A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 49. szám - A nő joga a váláshoz a magyar jog szerint

194 A JOG gel. Ha azonban az ilyen házastársaknak Magyarországon állandó együttes lakhelyük vagy tartózkodásuk nincs és nem is volt, akkor biróküldésnek van helye, amint ez a fennforgó esetben is történt. Az 1894: XXXI. t.-c 147. §-ában gyökerező attól a szabálytól, mely szerint a Horvát-Szlavonországokkal való viszonylatban a házassági perekben nem a felek lakhelye, hanem a községi illetőség a döntő, a magyar bíróságok és elsősorban a m. kir. Kúria soha el nem tértek, de a világosan rendelkező törvény megsértése nélkül el nem térhettek, az 1894: XXXI. t.-c. 116. §-a pedig ezekben a házassági perekben — amint az e t.-c. 147. ij-ának második bekezdéséből is kétségtelen — egyáltalán és pedig per analógiám sem alkalmazható, már azért sem, mert HorvátSziavonországok területén házassági perekben a szentszékek bíráskodnak a canonjog szabályai szerint, amelyek a házasság felbontását mint a kath. dogmába ütközőt, soha el nem ismerhetik és igy a magyar bíróságok és a horvát-szlavonországi szentszéki bíróságok ítéleteik között — mint már fentebb említtetett — el nem hárítható elvi ellentét forog fenn, amiből nyilvánvaló, hogy ha a horvát-szlavonországi szentszéki bíróság hatásköre a magyarországi községi illetőségű magyar állampolgárok válóperében elismertetnék, ezzel egyszersmind elismerést nyerne a magyar házassági törvény rendelkezéseitől teljesen eltérő anyagi jogszabályok érvénye is. Mindezek előrebocsátása után tekintve egyfelől azt, hogy Zágráb szab. kir. főváros tanácsának 1906. évi március 2-án 9,496/11. 906. sz. a. kelt bizonyítványa szerint R. Jenő dr. felperes ott községi illetőséget nem szerzett és nem is állíttatik, de adat nem merült fel arra, hogy Horvát-Szlavonországok más községében nyert volna illetőségi jogot; tekintve más felől azt, hogy a nevezett felperes az esketési anyakönyvben foglalt bejegyzés tanúsításaként Győrött született és Győr szab. kir. város tanácsának 1906. évi március 6-án 2,391/906. sz. a. kelt bizonyítványa értelmében a házassági bontóper meginditásakor győri községi illetőségű volt s jelenleg is az, tehát magyarországi községi illetőségű magyar állampolgár és igy az alperesként perben álló neje szül. D. Eliza, dacára annak, hogy házasságuknak Zágrábban történt megkötése óta szakadatlanul Zágrábban laktak együtt és most is — bár különváltan — ott laknak, az 1886: XXII. t.-c. 7. §-a értelmében — figyelemmel e t.-cikknek 8. §-ában foglalt rendelkezésre is — férjhez menetelével szintén győri községi illetőségűvé vált, következéskép a peres felek mindegyike magyarországi községi illetőségű magyar állampolgár lévén, reájuk a már fentebb kifejtettekhez képest kizárólag az 1894. évi XXXI. t.-c. hatályosságának területén bírói hatóságot gyakorló magyar bíróságnak, még pedig a m. kir igazságügyminiszternek 1906. évi március 10-én 9,557,1. M. 1906. I. sz. a. kelt rendeletével az 1868: LIV. t.-c. 57. §-a alapján kiküldött és ez által a perbeni eljárásra illetékessé vált győri kir törvényszéknek hozandó ítélete lehet csak hatályos : mindezeknél fogva azt a véleményt kellett nyilvánítani, hogy a győri kir. törvényszék előtt megindított házassági bonlóperben az eljárás folytatására a nevezett kir. törvényszék illetékessége állapítandó meg. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kötelezőjegy rendeletre szólónak csak akkor tekinthető ha annak szövegében oly kifejezés használtatik, amely kétségtelenné teszi, hogy az adós a fizetési kötelezettséget nemcsak hitelezője, hanem esetleg bármely más harmadik személy irányában is elvállalja. A jelen esetben a kötelezőjegy ilyen kifejezést nem tartalmaz, az tehát nem tekinthető rendeletre szólónak és forgathatónak ; a forgatmány tehát csak engedmény hatályával bir és igy az eredeti követelés beszámítandó. (K T 294 296. §§.) A szegedi kir. törvényszék (1906. évi április hó 14-én 4,367. sz.) F. J. elsőrendű alperes arra köteleztetik, hogy 10,409 K. 32 f. tőkét, stb. ifj. K. J.-sel egyetemlege? felperesnek megfizessen. Indokok: Felperes keresetét az ahhoz A. alatt mellékelt okiratra alapítja. Ennek az okiratnak a szövege a következő• Szeged, 1903. március 10-én. Tek. ifj. K. T. urnák Szeged Bon. K. 12,000. Tizenkettőezer K.-ról. F. J.» Az akirat hátlapján: Fizettessék helvettem M. A. vacry rendeletére értékét megkaptam. Szegeden 1903. március 10-én ifj. K J. Előttünk S. A., N. D. mint tanuk. Ez okirat alapján felperes keresetét 10,409 K. 32 f. stb iránt indította, . . . F. J. elsőrendű alperes álláspontja szerint az A.-/, alatti okirat, amely sem fizetési ígéretet, sem fizetési határidőt nem tartalmaz, a fizetési kötelezettség megállapítására alapul nem szolgálhat, amennyiben azonban ez az okirat felperes álláspontjának megfelelően kötelezőjegynek volna is tekintendő, minthogy rendeletre kiállítva nincs, nem is forgatható és igy felperes, akire másodrendű alperes az okiratot átruházta, utóbbinak engedményese vele szemben tehát elsőrendű alperes érvényesíteni kívánja azokat a beszámítási kifogásokat, amelyek őt másodrendű alperessel szemben megilletik. ... • A \ .T ;nek (1875: XXXVÍI t.-c.) a kötelező jegyeket targyazo 294. §-a ez okiratok tartalmaként megköveteli hogy azoknak pénzfizetés vagy helyettesíthető dolgok, vagy értékpapírok szállítása iránt visszteher kikötése nélkül kell kiállítva lenniok a kiállítás alakiságára vonatkozóan azonban a törvény intézkedést' nem tartalmazván, a tartalom megbirálásánál a K. T. 265., 266. éS 31 Az§"e.sSf alperes által aláirt A) alatti okirat 12,000 K-ról tehát készpénzről van kiállítva; ez okirat szóvegében használt «bon» kifejezés pedig, amely a kereskedelmi forgalomban a kötelezőieíiy egyenértékéül használtatik, nem hagy fenn kétséget az iránt hogy a kiállító szándéka pénzfizetési kötelem elismerésére irányult. Ehhez járul még, hogy elsőrendű alperes saját előadása szerint is az A) alrtti, a másodrendű alperessel megejtett elszámolás eredményeként állíttatott ki a másodrendű alperes javára, az őt megillető összegről. Ezek figyelembe vételével, és mert a törvény kotelezojegy érvényéhez a fizetési határidő kitételét sem kívánja meg: a torvényszék az A) alatti okiratot a K. T. 294. §-ában körülírt kotelezőjegynek ismerte fel. ... Annak megállapításánál, hogy a kötelezőjegy rendeletre szól-e, minthogy a törvény meghatározott kifejezések használatát eíő nem irja, a szöveg tartalma az irányadó. Az A) alatti szövegének ez a része: «ifj. K. J. urnák. Bon 12,000, tizenkettőezer K.-rói», kétségtelenül azt a nyilatkozatot tartalmazza, hogy a kötelezőjegy ifj. K. J. részére, tehát az ő rendeletére állíttatott ki. Ebből a megállapodásból, valamint figyelembe véve ehhez még azt is, hogy a V. T. (1876. évi XXVII. t.-c.) 3. §-ának 3. pontja és 110. t?-ának 3. pontja is a rendelvényest ama személyként hatáiozza meg, aki részére, vagy rendeletére a fizetés teljesítendő : kétségtelen, miszerint az A) alattiban annak a személynek megnevezésével, aki részére a kötelezőjegy kiállíttatott, meghatároztatott az a személy is, akinek rendeletére a kötelezőjegy összege fizetendő. Ez az okirat tehát ifj. K. J. rendeletére lett kiállítva, minthogy pedig ifj. K. J. ezt a kötelezőjegyet hátirattal felszerelve ruházta át, azért a K. T. 296. § ára való tekintettel, az erre az okiratra alapított kereset ellen csak oly kifogással élhet, melyek magán az okiraton, vagy a másodrendű alperes és a felperes (az okirat birtokosa) közt fennforgó viszonyon alapulnak. Elsőrendű alperes beszámítási kifogásai .... tehát felperes ellen nem érvényesíthetők. A szegedi kir. ítélőtábla (1906. szept. 20-án, 2.885. sz.) Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, akként, hogy elsőrendű alperes csak 1,195 K. 42 f. tőkét stb. köteles a felperesnek megfizetni, mig a felperest 1,195 K. 42 f.-t meghaladó követelésével feltétlenül elutasítja. Indokok: . . . A K. T. 294. §-a szerint a kötelezőjegyek . . . hátirattal csak abban az esetben ruházhatók át, ha rendeletre szólnak. Annak, hogy valamely papír rendeletre szól, magából a papír szövegéből kell kitűnnie, ami olyan kifejezés használatát feltételezi, amelyből kétségtelen, hogy a papir kiállítójának akarata már eredetileg oda irányult, hogy a fizetési kötelezettséget nemcsak hitelezője, hanem esetleg bármely más harmadik személy irányában is elvállalja. Minthogy azonban a keresethez A) a. csatolt kötelezőjegy a levélalakot mutató címzésen ^Tek. ifj K. J. urnák Szeged* kivül a hitelező személyében megjelölésére más adatot nem tartalmaz, s nevezetesen nem foglal magában arra vonatkozó kitételt vagy szót, amely megengedné azt a magyarázatot, hogy az adós a papir átruházásába eleve beleegyezett, az A) alatti okirat rendeletre szóló s ekként hátirattal átruházható kötelezőjegynek nem tekinthető. Az a körülmény, hogy az A) alatti okirat ifj. K. J.-nak, vagyis az ő részére van kiállítva és átadva, az okiratot rendeletre szólóvá nem teszi, mert az ehhez hasonló okiratok rendszerint a hitelező nevére s annak részére szoktak kiállíttatni anélkül, hogy amint ezt a K. T. 294. §-a kívánja, egyúttal rendeletreszólnának. A törvénynek megkülönböztetése, melyet a «rendeIetre» és «nem rendeletre szóló» kötelezőjegyek között tesz, igazolja ezen álláspont helyességét. Ebből következik, hogy az A) alatti kötelezőjegy hátára ifj. K. J. által vezetett forgatmány a K. T. 296. §-a által a forgatmányhoz kötött ama joghatálylyal, hogy az adós csak oly kifogásokkal élhet, melyek magán az okiraton, vagy a közte s az okirat birtokosa közt fennforgó viszonyon alapulnak, nem bir. Ezt a hátirat azonban kétségtelen kifejezését tartalmazza annak, hogy ifj. K. J., akinek részére alperes a kötelezőjegyet kiállította, a kötelezőjegyen alapuló jogait a felperesre kívánta ruházni, miért is a hátirat a kötelezőjegyeknél sem tiltott köztörvényi engedményezésnek tekinthető. Jogszabály az, hogy az adós, az engedményes ellen mindazokat a kifogásokat érvényesítheti, amelyek őt az engedményező ellen megilletik; e szerint az elsőrendű alperes is érvényesítheti a felperes ellen azokat a beszámítási kifogásokat, amelyek őt az A) alatti kotelezőjegygyel szemben ifj. K. J. ellen illetik. Beszámíthatja mindazokat a követeléseket, amelyek őt ifj. K I ellen mindaddig megilletik, mig az A) alattin alapuló követelés átruházásáról nern értesíttetett. Beszámítható mindaz a követelés ^ó^rTesiS0'6"^? ,,alpereS-jaVáraÍfj- K' J- 611611 aZ átruházásról 1f lt g keletkezett és fennállott, tekintet nélkül a követelés lejáratára, mert a beszámítandó követelés lejárata csak anvtásfkl^Jelrf"Ség^e1' h°gy 3 kÖVetdés akkor mikor beszámítási kifogás utján érvényesíttetik, lejárt legyen • • • Összesen 9,213 K. 90 fillér tőke az az' összeg amelv A kamatok tekintetében helyes ugyan az elsöbiróságnak az