorvos által történt megvizsgálását (162. §. e) pont) és az oklevélnek a törvény­hatósági közgyűlés által történt kihirdetését (159. §. d) pont) írja csak elő. E törvényes feltételek fennforgása esetén minden okleveles szülésznő magángyakorlatot szabadon folytathat. Ez a gyakorlat tisztán magánjellegű és hatósági ellenőrzés alá csak a törvény által megkívánt képesítés megállapithatása céljából vonatott. A szülésznői oklevélnek e célból történt hatósági felül­vizsgálata és kihirdetése csak magára az oklevélre, de nem a szülésznői gyakorlatra vonatkozik, amelynek csupán előfeltételét képezi, anélkül, hogy a szülésznői gyakorlat hatósági megerősí­tés folytán viselt hivatal, szolgálat vagy állás jellegét nyerné. Ily jelleggel a szülésznői gyakorlat csak abban az esetben bir, ha a szülésznő azt állami, törvényhatósági vagy községi szolgálat­ban teljesiti. A büntetőtörvénykönyv alapján bizonyos időtartam­ban kiszabott hivatalvesztés-büntetésnek kettős hatálya van, úgy­mint : egyrészt elveszti az elitélt ennek alapján a viselt hivatalát, ha az a Btk. 55. §-ában felsoroltak valamelyikét képezi, másrészt az ott felsoroltakat az itéletileg megállapított határidő alatt meg nem szerezheti. A Btk. 55. §-a ilyenekül csak a kinevezés vagy választás utján nyert közhivatalt, közszolgálatot, hatósági megerő­sítés folytán viselt hivatalt, szolgálatot vagy állást emliti, amelyek alá a fent kifejtettek alapján, a magánszülésznői gyakorlat azon­ban nem vonható. Ha tehát a szülésznő jogerősen bizonyos idő­tartamban megállapított hivatalvesztésre Ítéltetett, ezen idő alatt magángyakorlatot folytathat, mert a kiszabott büntetés követ­keztében csak állami, törvényhatósági vagy községi szülésznői állását — amennyiben ilyennel birt — vesztené el, illetőleg az ítéletig megállapított időtartam alatt ezek egyikét sem szerezheti meg. A magángyakorlatot a szülésznő csak abban az esetben nem folytathatja, ha az illető szakképzettséggel járó foglalkozásá­nak gyakorlatától végképpen vagy határozott időtartamra itéleti­leg kifejezetten eltiltatott, ami a Btk. 291. és 310. §-aiban meg határozott gondatlauságból elkövetett emberölés, illetőleg test­sértés vétségeinek eseteinél fordulhat elő és amely esetekbeni ezt az ítélet nem a hivatalvesztés kifejezéssel, hanem mindenkor a fenti szavakkal világosan és határozottan rendeli el. A hegyközségi rendtartásban foglalt szabály megszegése miatt indított ügy elbirálása a közigazgatási hatóság jogkörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanács 1906. évi július 5-én hozott határozata). Vadásztársulat által bérelt területen elkövetett jogosulatlan vadászás miatt a büntető eljárárás csak az egylet képviseletére illetékes elnök panaszára indítható meg. ( A m. kir. belügyminiszter 1907. évi 704. sz. hat.) A kereskedő által segédjével szemben kötbér megfizetése iránt támasztott követelés elbirálása az ipartörvény 176. §-a alapján az iparhatóság hatáskörébe tartozik. (Minisztertanács 1907. február hó 20.) A társasági szerződések után az illetéki díjjegyzék 89. tétel 1. B. b. pontja alapján fizetendő II. fokozat szerinti illeték a szerződésben kikötött ingó vagyonbetétek tehermentes tiszta ér­tekétől járJKözigazgatási bíróság 1907. március 6. 221/1907. P. sz. a.) PtUAi résZvéNYTÁflBASÁO H10Hmi.lt, BUOAPÍSTEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom