A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 48. szám - A 400 koronás birói képesítési pótlék kérdéséhez

354 A JOG tekintetében két év után (a törvénytervezet szerint) az időközi üresedés folytán úgyis reájuk kerül a sor. Sajátságos, hogy a törvényjavaslat a jelenlegi sokat szenvedett jegyzők «anyagi érdekeit nem részesítette méltányos figyelembenn, — hogy a törvényjavaslat más helyen mondott szavaival éljek, — hanem az 1910 után kinevezendő jegyzőket dédelgeti. Ezzel szemben azonban legyen szabad kérdeznem, ha mi 4 — 6 évvel ezelőtt mint birói vizsgával biró joggyakornokok 1000 koronáért tudtuk az államot szolgálni, — akkor ugyanezen, még csak nem is birói vizsgás joggyakornokok jogosan panaszkodhatnak-e, ha 1,000 korona helyett, két-háromszor annyit fognak kapni (X. fizetési osztályba kerülnek azonnal) és ha pedig várnak, mig a 400 koronás pótlékot illetőleg a sor reájuk kerül ?! Áttérek ezek után a számvetésre. Beszéljenek a számok. Pénzügyileg a kérdés következőleg alakul: Ha a fentebb emiitett 322 (400 koronás pótlékos) jegyző helyett 400 vagy 470 (jegyzők fele) pótlékos jegyzőt veszek, akkor a különbözet (többlet) 78— 148 jegyző lesz. Ezen 78 jegyző 400 koronás pótléka évi 78. 400=31,200 korona, két évre 62,400 korona, mig 148 jegyzőnél 148. 400 korona vagyis évi 59,200 korona, két évre 118,400 korona tehertöbbletbe kerül. De ezzel egyszer s mindenkorra a többlet kérdése le van zárva. Ezzel szemben a 933 jegyzői összlétszám mellett, ha csak mint fentebb kimutattam 850 jegyzőt veszek az általam tervezett 400, 470 jegyző helyett alapul: ugy ezen 850 jegyző évi állandó 340,000 korona teherrel jár az államkincstárra, 470 jegyző 400 koronás pótléka pedig 188,000 korona, 400 jegyző 400 koronás pótléka pedig csak 100,000 koronát teszen ki, igy az évi állandó megtakarítás a 340,000 koronával szemben, aszerint mint 188,000 koronás (470 pótlékos jegyzői) vagy 160,000 koronás (400pótlékos jegyzőt) veszek (340,000—188,000)=152,000korona (340,000—160,000= .=•180,000 korona leszen, mely összegből, mindjárt az első évben (1910) nemcsak hogy födözve van a közbeeső két évre (1908., 1909.) esett 62,400 korona, illetőleg 118,400 korona többlet, hanem azonfelül még már az első évben (1910) az államkincstár javára 470 jegyzőnél (jegyzők fele) 188,000 118,400=69,600; 400 jegyzőnél pedig 160,000 — 62,400=97,600 korona fölösleg fog mutatkozni, szemben az évi 340,000 korona teherrel, mit 850 jegyző 400 koronás pótléka fog szülni. Eszerint tehát már az 1910. évben az államkincstár javára 69,600— 97,600 korona, mig 1911. évtől állandóan 152,000 — 180,000 korona felesleg mutatkozik s igy a jegyzői kar (933) mindtn egyes tagjára úgyszólván ujabbi 200 korona esik; ámde tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat legtöbbet ad az egész fiatal aljegyzőknek és legmostohábban bánik a már régi jegyzőkkel, ezen hiányon olyképp lehetne segíteni, ha az egész jegyzői karon belül, miidán ennek pénzügyi akadálya ninssen, a fizetési íokozat is felállíttassák és az annál indokoltabb lenne, mert a 380 albirói, alügyészi állás ha megüresedik, kisebb albirói, alügyészi létszám mellett a sokat szenvedett régi jegyzők még hosszabb ideig fognak maradni a X. fizetési osztályban. E szerint 311 jegyző jutna az első, ugyanannyi a második, ugyanannyi a harmadik fizetési fokba. A 311 jegyző (I-ső fizetési osztályban) évi 400 koronát=l 24,400 koronát, a 311 jegyző (Il-ik fizetési osztályban) évi 200 koronát=62,200 koronát emészt fel, ami a végösszegben (124,400-|-62,200) = =186,600 koronát teszen ki, mely fentebbi 180,000 koronából nemcsak ezen végösszeg, hanem ezen felül egy kis jóakarattal a 400 koronás képesítési pótléknak a nyugdíjba leendő beszámítása is fedezhető lenne és pedig azért, mert én mindenütt a szélső számításokat vettem és a intercalarera sem tekintettetn és azt sem vettem f gyelembe hogy 7 jegyző 2,900 korona, 6 jegyző 2,400 korona és 18 jegyző 2,200 korona fizetést fog húzni, már az 1908. évi költségvetésből kitűnőleg. Már pedig ez a körülmény csak csekély, alig számbavehető teherrel járna és csak azon öreg, becsületben megőszült jegyző javára szolgálna, ki a X. fizetési osztályban valami uton-rnódon (testi gyengeség, szellemi kimerültség) megakadt, ilyen pedig kevés fog akadni, mert előbb-utóbb úgyszólván minden jegyző, ha a sor reá kerül, biró lesz. Az az egy-két szerencsétlen pedig, aki ott (X. fizetési osztály) megrokkant, az erre a néhány korona nyugdijkülönbözetre egy jogállamban alaposan rá is szolgált. Összegezem a mondottakat: A fe?itebbiekböl kitünőleg, indítványom szerint, mely az államkincstár megterhelésével nem jár, lehetővé van téve az összes sérelmek reparálása. A jelenlegi régi jegyzők évi 400 -j-j- 400 korona, vagyis évi 800 korona többletet kapnának; az uj jegyzők pedig 400 -f- 200 korona vagyis 600 korona évi többletet kapnának. Az egész fiatal aljegyzőket az előny nemcsak ott éti, hogy a XI. fizetési osztályt úgyszólván átugorják cs a X. fizetési osztályba kerülnek, hanem ott is mellőzésben egyikük sem fog részesülni, mert az egész status a rangsor megtartásával egyszerre fog előre menni, — mig az idősebb aljegyzőkre nézve, kik közül nem egy részesült mellőzésben, lehetségessé válik a képesítés, illetőleg a kinevezés rangsorjához mérten a 400, illetőleg a 200 kotonás többlet még két év (1901) előtti elérésre. Az 1908 január 1-től kinevezett joggyakornok, mint jegyző pedig már az «aljegyzői» cimtől is meg fog szabadulni és a XI. fizetési osztályt csak hirből fogja ismerni, mert azonnal a X. fizetési osztályba fog kerülni. Ez a javaslat Kolumbus tojásától annyiban különbözik, hogy az adott helyzetben nemcsak ez egyik oldalon, — hanem valamennyi oldalon megáll. A törvényjavaslat 6. §-a ezen javaslat szellemében átdolgozandó lenne, legroszabb esetben pedig indokolt lenne a 6. §. 2-ik bekezdésébe: «A jelen törvény hatálybaléptéig kinevezett jegyzőket)) szöveg után a következő szöveg beírása : «és az ezen törvény alapján előlépett azon jegyzőket, kik a bírákra nézve előirt jogi képesítést 1903. évi december 31-ét megelőzőleg megszerezték)) (u. n. Széll-íéle javaslat.) Ezen beszúrás folytán az a jelenlegi hat aljegyző is élvezhetné a 400 koronás pótlékot, kik még 1903 december 31-ét előzőleg a Széli-féle javaslat biztában tették le a birói vizsgát, ama hiszemben, hogy 1904. évi január 1-én jegyzők lesznek. Ezen visszásság megszüntetése pedig, melyet a Széli-féle javaslat reputációja is parancsol, mindössze 6 X 400 — 2,400 korona; két év alatt 4,800 koronájába kerülne az államnak és akkor a Széli-féle javaslatnak is megadatnék az a tisztelet, hogy teljesen végre lett hajtva és igy eleje vétetnék annak, hogy a Széll-íé\e javaslat alapján állókról valaha az mondassák, hogy ezek között voltak olyanok is, kik a Széll-ié\e javaslatban csalódtak, mert ma már számos jegyző van, ki csak 1904. év január hó 1. után tette le a birói vizsgát és már jegyző, igy ezek a törvényjavaslat szerint a 400 koronás képesítési pótlékot élvezni fogják, mig azok, kik a képesítést korábban, 1903. december 31. előtt szerezték meg (ilyen összesen még hat aljegyző van), ama hiszemben, hogy ex offo anno 1904. január hó 1-én jegyzők lesznek — horribile dictu — megtörténhetik, hogy nem részesülnek egy olyan pótlékban, mely a képesítés napjához igazodik és az, amire senki még csak nem is gondolt volna, egy vonalba kerülnek azokkal, akik a képesítést csak meg fogják szerezni anno 1910-ben. Végül megjegyzem, hogy a törvényjavaslatba a fenti beszúrás és a pénzügyi megterhelés teljesen mellőzhetővé válhatna az által, ha az igazságügyminisztérium az időközi üresedés folytán ezen hat jegyzőt még 1907. december havában előléptetné. Belföld. A szatmárnémetii birák körlevele. A szatmárnémetii kir. törvényszék birói kara mig egyfelől őszinte örömmel vette tudomásul az 1908. évi költségvetési tervezetből azt, hogy a magas kormány öt millió koronát meghaladó összeget kiván fordítani a birói fizetések rendezésére; másfelől kínosan érinti az ezen, illetve a birói és ügyészi szervezet módosítása tárgyában benyújtott törvényjavaslat tartalmából kitűnő az a körülmény, hogy ezúttal a törvényszéki elnökök-, továbbá a címzetes táblabirákká előléptetett birákról, de különösen a hoszszas, 18—20 éves szolgálat jutalmául a Vll-ik fizetési osztályba már belépett több százszámra menő birói személyről semminemű gondoskodás nem történik. Azt, hogy a kir. törvényszéki elnöki állás mily fontos, az azzal járó reprezentáció mily nagy anyagi áldozattal van összekötve, hogy az ezen állásból folyó igazgatási teendők mily terhes munkát s mily körültekintést igényelnek, s hogy a törvényszék s járásbíróságok feletti felügyelet, s azok fényeinek, ítélkezéseinek jogi arányosítása mily szakismeretet és tudást feltételez, említeni is felesleges s itt főként csak azt kívánjuk kidomborítani, hogy mily méltánytalan a törvényjavaslat ezen állásra vonatkozó hallgatása, mely könnyen arra vezethet, hogy a nagy gyakorlatot igénylő ezen állásban levő birák az által, mert előléptetésben csak hosszú idő után, és akkor is csak kivételesen részesülhetnek, oda lesznek mintegy kényszerítve, hogy azon állásukat elhagyva, a magasabb előléptetést a felsőbb bíróságodnál keressék. Ez jelentékeny hátrányára van az igazságszolgáltatásnak és a közérdeknek, de legfőbb hátránya van magának az igazságügyi személyzet tagjainak is, mert a törvényszéki elnöktől függ a felügyeleti jogkörükben eső összes birák képesítési minősítése, ezért tagadh&ilanul helyesebb, hogy a jelzett hivatali feladatot az a régi elnök, ki az egyes egyének tehetségét, szorgalmát stb. jól ismeri, oldja meg, ez igazságosabb, mindenesetre a bírákra és hivatalnokokra is megnyugtatóbb, és az ujabban ezen irányban felmerült aggályok eloszlatására is alkalmasabb.