A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 48. szám - A kereskedelmi üzlet átruházásáról szóló törvényjavaslat bírálata

A JOG első tárgyalásra hozza bizonyítékait magával, mely felhívás az alperesnek is szol. Mindezt azért rendeli a törvény, hogy az ügy lehetőleg ugyanazon határnapon befejeződjék. A törvényhozó ez az akarata a 35. §-ban van kifejezve. A 33. §. az ügy elintézésének utólagos előadásokkal és utólagosan ajánlott bizonyítékokkal való késleltetését megtiltja. A késlekedő felet nóvumaival a felebbezési eljárásra és perújításra utasítja. A 39. §. a bírónak meghagyja, hogy az úgynevezett komplikált perekben a tényállás felderítése végett közvetlenül a felektől szerezze be az informatiót s a végett a feleket személyes megjelenésre kötelezze. Lássuk, hogy a gyakorlatban miképp valósult meg a törvényhozónak a fenti intézkedésekben nyilvánított akarata? Az első tárgyalást tömegnapra tűzik ki. A tömegnap egy adminisztratív szörny, milyet a S. E. nem ismer. Felhangzik az obligát birói felhívás: «Tessék halasztani, ha nem akarnak hiába várakozni vagy pedig 2 órakor én halasztok hivatalból, mert ma tömegnapom vans. Ez a birói felhívás a S. E. 35. §-ának egyenes megszegése. És milyen komikus hahota keletkezik, ha valamely laikus fél eleget tesz a 15. §. értelmében kibocsátott idézésnek, bizonyítékait, jelesen tanúit magával hozza és kihallgatásukat kéri a tömegnapon ? Menjünk tovább ! A felek a kényszerhelyzet előtt meghajolnak és halasztanak. A következő tárgyaláson alperes részletes számlát kér, mert hisz a perek zöme vételből származik s felperes rendszerint könyvkivonatot csatolt keresetéhez, melyben az áruk és vételáruk kitüntetve nincsenek. Mit tesz felperes? A részletes számla becsatolására halasztást kér és ka]), melynek helye tulajdonképpen nincs, mert a 15. §. szerint felperes ezt már keresetében tartozott alperessel közölni; ezt azonban meg nem tette, sem pedig a bíró a határnap kitűzése előtt a 17. §. értelmében felperessel meg nem tétette. Kivétel az az eset, hogy felperes kértére in fiagranti csatolja a részletes számlát. Akár a 2., akár a 3. határnapon csatolja ezt felperes, alperes nyilatkozattételre kér és kap halasztást, melynek helye nem lett volna, ha felperes a részletes számlát keresetéhez csatoltan közli alperessel. Hogy ez meg nem történt, annak a biró az oka, ki a 17. §. 2. bekezdésében körülirt kötelességét nem teljesítette. 3., esetleg 4 tárgyalás volt már eddig, s még mindig nem került a sor alperes érdemleges ellenkérelmének előterjesztésére. Valamennyi eddigi tárgyalás a S. E. 15., 17., 35. §-ai intézkedésének végre nem hajtásából ered. Vessünk egy pillantást az érdemleges tárgyalásokra ! Hol felperes, hol alperes kér és kap halasztást nyilatkozattétel végett, minek okát ismét a kereset hiányában kell keresnünk, mert azokat a tényeket, melyekből felperes jogait származtatja, még szóbelileg előadott kerestében sem adja elő kimerítően, sőt még a X-ik tárgyaláson is nóvumokkal fejelgeti. Felperes halasztást kér a nóvum beszerzésére, aztán pedig alperes a nóvumra való nyilatkozattétel végett. Ezek a halasztások azért merülnek fel, mert a biró a 15., 17. és 37. §. intézkedéseit végre nem hajtja. Hányszor halljuk, hogy felperes kereseti tényállításainak igazolására bizonyítékait a jövő tárgyaláson fogja bejelenteni? Ilyen célú halasztást a S. E. nem ismer, mert a 15. §. azt rendeli, hogy felperes bizonyítékait már a kereset megindítása előtt tartozik összegyűjteni s keresetében megjelölni. Sőt ez alperes kötelessége is az első tárgyalás előtt, mihelyt a keresetet megkapja. Világosan benne van ez a 18. §-ban. Mindez, amit eddig mondottunk, még fokozottabban áll az úgynevezett «komplikált» perekre, melyek alatt olyan pereket kell értenünk, amelyekben a tényállás csak terjedelmes, közvetett bizonyítás utján tisztázható. Hány hiábavaló halasztás, mennyi felesleges bizonyítás történik ilyen perekben ? Miért ? Mert a biró a S. E. 39. §-át végre nem hajtja. Ha ily perekben a feleket személyesen és kimerítően kihallgatja, a komplikált tényállás majdnem minden esetben egy-két és könnyen eldönthető vitás pontra zsugorodik össze. Hányszor látjuk és sajnos érezzük, hogy alperes nóvumok- és uj bizonyítékokkal célozza a per húzását ? A 33. §. ily esetben azt parancsolja a bírónak, hogy alperes kérelmét hagyja figyelmen kivül. De ezt hiába parancsolja a törvény, mert körrendeletekkel utasítják a bírót, hogy a tényállást minden irányban derítse fel, mert nem szabad a felebbezési bíróságot bizonyitásfelvétellel megterhelni. Ezzel agyon van ütve a 33. §. intézkedése, mely a rosszhiszeműen .perlekedő felet nóvumával és uj bizonyítékával a felebbezési eljárásra és perújításra utasítja. Ezen szemelvényekből is levonhatjuk azt a következtetést, hogy sommás eljárásunk azért lassú, mert a róla szóló törvény éppen azon intézkedései, melyek az eljárás gyorsítását célozzák, végre nem hajtatnak. Tanulság ebből a jövőre, hogy az uj perrendtartásban tervezett eljárás sem lesz gyorsabb, ha becsületesen végre nem hajtják, sőt a szóbeliségnek minden vonalon történt megvalósítása mellett még lassúbbá lesz az eljárás, mert a szóbeliség sokkal nagyobb munkaterhét ró a bírákra, mint a mai rendes eljárás. A kereskedelmi üzlet átruházásáról szóló törvényjavaslat bírálata. — Az igazságügyi miniszter figyelmébe. — Irta REZSÓ MÓR ár., nagyváradi ügyvéd. Igazságügyi törvényalkotásunk adminisztrációjának legfőbb hiánya, hogy a vidéki gyakorlati jogi pályán működő jogászok véleményét nem szokták kikérni. így történik azután, hogy mert a törvényhozásban is, sajnos, a gyakorlati élet forgatagában active szereplő jogászok nincsenek kellőleg (képviselve, ott is olyan javaslatok válnak törvényerővé, melyek kirívóan hordják magukon a gyakorlati élet szükségszerűségének hiányát. Nyílt ajtót döngetek, midőn azt állítom, hogy a törvény csak ugy felel meg az élet követelményeinek, ha az orvosolni igyekszik a gyakorlati élet szükségleteit is és mindenre kiterjed, mit az élet igényel; ha erre a legszélesebb körű körültekintést tanúsítja a törvényhozó, akkor hosszú időre nincs szükség reformra, novellára vagy egészen uj törvényre, különben pedig folyton folyvást fejelni kell a törvényeket! Hogy csak egy dologra mutassak reá, ami pedig most nem képezi jelen cikkem tárgyát, de ad oculos óhajtom demonstrálni, hogy a törvény előkészítésénél mennyire figyelemmel kellene lenni arra, hogy a gyakorlati élet terén működő jogászok, igy a járásbirósági bírák és az alsóbb bíróságnál nagyobb praxist folytató ügyvédek véleménye bekivántassék s már előzetesen ezek adat gyűjtésére felhivassanak. Ott van a végrehajtási törvény, ezen per excellence gyakorlati, de a mindennapi élet szükségleteit kielégíteni hivatott törvény, melynek 25 éves életbenléte alatt minden szakaszban van módositani való és mégis nem erre, hanem csak egyes szakaszok változtatására törekszik a most közkézen forgó javaslat. A cimbe tett javaslat a hitelezők évtizedes jajkiáltásának szüleménye, de nem számolt a kereskedelmi élet terén, sajnos, legutóbbi időben lábra kapott formájával a jóhiszemű hitelezők kijátszásának, s ezért sürgős szükségét látom, hogy mielőtt érdemleges tárgyalás alá venné a képviselőház, az itt javasolt intézkedést is venné fel a törvénybe. Mindennapi dolog ugyanis, utóbbi években, hogy a rosszhiszemű kereskedő, ha fizetni nem akar s hitelezőjével szemben magát megközelíthetetlenné kívánja tenni, következő módszerekhez folyamodik: 1. elárverezteti üzletét, hozzátartozóival megvéteti a lefoglalt árukat és ezeket, valamint újonnan beszerzett árukat, felesége, sógora, kiskorú vagy nagykorú gyermekei neve alatt vezetett cég alatt tovább árusítja, 2. midőn kötelezettségének nem akar eleget tenni, hozzátartozójának valamelyikével vagy pénzért vett teljesen vagyontalan idegennel, betéti társaságot alakit. Ugy az 1., mint a 2. esetben a bíróságnak az előterjesztések- és igényperekben tanúsított enyhe gyakorlata folytán, a hitelezők teljesen védtelenül állanak. Ezért kötelessége a törvényhozásnak ezen is segíteni. A javaslat 4. §-a arra enged következtetni, hogy a fent vázolt 2-ik pontban körülirt visszaéléseket óhajtja a javaslat orvosolni, de részint a szakasz nem egészen helyes constructiója, részint mert az 1. alatti esetről nem történik gondoskodás, szükségessé teszi a kiegészítést, illetve kiigazítást, szükség esetén egyéb törvényben, igy p. o. a végrehajtási törvény novellájában való gondoskodást. Ugyanis ezen szakasz azt mondja: ha valaki egyes kereskedővel, ennek fennálló üzletére nézve, közkereseti vagy betéti társaságba lép stb., ezután világosság kedvéért következőket kellene beszúrni: avagy kereseti, illetve betéti társaságot alakit.n De ezen szakasz még azon hibában is leledzik, hogy ((fennálló üzletre nézve» szavakat tartalmazza, mert ezen szavakkal az általam 2. alatt vázolt eset bekövetkezésének kikerülése nem lesz elérhető. Ezért szerintem ezen szakasz következőképp volna szövegezendő : «Ha valaki egyes kereskedővel, közkereseti vagy betéti társaságba lép, vagy közkereseti illetve betéti társaságot alakit, a társaság az egyes tagoknak a társaság alakitása előtti kötelezettségeiért felelős, s ezen kötelezettségeket tartalmazó követelésekért a társasági vagyon végrehajtás alá vonható.-a