A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 48. szám - A budapesti kir. ítélőtábla joggyakorlatából

A J OG Az 1. alatti eset orvoslása a végrehajtási törvény módosításáról szóló javaslat keretébe tartozik, ezért most ezzel itt bővebben nem foglalkozom, azonban ki kell emelnem már itt is, hogy az általam fentebb javasolt módosított szöveg, mint az 1. alatt feltüntetett, súlyos sérelem orvoslása, a reális kereskedelmi világ érdekében fekszik elsősorban s ha a javasoltszöveg törvényhozási sanctiót nyerne, bizonyára megtisztitná a jó hírnevű kereskedelmet azon sok salaktól, melynek sajnos, igen sok példányát napról-napra megbővitett kiadásban észlelni módunkban van. /A budapestikir. ítélőtábla joggyakorlatából. Már több ízben volt alkalmunk a budapesti kir. Ítélőtábla egyes tanácsainak, különösen pedig a telekkönyvi és végrehajtási ügyekben Ítélkező tanácsok judikaturájával foglalkozni. A felhozott esetekben a tábla oly joggyakorlatára utaltunk, mely egyenesen contra legem oly judikaturát honosít, mely méltó aggályt kelthet. Pillanatnyira sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tábla a legtöbb, e tanácsokban előforduló ügyben : utolsó fórum gyanánt szerepel, az általa ejtett sérelmek tehát többé nem orvosolhatók. Az alábbi jogesetben újból bemutatunk egy oly táblai ítélkezést, mely e magas fórum iránti minden tiszteletünk mellett a kritikát erősen kihívja. Szokott tárgyilagosságunkkal, minden egyoldalú színezés nélkül terjesztjük ezen esetet olvasóink elé. A consequentiákat mindenki maga is levonhatja. Az eset a következő: Budapest főváros pesti részének 7,231. számú telekkönyvi betétére C. 7. alatt egy helybeli takarékpénztár javára 6J,000 frt tőke és jár. erejéig egy törlesztéses kölcsön lett bekebelezve, mely később peresittetvén, végrehajtás, majd árverés alá került. Az árverésen — szokásos módon — maga a takarékpénztár vette meg a kérdéses ingatlant oly árban, mely még a saját követelését sem fedezte. A jelzálogüzlettel foglalkozó hazai pénzintézeteinknek ez a régi trükkje. Nem érik be a törlesztéses kölcsönből reájuk háramló busás jövedelemmel, de magát az ingatlant is nemcsak értékénél jóval csekélyebb árban kezükhöz kaparitják és ekként az ingatlan tulajdonosát tönkre teszik, hanem a takarékpénztár után bekebelezett többi jelzálogos hitelezőket is érzékenyen megkárosítják. Ha kormányaink az ádáz politikai harcok mellett, ezen kérdéssel is foglalkoznának, nyomban rájönnének arra, hogy zilált hitelviszonyainknak és az ország ijesztő elszegényedésének egyik főforrása innét fakad és akkor bizonyára a törvényhozás utján megvédenék a gyengét az erőssel szemben. Kigyomlálnák az egyébnek mint minősített uzsorának nem jellegezhető ezen káros hitelműveleteket. így történik, hogy a pesti házak százával válnak a takarékpénztárak és jelzálogintézetek tulajdonává és ebből folyólag sok millióra rug a károsult hitelezők vesztesége, kik hiába jajveszékelnek, mert nincs senki, aki pártjukat fogná, e garázdálkodásnak véget vetne. A takarékpénztárak és bankok ezen eljárása annál megfoghatatlanabb, mert ezek rendszerint már az első részlet fizetésének elmulasztása után végrehajtást vezetnek és zárgondnok utján kezeltetik az ingatlan bérjövedelmét, mely egy év letelte után részükre ki is lesz utalva. Ilyen körülmények mellett nincs értelme az ingatlanok elárvereztetésének és nyugodton bevárhatná a végrehajtató hitelintézet a kedvező alkalmat, hogy az ingatlan szabad kézből eladassák és a többi jelzálogos hitelezők is némi kielégítést nyerjenek, amit ma a pénzintézetek kapzsisága és mohósága teljesen kizár. A jelen esetben is a takarékpénztár az általa gondnokilag kezelt ingatlant árverésre vitte és ezen árverésen az ingatlant becsértékének jóval a felén alul megvette, miáltal a többi jelzáloghitelezők követelései teljesen kijátszva lettek. Az árverést követte a sorrendi tárgyalás. E tárgyalás | eredményéhez képest a telekkönyvi bíróság 31,909/tk. 1895. számú sorrendi végzésével a kamatot, perköltséget és egyéb járulékot, — megengedjük hogy véletlenségből — a C. 7. alatt a tőke rangsorában bekebelezett 3,700 frtnyi átalányösszegből rendelte kielégitendőnek. A végzésnek ezen része szószerint igy hangzik « . . . A . . . takarékpénztár javára C. 7. alatt 61,000 ft. kölcsöntőke és jár. erejéig bekebelezett követelésre ' a) tőkében 121, 126 K. 78 f. b) ennek 1899. aug. 5-től járó6%-os kamatai, abckebelezett 7,400 K. költségátalány kereten belül» stb. Ily sorrend mellett a takarékpénztárt követő jelzáloghi- ' telezőknek is jutott volna némi kielégítési alap. Ezen, nézetünk szerint is helytelen sorozás ellen, perorvoslattal élt ugyan egyikmásik, a takarékpénztárt telekkönyvi rangsorban követő hitelező, ellenben nem élt perorvoslattal maga a jogaiban sértett takarékpénztár. A budapesti kir ítélőtábla 3,614/1906. P. sz. 1907. május 17-én kelt végzésében a felfolyamodások ezen részét következőleg intézte el: «Az elsőbiróság végzése az indokaiban felhívott törvényszakaszok rendelkezéseinél fogva és azért hagyatott helyben, mert ez a rendelkezés a követelés alapját képező kötelezvény és a zálogjogi bekebelezés tartalmának megfelel és különben is az elsőbiróság végzésének tartalma szerint ezek az összegek az általányösszeg keretén belül soroztattak.a A végzésnek ezen tartalma minden kétséget kizárólag konstatálja azt, hogy a takarékpénztár tőkekövetelésének minden, bármi néven nevezendő járuléka ezen általányösszeg keretén belül volt fedezendő. Megengedjük, hogy a tábla, épp ugy mint a elsőbiró is, tévedett; de ezen tévedésének jogkövetkezményei már többé nem a többi jelzáloghitelezőt, hanem csak a takarékpénztárt magát sújthatják, mely legfeljebb kártérítési igénynyel birhat az I. és II. fokban eljárt, felületesen ítélkezett bírák ellen. A takarékpénztár még most sem mozgatta a fülét. És újból csak a többi jelzálogos hitelezők egyike volt az, aki ezen általa, megfoghatlan módon sérelmesnek vélt, táblai határozat ellen további, felfolyamodással élt a m. kir. Kúriához. Ez pedig 1907. évi június hó 5-én kelt 3,544/1907. P. sz. végzésével a felfolyamodást visszautasítja, «mert a végrehajtási törvény 199. §-a szerint ilyen esetben a Il-od bíróság végzése ellen további felfolyamodásnak helye nincs.» Azon kérdés tekintetében tehát, hogy a takarékpénztár tökekövetelésének kamata és egyéb járuléka csakis és kizárólag a 3,700 frt általány összegből kielégítendő, vita többé nem lehet — itt egy res judicata-vd\ állunk szemben. Az elsőbiróság azonban, be sem várva a Kúria ezen határozatát, már a II-odbirói határozat leérkezte után nyomban intézkedett arról, hogy a vételár a sorrendi végzés értelmében kifizettessék és ennek alapján az ingatlan az árverési vev3 nevére átirathassék. Az árfelosztás foganatosításával megbízta az egyik helybeli közjegyzőt, a ki tekintet nélkül a bíróság sorrendi végzésére, — mely a tábla által fentiek szerint helyben hagyatott — a takarékpénztár követelését oly módon tervezte kifizetendőnek, hogy első sorban a tőke, másodsorban a kamat, harmadsorban pedig és csak ennek utána a 3,700 frt általányösszeg keretén belül a többi költségek és járulékok kifizettessenek. A közjegyző ezek szerint a jogerős sorrendet teljesen ignorálta. Ezen önkényes kifizetési terv ellen a többi jelzáloghitelező erélyesen tiltakozott és tiltakozását jegyzőkönyvbe is vétette. A törvényszék pedig ezt a tervet érdemileg még a mai napig sem intézte el, hanem irattárba tétette mindaddig, mig a többi függő kérdések nem lesznek elintézve. Erre a körülményre különösen felhívjuk olvasóink figyelmét, mert ez később még nagy szerepet fog játszani. A Kúria határozatának leérkezte után, a többi jelzáloghitelező két ujabb kérelemmel járult a tszék elé. Az egyik kérelem oda irányult, hogy az ingatlanra visszárverés tűzessék, mert a takarékpénztár az árverési föltételeknek eleget nem tett; a második kérelem pedig a felső bíróságok határozata folytán szükségessé vált folytatólagos sorrendi tárgyalás kitűzését kérte. Mindkét kérelemnek az I. bíróság helyt adott. Most, a 12-ik órán jóval tul, ébredt a takarékpénztár tudatára annak, hogy baj van és valamit tennie is kell. Élt tehát előterjesztéssel és felfolyamodással a visszárverés elrendelése és a folytatólagos sorrend kitűzése ellen és ezen felfolyamodásában elpanaszolta egyúttal azt is, hogy a kamatnak az általányösszeg keretén belül való sorozása nyilván tollhiba, mely birói tollal kiigazítandó. Az 1. bíróság az előterjesztés folytán a visszárverést felfüggesztette, mely ténye ellen viszont a többi hitelezők éltek felfolyamodással és igy a felfolyamodások egész komplexuma érkezett újból fel a táblához. A budapesti kir. ítélőtábla pedig, megfeledkezve már előzőleg hozott fentközölt határozatáról, ugyanazon tanácsban, ugyanazon biró előadása mellett 1907. évi október hó 8-án 8,546/907. P. sz. alatt a következő határozatot hozta: «Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, és az ugyancsak 14,162/1907. szám alatt kibocsátott visszárverést hatályon kivül helyezi a . . . . kir. közjegyző által 19,0371907. se. a. bemutatott árfelosztási jegyzőkönyv alapján megállapítja, hogy végrehajtató tőkekövetelése és annak kamata az ingatlan vétc