A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 49. szám - A nő joga a váláshoz a magyar jog szerint

A JOG 195 az álláspontja, hogy mivel az A) alatti kötelezó'jegyen a teljesítési határidő kitéve nincs, a fizetés a K. T. 3:27. §-a alapján bármikor, tehát már az okirat kiállítása napján követelhető lett volna, ebből azonban nem következik, hogy a kamatok, ha azok kikötve nem voltak, már az A) alatti kötelezőjegy kiállítása napjától követelhetők lennének; mert kamatfizetési kötelezettség kikötésének hiányában a törvényes késedelmi kamatok csak a követelés esedékességének idejétől ami az adós késedelembe ejtésével a fenforgó esetben a kötelezőjegynek fizetés végetti bemutatásával egybeesik, követelhetők. A kir. Kúria: (1907. november 6-án, ,1,337. sz.) A másodbíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Bűnügyekben Valamely kereskedelmi társaságra vonatkozóan tett ama kijelentés, hogy az «a bukás, csőd előtt álL>, a B. T. K. 258. §-a szerinti rágalmazás, illetve a 261. §. szerinti becsületsértés vétségének ténválladékát megállapítja. A m. kir. Kúria (1907. nov. 7. 8,620. szám. 1907. B. a.) rágalmazás, illetve becsületsértés vétsége miatt feljelentett S. Jeromos elleni bűnvádi pert a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán vizsgálat alá vévén, következő 'végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy valamely kereskedelmi társaságra vonatkozóan tett az az állítás, hogy az «a bukás, csőd előtt áll». olyan tényállítását foglalja magában, mely valódisága esetében a társaság üzletének vezetésével megbízott személyek ellen a bűnvádi eljárás megindításának okát képezné, vagy azokat a közmegvetésnek tenné ki; s ennélfogva alkalmas arra, hogy annak alapján a B. T. K. 258. §-ában körülirt rágalmazás, illetőleg annak 261. §-a alá eső becsületsértés vétségének tényálladéka megállapittassék. Megsértette tehát a törvényt a nagyszebeni kir. járásbíróság fentebb idézett keletű és számú végzésével annyiban, amennyiben a JTranssylvania* általános kölcsönös biztosító bank által S. Jeromos ellen rágalmazás, illetve becsületsértés vétsége miatt tett teljelentéssel szorgalmazott bűnvádi eljárás megindítását, tárgyalás kitűzése helyett, abból az okból tagadta meg, mert a feljelentett részéről a panaszló bankra vonatkozóan a feljelentés szerint tett az az állítás, hogy az «a bukás, csőd előtt áll», valódisága esetében «sem bűnvádi eljárást, sem közmegvetést nem von maga után s meggyalázó kifejezést sem képez.» Megsértette a törvényt a nagyszebeni kir. törvényszék is annyiban, amennyiben az elsőfokú bíróság végzése ellen a nevezett bank mint magánvádló által közbevetett felfolyamodást, az elsőfokú bíróság végzésének jelzett indokolását helyeselve elutasította. Jelen határozat a felekre nézve nem bír hatálylyaJ. Indokok: S. Jeromos nagyszebeni lakos a «Transsylvania» nagyszebeni általános kölcsönös biztosító bank részéről ellene rágalmazás, illetve becsületsértés vétsége miatt tett feljelentés szerint 1906. évi szeptember hó közepe táján 1). Juda nagyludasi kereskedő jelenlálében azt állította a feljelentő bankról, hogy az «a bukás, csőd előtt áll» s ezért az Albina már nem nála, hanem a «Duná»-nál biztosit. A nagyszebeni kir. járásbíróság 1906. évi október hó 9-én 1906. B. 1,483/3. sz. a. hozott végzésével a bűnvádi eljárás megindítását megtagadta abból az okból, mert az emiitett állítás ^valódiság esetén sem bűnvádi eljárást, sem közmegvetést nem von maga után s meggyalázó kifejezést sem képez.» A nevezett bank mint magánvádló által ezen végzés ellen közbevetett felfolyamodást a nagyszebeni kir. törvényszék 1906. évi november hó 17-én 5,305. sz. a. hozott másodfokú végzésével az elsőfokú végzés jelzett indokolását helyesnek nyilvánítva, elutasította. Mindkét alsófoku bíróság azzal, hogy a bűnvádi eljárás megindítását a felhozott indokokból megtagadta, a törvényt megsértette. A kereskedő épugy mint a kereskedelmi társaság sikeres működésének és üzletük fennállásának az alapját ugyanis a közönség részéről azok fizetésképessége a fizetés készsége iránt táplált bizalom képezi. Az az állítás, hogy valamely kereskedő vagy kereskedelmi társaság a bukás, a csőd előtt áll, mely egyértelmű annak állításával, hogy azok fizetésképtelenek és ennek dacára üzletüket folytatják, valamint egyrészt a kereskedő vagy kereskedelmi társaság hitelét megingatni és üzletük fennállását veszélyeztetni, ugy másrészt arra is alkalmas, hogy a kereskedő, vagy a kereskedelmi társaság üzletének vezetésével megbízott személyek ellen a bűnvádi eljárás megindításának okát képezze, illetőleg azokat a közmegvetésnek tegye ki, mert az üzletnek a beállott fizetésképtelenség dacára való folytatása nemcsak erkölcsileg elitélendő, hanem a büntető törvénykönyv szerint büntetéssel sújtott cselekményt is képez. Nyilvánvaló ezekből, hogy a jelzett állítás alkalmas arra, hogy annak alapján a B. T. K. 258. §-ában meghatározott rágalmazás, illetőleg annak 261. §-a alá eső becsületsértés vétségének tényálladéka megállapittassék. Minthogy pedig a rágalmazást magában foglaló s ennélfogva büntethető cselekményt képező állítás miatt tett feljelentés folytán a bűnvádi eljárás a Bp. 527. és 528. §-ai értelmében a tárgyalás kitűzésével megindítandó lett volna annál is inkább, mert annak eldöntése, vájjon a magában véve rágalmazó állítás az adott esetben megállapitja-e aB. T. K. 258., illetve 261. §-a alá eső rágalmazás vagy becsületsértés tényálladékát f a bizonyító eljárás eredményéhez képest az összes fenforgó körülmények gondos mérlegelése alapján hozandó ítéletnek a feladata: kétségtelen mikép az alsófoku bíróságok a bűnvádi eljárás megindítását a jelen esetben csak a törvénn megsértésével tagadhatták meg. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bír hatály lyal, a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul A hivatalból kirendelt védőnek költségei saját felével szemben itéletileg megállapíthatók ; amennyiben a törvény a hivatalból kirendelt és a választott védő között különbséget nem tesz. A m. kir. Kúria (1907. okt. 24-én 8,244 1907. B. sz. a.) gyilkosság bűntettének kísérlete miatt vádolt F. Mózes ellen a kézdivásárhelyi kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott az esküdtbíróság által 19U3. évi június hó 10. napján, 2,031. sz. a. bhozott Ítélettel elintézett bűnvádi pert a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán 1907. évi okt. hó 23. napján tartott nyilvános tárgyalás alapján a koronaügyész meghallgatásaután vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A perorvoslat elutasittatik. Indokok: F. Mózes az ellene a Btk. 278. és 65. §-ai alá eső gyilkosság bűntettének kísérlete miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben a vizsgálóbíró által 1902. évi május hó 5. történt kihallgatása alkalmával kijelentette, hogy nem kiván védőt, részére azonban a törvényszék elnöke a főtárgyalásra a Bp. 56. § ának 1. pontja értelmében Sz. Gyula dr., kézdivásárhelyi ügyvéd személyében hivatalból rendelt védőt. Az 1903. évi június hó 10-én megtartott főtárgyaláson F. Mózes vádlott képviseletében Cs. József dr. ügyvédjelölt, mint a védőként kirendelt nevezett ügyvédnek meghatalmazással ellátott helyettese járt el és az ítélet kihirdetése előtt azt a kérelmet terjesztette elő, hogy «50 korona költsége felével szemben megállapittassék.* A kézdivásárhelyi kir. törvényszék 1903. évi június hó 10-én 2,031. sz. a. hozott ítéletével Sz. Gyula dr ügyvéd munkadiját F. Mózes vádlottal, mint saját felével szemben a Bp. 485. §-ára való hivatkozással 40 koronád an állapította meg. A koronaügyész a védő dijainak saját felével szemben történt megállapítását törvénysértőnek mondja, mert szerinte a védődijak megállapításának jogi alapját a magánjogi meghatalmazás képezi, mely azokban az esetekben, melyekben hivatalból védő rendelendő, hiányozván ez a tény vádlottnak a közérdekből teljesített védelem költségeinek viselésében való marasztalását kizárja. Ámde ez a felfogás téves. A védelem az anyagi igazság megvalósítására törekvő bűnügyi igazságszolgáltatásnak egyik lényeges nélkülözhetlen intézménye. A védelem elsősorban a terhelt érdekeinek biztosítására szolgál ugyan, de annak minden bűnügyben való érvényesülése egyúttal fontosságú közérdeket is képez, mert az igazságos döntés csak a vád és a védelem támogatására szolgáló adatok mérlegelésén épülhet fel. A bűnvádi perrendtartásnak az a rendelkezése (56. §.), mely szerint a terhelt akaratától független, úgynevezett kötelező védelmet a törvényben meghatározott esetekre (56. §. 1 — 4. pontjai) szorítja, csak célszerűségi tekinteteken alapul. Ezekből folyik, hogy a védőnek a bünperben való helyzetére és szerepkörére nézve az a körülmény, vájjon a védő tisztét a féltől nyert megbízás, vagy hivatalból lett kirendelés folytán teljesiti-e r nem lehet befolyással, mert a védő a közérdeket is szolgálja akkor, amikor a bünperben a terhelt megbízása alapján lép fel, s viszont a terhelt érdekeinek képviseletében jár el akkor is, mikor a védelmet hivatalból teljesiti. De nem lehet befolyással a jelzett körülmény a védő-dijak megállapítására sem. Altalános jogszabály ugyanis, hogy az, aki másnak érdekében vagy képviseletében jár el, attól eljárásáért megfelelő díjazást igényelhet. Ez az igény nem szűnik meg azáltal, hogy a képviselő megbízását nem a féltől, hanem valamely hatóságtól nyerte, mely a képviseletet közérdekből szükségesnek tartja. Világos tanúságot szolgáltatnak e részben a jog különböző területein fennálló törvényes rendelkezések, melyek szerint a közérdekből kirendelt képviselő (a gyám, a gondnok, az ügygondnok) igényt tarthat a képviselt részéről való díjazásra, nincs tehát elfogadható indok arra, hogy ez az igény-jogosultság a bűnügyben hivatalból kirendelt védőtől megtagadtassék. Annak megállapítására, hogy a bűnügyben hivatalból kirendelt védő saját felétől nem igényelhet díjazást, a bűnvádi perrendtartásnak vonatkozó rendelkezései sem nyújtanak alapot. A Bp. 419. §-a a bűnügyi költségekhez a terhelt képviselőjének és a védőnek megfelelő diját és kész kiadásait is számítja és a bűnügyi költségeket a 48^. §. szerint a bűnösnek kimondott vádlott köteles megtéríteni. Sem a most idézett szakaszokban, sem a Bp. 485. ^-ában,