A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 49. szám - A nő joga a váláshoz a magyar jog szerint

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 49. számához. Budapest, 1907. december 8. Köztörvényi ügyekben. A két külön jog, t. i. a horvát-szlavón és a magyar jog uralma alatt álló magyar állampolgárokra nézve abban a kérdésben, hogy házassági perükben mikor és mely jogszabályok szerint köteles a magyar biró eljárni, a döntő és egyedüli kritériuma a magyar állampolgárok községi illetősége mint az illető ország területéhez kötöttségének legpregnánsabb kifejezése és legbiztosabb ismérve. A m. kir. Kúria elnöke 1821/907. eln. sz. a. közli a m. kir. igazságügyminiszternek 25,080/1907. 1. M. II. sz. a. hozzá intézett átiratát a R. Jenő dr. felperesnek D. Eliza alperes ellen házasságfelbontása iránt a győri kir. törvényszék előtt indított peréből folyóan a nevezett kir. törvényszék és a zágrábi érseki szentszék, mint házassági biróság között felmerült illetékességi összeütközésre adandó vélemény végett. Határozat: A m. kir. Kúria polgári szakosztályainak teljes ülése R. Jenő dr. felperesnek D. Eliza alperes ellen házasság felbontása iránt a győri kir. törvényszék előtt indított peréből folyóan a vezezett kir. törvényszék és a zágrábi érseki szentszék, mint házassági biróság között felmerült illetékességi összeütközésre nézve a m. kir. igazságügyminiszternek 1907. évi június hó 18-án 25,080/1907. I. M. II. szám alatt a m. kir. Kúria elnökéhez intézett átirata és mellékletei alapján azt a véleményt nyilvánítja, hogy R. Jenő dr. és neje D. Eliza házassági pere a magyar királyi bíróságok hatáskörébe tartozik és a R. Jenő dr. felperes által D. Eliza alperes ellen házasság felbontása iránt indított perben az eljárás folytatására a győri kir. törvényszék illetékessége állapítandó meg. Ezt a határozatot a m. kir. Kúria elnökével az iratok kapcsán közölni rendeli. /ndokok : Mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell, hogy a nemzetközi magánjog elvei a birói Ítélkezésnél csak ott és csupán annyiban nyerhetnek érvényesülést, ahol és amennyiben a szóban forgó jogviszonyokra való alkalmazhatásukat, az illető ország törvényei idegen állam souverainitásába nem ütköző szabályozással ki nem zárják. A magyar házassági jog (1894: XXXI t.-cikk) azonban tekintettel Horvát-Szlavonországoknak igazságszolgáltatási autonómiájára és a magyar szent Korona .egész területén egységes magyar állampolgárságra, a házassági jogviszonyoknak Horvát-Szlavonországokat illető vonatkozásaiban az alább kifejtendők szerint a birói hatáskörre nézve is oly határozott rendelkezéseket tartalmaz, hogy azokkal szemben vagy azok mellett, a nemzetközi magánjog elveinek alkalmazhatását kizártnak kell tekinteni. Teljesen felesleges tehát annak vitatása, hogy a fennforgó kérdésben birói hatáskör tekintetében a nemzetközi magánjognak mely elvei nyerhetnének alkalmazást, mert ezt a kérdést a magyar biróra nézve a magyar házassági jog a benne foglalt rendelkezé sekkel tárgytalanná tette. A magyar házassági jogról szóló 1894: XXXI. t.-cikknek a 114. és 135. §-aiban lefektetett sarkalatos alaptétele ugyanis az, hogy magyar állampolgár házassági perében csak az e t.-cikk hatályosságának területén birói hatóságot gyakorló magyar biróság Ítélete hatályos. Ez az alaptétel a Horvát-Szlavonországokhoz, mint igazságszolgáltatási autonómiájuknál fogva külön jogterülethez való viszonylatban az idézett t.-cikk 147. §-a szerint a jogkeresők községi illetőségéhez képest nyer érvényesülést, amennyiben ez a törvényszakasz a két jogterület egységes állampolgársága mellett a községi illetőséget állapította meg választó vonalul arra nézve, hogy a jogkereső magyar állampolgárok közül az 1894. évi XXXI. t.-c. és a Horvát-Szlavonországokban érvényes házassági jog uralma alá ki tartozik. Ez lényegileg a 147. §-nak a tartalma; mert bár ez a §. kifejezetten csak azokról az esetekről rendelkezik, amikor a magyarországi községi illetőségű magyar állampolgár Horvát-Szlavonországokban és horvát-szavonországi községi illetőségű magyar állampolgár Magyarország területén köt házasságot, — mely utóbbi esetben a törvény a horvát-szlavón községi illetőségű magyar állampolgárt ugy tekinti, mintha külföldi volna — de az érintett rendelkezésben szükségszerűen bennfoglaltatik egyszersmind a birói hatáskör megállapítása is Ec a megállapítás Horvát-Szlavonországokkal szemben fokozottabb mértékben vált szükségessé ama nagyfontosságú különbségnél fo^va mely a magyar és a horvát-szlavonországi birói intézmény tekintetében a házassági kérdésekre nézve jelenleg fennáll és amely az anyagi jog alkalmazására is lényegesen visszahat; mert ha a Horvát-Szlavon községi illetőségű magyar állampolgár akkor, mikor Magyarországon köt házasságot, ennek érvényessége tekintetében minden kétségen felül külföldinek tekintendő: a magyar biró akkor, mikor azt kell megítélnie, vájjon a házassági per hatáskörébe tartozik-e ? ugyanazt a személyi minőséget kell hogy alapul vegye és pedig éppen ugy a horvát-szlavonországi, mint a magyarországi községi illetőségű magyar állampolgároknál. A két külön jog uralma alatt álló magyar állampolgárokra nézve tehát abban a kérdésben, hogy házassági perükben mikor és mely jogszabályok szerint köteles a magyar biró eljárni, a döntő és egyedüli kritérium a magyar állampolgárok községi illetősége, mint az illető ország területéhez kötöttségénk legpregnánsabb kifejezése és legbiztosabb ismérve. A községi illetőség létesiti azt a jogi helyzetet a Horvát-Szlavonországok területén községi illetőséggel bíró magyar állampolgárokra nézve, hogy ők házassági viszonyaikra vonatkozóan külföldieknek tekintetnek. Különösen szembeszökő ez az 1894: XXXI. t.-c. 147. §-a értelmében a horvát-szlavonországi községi illetőségű magyar állampolgárokra megfelelően alkalmazandó 109., 117. és 118. §§. rendelkezéseinél, amelyeknél külföldiek alatt Horvát-Szlavonországok területén községi illetőséggel biró magyar állampolgárokat, illetőleg külföldi no alatt Horvát-Szlavonországokban községi illetőséggel biró nőt kell érteni, akinek kora és cselekvőképessége az ottani törvények szerint ítélendő meg, ha Magyarországon köt itteni községi illetőségű magyar állampolgárral házasságot. Az 1894 : XXXI. t.-cikknek felsorolt és egyéb ide vonatkozó rendelkezései is a birót és a házasságkötésnél köreműködő polgári tisztviselőt, amennyiben hatáskörükhöz tartozó rendelkezések forognak szóban, egyaránt kötelezik s azoktól a rendelkezésektől eltérésnek helye nincs. így pl. ha oly férfi és nő, kik állandóan Horvát-Szlavonországok területén laktak, de magyar községi illetőségűek, mint unokatestvérek vagy mint nagybátya és unokahug felmentés nélkül kötnek házasságot, ez a házasság nálunk érvényes lesz, Horvát-Szlavonországokban pedig érvénytelen, a mi törvényeink szerint a magyar községi illetőség, Horvát-Szlavonországokban pedig a dimicilium alapján. Továbbá keresztény és nem keresztény közti házasság a Horvát-Szlavonországokban hatályos jog szerint ott érvénytelen, ellenben nálunk az 1894: XXXI. t.-c. szerint érvényes. Ha tehát Magyarországon lakó, de horvát-szlavón községi illetőségű magyar állampolgár Magyarországon akarna házasságot kötni, ezt nem tehetné és a polgári tisztviselő a hazásságkötésnél való közreműködést megtagadná. És ha az ilyen felek között a házasság mégis létrejött volna és ők utóbb magyarországi községi illetőséget szereznének, a magyar biróság házasságukat az 1894: XXXI. t.-c. 147. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó 111. §. második bekezdése alapján érvénytelennek mondaná ki. A magyar államot képező országok közt fennálló államközösség mellett az egymástól független két külön jogterület között az oly igazságszolgáltatási ellentétek épp oly kevéssé vannak kizárva, mint Magyarország és bármely más idegen állam közötti viszonylatban, midőn ez utóbbi a viszonosság esetén kivül magyarországi községi illetőséggel biró magyar állampolgár házassági perében saját törvényei alapján hozna Ítéletet, bár kétségtelen, hogy az egységes állampolgárság (1879: L. t.-c. 1. §-a) közjogi helyzete mellett az ily összeütközések nagyobb mérvű visszásságot eredményeznek, melyek azonban annál kevésbé kerülhetők el, minél mélyrehatóbb az az ellentét, mely a két külön jogterület törvényei között a magyarországi és horvát-szlavonországi házassági jog között fennáll. Az 1894 : XXXI. t.-c. világos rendelkezéseinél fogva a horvátszlavón házassági bíróságnak magyar községi illetőségű magyar állampolgár házassági bontó perében hozott ítélete Magyarországban hatályiyal nem birhat, el is tekintve attól, hogy ilyen házasségi pert a nevezett országokban érvényben levő jog nem is ismer ; viszont a Horvát-Szlavonországok területén állandó lakhelylyel biró, de magyar községi illetőségű házasfelek bontó perében a magyar bíróságnak bontó ítélete Horvát-Szlavonországokban hatályosnak annál kevésbbé lesz elismerve, mivel a házasság felbontása az ottani jogba ütközik. Erre azonban a magyar bíróság, mikor a reá nézve irányadó magyar törvényt kötelességszerűen alkalmazza, tekintettel nem lehet. Többször előfordul az az eset, hogy a magyar biróság a magyar honos házasfél által a külföldi házastársa ellen indított házassági bontó perben a bontó ítéletet mindkét házastársra nézve egységesen hozza meg, minthogy házassági jogunk (eltérően korábbi jogunktól) csak az egyik házastársra kiható bontó ítéletet nem ismer. A szétválaszthatatlan házassági viszonyra vonatkozó bontó Ítélet tehát az idegen honosra is kiterjed, noha reá nézve hazájának törvényei szerint a magyar biróság ítélete nem hatályos. Ami az 1868: LIV. t.-cikk 36. §-ában szabályozott birói illetékességet illeti, az csakis azoknak a magyar állampolgároknak a házassági pereiben alkalmazható a Horvát-Szlavonországokkal való viszonylatban, akik Magyarországon birnak községi illetőség-