A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 48. szám - Luigi Dolci: Revisione dei processi penali e indemnita alle vittime di errori giudiziari

A JOG Ami pedig a jelenleg a Vll-ik fizetési osztályba tartozó törvényszéki birákat illeti, a fizetésrendezés tekintetében a leg­mostohább elbánásban ezek részesülnek, a javaslat róluk szintén nem emlékezik meg, holott a kormányelnök ur expozéjában kü­lönösen kiemelte, hogy a javaslat a hosszú és terhes szolgálati idő alatt kiérdemelt munkát akarja jutalmazni és a tisztes meg­élhetést lehetővé tenni. Igaz, hogy a jelenlegi birói fizetés minden vonalon csekély­mérvű, éppen ezért fogadta a birói kar őszinte örömmel azt, hogy a IX-ik és VlII-ik fizetési osztályba sorozott birák, habár nem mindnyájan is, anyagi előnyben fognak részesülni, azonban a javaslat azon intézkedése, hogy amidőn a VlII-ik fizetési osztály­ban levő olyan törvényszéki biró. ki ezen minőségben 4—5 évet szolgált, azon elbánásban részesül, mint az a Vll-ik fizetési osz­tályú biró, ki 12—14 évig szolgált már törvényszéki birói minő­ségben, — leverőleg hat, egyáltalán nem alkalmas a nehéz munka fokozására szükséges kitartásra, annál is inkább nem, mert ezen birák 45—55 éves korban lévén rendszerint család­apák s a családfentartás és a gyermekeik neveltetésének költ­ségei, mivel gyermekeik már rendszerint magasabb képeztetés alatt vannak s a házon kivül tartatnak, fizetésüket felemésztik és pedig annál inkább, mert mig a többi államhivatalnokok más javadalmazásban is részesülhetnek, addig a biró csupán fizetésére van utalva. Mint emiitettük a birói kar nagy köszönettel fogadta a kormány azon szándékát, hogy a jelenben a VlII-ik fizetési osz­tályban levő birák azon részét, kik szolgálati idejüknél fogva arra reászolgáltak, a Vll-ik fizetési osztályba fogja előléptetni; ide­vonatkozólag azonban szerény véleményünk szerint a méltányos és igazságos elbánás módja az lett volna, hogy a Vll-ik fizetési osztályba már besorozott s az uj törvény folytán besorozandó, összesen ezerét kitevő biró szolgálati idő szerint az illető fizetési osztályba, tehát egyenlő arányban 3 fokozatba soroztassék be, ami által el lesz hárítva az a méltánytalanság is, hogy mig a Vll-ik fizetési osztály I-ső fokozatába alig 120 biró van beosztva, addig a Ill-ik fokozatba a most bentlevőket is beszámítva, 700-at meghaladó biró fog beosztatni, kik között 18—20 évi birói szol­gálatot töltött birák is százával szerepelnek, miből nyilvánvaló, hogy a tervezett fizetési módozatok által csupán az alig 4—5 éves törvényszéki birák nyernek anyagi előnyt, mig a VII-ik fizetési osztályban már bent levő több száz biró semmit sem nyer. Még jobban kitűnik a beterjesztett törvényjavaslatban kon­templált fizetési módozatok sérelmes volta akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a 12—14 éves törvényszéki birák közül, kik leg­utóbb a VII-ik fizetési osztály IH-ik fokozatába léptek, nagy szám­mal vannak, kik 20—30 éves, vagy azt is meghaladó szolgálati idővel bírnak s akikre nézve az 1904. évi I. t.-c. alapján kibocsá­tott 530/1904. M. E. számú rendeletben előirt az az intézkedés áll fent, mely szerint a VII. és VlII-ik fizetési osztály egyes foko­zataiban 5 évet kell eltölteni, ezekre nézve tehát legtöbbnyire az az eset fog bekövetkezni, hogy bár érdemdús birák, mégis a VII-ik fizetési osztály I-ső fokát sem érhetik el, vagy elhalnak, vagy a 40 évi szolgálati idejüket betöltvén, nyugdíjaztatnak. A kormányelnök ur által a költségvetési javaslat benyújtá­sakor, az országgyűlés előtt a lapok egyöntetű közlése szerint azon nyilatkozat tétetett, kogy a Vl-ik fizetési osztályba 150 uj birói állás leend rendszeresítve, ha ez igy történnék, az a most VII-ik rangosztályban levő bírákra előnyös lenne ugyan, mert inkább remélhették volna idő multán leendő előléptetésüket, de a jelenlegi állapotban, illetve a javaslat törvénynyé válása esetén is, miután a szerint a VII. fizetési osztályban a már bent levőket is számítva, együtt 1,000 biró lesz, s miután az ezer biró nem a szolgálati év szerint lesz a Ill-ik fokozatba beosztva, anyagi hely­zetük javulására még csak reményük sem lehet és pedig annál kevésbé, mivel a javaslat szerint a Vl-ik fizetési osztályba össze­sen csak 150 biró léphet elő, amennyiben az eddigi létszám 146-ot tesz ki, a szerencsés eiőlépők az egész országban csak 4-en lesznek. Ezek szerint bátran kimondható, hogy a tervezett javaslattal az idősb birák honorálva nem lesznek, s annak csak a kevesebb szolgálati idővel biró fiatal generáció fogja előnyeit élvezni. Ezek alapján és tekintettel végül arra is, hogy ha a VII. és VlII-ik fizetési osztályban levő birák összlétszámához a IX-ik fizetési osztályban levő birákat is hozzászámítjuk, összesen 2,527 birói személy van érdekelve, a törvényjavaslat szerint csak 1,256 azon birák száma, kiknek helyzetén javítva lesz, mig 1,271 biró és ügyész semmi anyagi javadalomban nem részesül, tehát az sem állitható, hogy a nagyobb tömeg helyzete javulna. Mindezeknél fogva és addig is, mig a birói szervezet vég­leges rendezése allkalmával a birói karnak közérdekben fekvő kívánságai teljesíttetnének, az 1908. évi költségvetés kapcsán, illetve a vonatkozó javaslatban most már megvalósítandó tiszte­letteljes kérelmünk oda terjed, hogy 1- ször. A kir. törvényszéki elnökök már most kir. kúriai birói cimmel és jelleggel ruháztassanak föl valamennyien, vagy legalább azok, kik nagyobb törvényszékek élén állanak, de mindenesetre az eddi­ginél nagyobb százalékban. 2- szor. A Vl-ik fizetési osztályban levő első' folyamodása birák és ügyészek jelenlegi összlétszáma 150-nel szaporittassék ; H'SZOr. Az uj törvényjavaslatfolytán a VII-ik fizetési osztályban majd helyet foglaló 1,000 biró és ügyész ezen fizetési osztály három \ /nkozatában szolgálali idejűkre tekintettel egyenlő arányban osztas­sanak be. 4-szer. A VIII. fizetési osztályba sorozottakra nézve is a hármas fokozatba való beosztás keresztülvitessék. Ez a kérelem t. cimnek szives támogatás, illetve ismertetés végett megküldetik. Kelt Szatmár-Xémetiben, a kir. törvényszék birói karának 1907. évi november hó 23-ik napján tartott értekezletéből. Külföld. Külföldi irodalom. f\ Luigi Dolci: "-Revisione dei processi penali e indemnita alle vittime di errori giudiziari. -* Como, 1907. {Dolci Lajos: «A bün­perek revíziója s a birói tévedések áldozatainak a kártalanítása*. Dolci, como-i ügyvéd az olasz jogászközönség előtt fölötte hálás és aktuális témát választott magának, amidőn a fönti cimü munkájában a bünperek revízióját és a kártalanítást tette tanul­mánya tárgyává. Az uj olasz bűnvádi perrendtartás javaslata egyrészről a bünperek revízióját fekteti az eddigieknél szélesebb alapokra, másrészről pedig, a kártalanításnak az olasz büntetőjogban eddig nem ismert intézményét is meg akarja valósitani. E két fontos kérdés és annak a részletei fölött — pro és contra — heves vita folyik ezidőszerint az olasz kriminalisták és jogbölcselők között. Ezért mondottuk, hogy a Dolci könyve fölötte aktuális, témája pedig igen hálás. Dolci — aki különben szociálista s a szociál-anarkisztikus büntetőjogi irány apostola — a jelen tanulmányában is főleg szocialisztikus szempontból tárgyalja a kérdést. Elsősorban is hibáztatja a «res judicata érinthetlenségének* | az elvét, amely nem egyéb, mint jogi elfogultság s amely a I bünperek revizióját — csaknem minden európai állam büntető I törvénykezésében — az esetek minimumára korlátozza. Ennek az oka — Dolci szerint — az államok takarékosságra való törekvé­sében keresendő, holott annak csak akkor volna helye, ha a bíróságok ítélkezései csalhatatlanok volnának. Szűkmarkúsága folytán, igy lesz az állam szándékosan bűnössé annak a sokféle szerencsétlenségnek és nyomornak az előidézésében, amelyet az ártatlanul elitéltek szenvednek. De — mondja szerzőnk — nevet­séges dolog az, ha az állam a res judicata tekintélyéhez mere­ven ragaszkodik s ha a birói cselekmények prestige-éről beszé­lünk : mert az ítélkező biró is éppen olyan gyarló ember, mint akárki más. Már ezen okok is elegendők arra, hogy a «res judi­cata> érinthetlenségének az elvét megdöntsék s hogv annak a belátására bírjanak bennünket, miszerint a bünperek revizióját lehetőleg minden esetben meg kell engedni. Az uj olasz Bp. javaslata négy esetben engedi meg az elitélt javára a bünper revizióját. Ez esetek: 1. ha az ítélet nem egyez­tethető össze egy másik ítélettel, vagy, ha visszavonható makacs­sági ítélet hozatott; 2. ha a marasztaló ítélet után, olyan jogerős másik ítélet hozatik, amely megállapítja, hogy a marasztaló ítélet hamistanuzásnak, vagy a biró megvesztegetésének az eredménye volt; 3. ha az ítélet után oly tárgy, vagy okmány kerül elő, vagy olyan tény fedeztetik föl, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy a bűncselekmény tényálladéka nem forog fönn; végül t4. ha az ítélet után olyan ujabb tények, vagy bizonyítékok merülnek föl, amelyek akár önmagukban, akár pedig a biró által már meg­vizsgált tényekkel, vagy bizonyítékokkal együttesen nyilvánvalóvá teszik a bíróságnak a marasztalást, vagy a bűncselekmény cimét (titolo), avagy a súlyosító körülmények megállapítását illető tévedését. Dolcinak ez nem elég. O még liberálisabb intézkedéseket akar. Szerinte a revízió minden esetb.en megengedendő; azt sem az elévülés, sem a büntetőjogi felelőtlenség (irresponsabilitá), sem a beszámithatóságot kizáró ok, sem pedig az elitélt halála nem akadályozhatja. A kártalanításra vonatkozólag Dolci azon általános magán­jogi elvből indul ki, amely szerint minden, bárminő okból kelet­kezett kár megtérítendő, illetve hogy mindenki, aki másnak kárt okozott, azt teljes egészében megtéríteni köteles. Ez okból Dolci azt kívánja, hogy az állam az ártatlanul elitélt egyénnek a birói tévedésből származott összes anyagi és erkölcsi kárát térítse meg Az állumnak ez nemcsak jogi, hanem erkölcsi kötelessége is. Thót László dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom