A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 47. szám - Állandó szabálytalanságok büntető ítéletek kihirdetése, a jogorvoslatok bejelentése és elfogadása, valamint a jogerős itéletek foganatosítása körül. 2. [r.]

348 A JOG Az o—i községi bíróság 1900. évi november hó Í0-én 63. szám alatt kelt Ítéletével Cz. I.-t 16 K-ban elmarasztalta, a perlaszi kir. járásbíróság azonban az 1906. évi december hó 24-én 190(8. Sp. 576/2. szám alatt hozott végzésével megszüntette a pert, mert a munkaadó és a gazdasági napszámos között ebből a viszonyból felmerülő s 100 K-t meg nem haladó értékű követelés iránti igény közigazgatási útra tartozik. V. L. azután 1906. évi december hó 28-án nagybecskereki járás íőszolgabirájához fordult panaszával, a főszolgabíró azonban az 1907. évi február hó 4-én 10,466/906. szám alatt kelt véghatározatával szintén nem állapította meg hatáskörét, mert megállapítván, hogy a felek Írásbeli szerződést nem kötöttek és a felek közti munkabéri viszonyt nem napszámosi, hanem gazdasági munkási viszonynak minősítvén, az ügyet bírói útra tartozónak tekintette. Eszerint a perlaszi kir. járásbíróság s Torontál vármegye nagybecskereki járásának főszolgabirája között hatásköri összeütközés esete merült fel. melynek elintézéseképpen a kir. bíróság hatáskörét kellett megállapítani, mert V. L., akinek munkabére nem nap szerint, hanem a vállalt munka után általában lett meghatározva, nem napszámos, hanem gazdasági munkás, a gazdasági munkásnak a munkaviszonyból felmerülő bérkövetelése pedig, minthogy ez esetben a szerződést nem írásban, tehát az 1898: II. t.-c. 13. §-ában meghatározott alakszerűség"néííul kötötték, az 1898: II. t.-c. 8. és 73. §-a értelmében bírói útra tartozik. Az utazó szocialista izgatóknak kitiltása és illetőségi hely ükre való eltoloncolása az 1898. évi 768. eln. B. M. sz. rendelet alapján történik. A m. kir. belügyminiszter 1906. évi 128,523. sz. határozata. Sz. vármegye alispánjának. Az 1906 évi 14,346 sz. a. másodfokban hozott véghatározatát, melylyel a ny - i járás főszolgabirája által hozott véghatározat nem felebbezett részének érintetlen hagyása mellett, felebbezett részének megváltoztatása mellett H. G. debreceni illetőségű, ugyanottani lakos ny—i járás területéről öt évre történt kitiltása alól felmentetett, K. község elöljárósága által benyújtott felebbezés folytán vizsgálván, azt megváltoztatom s a ny—i járás főszolgabirája által hozott kitiltó véghatározatot jogerőre emelem. így kellett határoznám «^nert a másodfokú megváltoztató véghatározatnak az indoklása, &ogy a rendőrhatóságok kitiltási jogát sem törvény, sem kormányrendelet, sem szabályrendelet nem állapítja meg, s ennélfogva a személyes szabadságnak a kitiltás által való korlátozását a rendőrhatóság nem gyakorolhatja, minden törvényes jogalapot nélkülöz mert eltekintve attól, hogy a rendőrhatóság a Toloncszabályzat 2. §-ában felsorolt egyénekkel szemben a kitiltás jogát igenis gyakorolhatja, az utazó szociálista izgatók kitiltására a törvényes jogalapot hivatali elődöm 1898. évi február hó 13-án 708 98. eln. számú rendelete állapítja meg. A cég szövegében beálló változás esetében uj iparigazolványt váltani nem kell, csupán a régi iparigazolvány igazítandó kiA m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1906. évi 97,480i sz. határozata. A város tanácsa részéről hozott s az elsőfokú iparhatósági határozattal egybehangzó másodfokú határozatot, mely a Lindeman-szabadalmu kovácsolható acélöntődé részvénytársaság gyári céget a részére kiadott iparigazolványban változott cégének kiigazítására irányuló kérelmével elutasította, a cég felebbezése következtében felülvizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest a másodfokú iparhatósági határozatot megváltoztatom és a cég kérelmének helyt adva, utasítom az elsőfokú iparhatóságot, hogy a nevezett részvénytársaság részére kiadott iparigazolványt a változott cégszövegnek megfelelően igazítsa ki. így kellett határoznom, mert a bíróság jogerős határozattal a csupán szövegében változott cégnek uj szövegezésben való bejegyzését rendelte el, minélfogva cégmegszünésről szó nem lévén, uj iparigazolvány váltásának szüksége fenn nem forog. Adalék a B. T. K. 464. §-ának alkalmazásához. A B. T. K. 463. §-a a gyakorlatban előforduló minősítési nehézségek elkerülése céljából külön büntetési tételt tartalmaz arra az esetre, ha vádlott «a felfedezés meghiúsítása vagy megnehezítése céljából, a bevételek bejegyzésére vagy ellenőrzésére szolgáló könyvbe, számlába, vagy jegyzőkönyvbe hamis tételt jegyzett be, vagy a bejegyzett tételt meghamisította, valamely kezelési könyvet, számlát, jegyzőkönyvet vagy srkkasztásra vonatkozó más okiratot vagy iratot megsemmisített vagy használhatlanná tett és általában, ha a sikkasztással összefüggőleg, még más büntettet vagy vétséget is követett el, amennyiben ez súlyosabb büntetés alá nem esik.» —- Vádlott a hivatali sikkasztás mellett hamis postautalványokat állított ki. A bíróságok kimondották, hogy ez az eset nem vonható a B. T. K. 463. §-a alá, amennyiben a hamis postautalvány kiállítása, habár a sikkasztással összefüggőleg követtett el, magában véve súlyosabban büntetendő (öt évtől tíz évig terjedhető fegyházzal, B. T. K. 394. §-a) bűncselekményt képez, mint a közönséges hivatali sikkasztás (két évtől öt évig terjedhető bürtön esetleg öt évig terjedhető fegyház, B. T. K. 462. §.) (A m. kir. Kúria 1906. okt. 4. 8862. sz. a.) Haszonbérlő által elvállalt községi adó. A haszonbérleti szerződés azon határozata alapján, hogy a haszonbérlő elvállalja az összes adókat, a községi adókat is, tekintet nélkül arra, hogy azok hogyan fognak változni, a haszonbérbeadó követelte annak a községi adónak a megtérítését, mely egy vicinális ut létesítési költségeinek fedeztetése véget reá kirovatott. Alperes azzal védekezett, hogy itt az ingatlan értékét emelő beruházás költségeiről van szó, ezek már öt nem érdeklik. A Kúria abból indult ki, hogy utak létesítése végett a község kétfélekép vethet ki adót: egyrészt a község összes lakosaira, az állami adó arányában, másrészt az állami adóra való tekintet nélkül azokra a vállalatokra, gazdagságokra stb., amelyeknek érdekeit az ut főkép szolgálja. Ami a felperesre az utóbbi alapon vettetett ki, az beruházásjellegével bír és igy a haszonbérlőt nem terheli. Alperes azzal is védekezett, hogy a szerződés megkötésekor felperes a szerződés szóban levő intézkedése tekintetében azzal nyugtatta meg őt, hogy csak annyi adót fog fizetni, amennyit eddig fizetett. A Kúria elrendelte erre nézve a tényállás megállapítását, mert itt nem az írással ellenkező szóbeli megállapodásról, hanem arról van szó, hogy a felek hogyan értelmezték a szerződés szavait. (1906. dec. 19. I. G. 468. sz. a.) Adalék a sikkasztás tényálladékának megállapításához. Sértett fél megbízást adott vádlottnak röbb rendbeli részvény eladására. Az eladás közelebbi körülményeire nézve szó volt a felek közt arról, hogy vádlott egy-egy részvényt 245 koronáért eladhasson és vádlott kikötött magának feltétlenül 1% províziót is. Vádlott a részvényeket 250 koronáért adta el, de a sértett félnek csak 245 koronát küldött és a tett bűnvádi feljelentés után azzal védekezett, hogy a megállapodás értelmében jogosítva volt az öt korona különbözetet megtartani. Mindkét alsóbiróság vádlottat sikkasztás vétségében mondotta ki bűnösnek. A Kúria azonban vádlottat a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján felmentette, mert a felek között történt alkudozás alapján vádlott jogosítottnak hihette magát az öt korona ártöbblet megtartására. (1906. nov. 6. 9790. sz. a.) A próbaházasság. A kereset szerint a házasulandók szülei «próbaházassági egyességet> kötöttek, melynek értelmében a leány szülei a leendő férjnek egy ingatlant adtak át oly kikötéssel, hogy az visszaadandó, ha a házasulandók egymással élni nem tudnának. A fiatalok rövid ideig vadházasságban éltek, azután elváltak. Az ingatlan visszaadása iránti keresetet az alsóbiróságok elutasították és pedig az elsőbiróság azért, mert az 1894: XXXI. t -c. 2 §-a szerint bármely teljesítés kikötése arra az esetre, ha a jegyesek a házasságot meg nem kötnék, semmis ; a tábla pedig azért, mert itt ágyassági viszony létesítése céloztatott és igy turpis causa esete forog fenn. A Kúria megállapította felperes kereshetőségi jogát, mert a házasság megkötése reményében adott teljesítménynek a feltétel be nem következése miatt való hatálytalanítására az 1893: XXXI. t.-c. 2. §-a nem alkalmazható; és mert itt a szerződés célja a végeredményben házasság létesítése volt és igy a jogügylet a jó erkölcsökbe ütközőnek nem tekinthető. (1906. dec. 29. 7427/905. sz. a.) Közjegyzőhelyettest vagy irodavezetésre képes közjegyzőjelöltet, aki a tót nyelvben jártas, keres Belcsák László, kir. közjegyző Léván. Vagyonos fiatal ügyvéd megállapodott, biztos klientéláju és jövedelmű irodába társul ajánlkozik; hajlandó fix fizetés mellett működni, azután az irodát átvenné. Szives ajánlatokat a kiadóhivatalban megtudható cimére kér. PU.LA8 HÉMVÉNYTAMASAO NYOMBÍM BUOAKSTBN