A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 47. szám - Állandó szabálytalanságok büntető ítéletek kihirdetése, a jogorvoslatok bejelentése és elfogadása, valamint a jogerős itéletek foganatosítása körül. 2. [r.]

A JOG 187 mert a nyugta nem az ő, hanem a teljesítő adós vagyoni értékét szolgálja azzal, hogy bizonyítékot képez a kötelezettség teljesítése tekintetében s így, ha a hitelező a teljesítést elismerni tartozikis a nyugta kiállításával, annak költsége jogosan nem őt, hanem az adóst kell, hogy terhelje, mert ellenesetben a hitelező kevesebbel tartoznék beérni, mint amennyi az ő jogos követelése, ami pedig a felek jogviszonyának tartalmával meg nem egyeztethető és aminek helytelensége szembeszökő oly esetben, amidőn az adós kamatatlanul élvezett kölcsönt tizet vissza, amikor is a hitelező még kevesebbet kapna vissza, mint amennyit adott, ha a nyugtailleték is őt terhelné. Alperes tehát az illetéket külön kikötés hiányában a biztosítási összegből le nem vonhatja. A m. kir Kúria (857/908. v. sz. a. IV. pt.) a kereskedelmi és váltótörvényszék ítéletét indokaiból helybenhagyta. Több fizetési hely a válton. A nagyváradi kir. törvényszék (1905. évi június 14-én, 11,115. V. sz.) A sommás végzést hatályában fenntartja stb. Indokok: J. J. alperes azt a kifogást terjesztette elő, hogy . . . a kereseti váltó nemcsak a Belényesi takarékpénztár részvénytársaságnál, hanem még a Pesti magyar kereskedelmi banknál Budapesten is fizetés végett bemutatandó lett volna. . . . A kereseti váltón két fizetési hely lévén megjelölve, ilyen esetben a V. T. 3. és 7. §i?-a' értelmében mindig az első tekintetik fizetési helynek és igy a kereseti váltónak a Pesti magyar kereskedelmi banknál való bemutatása nem szükséges. . . . A nagyváradi kir. Ítélőtábla (1906. április 27-én, 2,537. sz.) Az elsőbiróság ítéletét az abban felhozott indokoknál fogva és még azért is helybenhagyja, mert: amennyiben az intézvényezett Belényesen lakik, a váltónak az a kitétele, hogy «fizetendő a Belényesi takarékpénztárnál*, telepítést nem képez, hanem ebből csak az következtethető, hogy az elíogadó a megjelölt helyiségben a fizetést önmaga kívánta teljesíteni és igy az óvatoló személy helyesen járt el akkor, amidőn a váltót fizetés végett az előadónak akarta bemutatni. A m. kir. Kúria (1907. évi október hó 15-én, 1,029. V. sz.) .Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a sommás végzést J. J. alperessel szemben hatályon kívül helyezi. Imiokok: . . . A kereseti váltó, annak tartalma szerint az elfogadó lakhelyén a Belényesi takarékpénztárnál vagy Budapesten a Pesti magyar kereskedelmi banknál állapíttatott meg fizetendőnek. Az elfogadó tehát jogosítva volt a fedezetet a vagylagosan kijelölt pénzintézetek bármelyikéhez elküldeni, amiből következik az, hogy a váltó ugy a Belényesi takarékpénztárnál, mint a Pesti magyar kereskedelmi banknál is volt fizetés végeit bemutatandó és csak ha mindkét pénzintézet tagadja meg fedezet hiányában a váltó kifizetését, tekinthető a fizetés megtagadása megállapítottnak. Tartozott volna tehát alperes a váltót lejáratakor Budapesten a Pesti magyar kereskedelmi banknál is fizetés végett bemutatni és a fizetés megtagadása esetében ezt a körülményt óvással igazoltatni. Minthogy azonban ezt elmulasztotta a kifogásoló alperes, mint forgató elleni visszkereseti jogát a V. T. 41. illetve 43. §§-ai értelmében elvesztette. . . . Bűnügyekben, A csendőr ellen, — azon időben, mikor felettes hatósága meghagyása folytán a biróság előtt avégből jelenik meg, hogy az általa hivatalos eljárása alatt tapasztaltak tekintetében meghallgattassák, — elkövetett tettleges bántalmazás, a B. T. K165. szerinti hatóság elleni erőszak tényálladékát megállapítja. A tn. kir. Kúria (1907. szept. 17. 7,456. B. 1907. sz. a.) hatóság elleni erőszak büntette miatt vádolt, más bűnügyből kifolyóan büntetését töltő G. Vazul ellen következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a csendőr, mikor felettes hatóságának meghagyására a bíróság előtt megjelenik és az általa hivatalos eljárása alatt tapasztaltakra vonatkozóan tanuként kihallgattatik, hivatalos eljárásban lévőnek tekintendő s hogy ennélfogva az ellene ezen hivatalos eljárása alatt elköveteett tettleges bántalmazás a Btk. 165. §-ában körülirt hatóság elleni erőszak tényálladékát megállapítja. Megsértette tehát a törvényt a budapesti kir. büntető törvényszék 1906. évi szeptember hó 17-én 42,957. szám alatt hozott végzésével annyiban, amennyiben kijelentvén, hogy a rablás bűntettének kísérlete miatt vádolt G. Vazul ellen a pestvidéki kir. törvényszék mint esküdtbiróság előtt 1906. évi február hó 26-án megtartott főtárgyaláson tanuként kihallgatott és a nevezett vádlottal szembesített J. Sámuel csepeli m. kir. csendőrőrsvezető a kihallgatás és szembesítés alatt nem volt hivatalos eljárásban s hogy ennélfogva G. Vazul vádlottnak az a ténye, hogy a nevezett csendőrőrsvezetőt a szembesítés alkalmával tettleg bántalmazta, nem állapítja meg a btk. 165. tj-a alá eső hatóság elleni erőszak tényálladékát, a kir. ügyésznek a jelzett tényállásra alapított vádiratát elutasította és az eljárást megszüntette. .Megsértette a törvényt a budapesti kir. ítélőtábla is 1906. évi október hó 16-án 6,491. sz. a. hozott végzésével annyiban, amennyiben az elsőfokú bíróság végzésében felhozott indokokat elfogadván, a kir. ügyésznek azon végzés ellen közbevetett felfolyamodását elutasította. Jelen határozat a felekre nézve nem bír hatálylyal Indokok: G. Vazul az ellene és társa G. Péter ellen rablás bűntettének kísérlete és ebben való részesség miatt folytatott bűnvádi ügyben a pestvidéki kir. törvényszék mint esküdtbiróság előtt 1900. évi február hó 20-án megtartott főtárgyaláson az itt tanuként kihallgatott J. Sámuel csendőrörsvezetőt a vele t'jrtént szembesítés alkalmával arcul ütötte. Az említett főtárgyalásrol vezetett jegyzőkönyv tartalmával megállapított ezen tényállás alapján a budapesti kir. ügyész vádat emelt G. Vazul ellen a Btk. 105. 5<-ába ütköző hatóság elleni erőszak büntette miatt; a budapesti kir. büntető törvényszék azonban 1906. évi szeptember hó 17-én 42.957. szám alatt hozott végzésével a közvetlen idézés elrendelése iránt beadott ügyészi vádiratot a Bp. 204. ij-ának 1. pontjára való hivatkozással elutasította és a bűnvádi eljárást megszüntette abból az indokból, mert <• habár a csendőr a főtárgyaláson felettes hatóságának meghagyása folytán jelent meg s habár az általa hivatalos eljárása alatt tapasztaltakra vonatkozóan hallgattatott ki. ez a meghagyás és kihallgatás csupán a megjelenésre, nem pedig a főtárgyaláson való ténykedésre vonatkozik : s igy a csendőr a főtárgyaláson hivatalos eljárás teljesítésében nem volt: ennélfogva az e közben vele szemben elkövetett bántalmazás nem vonható a Btk. 105. §-ának rendelkezése alá; a fenforogni látszó becsületsértés pedig magáninditvány hiányában nem üldözhető. A kir. ügyész részéről ezen végzés ellen közbevetett felfolyamodást a budapesti kir. ítélőtábla 1900. évi október hó 16-án 6491. szám alatt hozott jogerős végzésével az elsőfokú bíróság végzéséből elfogadott indokoknál fogva elutasította. Mindkét alsófoku bíróság azzal a kijelentéssel, mely szerint J. Sámuel csendőrőrsvezető a főtárgyaláson a bíróság előtt tanuként lett kihallgatása és G. Vazul vádlottal történt szembesítése alkalmával nem volt hivatalos eljárásban s hogy ehhez képest az irányában ezen alkalommal elkövetett tettleges bántalmazás nem esik a Btk. 165. ij-ának rendelkezése alá, megsértette a törvényt. A csendőr ugyanis, aki valamely bűnügyben a Bp. 197. i?-ának megfelelően lett idéztetése folytán felettes hatóságának meghagyására jelenik meg tanuként a bíróság előtt s itt azokról a tényekről tesz tanúságot, melyekről csendőri hivatása közben a bűnügyben foganatosított nyomozás alkalmával szerzett tudomást, valamint egyrészt megjelenésével a felettes hatóság meghagyásának teljesítésében jár el, ugy másrészt a bűnügyben kifejtett nyomozó tevékenyság mintegy folytatásaként tett tanúskodása alatt hivatalos eljárásban van; az ezzel az alkalommal irányában elkövetett tettleges bántalmazás tehát a Btk. 165. t;-ának rendelkezése alá esik. Nyilvánvaló ezekből, hogy az ügyészi vádirat az elsőfokú bíróság végzésében felhozott indokokból nem volt elutasítható. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal, a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul, Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi tís közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 4489 905 1. 5. Tábla: Az elsőbiróság végzését abban a részben, mely szerint a végrendelet érvényességének kimondása és az előbbi telekkönyvi állapot helyreállítása és járulékai iránt folyamatba tett per feljegyeztetni rendeltetett, meghatároztatta és K. Ida kérelmezőt feljegyzési kérésével elutasította, mert : K. Ida a nagyenyedi kir. jbirósághoz beadott 6,100/905. tkvi számú kérvényéhez becsatolt, a gyulfehérvári kir. törvényszék előtt általa folyamatba tett 143 905. P. számú perujitási keresetre vonatkozó felzet alapján kérte a perfeljegyzést. Az 1881 : LIX. t.-c. 6. §-nak meghozatala után is a tkvi rendtartás 148. i?-ának intézkedése érintetlenül maradván, mely szerint a perfeljegyzés érdemi elbírálása a telekkönyvi hatóság hatáskörébe tartozik, ennélfogva akár közvetlenül a telekkönyvi hatóságokhoz beadott kérvény, akár a perbíróság megkeresése alapján szorgalmaztatik a perfeljegyzés: a telekkönyvi hatóság a perfeljegyzési kérést csakis a vonatkozó keresetlevél alapján bírálhatja el és ezt sem a beadott kérvény, séma per megindítását tanúsító kereset jelzete nem gátolja. Kúria: Helybenhagyta, mert a kereseti felzet annak a meghatározására, hogy a megindított per lényegileg mire irányul és vájjon a perfeljegyzésnek hely adható-e, alapul nem szolgálhat. (1906. november 8-án 13 906. P.) 150. § Kitárlisi kereset a tlkvi rdtts. 150. §. a/apján éven belül 'A-ik jóhiszemű személylycl is érvényesen indítható nyi/ványkönyvi jogaiban sértett oly egyén által, kinek a telekkvi végzés szabályszerűen nem kézbesittetett. Szám: 504/895. I Aki valamely bekebelezés által magát nyilvánkönyvi jogaiban sértve véli, ha részére a bekebelezést rendelő végzés éppen